Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-04-16 / 46. szám
6. oldal. Komáromi Lapok 1827. április 16. Komárom Kontra Érsekújvár. Komáromot és Érsekújvárt érdekeik egymással szembe állították. — Érsekújvárt fejlesztik, Komáromot visszafejlődésre Ítélték. — Ami Érsekújvárnak öröm, az Komáromnak bánat es szomorúság — Mit ir rólunk és a két város viszonyárai az érsekujvári sajtó? Sokszor irlunk erről a témáról. Sok szór felhívtuk Komárom figyelmét arra a tényre, hogy amilyen mértékben ha lad Érsekújvár, olyan lépésekben fejlődik vissza Komárom. Mi csak örülni tudunk Érsekújvár fejlődésének és ebbe az örömünkbe semmi keserűség sem vegyülne, ha Érsekújvár fej ődése nem volna szoros összefüggésben Komárom sorsával, de sajnos, nagyon is össze van forrva ez a kérdés, amelyet nem igen lehet egymástól elválasztani. Érsekújvár ugyanis azt kapj a, amit Komáromtól elvesznek. És most attól függ minden, hogy Érsekújvár milyen mér fékben agilis és Komárom mennyire nyugszik bele ezekbe a dolgokba? Nem csak a hírlapírói kötelesség indít bennünket arra, hogy erre a ránk komáromiakra olyan fájdalmas kérdésre többször visszatérünk, hanem igazában az a célunk, hogy Komáromot kissé felrázzuk tespedéséből és a dolgokba való egyszerű belenyugvásából Erre a kétdésre vonatkozó cikkeink valósággal memenlók akarnak lenni és ébresztő kürtszók, hogy nem szabad Komáromnak összetett kézzel nézni a dolgok menetéi Meg kellene mozdulnia Komáromnak, hogy amit lehet, mentsünk meg. Ebben a kérdésben azt hiszszűk, leomlanak a választó falak, a pártok, nemzetiségek, társadalmi osztályok, felekezetek között, mert hiszen, aki Komáromhoz kötötte sorsát, annak nagyon is érdeke, hogy Komárom előre és ne hátra haladjon. A komáromi kereskedőnek, iparosnak és a komáromi pénzvilágnak nagyon is összefügg a sorsa Komárom sorsával. Ha Komárom mind kisebb és jelentéktelenebb lesz, akkor vége a kereskedelemnek, az iparnak, az idegen- és a a pénzforgalomnak. Az iparosoknak, kereskedőknek és a pénzintézeteknek meg van a maguk szerves összeköttetése, ameiiyei nagyon is egészséges mozgalmat lehetne indítani Komárom érdekében és ehhez a megindiiandó mozgalomhoz szívvel lélekkel csatlakoznék egész Komárom. De egy kis élelmesség kellene Komárom életében, élénkség, több mozgékonyság, ezeket a jó tulajdonságokat pedig mi komáromiak sajnosán nélkülözzük. Az érsekujvári sajtóban, az „Érsekújvár és Vidéke* legutóbbi szamában a vezető helyen foglalkoznak Komárom és Érsekújvár szembeállásával. A velünk foglalkozó cikk is azt veti a szemünkre, hogy nincs bennünk élelmesség, mozgékonyság, hanem maradiak vagyunk. Ezt a szemrehányást bizonyos mértékben alá kell Írnunk, bár a cikk velünk szemben sok tekintetben túloz, amikor a hibáinkat sorolja fel. A cikknek arra a részére, ami Móricz Zsigmond fogadtatását illeti, az „Érsekújvár és Vidéke* alaptalanul vádaskodik, mert a legnagyobb hibát a rendezőség okozta azáltal, hogy sen • kivel nem tudatták, hogy mikor érkezik meg Móricz Zsigmond, A város vezetősége egyébként a közönséggel együtt olyan tüntető melegséggel fogadta Móriczékat Komáromban, mint talán sehol nem egész kőrútjuk folyamán és Móricz is igy nyilatkozott: „a kedves komáromiak“, akiket soha nem fog tudni elfelejteni. Nagyon jó mindig tudnunk, hogy mi a véleménye másnak rólunk és kétszeresen jó tudni rólunk azoknak a véleményét. alig ha nem is ellenségünk, de legalább is szemben állanak velünk. Éppen ezért közöljük le az alábbi cikket, amely lapunk egy utóbbi cikkével is foglalkozik. Itt adjuk a ránk vonatkozó cikket, amely „Két város"cim alatt jelent meg az érsekujvári hetilapban. Hangzik pedig ekképen: h Ezekben a sorokban nem Dickens emlékezetes, különös regényéről lesz szó. A két város, amelyről egy különös alkalmat felhasználva beszélni kell, Szlovenszkóban van, két kicsiny város, régi tradiciós város. Az egyik Komárom. A Duna-parti kis kulturváros, amely a magyar kultúrtörténet utolsó századának sok örök értékét adta, njost válságba jutott. Szerencsétlen földrajzi fekvése, egyéb körülményeinek szerencsétlen találkozása, a fordulat folytán bekövetkezett nagy, valósággal vulkánikus változások megállították fejlődésében ezt a gőgös, konzervatív váróit. Megakasztotta a fejlődésében, — még pedig a komáromiak véleménye szerint — egy másik város kedvéért. S ez a másik város — Érsekújvár... Valóban. Alig harminc kilométer választja el egymástól Délszlovens>.kónak ezt a két legjelentékenyebb városát; de mig Komáromban fásult programtalanság bénítja meg az életet, addig Érsekújvárod, ha az élet nem is nagystílű, ha a forgalom egyenlőre nem is nagy és nem is városias, valami eiöreíendiiő nagy alkotó akarat, szilaj jövő-akarás, öntudatos stilus-keresés van, aminek napról napra uj eredményei vannak s a jövőben is folytonosan uj eredményei lesznek. Érsekújvár fejlődni akar. S ez a szuggesztiv akarat — erőt jelent és mindig újabb sikereket szerez. Komárom, ez a régi, gőgöj város, azelőtt nem ismerte el riválisának a parasztváros Érsekújvárt. Most aztán nagyobb keserűséggel kénytelen látni Érsekújvár nagy felfelétörését, nagy felülkerekedését, mert a véletlen különös összejátszása folytán az államhatalom, amely a rosszfekvésü Komáromot viszszsftjleszieni kénytelen, a legtöbb intézményt, amelyet Komáromtól elvesz — Érsekújvárnak adja, vagy legalább is Ígéri. Érsekújvárnak Ígérték, még hozzá törvényben, a megszüntetett komáromi törvényszékei, Érsekújvár kapja a ko máromi Munkásbizíositó Kerületet, Érsekújvárnak szánják a Komáromban állomásozó helyőrs-get, ami gazdaságilag mindegyik külön külön erősödést, forga'omnövekedést, fejlődést jelent. A „Komáromi Lapok“ egyik legutóbbi száma végtelen keserűséggel foglalkozik ezzel az üggyel. Egy csipkelődő írásban valósággal eliensegeskedést szil Komáromban a szomszédváros ellen, mintha annak programmja volna maga alá gyűrni Komáromot. Mi ni ha Érsekújvár "tehetne arról, hogy azok a kedvezmények, amelyekben (bizonyosan nem az érsekujváriak kezdeményezésére) a kormányhatalom részesíti, Komáromot károsítják. Azt írja a Komáromi Lapok: „Most már úgyszólván mindennap olvasunk valamit arról, hogy ez és az a hivatal és intézmény költözik át Komáromból Érsekújvárra, legutóbb a helyőrséget szipkázták át...“ A cikk ezután foglalkozik ennek okaival és megjegyzi, hogy „ezt is Érsekújvárnak csinálta a bekeszerződés“, (I) majd tárgyalva a Törvényszék s a Munkásbiztosító ügyét nem éppen barátságos ' iróniával folytatja: „Az újváriak,sóvár szemekkel néznek a Dunára a kis Nyitra mellől. Pláne most, hogy itt kikötő épül. Ézt lenne jó átszippantani Újvárba, mert a forgalom igazán amerikai méreteket öltene a nyitraparti, kis Csikágóban.. .* Valóban elkéne Érsekújvárnak egy kis kikötő, mert bizonyosan több haszna lenne belőle, mint Komáromnak van. S ez az, amire rá kell mutatni. Komáromnak valahogy nincsen meg a kellő vitalitása, nincsen meg az előremutató haladó lendülete. Komárom több, mint konzervatív. Komárom, legalábbis a hivatalos, a mértékadó, a régi Komárom, minedntő! irtózik, ami haladás. Megnyilatkozik ez mindenben, politikában s a művészetben is. Hogy csak egyet említsek, milyen disszonáns volt az, hogy a komáromi magyarság vezérei, akik kétségtelenül a iegreprezentásabban képviselik az igazi, régi Komárom szellemet, a legnagyobb magyar Írónak, Móricz Zsigmondnak komáromi vendégszereplése alkalmából nemcsak, hogy nem támogatták az egyszerű kultúrát ■ munkáló s emberbaráti missziót végző magyar diákokat, nemcsak ridegen elutasították erkölcsi támogatásért hozzájuk forduló kérésüket, hanem szűk körökben valóságos propagandát csinál: tak a magyar irodalom legsúlyosabb reprezentánsa ellen, mert az — az ő felfogásuk szerint — túlságosan modern iró. Bizonyosan fíj a konzervatív férfiaknak, hogy Komárom régi kultúrájú közönsége imponáló lelkesedéssel rehabilitálta a nagy írót és rehabilitálta Komáromot, amidőn megható megértéssel fogadta Móricz Zsigmond előadását. Érsekújvár, amelynek kultúrája sokkal gyökertelenebb, iikább multatlan s csak a ielen és jövő igaz szeretőiéből fakad, É sekujvár méltó fogadtatást tudott rendezni előkelő vendégének. Méltóan, sti'ujosan, imponálóan. Érsekújvár az más Ez is régi város s ha a hadtörténeti érdemekre keli hi vatkozni, — amire olyan büszke visrszaemlékezéssel mutatott rá a Komáromi Lapok cikkírója, — akkor Érsekújvár is hivatkozhatik egy és másra, sok századd d élőbbről, sok véres, történeti emlékű, törökszalasztó csatára, hős vár védelmekre, valósággal Európ-tmentő misszióra, a messze XVH. szá; zad kő ül De az már régen elmúlt. Érsekújvár évszázadokkal ezelőtt egyszer már elveszítette jelentőségét s egy nagy tör | téneti korszak lezárulása után, soroza tosan tehetségtelen vezetés folytán viszszafejlődőtt, elmaradt, jelentéktelen, poros paraszt város lett. S a visszaesése — a szomszédvárosok erősödésére szolgált. Komárom megerősödött, Nyitra megerősödött s az mind Érsekújvár rovására ment. Ebbői a két városból centrumot csináltak, megyeszékhely, törvényszék, mindenfajta állami hivatalok, mindenfajta jóindulatú, fejlesztő injekciók a kedves városoknak, különösen Komáromnak, amely a Duna gazdag partján városias életet tudott teremteni magának ... Fájt-e az érsekujvári kortársaknak, ez a mellőzés, ez a szinte megsemmisülésbe hullató kinullázás ? .. . Vaiőszinüleg fajt. Valószínűleg kurucosan káromkodtak egyet egyet. De hiába. Az élet, a történelem, országok, városok története alakul, ismeretlen törvényszerűségek alapján. Most Érsekújvár indult fejlődésnek. Komárom rovására ?... Lehet!... Talán most Komá omnak ért véget egy történeti korszaka, talán most — ha csak erős kezek, stílusosan s erőteljesen nem fogják meg a kantárszárat — Komáromnak kezdődik meg a szomorú viszszafejiődése, mint 300 évvel ezelőtt Érsekújvárnak... A mai kor Érsekújvárnak kedvez. Ma Érsekújváré a jövő, ma Érsekújvár kétségtelenül nagytehstségü vezetőié a nagy történelmi feladat, az évszázados viszszafejlődés nagy reakciójaként várossá formálni ezt a nagy parasztfalut. Nem a törvényszék, nem a Betegsegéiyző, nem a helyőrség s nem más részletdolgok fogják előrevinni Érsekújvárt s nem ezeknek az elvesztése bénítja meg Komáromot, hanem az, hogy az egyik város, melynek pedig maradinak hitt gazdaemberek képezik a törzsét, reagál az uj kor — a haladó kor követelményeire, a másik pedig öregesen, fáradtan, folytonosan multbanéző áhítattal nem tudja az igazi jövőt kiformálni. napokig illőit lángokban nowjoikbao egy negyvenemeletes palota. Newyorkban sohasem volt még nagyobb tűzvész. —április 14. Newyorkban sohasem volt még olyan hatalmas tűz emberemlékezet óta, mint ezen a héten, amely pár napig tartott. A nemrégiben épült 40 emeletes Neíherland szálloda Newyork közepén lángokban áll. A tűz a szálloda tetőzete alatt keletkezett és olyan rohamosan terjedt, hogy szinte percek alatt a két legfelső mennyezet elégett, kedd estig pedig már a 20 ik emeletig terjedt le a tűz. Ennél nagyobb tűz még soha nem volt Newyorkban. A tűzöl tóság teljesen tehetetlennek bizonyult, mert a viznyomás ilyen magasságig nem ért el. A szél tűz esőt hordott széjjel, úgyhogy a szomszédos házak mind veszedelemben forogtak és a tűzoltóság minden fáradozása csak arra irányult, hogy lokalizálja a tüzet a 40 emeletes épületre és a szomszéd házakat megmentse. Az anyagi kárt még hozzávetőleg sem lehet megbecsülni. Vágyakozás. — Matt her Arnold. — Keress fel, Édes, álmaimba’ Hozz feledést nsgy bánatomra.,. Fizesse nékem vissza az éj, — Hogy szívem már nappal nem remél.. Jöjj! Amint jöttél óh, be hányszor; —■ Isten fizesse vissza százszor, — Bárkire, s főleg — mosolyogj rám, Mint máshoz, iégy oly jő — hozzám! Vagy — mivel jőttöd hiába várom, Engedd igaznak hinni az álmom ! Csókold hajam, fájó fejem... tr.s szólj: Szén/{diz Egyetlenem ? — Feledést hozva bánatomra, Keress fei, Édes, álmaimba’, Fizesse százszor vissza az éj, — Hogy szivem már nappal nem remél.. Angolból: Liszkay E. Adományozzunk könyveket a magyar ifjnsagiiak. A főiskolások húsvéti üzenete a kisebbségi magyar társadalomhoz. A tavalyi országos gyűjtés a magyar diáksegélyalap javára negyvenötezer koronát hozott. Ez az összeg ékesen bizonyítja, hogy a kisebbségi magyarság az uj nemzedékbői Ígérkező magyar jövőért áldozni tud. Tavaszi bizakodásunk uj kéréssel fordái a sziovenszkói és ruszínszkói magyar társadalomhoz : adományozzatok könyveket a magyar ifjúságaik 1 Hisszük, hogy ez a kívánságunk is szives meghallgattatásra talál. Az idegen főiskolákon tanuló magyar ifjúság megélhetését és tanulmányainak zavartalanságát a diáksegélyezés biztosítja, de nemzettörténelmi folytonossággá ezt a fiatalságot csakis az élő magyar kultúrával való bensőséges kapcsolat fejlesztheti. Az idegen környezetbe került magyar főiskolások Prágában és Brünnben magyar könyvtárat akarnak felállítani. Kérjük a csehszlovákiai magyar társadalmat, tegye lehetővé ennek a két könyvtárnak a felállítását nagyarányú könyvadományozás segítségével. Minden jó magyar könyvre szükségünk van. A prágai és brönni főiskolás cserkészek mozgalmat indítottak az elhagyatott magyar falusi gyermekek érdekében, akiket ma már egyre sűrűbben keresnek fei mesével, dallal és játékkal a cserkészcsapatok regösdiákjai. A világtalan magyar falu iránti felelősségteljes kötelességünk tudatában hasznos ifjúsági könyvekkel akarjuk ellátni a nyári diákvándorlás és regösjárás alkalmával az iskolai és népkönyvtárakat. Kérjük a magyar társadalmat, tegye ezt is lehetővé a magyar falu egészséges fejlődése érdekében és juttassa el hozzánk a mindenfelé fölöslegesen heverő ifjúsági könyveket. A könygyüjtés ideje: április és május. Az ebben az időben felajánlott könyvek az országos könyvgyüjtő központba küldendők, melynek címe a Komáromi Jókai Egyesület jóvoltából: Könyvgyüjtes, Komárom Kultúrpalota. A könyvakció nagyobb sikere érdekében ezen a helyen kérjük fel a sziovenszkói és ruszinszkói városok és községek magyar társadalmi és kulturális egyesüléseit, valamint az ifjúsági szervezeteket: állítsanak fel működésűk területén könyvgyüjtő állomásokat, melyek a közönségnek könnyen hozzájárulhatok és az egész vidék könyvajándékait egyszerre továbbíthatják. Bízunk a magyar társadalom megértő jóakaratában, mert az országos diáksegélymozgalom eredménye, a tavaly megmutatott áldozatkészség, erre a bizakodásra feljogosít. Mozduljanak meg mindenfelől a magyar írás kincsei és árasszák el az ifjúságot, a magyar jövendőt, A prágai, brünni és pozsonyi MAKK választmányának megbízásából. Kessler Edgar kulturreferens. (Pozsony, Duna u. 61.) Rádióhoz használható akkumulátor üvegtartók, vezeték és lemezek eladók! Cím a kiadóhivatalban.
