Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-04-16 / 46. szám

4 oldal. Komáromi Lapok 1927. április 16. anyakirálynő az Összes sátrakat végig­látogatta és 450 forintot adományozott a Nőitanács céljaira. Másnap a látogatók száma megkét­szereződött s a bevétel 50°/0-al nagyobb volt, mint előző nap Este igen előkelő közönség előtt friss színdarabot mutattak be műkedvelő holland arisztokraták. Csodálatos volt, hogy mennyire dilet­tánsokat meghazudtoló eredeti játékot nyújtottak. Ezt követte a „Tableaux vivants“, amely pazar rendezéséről tanúskodott. Ezen az előadáson Hendrik herceg, Vilma királynő férje is jelen volt és láthatólag igen jól érezte magát. Köz­vetlen modorával csakhamar nagy nép­szerűségre tett szert és egy virágcserép amerikai árverésen is részt vett. Jel­lemző igazságérzetére, hogy amikor egy forinttal túllicitálta a virágcserepet és átnyújtották számára a virágot, igen tiltakozott ez ellen, mert igazság szerint ez nem illeti őt. Ugyanis egész hátul egy ur még a herceget is túllicitálta. De ezt már senki sem hallotta a tapstól, csupán maga Hendrik herceg. A herceget ez nagyon bántotta s még a zenekar tagjainak is panaszkodott. Mindezgk dacára igen jól mulatott, ugyannyira, hogv másnap még kétszer jött el a Fancy Fairre, egyszer vilma királynővel, délelőtt, aztán este, amikor — záróest lévén — a kitűnő hangulat mindenkire átragadt. Utolsó este különböző országok nem­zeti táncait mutatták be, köztük nor­vég, magyar és orosz táncok tűntek ki. A teljes beváiel még nem ismeretes. Felkerestük a bizortság pánztárnokát, tiki kérdésünkre azt válaszolta, hogy 30 000 holland forint a tiszta be vétel, de nem lehetetlen, hogy en­nél is több lesz, mivelhogy még sok pavilion nem srá­molt el. A legszebb eredményeket Né­metország, Franciaország és Anglia érte el 2—2000 forinttal. A rendezőség boldog és megelége­dett, hogy ily fenyes anyagi és erkölcsi sikerrel zárult a Fancy Fair Harminc­ezer forint jut most nyomor enyhíté­sére. Bár az összeg korántsem eny­híthet tengernyi fájdalmakat, de a mód. ahogyan a világ arisztokratahölgyei összefogtak a legnagyobb cél érdeké ben, megható. (P. R) A komáromi harapós kutyák! Egy harapós kutya garázdálkodása! — Erélyes intézkedést a harapós kutyák ellen. Nem hiába falunak akarják deg­­redálni Komáromot, de nem egy fa lusi vonása, szokása szinte elősegiti ezt a faluvá tevést! Egyik ilyen falusi szokás Komá­romban, hogy igen sok helyen tar­tanak nemcjak ugatós, hanem hara­pós kutyákat Manapság már legtöbb faluban belátták, hogy a harapós kutyatartása csak veszedelmet jelent, de védelmet egyálta ában nem nyújt, mert az ügyes betörő, ha még hozzá oláhcigányok fajtájából való, játszva el tudja csendesíteni a legveszedel­mesebb vérebet. A bünkrónikákban nem igen olvasunk arról, hogy a ha­rapós kutya elbánt volna a rablók­kal. Nagyanyáinktól nem egyszer hallottuk beszélni, hogy a pusztán lakók milyen rettenetesen vérengző ebeket tartottak. A kutyakölyköket rendesen mély vermekben nevelték, hogy még embert se lássanak és csak azt ismerték meg, aki etette a ku­tyákat. Ezeket a fenevadakat aztán éjszakára kiengedték és akkor még a házbeliek se mertek kimenni az udvarra, mert megesett az is, hogy a házbeliek közül marcangoltak össze ▼alakit. És uram Isten, micsoda vé­delmet nyújtottak ezek a fenevadak ? Sobry Jóska, Milfajt, Papp Andor, Rózsa Sándor akkor ment be az ilyen vérebektől védett tanyára, pusztára, tagra, amikor neki tetsze t. A vérebek a betyárok ellen semmi védelmet se nyújtottak. De ezek a dolgok 60 — 80 éve tör­téntek, ma már nem nevelnek igazi farkaskutyákat a pusztákon. Persze azok igazi farkaskutyák voltak és nem csak a nevük volt az, mint a Kézművesek, földmunkások, valamint a gyári munkások a fáradság legyőzésére és nehéz munkánál az izmok erősítésére a világhírű ALPA MENTHOL-SOSBORSZESZT ismerik legjobbnak és egyedül ezen Márkát kérik. 840-13 mostani farkaskutyának nevezett ebeknek, de a farkas véréből nincs egy cseppnyi sem bennük. Ezek a pusztai kutyatartások is jó régen történtek, de akkor is voit annyi emberség a kutya gazdájában, hogy ezeket a veszedelmes állatokat nappal erősen zárva tartotta. De ma már a puszta se védekezik ha­rapós kutyákkal és még kevésbbá a falun lakók, éppen azért, szinte meg­döbbenve hallottuk azt a hirt, hogy Komáromban, amely mégis csak vá­rosnak tartja magát, megtörténhetett az Urnák 1927-ik esztendejében, hogy fényes nappal szabadon hagy­nak egy veszedelmes harapós kutyát. Legalább az utcaajtót zárták volna be, hogy ha idegen kopog az ajtón és ha már beengedik, akkor a ha­rapós kutyát zárják be és ne tegyék ki a házbamenőket annak a vesze­delemnek, hogy a harapós kutya marcangolja meg. Ilyen gondatlanságnak lett az ál­dozata Füssy Kálmán, a Magyar Nemzeti Párt nemzetgyűlési képvi­selőjének leánya, Jolánka, akit egy ismerősüknek az udvaron szabadon hagyott vérebe veszedelmesen össze­­marcan olt. Ádáz dühvei rontott a gyanútlanul benyí ó leánykára, akit a megbőszült bestia a földre rántott és a földön vergődő leánykán bor­zalmas harapásokat ejtett. Ezer sze­rencse, hogy a leányka arcát nem érte a harapás, mert esetleg egész életére eléktelenithette volna a seb­hely. A súlyos harapások a lábán érték A számtalan sebből vérző le­ánykát aztán édesapja az Ember­szeretet kórházba vitte, ahol sebeit kimosták és összevarták A legelső vonattal Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő Prágába vitte leányát és a Pasteur-intézetben helyezte el, ahol azonnal megkezd­ték a kezelését és az oltásokat, mert lehet, hogy a kutya nem veszett, de a folytonos aggodalomtól, rettegéstől menekül meg a kislány és az egész család azzal, hogy a Pasteur kezelés után ki van zárva minden aggodalom. A veszedelmes bestiát, amely a nagyveszedelmet okozta, D'Elia Fe­renc főállatorvos azonnal elvitette és elkülönítve figyeli, hogy nem vol ; e a kutya veszett? Reméljük azon­ban, hogy akár veszett volt, akár nem, ez volt a veszedelmes állal; utolsó hősködése Elvégre nem Af­rikában, se Ázsiában nem lakunk, ahol vadállatok járnak szabadon. Több ilyen veszedelmes bestiáról tudunk Komáromban. Erélyes intéz­kedéseket kérünk a gazdáik ellen és nem lehet tűrni azt, hogy akárki ki legyen téve a fenti esethez ha­sonló veszedelemnek. Mondjuk, va­laki keres valakit és nem tudja biztosan, hogy hol lakik és gyanút­lanul benyit egy kapun, hogy ott kérdezősködjék és akkor ráront egy véreb és összeharapdálja vagy mond juk, nyitva felejtik a kaput és az utcán harapja meg a járókelőket. Hát köszönjük szépen ezt a szeren­csét. Ebből igazán nem kérünk és aztán ki téríti taeg a fájdalomdijon kívül a Pasteur intézeti kezelés, utazás, ellátás költségeit ? Akkor persze minden kutyatulajdonos azzal érvel, hogy az illető ingerelte a kutyát, azért harapta meg. Nem! Itt erélyes intékedéseket kérünk- Tessék a veszedelmes kutyákat ki irtani, az nem elég az üdvösséghez, hogy nappal zárva vagy kötve tart­ják. Az csak olyan mese beszéd. Amint nincs ellenőrzés, azonnal el­eresztik a kutyát, mert megunják a folytonos vonítását. Aztán mondjuk, tényleg kötve, vagy zárva tartják a harapós kutyát, még az se elég biz- < tositék, mert láttam én már elsza- j baduit bikát és oroszlánt is, pedig j azokat sokkal jobban öriz ék. Hát mért ne szabadulhatna el a megkö­tött kutya? Ez ellen csak egy mód ■ nyújt biztosítékot, ha nincs harapós j kutya. Egy rokonomat egv elszaba- j dúlt kutya harapta meg- pedig ugyancsak meg volt kötve egy karó­hoz, de a bőszült állat a karót ki­rántotta a földből és úgy rontott rá | az áldozatár . A napokban valakit keresvén, benyitok egy kapun és abban a pillanatban kiugrik a ház kutyája és a lábikrámba harapott, természetesen, amig meg nem álla­pították, hogy a kutya nem veszett, nem aludtam valami nyugodtan. De mondjuk, a kutya elszalad és nem lehet megfigyelni, akkor mehet szé­pen az ember szórakozni — Prágá­ba — a Pasteur intézetbe, azért, mert egyes uraknak a passziójuk, hogy harapós kutyát tartanak. Még ahol a kutya gazdája tehetős, ott még rá lehet sózni a költségeket, de legtöbb harapós kutya tulajdonos szegény, mint a templom egere, attól ugyan nem lehet bevasalni a költ­ségeket ! Ilyenkor aztán elmehetünk a sokat emlegetett sóhivatalba, ahol mint ismeretes, a behajthatatlan kö­veteléseket kezelik. Mert hát az régi magyar szokás, hogy minél szegé­nyebb a magyar, annál több kutyát tart! Nem egyszer még magának is alig van, mit enni, de azért három, négy kuvasz ólálkodik a háza táján. Enni, hát azt nem ád neki! Menje­nek egerészni — mondja a gazda! Ezekből lesznek aztán a szánalmas kóborló ebek, amelyek szinte pre­desztinálva vannák, hogy megvessze­nek de addig is ezek a határok rémei, és a vadászok ellenségei, mert ren" geteg pusztítást visznek véghez a vadállományban! Ilyen kutya ha megveszik, aztán végig marja a vá­ros, a falu kóbor kutyáit! Száz szónak is egy a vége. A fenti sajnálatos eset terelje rá a fi­gyelmet erre az égető kérdésre és a legerélyesebb intézkedéseket kér­jük, hogy hasonló kellemetlenségek ne érhessenek többé senkit. Aki szereti a vadállatokat, vándororóljon ki Afrikába, ott a mi veszélyezteté­sünk nélkül űzheti úri passzióit, de a mi rovásunkra ne tessék vadálla­tokat tartani. Cave canem I Mert Ő feltámadott. Irta: Lukácsovics József. Ha az ember a Monte Pincio ma­gaslatáról végigjártatja tekintetét az örök városon, nagy kontúrokban le­pereg előtte a római pogány impé­­rium és az Egyház Rómájának vál j tozatos története. Ott áll előtte a ! pápai Róma majesztetikus nyugalmai; j lehelő szent Péter bazilikája. Az emberhalász sírja felett domborodó j gigantikus kupola mintha féltve őrizné a nagy apostol álmát. A háttért a pogány Róma leg­óriásibb emléke a Colosseum alkotja. Düledező rozzant falaival mintegy a I visszavonulást jelzi a keresztény Ró­ma impozáns megnyilatkozása előtt. Nem műizlés, sem kegyelet, de rab­szolgák emelték vastag falait, a sze­­rencsétlen«gladiátorok, az emberhús­­tenyészet ezen ’szánalomra méltó példányai áztatták földjét, míg a védtelen keresztény anyák és-gyer­mek-mártírok meg nem szentelték a rabszolgatartók röheje közepette. Düledezik a Colosseum! Megszűnt a rabszolgaság és keményen büsz­kén áll Szent Péter bazilikája. Kö­réje csoportosul Róma számtalan különféle stílusban épített temploma mintegy jelezve azt, hogy a keresz­ténység átgyúrta a rabszolgatartó, kéjeket és élvezeteket hajhászó po­gány patrícius világot. Hogy Róma ma nem az, mint ami Jeruzsálem, Athén, Bagdad, azaz romokban he­verő sírhalma az örökre tönkretett nagyságnak, hanem középpontja a művészeteknek és civilizációnak: azt mind a názáreti prófétának és a ku­pola alatt nyugvó emberhalálásznak köszönheti Nem az ókor beszédes emlékei biztosítják hegemóniáját a többi vá­ros felett, hiszen Athénnek is van Akropolisa és mégsem ő vezet. Róma a kereszténység szimbóluma ! A föl­támadt Krisztus utódainak székhelye. Pedig a kereszténység bölcsője nem is ringott Rómában Oda már mint tipegő gyermek került, Terjesz­tői nem is voltak tudósok, filozófu­sok vagy hadvezérek. Egyszerű ti­zenkét aposto ból állott a hadveze­tőség. A lélekmegmunkálás titáni küzdelem volt. A galileai próféta, a nagy Mester ott találta magát szem­ben a rideg ész, a racionalizmus megcsontosodott fariezus alakjaival. Megindult a harc a két világnézet között. Az események ijesztő ko­molysággal viharrá tornyosultak a kereszténység ifjú egén. A helyzet végtelenül komoly. Élet-halál harcról van szó. Megtörténik az árulás. A lavina megindul. A Mestert elfog­ták. Beáll a katasztrófa! A nép többre becsüli Barabást Jézusnál. A próféta, az Isten fia a nép röheje közepette meghal. A világ pontot akar tenni a nagypénteki események után. Hiszen Krisztus elbukott! Val­lása zsákutcába került. Az aposto­lok rettegéssel vegyest félelemmel zárkóznak magukba De jön a Husvét hajnala. A har­madnapos halott feltámadt! A Pilá­tusok, Kaifások, Heródesek megre­megtek. Az előbb remegő halász­emberek nekibátorodva megindul­tak a világot a feltámadt Krisztus tanára átformálni. Krisztus vallása kievezett a népek s a történelem végtelen tengerére, ahol az ember­halász utódjaira csodálatos halfogá­sok várakoztak. Eljutottak a pogány Rómába ! Itt az istenek pogány követőivel találkoztak. A szerencsétlenek meg­­érezvén a latin kultúra pusztulását, egyesek kardot rántottak, mások a pogány Róma régi lobogójába taka­rózva stoikus nyugalommal és re­ménytelenséggel várták a végzetes csapást, mint egykor a dicső szená­torok székeiken a gall hódítókat. Isteneikkel és rabszolgakulturájukkal elpusztultak ők is, hogy helyet ad­janak a középkor művészeinek, akik a keresztény apológiát monumentá­lis épitkezésükkel maguk írták, A porban heverő pogány Róma felett ott ravyog most a Capitólium ormán ; a feltámadás beszédes szimbóluma: l a názáreti Jézus dicső keresztje. Röntgen intézet Quarz fény Sebészeti és nőgyógyászati = betegek részére. = Mérsékelt á^ak! = Mérsékelt áraki Dr. Selye Hugó Operateur Komárom, Deák Ferenc-a. 3. sz. Telefon 68. 780 Telefon 68.

Next

/
Thumbnails
Contents