Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-04-12 / 44. szám

1927. április 12. Komáromi Lapok 3. oldal. hvéli áttaii *% ELBERT divatáruházába Komárom, Nádor-utca 19. »0^ tg«« ** . fi 10 -3 S > a at ■pj Női színes nadrágkombiné 26 K Női szineB és fehír hímzett ing 18 K Selyem harisnya 12 K Kötött harisnya diratszinek 3.60 K Gyermek sokni kötött 2.50 K-tól Glace női keztyű 29 K Selyem jámbo sapka 4 K-tól Férfi ing fehér 18 K-tól Színes férfi ing 2 gal. 36, 46, 60 K Pupplin férfi ing 75-95 K Kötött sokni 2,60, mintás 3 K Selyem nyakkendő 9 K Francia köpper alsónadrág £0 K Fiú- és férfi szövet sapka 7.50-9-ig ciycm jauiuu oupaa ‘z «•''* i. v Nagy választékban játszó ruha, kamgarn leányka és fiú ruha. Vulkán koffer, retikü), féifi harisnya, pulóver, mellény, bambusboíok, essőernyők, gyermek es férfi pyjamas stb. Gyermekkocsi gyári raktár spoil és szekrény alakban. 1Í0 v 8 g 3.S 11 WK * o:-*& ü’g! S®’ erre biztatók és hiszi, hogy az Isten segítségével a kívánt eredmény nem marad el. Balkánon és Középeurópában Locarno mintájára garancia szerződések jöjjenek létre, amelyekhez Olaszországnak is Az elnökség tartalmas jelenlését a közgyűlés egyhangúan tudomásul vette, mely után Szénái Pál egyházi pénztáros terjesztette elő az egyház tagjainak nyomtatásban is megküldött zárószá- , madásokat az 1926. évről. Az egyház­nak körpénztára az 1926, évben 109986 K. 52 fill, bevétellel és ugyanannyi ki­adással zárult, az alapítványi pénztár 236876 K. 18 f. maradványt tüntet fel, az egyházfentartó alap 23756 K. 66 f. a termelőpénztár 34218 K. 82 f.*t tett ki. A pénzügyi bizottság által meg­vizsgált zárószámadásokra vonatkozó presbiteri határozatot Fillöp Zsigmond főgondnok terjesztette elő és ajánlotta elfogadásra. A közgyűlés a presbiteri határozatot, amely az összes zárószám­adásokat megállapította és elfogadta, egyhangúan magáévá tette és ezek után az 1926. évi számadások az egyházme­gyei számvevőszékhez fölterjesztetnek, A harangalap mennyiségére nézve Sörös István kért felvilágosítást, amelyre Fülöp Zsigmond főgondnok nyújtott tájékoztatót és egyben bejelentette a közgyűlésnek, hogy a harangakciót a presbitérium állandóan napirenden tartja és az ősszel az alap javára egyháztár sadalmi téren megindítja a mozgalmat. Az eddig összegyűlt és kötelező alá­írással biztositott mintegy 32000 korona a tervbevett harangok beszerzésére még nem elegendő, ezért a gyűjtést fokozott erővel szükséges újra megin­dítani. A felvilágosítást a közgyűlés tudomásul vette, hasonlóképen a Vály Lajos egyháztag által fölvetett uj te­metői halottasház megépítésére adott főgondnoki választ is, amely szerint a resbiterium ezzel a kérdéssel is foglal­­ozik és megoldását a temetőbizottsag javaslata alapján fogja eldönteni. Még Galambos Zoltán lelkészelnök mutatott rá arra, hogy az egyháznak minden igyekezetét elsősorban a tem­plom külsejének megjavítására kellene fordítani amely szintén nagyobb költ­séggel járó javítási munkálatokat igé­nyel. Szeretettel kéri az egyház tagjút, hogy ezt az egyházra háramló kö­telességet se tévesszék szem elől. Minthogy több fölszólalás nem tör­­tént, a lelkészelnök a közgyűlést bezárta. Megszűnt az albán bonyodalom. A külföldi lapok illetékes forrásaiból nyert értesülése szerint az albán bonyo­dalom véget ért. Megállapodtak, hogy az angol és francia attaséból egy vizs­gáló bizottságot küldenek ki, amelyet még a belgrádi német szövetség egy tagjával fognak kiegészíteni. Á bizottságot adott esetben Belgrádban váró követ fogja egybehívni, a kérdést szóbeli megállapodás utján szabályozták. A jugoszláv-olasz közvetlen tárgya­lásokat az albán konfliktus rendezése céljából Bethlen István gióf tar tózkodása folytán rövid időre megsza­kították. A római jugoszláv követ már megkapta az instrukciókat a tárgyalások folytatására. Jugoszlávia hajlandó a nettunói szerződéseket ratifikálni, ha Olasz­ország ünnepissen kijelenti, hogy a tiranai szerződés nem célozza a mostani albán kormány védelmét, hanem csak Albánia önnállóságá­­nak védelmét és Olaszországnak nincs Szándékában Albániát meg­szállni. Jugoszlávia azt is kívánja, hogy a kell csatlakoznia. , Elzevir — A pozsonyi Toldy Kör mű­kedvelő gárdájának előadása Komáromban. — Zsúfolt ház, nyiltszini tapsok, virág jelezték a műkedvelők előadását. — — április 11. A Jókai Egyesület meghívására szom­baton este mutatkozott be a komáromi közönség előtt a pozsonyi Toldy Kör műkedvelő gárdája, mely rövidesen Szlovenszkó egyik legkiforroitabb mű­kedvelő gárdájává nőtte ki magát. A pozsonyiak bemutatkozását nagy érdek­lődés előzte meg és a szombati előadás teljesen telt ház előtt folyt le, amelyen részivett a komáromi magyar társadalom színe java s sokan jöttek vidékről is az előadásra. A pozsonyiak az Elzevirt, Hevesi Sándornak háromfelvonásos színművét választották bemutatkozási darabnak, amely a budapesti Nemzeti Színháznak volt tavaiy sokáig kasazadarabja. Az Elzevir mindenesetre a legnagyobbfokú színészi képességet követeli meg a szerep­lőktől, mert csak igy juthatnak felszínre a darab rejtett szépségei s finomságai. A Toldy Kör műkedvelőire nehéz fel­adat várt tehát az Elzevir előadásával, ha nem akarták, hogy a hatás elsik­kadjon. Örömmel regisztrálhatjuk, hogy a műkedvelőknek ez nagymértékben sikerült is, A darab arról a nem egé­szen uj és eredeti tárnáról szól, hogy a fiatalságnak mennyivel több előnye van a szerelemben az öregekkel szem ben, Andersen antikváriusnak késő sze­relmi lobbanésában kell megtudnia, hogy az ifjúság mellett észrevétlenül ment el és ezt már többé nem hoz­hatja vissza. Hevesi történetének mil­­jőjél egy áporodott szagu budai könyv­­kereskedésben játszatja el és figuráiban sok vonást tud szerencsésen megraj­zolni a pesti emberek sajátos tulajdon­ságaiból, könnyelműségükből, poézi­­sükből, A darabot pókhálószerü fino­man lepi be a melankólia szálai. A szereplők mind tudásuk és tehet­ségük javával szolgálták az ügyet és igyekeztek a nehéz darabnak éppen nem effektiv hatásokra alapozott jele­neteit kiaknázni. A női főszerepben Zsembery Magda pénztároskisasszony­ban Tanka Viola szépségét láttuk meg, aki üde szőkeségével egy csapásra megnyerte a komáromiak tetszését. Já­tékában elsősorban kivételes szépségé­vel hatott é3 csak másodsorban vettük észre, hogy elvarázsíó megjelenése ügyes szinpadratermettséggei is páro­sult. Vol ak egyes jelenetei, mikor mű. kedvelőt meghazudtoló, igazi színész­nőre emlékeztető játékot mutatott. A közönségnek hamarosan megtetszett a bájos női főszereplő játéka és többször nyiltszini tapsot is kapott. A női sze rep'ők közül nagyobb szerepe volt Limbacher Lolónak, aki Juliette szere­pében a megöregedni nem akaró min dig fiatal asszony alakjában mutatott jól kidolgozott alakítást. Limbacher Lolónak is megérdemelten sok tapsban volt része. A hölgyek közül, sike rült kabinetalakitást nyújtottak Szinnyei Bözsi Ginette kisasszony szerepében és Szabó Manya egy könyvet vásároló hölgy szerepében. A férfi főszerepet Késik Herold játszotta, aki Andersen János antikvárius szerepében mutatott meglepően kiforrott é3 sokszor őszinte érzéseket megszólaltató játékot. Horváth Érnő J5z8a Kálmán ügyvéd szerepében mozgott rutinosan a színpadon és fa­kasztott derültséget a közönség körében. Nodier Rikárd tanár szerepében Kiss Kálmánnak jól illett a félszeg játéka. Cottely János egy öreg biblofil báró alakjában mutatott ügyesen megkarrika­­lurázott kabinetalakitást.Aixinger László Jani szerepében mozgott otthonosan a színpadon és Duka-ZólyomilNotbert is megfelelt a szerepében. A szereplők harmonikus összjátékot mutattak, ami Késik Herold, érdeme is, mert ö ren­dezte a darabot. Az Elzevir komáromi előadása, amely a legszebb siker mellett zajlott le szom­baton este, a Toldy Kör műkedvelő gárdájának méltán gyarapította eddig elért szép eredményeit. Takáts Sáudor kitüntetése. — Érdeinkereszt és aranytoll. — A magyar piarista rend kiváló tör­ténettudósát, aki eredeti buvárlatai mel­lett a magyar nyelvnek és írásnak is egyik legnagyobb művésze, méltó meg becsülés érte. Magyarország kormány­zója negyvenévi közszolgálat során való érdemeiéit, amelyeket mint tanár, lör­­ténetbuvár és iró szerzett, a 11. osztályú polgári érdemkereszíet adományozta Takáts Sándor dr.-nak, az országgyű­lés főievéltárosának. A kitüntetés egyértelmű örömet kelt az egész magyarság körében. Hisz alig van müveit magyar ház, amelynek ol­vasóasztaláról Takáts Sándor könyvei hiányoznának: színes, nemeshangu, mindig újszerű és eredeti kutatások alapján feljárói a magyar múltnak Az örömben melegséggel osztozik a szü­lőföld, Komárom egész olvasó közön­sége. Az érdemkeresztet Zsitvay Tibor, a képviselőház elnöke, az országgyűlés tisztviselői karának benső, meleg ünnep­lése közepette adta át Taklts Sándornak. Zsitvay Tibor házelnök meleg, köz­vetlen szavakkal méltatta az ünnepelt értékes munkásságát. Takáts Sándor megiiletődött szerény­séggel köszönte meg a kitüntetést és ünneplést, amely érzése szerint érde­mén felül érte. — Nem érdem az én munkám — mondotta, — mert a magam kedvtelé­sére, a magam gyönyörűségére végez­tem; éppoly kevéssé érdem ez, mintha valaki rózsafát ültet azért, mert szereti a szép virágot. Nekem ez a kedvtelé­sem és ezt — amig lehet — a jövő­ben is folytatom. Palmer Kálmán elnöki főtanácsos a Ház tisztviselőkara nevében köszöntötte néhány keresetlen szóval az ünnepeltel, aranyfóliát nyújtva át neki a jubiláris alkalom emlékéül, annak a szeretetnek és ragaszkodásnak jeléül, amely benne a páratlan kollégát környezi. A képviselőház elnöki fogadótermé­ben végbement ováció után a virágos­­kertté varázsolt szerény „toronyszobá­jában* keresték fel az ünnepellet nagy­számú tisztelői. Vétó az utcák kövezése és aszfaltozása ügyében hozott határozat ellen. Izgalmas közgyűlés a városnál. — A képviselőtestület fentartotta határozatát. — Saját tudósítónktól. A csütörtökön megszakított közgyű­lést a városi képviselőtestület hétfőn, április 11-én délután folytatta a város­háza nagytermében, amely ezúttal iz­galmas ülésnek volt színhelye. Az izgalmat mindenekelőtt a város­­bírónak az a bejelentése keltette, amely, szerint a képviselőtestületnek a múlt közgyűlésen az ulcák kövezése és asz­faltozása tárgyában hozott határozatát az állami jegyző megvétózta, mert a kiadott munkák költségeire nem álla­pított meg feáezetet a képviselőtestület. A határozat végrehajtására a sürgősség kimondható nem voh, mert a város anyagi érdekeit nagy mértékben érintő határozat csak a törvényes 14 napi kifüggesztés mellett válik jogerőssé. Bár szombaton már városszerte el­terjedt a vétó hire és a képviselőtes­tület tagjai tudomására is eljutott, mégis a bejelentés nagy izgalmat kel­tett, mert a képviselőtestület minden egyes tagja meg van győződve arról, hogy ennek a jegyzői vétónak nem lett volna szabad megtörténnie, ha a város igazi éráekét szem előtt tartja. Mert azt mindenki tudja Komáromban, hogy a tönkretett utcák kikövezése semmi néven nevezendő halasztást nem tűr és aki a munkálatok mielőbbi meg­kezdését megakadályozza, az nemcsak, hogy nem szolgálja a város érdekét, de ellentétbe helyezkedik vele és kiteszi a várost annak, hogy a járhatatlanul megrontott utcákon esetleges balesetek és károk a város terhére írassanak és rajta behajtassanak. És amellett, hogy legalább is egy hónappal eltolja a munka megkezdését, csak súlyosbítja a munkanélküliek helyzetét és szaporítja azok számát. A vétóra nem szolgáltathat okoz az, hogy a határozatban fedezetről nem gondoskodott a közgyűlés, mert ha a munkák kiadását kimondó határozatban kifejezetten nem foglalta is bele a kép­viselőtestület a fedezetet, erről külön közgyűlési határozatok szólnak, mert a Zemska bankától fölveendő3.000.000 ós kölcsönt egyenesen az utcák jókarba helyezésének költségeire szavazták meg, aminthogy ezek a kölcsönök kezdettől Komárom, - április 11. fogva erre a célra iráuyozlatfak elő. Egy millióról még a múlt évben és két millióról pedig az áprilisi közgyűlésen határozott a képviselőtestület, amely, még mielőtt az utcák kővezési javas­latairól lett volna szó, ezt közvetlenül megelőzve döntött a fedezetet uyujtő kölcsön fölvételéről. Tehát a fedezetről gondoskodott a város! Ez volt a véleménye a képviselő­­testület tagjainak, akik nagyon jól tud­ják, hogy tulajdonképen ki vétózta meg a határozatot ése bár kiegészítette a múltkori határozatát a fedezetre vo­natkozó határozattal, az április 11-én hozott határozatot újból megerősítette és a munkák mielőbbi megkezdését el­rendelte. A közgyűlés különben letárgyalta a tá gysorozat hátralevő részét, amelynek több pontja nagyobb vitát keltett. * Csizmazia György városbiró meg­állapította a közgyűlés határozatképes­ségét és megnyitván az ülést, átadta a szót Fried Jenőnek, aki napirend előtti felszólalásában arra kérte föl a város­­bíró figyelmét, hogy a csallóközaranyosi országutat elzárták és igy azon a köz­lekedés szünetel. Az utat most kezdték el javítani, de ahelyett, hogy mint az rendesen szokás, a forgalom elől csak az út felét zárnák el, az egész úton beszüntették a közlekedést. Kéri a városbirót, hogy ezt az ügyet tegye magáévá és járjon el sürgősen a zsu­­páni hivatalnál az út felszabadítása iránt. A városbiró ezt készséggel meg­ígérte. A napirend előtti felszólalás után Csizmazia városbiró bejelentette, hogy az utcák kövezéséről és aszfaltozásáról hozott közgyűlési határozat sürgőssé­gét az állami jegyző megvétózta. Az állami jegyző kiemeli, hogy a határo­zatban nem jelölték meg a költségek fedezését és azért fölhívja a képviselő­testületet, hogy ezt pótolja. A város­biró indítványozza, hogy a fedezetre nézve mondja ki a közgyűlés, hogy a Zemska bankánál felveendő kölcsönből fedezi a város az utca rendezés kiadá­sait.

Next

/
Thumbnails
Contents