Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-04-09 / 43. szám

6. oldal. Komáromi Lapok 1827. április 8. tartjuk, bogy az uszodára ne akadna, mert szerintünk az uszoda sokkal jobb üzlet, mint a strandfürdő, mert hiszen ha magas a viz, mint tavaly is volt, vége a strandnak, de az uszoda vígan fütyül, mint az a bizonyos portugál. Azután a strandozás Komáromban nem egészségügyi kérdés, hanem divat. Pár évvel ezelőtt a komáromiak divatot csi­náltak a strandra járásból és éppen úgy lenézték azt, aki nem járt ki a strandra, mint azt a hölgyet, aki a di­vatja múlt kalapját viseli. Persze a divat Komáromban is vál­tozik és a komáromi őslakó ma már Rém tar ja divatnak a strandra járást és egészen átengedi azoknak, akik nem rég költöztek Komáromba és nekik még újság a strandozás, amit legtöbb ko­máromi egészen megunt, pedig nem rég mág nagy rajongój t volt a strandra való kirándulásnak. Hiába, Komárom szeszélyes, mint egy primadonna, vágv mint az utóbbi időben az időjárás, amely elsősorban oka annak, hogy a strandolók száma csökkent. A rossz időben ugyan kinek van kedve erre, akár divat az még, akár nem. Az uszoda ellenben felette áll a di­vat szeszélyeinek, oda nem divatból, nem látni és láttatni mennek az em­berek, hanem azért, mert tudják, hogy az egészséges és a szervezetük meg­kívánja az uszodát, a fürd äst. Ezeknek a száma minden évben több és több és ez a számemetkedés biztosíték arra, hogy igenis lenne magánvállalkozó az uszodafpité&re, illetvj annak fentariá­­sára is, ha a jövedelem az öve lenne. A városnak nem kellene mást tenni, mint kiírni egy pályázatot, hogy az ér­deklődők tegyenek sjiniaiot. hogy ki ki miiyen feltételekkel aditana fel uszodát az előirt módon, helyen, a megszabott dijakkal és a hatóság ellenőrzése mellett. Ennek az ajánlattevőnek a kiírása igazán semmibe se kerülne a városnak és ha akadna vállalkozó (mi hisszük, hogy igen), akkor a város elverhetné egyik gondját é3 ha nem akadna senki, hát akkor a város moshatná kezeit, hogy: A városnak nincs rá pénze, magán­vállalkozó pedig nem akad*, hát most már, sajnos, nem lehet a bajon segíteni. Nautilus. 4 korináu; hétfőn fog tárgyalni a vasutasokkal a szolgálati szabályrendelet ügyelten. — április 7. A vasutasok és a kormány közti konfliktusban, mely tudvalevőleg r,z uj szolgálati szabályzat kiadasa miatt ke­letkezett, az u óbbi napokban lecsönde­sültek az idegek. A vasúti minisztérium, mint ismere­tes, visszavonta a szolgálati szabály­­zatra vonatkozó végrehajtási rendeietet, amelyet a miniszter tudta nélkül Nutz miniszteri osztálytanácsos adott ki, akit azonnal szabadságoltak. A végrehajtási rendeletre vonatkozó tárgyalások a szak szervezetek és a miniszterelnökség szak­­bizottsága között hétfőn kezdődnek meg. A vasutasok szakszervezetei már összefoglalták követeléseiket. Mig a vasutügyi minisztérium a vasutasok szolgálati szabályzatának végrehajtási rendeletét már visszavonta, addig a postaügyi minisztérium a szolgálati sza­bályzatot már végre is hajtja. A cseh lapok szerint főként a szlovenszkói rendkívüli illetékek rendezése lesz a postásokra nézve hátrányos. A posta­ügyi minisztérium a szakszervezetekbe való tömörülést is meg akarja tiltani alkalmazottainak. A postaügyi minisz­térium erélyes fellépesét megkönnyítette az, hogy a postások nem leptek fel eléggé egységesen. Hogyan történt Hunyadi László gróf halálos vadászszerencsétlensége? A lapok Hunyadi László grófnak, a hí rés magyar oroszianvadásznak a na­pokban bekövetkezett halálos szeren esetlenségéről a legkülönbözőbb híre­ket közölték. A gróf a tél legnagyobb részét Egyplomban töltötte és Sudán­­ban vadászattal és halászattal szóra­kozott. A déli Sudánban a No tavon gőzössel és vontatóhajóval indult el egy hatalmas oroszlán üldözésére. A gróf, jj akit három benszülött szolga kisért,1 másnap üldözőbe vette a vadai. Hunyadi 1 rálőtt a vadra, az oroszlán meg is se­besült, de nem halálosan. Az oroszlán a megsebzts következtében ingerüli és dühös lett és villámgyorsan, hirtelen ! ráugrott a vadászra, úgyhogy már nem voií ideje többé a puskával célozni, Hunyadi lövése nem talált és az inge- I rüit oroszlán súlyosan megsebesítette a grófot. Erre kísérői közül ketten rátá­madtak az oroszlánra í mázsákkal, a harmadik bsnszülött pedig könnyű va­dászfegyverével kezdett tüzelni az orosz­lánra. A gróf csak azután tudott ki­szabadulni "az oroszlán karmaiból, mi­után a három néger szolga veszélyte­lenné telte a vadít. Hunyadi grófot a könnyebben megsérült szolgák a hajó fedélzetére vitték, itt megállapították, hogy a jobb alsókarjál és a jobb vállát az oroszlán teljesen leharapta. A gőzös a legnagyobb sebességgel a legköze­lebbi város fáié, Malakaiba indult, ahol a súlyosan megsérült grófot a sudán­­kormány »Lady Biker“ nevű kórház­­hajóján részesítettek első segélynyújtás­ban. A »Lady Baker“ ezután teljes gőzzel Khartum felé indult. Útközben a grófnál bekövetkezett a vérmáigezás és a magas sebláz. Az azonnal végre­hajtott háromszoros operáció ellenére is azonban néhány perccel előbb meg­halt a gróf, mielőtt meg a gőzös meg­érkezett volna Kh?riumba, a kórházba. Az egypioini sajtó a szerencséljenül járt vadász haláláról részvéttel emléke­zett meg. Hunyadi gróf messze Egyp­lomban neves oroszlánvadász volt és egész Sudáníóí Abe*szináig értékelték és ismerték. Abesszittában ulolj'ira hat­vanegy nagy vadat terített le. lom aromi levelek. Tévedni tetszik ha azt méltóziatik hinni, hogy azért nem irtunk mostanában Faun levelet, mert a világot a sok gáncioiásunkkai, roasza­­lásuakkal si érült megjavítani és már nincsen szükség faunt dorgatóriuma! És azt se tessék hinni, hogy esetleg a Küzdelmet találtuk hiábavalónak és azért tettük le a kardot, azaz a tollat. Egyik eset se áll fenn. Mi naponta meg tud nók mosni a világ fajét és ez nem a mi érdemünk, hrnem sajnos a világ bűne, amlybőí a nap minden órájára ju- egy szomorú tünet. Csapongó képzetetet átül el az ön, helyesírási hibáktól nem teljesen men­tesített, különben elég kedves levele, mert a bevezetés urán nyomban a szepsi i emberevö cigányok juthattak az eszebe és azt kérdezi tőlem, hogy mi a véleményem az embeihusevésről, a kanibálizmusrói ? No hallja kedves levél­író, mág ilyet se kérdeztek tőlem. Hogy az emberiség őse mind ember­evő lett volna, azt bajos állítani és ne engedje magát félrevezetni attól a kö­rülménytől, hogy egyes emberi testré­szeknek olyan ennivalókra emlékeztető nevük van, mint teszem föl: lábikra, térdkalács, váilperec és mindjárt ott van a soványoknái a só'aró is. Ez se je­lenti azt, hogy őseink erősen sózták az ennivalókat. És ne higyjs azt sem, hogy a kanibálizmusra vezethető vissza az a bók, amikor a széptermetü nőnek az özderekáról beszélünk, ott nem az őzpecseuyére kell gondolni. De nem ám. Már régen kimutattak a tudósok, hogy semmiképen sem rejlik magnkban az emberevés szöruyü emlékeit, amikor egy hölgyre azt mondjuk, hogy igazán ennivaló jószág. Attól sem kell meg­ijedni, ha azt mondják, hogy: Eszem a zuzzáját. Vagy hogy: — Hamis a mája, meg a zuzzája, hamis minden porcikája. Én inkább azt hiszem, hogy őseink csakis állatevők voltak 1 Hogy hogyan tudom bebizonyítani ? Hát nagyon eeyszerűen. Száz és száz szerelmi becéző szó van, melyek azt bizonyítják, hogy az ősember inkább állatevő volt, mint emberevő. Ha azon­ban végigmegyünk ezeken a szerelmi becéző szavakon, elszomorodottan kell megállapítanunk, hogy őseink gyomra ugyancsak jó gyomor volt, mert mindent bevett. Akit szeretünk, azt rendesen olyan állatnévvel illetjük, persze kicsinyítő, becéző formában, amilyen állatot sze­retünk, Ezt a szokást az ősembertől örököltük. Az ősember amelyik állatot szerette, azt nemcsak képletesen tette, hanem meg is ette a szerelmével azaz szeretőiével kitüntetett álletol Lássuk tehát ezekat a becéző szavakat. Vannak az állatvilág rokonszenves alakjai nevével becéző szó?, minők a galambocskám, geríicém lubikám, pin­tyőkém, pscsirtá®, fülemülém D: a szerelmes nem marad meg a madárvilágnál, átmegy a négylábúak közé és innét írednek az alábbi becéző szavak : ku yuskám, cs?csikám, őzikém, drága majmom, édes bogaram, kicsi tücsköm, szóval tücsköt, bogarat Össze­­hadar egy bolondos szerelmes, mucusom (ez egy kihalt őslény), arsnyh.ttacskám (aki már ráakadt a horogra), bocikám (egyenlő a borjú megszóüiíá&sal kissé finomabb formában) nyuszikám. Újabban négy előszeretettel mennek becéző szavakért a szerelmesek a barom­fiak közé és a fiatal lányokat csibik ám­­nek, pipiké®nek, libuskámnak, a ki­nyílott rózráí édes tyúkomnak hívja a szerelmes. Sőt annyira prózai lett a mai * szerelmes.hogynem undorcdika konyha­­szagtól és a konyhából is kér becéző szókat. Ma már nem azt mondják, hogy meghódítottam a hölgyemet, hanem azt, hogy ugyancsak megfőztem a tyúkomat. Az előtt a szellemesebb, az erősebb . lefőtte a gyengébbet. Azelőtt kifőzték a haditervd, most egyszerűen megfőzik a tyúkot. Az öregurak se számíthatnak már a kellő tiszteletre, mert az ő nevük is a szárnyasok közül kerül elő es vén kappanoknak hívják őket, and a hárem­­őrök rangjának felel meg. Vén medve elnevezés is szerepel a szerelmi életben, de rendesen nem szemben mondjak az illetőnek. Az asz­­szony s'o tta így hívni a dörrnögő férjét persze rendítsen a háiamögött. Viszont a férj ;.z asszonyt a vén sárkány cím­mé; tünteti ki, persze szintén n;m szem­ben, hanem a hátamögöit és őst is csak lassan. Sírkány elnevezésnek örvende­nek a köztiszteletnek éppen nem Ör­vendő anyósok is. fanét van aztán a? a megjegyzés, hogy ha a fiataloktól elutazik az anyós, azt a férjek úgy mondják, hogy sárkányt eresztettek. E« tudniillik nagy örömet jeleni Izraelben. Ionéi jut eszemb n az alábbi adoma: Kohnt megkérdezi az u cin egyik ismerőse: — Mondja Kohn, mért kormos ma­gának az arca, a keze, a karja? Kőim örvendezve felel: — Az állomásról jövők! Most utazott el az an^óéom és örömömben össze­­ölelgettem a mozdonyt, mielőtt elvitte az anyósomat. Lássa ! ilyen rossz vicceket faragnak szegény anyósokról. Nam rosszabb vicc ennél az alábbi és annál aktuálisabb, men emberevők között játszódik le. Az angol világutazó meginterjúvol egy emberevőt. — Nézze kedves barátom, nekünk fehéreknek sokkal változatosabb a kony­hánk, mi akár száz fele húst is ehe­tünk, mig maguk mindig csak egyfélét, folyton emberhúst és emberhúst. Má­gusnál nincs semmi delikatész, semmi uj dolog. Pe c illanó szemmel felel az ember­evő; — De van és ez felér a maguk min­den inyencfalaijukkal, aminél nincs fői­­ségesebb falat a világon, csak az a baj, hogy ritkán jut hozzá a szegény em­berevő. — És mi az? — Amikor az ember a saját anyósát falhatja fel! De most már Isten vele. Máskor löbbet. Faun. lOMM Szibériai páriák sóhaja. — 1920. május 15. Nyomorult vackokban Kínlódnak a rabok, Se nap, se csillagfény Nekik már nem ragyog ... Leikükön is tanyát Vert a sötét éjjel, U'Olsó reményük Messzi szállt a széllel. Hosszú éveken át Csak reméltek s vártak, Megsuhantak néha Bágyadt lelki szárnyak ... Hazáról, les vérről Álmokat álmodtak, Üzenetéi várták Testvér magyaroknak. Az álom is eltűnt.. . Testvérre s hazái a Nem számit már többé Rabság páriája. Lelkűk ablakán cst-k Egy sugáika rezeg: Hátha maradtak még A földön — emberes?! Emberi roncsokban Inaszakadt félek Kmos lizálffioiban Valiig igy beszélget: „Embere*, embereit! Csontunkra bőr száradt! Vagy nincs a világon Ember csak — vadállat?!“ Kemény György. 81.1 It K K. Magyar ének. Irta: Herczeg Ferenc Lovasok jöttek a Volgáról, tegezzel a vállukon, délcegek, vadak: A selyem­­szőrű tigrisek csapatja Amerre mennek: hollószárnyon a fa­gyos leheletü rémület száll előttük. ... Fülledt éjjel, mikor lobogó tüzek mellett győzelmi tort ülnzk az ellenség földjén felzendül az énekük. Az erdő, a nádas sohasem hallott még ilyen éneket! Halkan, búsan, édesen szól mint az ősi dajkadal, amit Ázsia pusztaiban énekeltek barnaarcu anyák. Majd sziláján csapong, a felhők felé lendül szélvészként és danájához rohanó lovak patkói dobolják az ütemet. A piros tüzek körül szól az ének és az erdőben, a nádasban lappangó szö­kevények fülelnek. És halkan susogják: A magyarok énekelnek . . A magyarok énekelnek! Ti germánok, ti frankok, mii tudjátok ti, mi a magyar ének ?! Ez a magány dala, amit az élet pusz­tájában bolyongó gyermek énekel. Mert bujdosó gyermek a magyar és meg van írva a csidagokban: egymagában lesz akkor is, ha emberóceán morajtik kö­rülötte. És hiába faj a maiyai szív Európa után: Ázsia visszaköveteli hütelen fiát és ha sátrat ver a gyűlölet, az irigy­ség, a mindennél szörnyűbb közömbös­ség, sivár pusztává dúlja körülötte a világot. fúrod a pusztaságot, magyar, büsz­kén és boldogtalanul Járod a sötétséget és mint útmutató szentjánosbogár, szik­rázva röpköd előtted a magyar ének. — A eauyhsti lataüitisztdetek sor­rendje. (A komáromi r. kát. plébánia­­hivatal közlése.) 1. Virágvasárnapon. R ggeí 6 órakor csendes szentmise, fél 9 órakor barkaszentdés, utána könne­nd a temp’omban, melynek végeztével ünnepi szentmise Passió val. D. u. 3 órakor litánia. 2. Hétfőn, kedden és szerdán: 6 órakor és fél 8 órasor szent­mise a Szent-András templomban, szer­dán 8 órakora Szent Ro-áia templom­ban szentmise. 3 Nagycsütörtökön: A Szent András templomban 8 órakor ünnepi szentmise, mely alatt közös I szent áldozás, utána az oltároknak dí­szeiktől való megfosztása A Szent Ro­­| zália templom d. u. 5 órától kezdve I nyitva lesz a hívek kereszti ájtatossá­­gának végzése céljából. Szerdán, csü­­j törtökön és pénteken d. u. 6 órakor lamentatiők a Szent András templom­­| ban. 4 Nagypénteken 8 órakor kezdő- I dik az istenitisztelet a Szent András templomban. Csonka mise után az 01- táriszentség elhelyezése a szent sírban, utána szentbeszed: tartja dr. Majer Imre apátplébános. A Szent Rozália templom­ban az Oltáriszentség d. e. 10 órakor helyeztetik el a szent sírnál. Ugyanígy a Szent Anna templomban fs. 5. Nagy­szombaton reggel 6 órakor szentség­kitétel a szent siroknál, 7 órakor tíz-, húsvéti gyertya- és keresztkut szentelés, utána ünnepi szentmise. Feltámadás a 1 helyőrségi templomban d. u. 4 órakor, a Szent Rozália templomban d. u. 5

Next

/
Thumbnails
Contents