Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-03-26 / 37. szám

1987. roftrcim 26. Komiromi Lapok giumba. A beteg testben azonban lobogó lélek lakozott, éppen azért he* vés természete nem tudott megbarát­kozni a szigorú iskolai szigorral, fe­gyelemmel. Állandóan hadilábon állott tanáraival és velük igen sok összetű­zése volt. Érezte, hogy ott nincs ma­radása, és eltávozott Dubrecanből. Ulra­­valőul egyik tanára, a tudós professzor Hatvani, a magyar Fauszt azt tanácsolta neki, hogy legyen mérnök. A tanácsot megfogadta és mérnök lett, de eleinte nyugtalan természetét nem kötötíe le ez a pálya és átment az ügyvédi pá­lyára és a mérnöki oktevéi mellé egy időben megszerezte az ügyvédit is. Később Pápára ment és márnököskö­­dött. Majd Tihány mellett főidet bérelt és gazdálkodott. Háromszor nősült, de első két házassága boldogtalan volt és mind a kettő válással végződött. Balatonfüreden Páczely és Kazinczy is meglátogatták, akikhez szoros barát­ság fűzte. 1790-ben országgyűlési követ lett és attól fogva egyet kivéve minden országgyűlésnek tagja volt. Igen nagy népszerűséget vivott ki magának az egész országban és igen sok vármegye táblabirónak választotta meg az ország­szerte ismert és népszerű költőt, aki a közéletnek fáradhatatlan munkása volt. Közben szorgalmasan gazdálkodott. Máj Nagybajomba (Somogymegye) köl­tözött át, ahol Csokonaival is megis­merkedett. 1818-ban harmadszor is megnősült és e harmadik házassága boldogsággal aranyozta be életét egész 1820 január 28-ig bekövetkezett haláláig. Az élet szenvedései között a költé­szetben keresett vigaszt. Lelkes műve­lője volt a magyar nyelvnek. Első költeménye 1782 ben jelent meg a Magyar Múzsában, Nagy irodalmi sikert aratott a Hunniás cimü hősköl­teményével, amelyet 1787 ben adott ki. Lirai verseit erős zenei és ritmikai ér­zék jellemzik, Igen nagy érdeme, hogy összegyfij tötte a kuruc költészet gyöngyeit. Gyüj tött ezeken kivüi közmondásokat és tudományos műveket is irt. Megjelent munkái igen számosak és egyet Komáromban nyomtak. Kőmlőd derék magyar népe a sivár élet forgatagában nem felejtette el nagynevű szülöttjét, akinek szülőháza immár 167 esztendeje dacol az idők vasfogával. A kömlődiek kegyelete most ezt a házat, ahol Pálóczi Horváth Ádám böl­csője ringott, díszes emléktáblával je­löli meg. Az emléktábla leleplezés azonban nemcsak a kömlődiek ünnepé lesz, mert abból részt kér az egész magyar iro­dalmi világi Elárverezték Londonban a cári család ékszereit. A Christie-cég árverési csarnoka még nem látott oly szörnyű tolongást, mint három nappal ezelőtt. A mentőknek hétszer kellett benyomulniok a terembe, hogy kivigyenek onnan urakat és höl­gyeket, akik a nagy izgalom és torlódás közben elájultak, A cári család ék­szereit árverezték olt, vagy mint a szebb hangzás kedvéért mondották: az orosz koronaékszereket. Pedig a drágaságoknak abban a tömegében, melyeket ott közszemlére tettek, kiki­áltottak s eladtak, koronaékszer nincs, az /mind a Romanov-csaiád ékszere, cárok drágakőgyüjternénye, bogiárai, régi és újabb carevnák gyémántos diadémjai, násfái, drágaköves szelencéi. A hihetetlen értékű gyűjteményt, mely csak egy része a cári ékszereknek, mert sok került ki már belőlük Ame­rikába s máshová, a szovjet ko njány adta el és — félre az érzelgősséggel I — egy angol szindikátus vette meg. Nincs értelme, mondom semmi szentimenta lizmusnak. Elvégre tiz éve már, hogy Jekaterinburg határában, vagy hol, a vörösök tűzzel és golyóval kiirtották az egész cári családot, apát, anyát, gyermekeiket s hagyatékukkal a szovjet rendelkezik. Az üzletemberek szindi­kátusa pedig, kétségtelenül bizonyos alkudozás után. megvette a kinált árut. S megnyílt az árverés Londonban s a civilizáció két fővárosának, Londonnak és Párisnak, nyereségre éhes ékszer­­kereskedői és tündökölni vágyó gazda, gai összegyűltek Christie árverési csarnokában s az egykori baráti, de — hajh I — leölt, feldarabolt és tűzbeve* tett uralkodócsalád ékszerei baráti kezekbe kerültek. Amikor a drágaságokat kirakták az árverési csarnokban, a venni vagy legalább csodálni szándékozók sokasá­gának káprázott a szeme a sok tün­döklő és villogó gyémánt, zafír, smaragd s a művészinél művészibb ékszeralkotás láttára, Százhuszonnégy darabból állt az egész gyűjtemény, benne oly reme­kek, mint az orosz cárné menyegzői gyémánt hajéke, vagy az a régi gyé­mántos tiara, mely szélfuvástól rengetett kalásztömeget utánoz, fölötte viiágolván a hold sarlója szafirkövekből. Egyszerre mozgalmasság támadt a tolongó sokaságban *— Írja a tudósitó, ki végignézte ezt az árverést —s ami zaj volt, egy pillanat alatt eltűnt. Mr. Andrews, az árveréstvégző kikiáltja az első számot. És megkezdődik az aukciók jellemző harca, a harc a számokkal, melyek reális értékeket képviselnek. A kikiáltási ár kétszáz font... ötszáz..., ezer ..., kétezer..háromezer... elő­ször, másodszor... Lélegzetfojtó szünet. Aztán egy sarokból: Háromezernégy­száz ! Ideges feszültség. Senki többet ? A kalapács lekoppan: harmadszori A vevők Philips S és F. urak, kik eszerint körülbelül egy és egyötöd milliárd ko­ronáért vettek meg egy pár gyémántos karkötőt. Utoljára a cárné viselte. Ez volt az előcsatározás. De már le­hetett észrevenni, hogy melyik részre hajlik a végső győzelem. A francia üzletemberek csoportiből s vezetőjének a párisi St. Homoré utcai M. Founés ur torkából tör elő a mindig nagyobb összegeket ígérő nehéz ütegek szava. A franciák vették meg az áruba bocsá­tott tárgyak többségét. Maga Founés ur vette meg kétmilliárd koronáért a híres menyegzői diadémot, melynek ko­ronáján két sor páratlanul szép gyémánt fut körül. Franciaországba került a többi közt az a temérdek brilliánsal és sma* ragdal kirakott ékszer is, melyen egy huszonnégy karúinál súlyosabb sma­ragdkő villog. Ennek másfélmiliiárd volt az ára. Egy XV. Lajos korabeli jáspis­­szelence, melyet gyémántkövek diszite­­nek, nyolcszázötven millióért kelt el. As árverés szenzációja volt a Sarkcsillag, egy negyvenegy karátnál sulyosab re­mek gyémántkő eladása. Ezt Harm S. H. angol üzletember vette meg négy­­milliárd koronáért, vagyis 11 809 font sterlingért. Egy remekművű gyémánt­­nyakék, melyen huszonöt szép gyémán­tot fűzött eggyüvé apró gyémántköves indával a tizennyolcadik századbeli fran­cia ötvös, kilencszázmillió koronát hozott az árverezőknek. Hat gyémántgomb, mely belső foglalatján az 1764 es év­számot viseli, nyolcszázmillióért kelt el, egy negyvenhat gyémánt hajcsatból álló garnitúra háromszáznyolcvan millióért. Nagyobb áron, ötezerhétszáz fonton kelt el egy gyöngyökkel és gyémánt­kövekkel kirakott melltü, középen egy smaragd és két szafirkővel és négy­­ezernégyszáz font sterlinget adtak azért a kalászos gyémánt tiaráért, melyet valamikor Mária Feodorovna cárné, I. Pál cár felesége viselt. Nem kelt el több más apróbb ékszer között az a szép karkötő sem, mellyel 1. Miklós cár ajándékozta meg egyszer későbbi feleségét. s Kétszázhetven font volt a kikiáltási ára s annyit sem Ígértek érte. Hanem azért az angol'szindikátus kitűnő üzletet csinált: összesen 80.561 fontot, körülbelül harmincmilliárd koro­nát vett be. Úgy mondják, többszöröse ez annak ^az összegnek, melyet a szindikátus belefektetett ebbe az üzletébe. fi Katolikus kegényegylet XXÜÍII. éui közgyűlése. Komárom, — március 24. Az elmúlt vasárnap, Szent Józsefnek, mint fővédönek ünnepével kapcsolat­ban tartotta meg a Komáromi Katolikus Legényegylet rendes évi közgyűlését saját egyesületi házának színháztermé­ben, az egyleti tagok szép részvétele mellett. A közgyűlést Majer Imre dr. apát­plébános egyesületi elnök nyitotta meg a tőle megszokott magasszárnyalásu beszédben, melyben az ifjúság össze­tartásának, nevelésének fontosságát emelte ki s hangsúlyozta, hogy csakis igy, kizárólag a szeretet és békés együttműködés alapján lehet sikereket elérni. Az egyesület sok sikert látott, mert csak a valláserkölcsnek, a ma­gyar kultúrának s szeretetnek élt eddig és fog dolgozni továbbra is. A jelenlevők meleg tapsokkal köszön­tötték az elnököt szép megnyitójáért. A jegyzőkönyv felolvasása után Király József s. lelkész, a Legényegylet ügy vezető elnöke tartotta meg kimerítő beszámolóját az elmúlt egyesületi év munkálkodásáról, kiemelve azt az ör­vendetes jelenséget, hogy az előző ju­bileumi év nagy sikerei után vissza­esés nem következett be, hanem ered­ményekben teljesen kielégítőnek, sőt gazdagnak mondható az elmúlt év, Rávilágított a sok oldalról jövő kriti­kára, mely azt szereti hangoztatni, hogy a Legényegyletnek nem lehet célja a sorozatos színjátszás s kimutatta, hogy ez tényleg nem is cél, hanem eszköz, amely mellett nagyobb munka folyik az ifjúság vallási, erkölcsi s társadalmi nevelése körül, amely azonban feltű­nés nélkül a havonkint és hetenkint tartott és szépen látvgatott tag- és rendezői gyűléseken, napi összejöve­telekben, lelkigyakorlatokon katolikus szellemű előadásokon folyik le. Meg­emlékezik az ifjúság önzetlen, áldozat­kész munkásságáról, a kultúráért való lelkesedéséről, amely lehetővé tette, hogy az elmúlt évben közel harminc szinieiőadást tarthattak s a legelitebb mulatságokat rendezhették a legnagyobb siker mellett. Eiulán jelentést tett a közgyűlésnek az egyleti vagyon gyarapodásáról, uj beruházásokról, az épület díszítéséről, a villanyvilágításról, a .ruhatár felsze­reléséről, amely mind jelei annak, hogy az egyesület munkája eredményes volt. Végül köszönetét mondott az elnöknek a vezetésért, Komárom társadalmának, a pártoló közönségnek nagy szerete­­téért s a támogatásáért s a tagoknak a buzgó kitartásért s ezt kérve, tovább is bízik, hogy a jövő évben szép eredményeket hoz napfényre az egye­sület munkája, A jelentés felolvasása után a köz­gyűlés éljenzéssel és tapsokkal ünne­pelte a másodelnököt, Balogh Miklós egyesületi pénztáros tette meg ezután a jelentését, felolvasva a péoztarvizsgálóbizotiság záradékát, amely után azt rendben találta a köz­gyűlés és megadta a felmentvényt a pénztárosnak, akinek köszönetét mond fáradozásaiért. A lelépő tisztviselőknek és választ­mányi tagoknak, úgymint Lukovics Jó­zsefnek, Kalus Dezsőnek, Pataky Jó­zsefnek, Szántó Bélának jegyzőkönyvi köszönetét szavazott a közgyűlés s megválasztotta a uj tisztviselőket. A választás eredménye szerint vá­lasztmányi tagok lettek: Czirja Kál­mán, Horváth István, Katona Rezső; az ifjúság részéről; Balogh Pál, Hor­váth István, Szántó Béla; I. titkár: Veleba József, II. titkár: Hinn Nán­dor; rendezők: Laky István, Szűcs Gyula és Csizmazia Zoltáa. Ezek után a közgyűlés 20 darab egyleti adósság kötvényt sorsolt ki a kővetkező számokkal: 25, 34, 35, 49, D 120, 123, 126, 134, 141, 142, 169, : 171, 175, 176, 179, 180, 182, 194, 199, 237. Mijd Hinn Nándor könyvtáros a könyvtár örvendetes növekedéséről s a forgalom élénküléséről, Németh Gyula jegyző pedig a tagok számának nagy­mérvű emelkedéséről, az irattár össze­állításáról számolt be, mely fáradozá­sukért nekik, valamint Király II. el­nöknek s ifj. Lenhard Mihálynak kö­szönetét mondott a közgyűlés. Több indítvány nem lévén, az elnök a gyűlést berekesztette ama reményét fejezve ki, hogy a tagok az elmúlt év sikereinek példájára fokozott buz­galommal folytatják munkájukat. Lerakat Komáromban; «3 Bárdos Jenő, Kovách Tihamér gyógyszertára, Kubányi Testvérek és Riszdorfer Károly drogériában. A Jókai Egyesület tizenöt éve. 1911—1926. (18) A muzeum viszonyai. — Fontosabb leletek, szerzemények, — A könyvtár állapota, gya­rapodása. — A képtár. A muzeum, mint említettük, 1913. év őszén költözött át a kulturház keletnek néző szárnyába, ahol négy termet tölt meg az őskori és római, a közép- és újkori, valamint a nép­rajzi gyűjtemény és egy teremben az 1848/49-es emlékek vannak ki­állítva. A háború előtt a gyűjtemé­nyek gyarapodása lépést tartott azok természetes fejlődésével: a lelőhe­lyek feltárása utján, ajándékozás ut­ján és vételből szépen gyarapodtak a gyűjtemények. Az 1913. évben megkezdett szo­­mődiásatásokfeliratos római szárko­­fágot hoztak felszínre több sirmel­­lékleitel együtt, melyeket a feltárt téglasirokban találtunk. Ugyanebben az évben sok szönyi (Brigetio) régi­ség is került a múzeumba vétel ulján. Ugyanebben az évben az 1848-as gyűjtemény gyarapodik a Kreith-féle gyűjtemény komáromi vonatkozású tárgyainak megszerzé­se utján. A következő évben, mikor a há­ború alatt a szönyi római táborhely területén katonai védőműveket épí­tettek, sok római régiség került nap­fényre, melyet a cs és klr. várépí­tési igazgatóság előzékenysége a komáromi múzeumnak juttatott. Ek­kor szereztük meg a Herkályon ta­lált légió-signumot is, mely bronz fenyőtobozt ábrázol. A feliratos kö­vek egy része is ekkor került a múzeumba különféle lelőhelyükről. Ugyanebben az évben római régi­ségeink nagy számmal gyarapodtak ismét brigetiói tárgyakkal. Az 1916, évben kerül múzeumunk­ba néhai Konkoly-Thege Miklósnak végrendeleti hagyományából a fegy­vergyűjtemény és az ásvány- és kőzetgyüjtemény, valamint több ke­leti tárgy Keszegfalváról népvándor­láskori sirleleteket kapunk és vétel ulján ismét sok római régiséget szerzünk a brigetiol sirleletekböl. A háború előrehaladása folytán azonban mind kevesebb lesz a le­hetőség a muzeum gyarapítására. Ezekben az években óhajtottuk vol­na a muzeum legnagyobb értékét, a környei sirlelethez tartozó era­­viscus kocsit restaurálni és a kon­zervált vas alkotórészeket egy fa­vázra szerelni, de ebben a háború akadályozott meg bennünket. így nem kerülhetett a sor arra sem, hogy a letétül beígért Juppiter Dolyche­­nus leletek a múzeumba kerüljenek. Gyűjteményeinknek jó hírneve messze földön ismeretessé lett és számos szakember kereste fel, köz­tük 1918. évben Kubitschek bécsi egyetemi professzor, a hírneves ré­gész is. A háború után nagy csend és szünet állt be. Legjobb lelőhelyeink, igy a dunántúli Brigetio előttünk bezárultak és a régiségek megszer­zése lehetetlenné vált abban a nagy lázban, mely az antik berendezések és általában a régiségek megszer­zésére irányult a háborút kővető években, amikor a gyűjtők száma igen megszaporodott Ezekkel a muzeum anyagi eszközök híján lé­pést tartani nem tudott és Így a gyűjtemények csak a jószivű ada­kozók ajándékaiból szaporodott. Háborús gyűjteményünk számos fegyverrel gyarapodott a harctérről hazakerült katonák és a muzeum barátainak adományaiból. 1920. évben kerültek a muzeum tulajdonába néhai Konkoly-Thege Miklós régi képtára, fényképgyüjte­­ménye és diapozilivjai, melyek nagy értéket képviselnek A következő évben pedig dr. Werlner Mór pár­kányi orvos hagyatékából szereztük meg középkori okleveleinek gyűjte­ményét. 1922. évben a csehszlovák prehisztorikusok kongresszusa után Slavik János ev. dékán vezetése alatt a kongresszus számos tagja meglátogatta a múzeumot és a mu­zeum által a korábbi években ki­ásott castellumot. A kínálkozó vételi alkalmakat le-8. oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents