Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-03-12 / 31. szám

9. oldal. Komáromi Lapok 1997. március 12. ideiglenes megoldás, hogy a Központi szálloda elől száműző» bérkocsisok egy része az Iskola utcában, egy része -a Klapka téren a benzinkút körül és a Danaparton nyer elhelyezést. Az Iskola utcában való elhelyezés, mivel ez az utca a kultúrpalota mellett van azért lett volna előnyös, hogy a kultu palo­­tában megtartott bálok, estélyek, elő­adások alkalmával és különösen a sziniévad alatt sokszor igénybe kell venni a bérkocsikat és ott igazán kéz­nél lettek volna, mert sajnos nincs mindig kit elküldeni a messzebb eső bérkocsiállomásra. Szóval ez az ideig­lenes elhelyezés nagy előnyökkel Járt volna, de mint értesülünk, ez az ideig- ; lenes megoldás csak tervezgelés volt ! és visszavonták, mielőtt életbe lépett volna és a bérkocsikat a benzin kút mellé rendelték. Hogy tovább stráj­­kolnak-e emiatt, nem tudjuk. A strájkot különösen megsínylették a beteglátogató orvosok. — „Oriant" Parisa Szőnyepcsomózó és Textilipari R-T. A hivatalos lap száma közli a fenti Részvény-Társa- j ság alapítását, mely a pozsonyi „Őri- i ent“ keleti szőnyegcsomózó tanin- ; tézetböl alakult. Az „Orient,, cég 1 nemcsak Pozsony legszélesebb kö- j reiben, de az egész országban is ismeretes kitűnő tanítási metódusáról és a műtermeiben előállított kézzel csomózott perzsa szőnyegek első­rangú minőségük és finom, diszkrét szinőszeállitásuk miatt, melyek min­­den tekintetben felvehetik a versenyt a külföldről importált perzsa szőnye­gekkel, a legnagyobb elterjedtségnek és közkedveltségnek örvendenek. Az uj részvénytársaság abban a szeren­csés helyzetben van, hogy rendkívül kedvező munkabérszerződések kö- j Vetkeztében perzsa szőnyegeit ver- I senynélküli olcsó árakon állíthatja elő és i?y természetes, hogy mindenki : saját érdekében cselekszik, ha mi­előtt szőnyeget vásárol infor­málja magát az „Orient" cégnél. Az „Orient“ cég gyártmányainak nagy népszerűsége, iskolájának látó- f gatottsága és a perzsaszőnyeg elő­állításához szükséges speciális anya­gok nagy kereslete tette szükségessé, hogy az előbbi magáncég részvény­­társasággá alakuljon át és a müéríő közönség igényeit fokozottabb mér­tékben kielégíthesse Az „Orient,, r.-t. legújabban talpbőrszőnyegeket (bőrszőny eglábtörlőket) is állit elő, melyek határtalan tartósságuk és olcsóságuk következtében mindenütt nélkülözhetetlenekké váltak. Az uj részvénytársaság vezetése továbbra ís megmarad Kalmár Jenő kezeiben kinek elsőrangú szaktudása és gaz­dag tapasztalatai a perzsaszőnyeg előállítása terén teljes garanciát nyújtanak a vállalat proszperálását és felvirágzását illetőleg. — Belgrádbsn tüntettek Albert Tho­ms ellen. Belgrádből jelentik: Albert Thomas, a nemzetközi munkahivafal igazgatója ellen, aki európai körútja során Belgrádban is tartott előadást, a kommunisták egy csoportja meg aktria akadá'yozni az előadást. Egy munkás amón iával telt inget dobott a terembe. A hallgatóság végül a tüntetőket kiza­varta a teremből. — Az államrendőrság tagjaitól meg­­akarjók vonni a választól Jogot. Az Olmfitzben megjelenő klerikális „Nasi­­net" jelenti, hogy a kormánykötökben foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy az államrendőrség tagjainak választói jogát megvonják. — A farsang vége Koioznnéuán. A kolozsnémai önkéntes tűzoltó testű­iét nagy tevékenységet fejt ki mind szociális, mind kulturális téren. Nagy­szerű műkedvelő gárdája lehetségessé teszi, hogy évente több színdarabot előadjon. Az előadott darabok közül csak néhányat iktatunk ide, melyek különösen nagy sikert arattak: Cigány, Árva Bandi, Falu rossza, Juhász le­gény, szegény juhász legény, stb. Az idei farsangon is kivette a részét az egyesület a munkából. Február 27-én bált rendezett Szabó Gyula vendéglő­jének nagytermében. Az ízlésen feldí­szített teremben vidám hangulatban mu­latott a fiatalság reggelig. Amerikai árverés, előadott tréfák, élcek, konfetti élénkítették a mulatságot. És ott láttuk a vidék nagyszámú intelligenciáját, amely a kolozsnémai bálon minden év­ben találkozik és itt búcsúzik el a mu- ■ lató hercegtől. Március 1 én a „Sarga csilót" adta elő az egyesület műked­velő gárdája. Az egészben és részle­teikben is kiváló előadásról csak a dicséret hangján lehet megemlékezni. Ritkán látunk vidéki műkedvelőktől ilyen szépen kidolgozott, összbangzó előadást. A szereplők egytől egyig ki próbált rrfikedve’ők és a kiváló ren­dezők munkája után csak jót produ­kálhattak. A női főszerepben N gy Janka, mint Erzsiké, bájos és közvet­len volt. Kedves jeleneteit nem egy­szer nyilt tapssal honorálták Partnere Fekete Ferenc, mint Csorba L:ci nehéz szerepében becsülettel megállta a he­lyét. A sorsüidözött embernek minden keserűségét, szenvedését hűen érzékel­lette. Különösen tetszettek nótái. B kej András szerepében Molnár Pál nyugodt­ságával, jól átgondolt játékával a legter­mészetesebben hatott. A vég jelenetek telki vívódásaiban elsőrendűt nyújtott, Csorba Márton szerepében Bsráth Lsjos a ti­zenöt évig ártatlanul bebörtönzött em- j bér különös lelki világát, modorát bá- I mulatós hűséggel játszotta és Bakaj < Andrással való jelenetei a d rab leg- j szebb részei voltak. Jankó Imre tetszett j nagyon, mint Gelecséri pusztabiró. j Eredeti volt és tipikus. Csárda jele net, beli táncát zúgó tapssal honorálták, melyet meg kellett ismételni. A Boltos j Icig Esztergályos János megjelenése is nevetésre fakasztotta a közönséget és ' vége hossza nem volt a neve'ésnek az : ő nagyszerű játékán. Kiemelendő még ■ a két koldus: Tarcsi Vilmos és Vmcze i Lajos játéka, valamint Káléoi József j mint Peti, aki nagyon eredeti volt. De dicséret illeti a többi szereplőket is, akik mind derekasan megállották a h - lyüket és játékukkal hol meghatották, (Sándor Juliska) hol nevetésre fakasz­­totlák a közönséget (a cigányok). Az előadás végén a hálás közönség szám­talanszor a lámpák elé hivta a szerep­­löket. Az előadáson jelenlevő környék­beli intelligencia lelkesen és elismerés­sel gratulált a rendezőknek, akik a nagyszerűen működő tűzoltóságnak a vezetői, nagy és sikeres munkájukért j Tóth Mihály (elnök). Dömötör György (főparancsnok) tanítóknak és Láng Jenő (titkár) jegyzőnek. A nagyszerűen si­került előadást március 6-án megis­mételték zsúfolt házzal. Művészet Beethoven. Irta éi a Jókai Eegyesfllet 1927 március 6-iki hangversenyén felolvasta Sziff Ferenc dr. Száz évvel ezelőtt, 1827 március 26-án délután négy és öt óra közt erős hó­zivatar tombolt Bécs városa fölött, amelybe ritka természeti tüneményként mennydörgés vegyült. Szenvedésekben is, dicsőségekben is gazdag élete hóvihar toirbolása közben szakadt meg, mintha halhatatlan lelke a szélvész szárnyain hagyta volna el a földi porhüvelyt. Mennydörgés kísérte távozását annak a hatalmas géniusznak, mely ma is, száz évvel elköltözése után, annyi mennydör­gést és tomboló vihart tud előidézni, annyi hófehér melódiát, annyi hókris­tály finomságú harmóniát tud elővará­zsolni az öt vonal és négy köz biro­dalmában s ezek nyomában ugyanannyi érzést, hangulatot fölkelteni lelkűnkben, érzelmeink húrjain. Balzac szavai szerint: A nagy művész valósággal oligarcha, egész századot képvisel és majdnem mindig törvényt szab. Ezek a szavak talán legteljesebben Beethovenre illenek. A mai kor a leg­nagyobb klasszikusnak tekinti őt, mert a tartalom és a müforma az ő alkotá­saiban jelenik meg a legtökéletesebb összhangban s a legmagasabb fokú kifejlődésben, de saját kora újítónak, sőt forradalmárnak tartotta, mert uj elemeket vitt a zenébe és nem engedte magát a müformák iskolás békóitói lenyűgözni. Tényleg újító volt a zeneművészet sok terén. Berlioz megállapítása szerint használt olyan képleteket, amelyeket addig a legtöbb elméleti zenész tilos­nak tartott. Uj volt a tempóban, dina­mikában, a szólamvezetésben, olyan hangszerelési finomságokat vegyitett müveibe, amelyek azelőtt ismeretlenek voltak, a scherzót mint uj müformát ő állapította meg és mindjárt ki is dol­gozta azt a tökéletességig, a szonáta formát és szinfoniát pedig fejlődésük csúcspontjára emelte. Íme tehát oligarcha, uralkodó volt, aki fejedelmi önkénnyel szab törvénye­ket, mert hiszen újításait törvénynek ismerik el a zene birodalmában. A mü­­formákat nem azért tartja be, mintha nem tudná azokat szétfejteni, hanem azért, mert hatalmas talentuma a leg­tökéletesebb arányok, a legszebb for­mák megtartása mellett is tud tartalmat önteni azokba. A legegyszerűbb témák­ból és szimpla hármashangzatból is hatalmas, csodálatos feszültségeket, nagy alkotásokat tud fejleszteni Igazá­ban ez emeli a legnagyobb klasszikussá, a zene fejedelmévé. És találó Balzac szavaiból az is, hogy egész évszázadot képvisel. Beethoven élete delén állt a századforduló idején s igy korban is, müveiben is átvezető a 18 század zenéjéből a 19. század zenéjébe. Azt mondhatjuk, hogy a modern muzsika kezdődik ővele, mert kikristályosodott klasszicizmusában már megüti az őt korban követő romantikus zene hangjait s előkészíti a romantikus irány útját, mely az.táu átfogja az egész 19. századot. Amiiy magános Beethovennek az élete, olyan különálló a művészete, amit tulajdonkép nem is lehet sem a klasszicizmus, sem a romanlicizmus áramlatába egyszerűen besorozni. Az ő egyénisége oly nagy, oly erős, hogy a két irány között szinte egyedül áll. Ez az erős egyéniség, a teljes szub­jektivitás teszi őt olyan naggyá. Mert Beethoven az egyéni érzésnek igazi megteremtője, első valódi érvényre­­juttatója a zeneművészetben. Amit érez, azt Írja meg műveiben s mivel igen mélyen érez, igen mély hatásúak művei is. Nagy szenvedéseit nagy alkotásaiba viszi át s ezért érzéseiből, gondolatai­ból fakadt szerzeményeinek legjobb magyarázója éietsorsa. Szomorú gzermekkora egy szegényes padiásszobából indul ki, amelyet igen szerencsétlen, szinte ínséggel küzdő családi élet jajkiállásai töltenek be. Bonnban, 1770. december 16-án szü­letett. Atyja, a Hollandiából Német­országba költözött van Beethoven csa­lád sarja, a választófejedelem udvari énekkarában tenorista, anyja az udvari főszakács leánya volt. Az atya iszákos, közönséges lelkületű, műveletlen ember, aki nem képes gyer­mekeit jó nevelésben részesíteni, de hamar megérzi, hogy gyermekének zenei talentuma milyen anyagi előnyt biztosíthat az apának s ezért a zon­gora- és hegedüjátékban korán szigorú — természetesen pálcával súlyosbított dresszura alá fogja fiát és bizonyára a 14 évvel idősebb Mozart példájától felbuzdulva, mindenáron a csodagyer­mek életpályáját szánja neki. Az anya pedig csendes, szenvedő teremtés, nem elég erős a brutális apával szemben a megfelelő ellensúlyt érvényesíteni. Ilyen sivár viszonyok között, hogy is lehetett volna mássá a gyermek, mint komor kedélyű, nyugtalan lelkű, szen­vedőén mély érzésű ? — Bár kezdet­ben nem a zene volt a legkedveltebb előtte, a szigorú kényszer és apján kívül mások érdeklődő tanítása mellett annyira fejlődött, hogy 11 éves korá­ban Rotterdamban megtartotta első nyilvános hangversenyét, sőt első zon­gora szonátái is ebből az időből valók. De Beethoven sokkal súlyosabb egyéniség volt már ebben az időben is, mint hogy mesterségesen lehetett volna koraérett és korán befejezett karriért szabni elébe. Ó tanulni akar tovább, a legnagyobbaktól, a leg hire sebbektől. Tizenhét éves volt, mikor jóakarók támogatásával Bécsbe mehetett, hogy régi vágya szerint tanítványa .lehessen Mozartnak, az akkor már ünnepelt vi­lághírű mesternek. Mozart hidegen fogadta és egy té­mát adott fel neki, amit Beethoven olyan mesteri variációkkal dolgozott ki, hogy Mozart meglepődve fordult ba­rátaihoz ezekkel a szavakkal: „Vigyáz­zatok rál Erről az emberről még so­kat fog beszélni a világ!“ A sors azonban igen keményen avatkozott bele ekkor is Beethoven életébe. Csak három órát vehetett Mozarttól; ekkor édesanyja meghalt s neki haza kellett sietnie, mert most már egészen az ital rabjává lett atyja helyett az egész családnak, két öcs­­csének és egy kis húgának fentartása az ő vállaira nehezedett. Érzékeny lelke milyen nehéznek éret­hette ezt a csapást s míg zongoralec­kékből tengette életét, vágya odaszállt ismét Bécsbe, ahol a világ akkori leg­nagyobb muzsikusai (Mozart, Hayda* Gluck) éltek, öt év telt el, inig 1792- ben újra visszamehetett oda, de Mozart már egy évvel előbb meghalt s igy Beethoven előbb a 60 éves Haydn tanítványa lett, majd ennek Londonba távozása után szinte átröpülte az isko­lák és mesterek egész sorát. A sorozat végén nemcsak mestereit szárnyalta túl, hanem ekkor már Bécs főnemességének dédelgetett művésze, nagyhírű zeneszerző s a császári her­cegek zenetanára volt, Minden szerze­ményéért nagy tiszteletdijat fizettek a kiadók, tisztelői évdijakat biztosítottak számára, anyagilag független és a leg­első, a legelismertebb akár mint előadó művész, akár mint zeneszerző és di­rigens. Ekkor és ő vele változott meg a zenész helyzete a társadalomban. Eddig a zeneszerző csak úgy élhetett meg, ha fejedelem, főur vagy főpap szolgálatá­ban állott. Még Mozart, még Haydn is jórészt ily függő helyzetben voltak. Beethoven az első, akinek nem keiietf semmi alkalmazást vállalnia, lelke sza­bad szárnyalását követheti alkotásaiban és aki polgári származása mellett is önérzetesen, a főuraktól és mindenki­től megköveteli az ő szellemi nagysá­gát megillető figyelmet. Ez az időszak, körülbelül 8—IQ esztendő volt Beethoven életének leg­boldogabb ideje. Ennek leteltével a sors újra kegyetlen volt hozzá. Alig harminc éves még, mikor fülbaja kez­dődik, mely annyira elkeserítette, hogy 32 éves korában az öngyilkosság gon­dolatával foglalkozik. 1808-ban már feltűnően nehéz a hallása s aztán folyton rosszabbodik és nemsokára, teljes süketséggé tompul. Egyéb bajok iá érték őt. Testvérei sok gondot és fájdalmat okoztak neki, unokaöccse pedig, akit nagy szeretettel fiává fogadott, hálátlanságával nagyon megkeserítette életét. Pénzügyileg ű veszteséget szenvedett életjáradékaibaa az 1811-iki devalváció miatt. Bajainak hstása alatt, de leginkább hallásának elvesztése miatt mindinkább kerüli az embereket, nehogy észreve­gyék testi nyomorúságát. Mindinkább magábavonuló, saját tépelődő gondo­lataiba, lelke vívódásaiba mélyedő lett. Egyedül, külön utakon jár, a maga belső világában él és ez alatt muzsik kája még jobban megtelik érzésekkel, átszellemül és utolsó időszakában kelet­kezett alkotásaiban, pl. a Missa seien­­nisben, a IX. szimfóniában olyan szel­lemi magasságokba emelkedik, melyek ma is szinte megoldatlan rejtélyként állnak tudományos magyarázói előtt is, És még ezen legkésőbbi müveibe» is — teljes süketsége ellenére — olyan tiszta, átszellemült dallamokat tud te­remteni, melyek a legfinomabb belső hallást, a léleknek hailószerv nélkül, közvetlen hallását bizonyítják. Ö maga irta le, hogy „a gondolatok a szabad természetben, erdőben, sétá­kon, az éjszaka csendjében, hajnalban, hívatlanul jönnek, énekelnek, zugnak, tombolnak, szinte meg tudnám fogni *, kezemmel." így éli le hátralévő napjait az 1814-iki bécsi kongresszus idején három biro­dalom fejedelmeinek hódolatával körül­vett koronás fejedelme a zenének, —­­magányban, hangtalan külső csendben, de mégis a lélek belső harcainak a hangok viharába átvetitett küzdőterén, mígnem egy tüdőgyulladás és vízkor nyomába lépő halál örökre elcsititje nagy lelke háborgásait. Nagy hangverseny a kultúrpalotában. (Március 19- én.) Komárom és vidékének zenekedvelői bizonyára őrömmel veszik tudomásai, hogy a jövő hét szombatján ismét egy nagyszabású hangversenyt rendez a Jókai Egyesület a kuliurpaioia emeleti nagytermében. Ez alkalommal!; Cziczka Angela, az országos nevű zongora mű­vésznő és a jeles zeneszerző művésze-

Next

/
Thumbnails
Contents