Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-03-01 / 26. szám

1 \9§f, máreioa 1- ____ Komáromi Lapok Vér befulladt farsangéi mulat' s&gK esiegfalván három súlyos sebesülttel. — Saját tudósítónktól. — A komáromi járási bizottság. Szombat d. e. 11 órakor a megyeház kandallóé termében ülés tartett. Novotny Richárd járási főnök elnöklete alatt. A gyűlésen ^hosszul betegségéből felépül­vén, most vett részt először betegsége után a gyűlésen Soltész Pál szolgabiró A járási főnök megnyitván a gyűlést bemutatja, a bizottságnak az uj járási számvevőt. Jegyzőkönyvi hitelesitőkül Eggenhofer Gyula és Markovits Ede tagokat küldte ki a bizottság. Nemesócsa költségvetését 328% pót* adóval elfogadták. Aranyos község költségvetésénél Vöröss Ede bizottságilag szólalt fel és kívánta annak részletes ismertetését ami megtörténvén, a bizottság 445%-os pótadóval elfogadta a költségvetést. Kolozsnémánál 309% a pótadó, Lak­­szakállasé 220%, Turisrakállasé 131°/° Szilas község felemelte a biró fizetését 190 K-ról 30# K-ra. a pénztárosét évi 20 K ról 100 K-ra. A bizottság kimondta, hogy e fize­tések csak akkor folyósíthatok, ha a szervezeti szabályzat is ekként módo­­sittatik. Gúta boldog község, ahol nincs pótadó. Milyen jól lehet ott lakni, só­hajtanak a komáromiak. Ekecsnek 279% * pétadója. Apáca­szakállasé 175%. Mihola János rendőrfőkapitány és társai megfellebbezték .a városnak azon határozatát, hogy néhány városi tiszt­viselőt nyugdíjaztak. Az előadói javaslat ar, hogy a sze­mélyes ügyekben beadott fellebbezések nemtartozván a járási bizottság hatás­körébe, az a zsupánhoz'terjesztendő fel — Hála Isten. — kiáltottak fel a bizottsági tagok, — legalább megsza­badultunk egy nem kellemes ügytől Kéri az elnök, hogy Gaborek helyet­tes városbiró ügyét'most tárgyalják le, mert Ígéretet tett erre és most is nála járt egy kis bizottság megsürgetni az ügyet. A bizottsági tagok hozzájárulnak az azonnali tárgyaláshoz. Gaborek városbiróhelyettes részére a város a múlt év elején havi 500 K-át szavazott meg, de a költségvetésben a fedezetről nem gondoskodtak. A határozatot különben is megfelebbezték. Az előadói javaslat az, hogy a hatá­rozatot meg kell semmisíteni, mert nincs rá fedezet, s még ki sem utalták. Markovits Ede bizottsági tag furcsának találja, hogy a váro3 nagy hangon ren­dez fizetéseket, de fedezetről nem gon­doskodik és ez többszöri figyelmezte­tésre is csak úgy megy tovább. Mészáros Károly szóváteszi, hogy a város nem sokat törődik a járási bi zottsággal, amely nem tud érvényt sze­rezni a várossal szemben határozatának. Az elnök kijelenti, hogy a varos a járási bizottság határozatai ellenére nem folyósított fizetéseket; az igaz, hogy a már elutasított ügyeket újra és újra fel­veszi és a bizottság azokkal ismételten kénytelen foglalkozni. Mohácsy János dr, arról kíván dön­teni, hogy azért nem szavazzák meg a fizetésfelemelést, mert nincs rá fedezet, vagy hogy egyáltalában nem szavazzák meg? Mészáros Károly emlékezetbe hozza, hogy a város bírónak azért emelték nem rég a fizetését, hogy egész nap a vásosházán van dolga Hát akkor minek a helyettesének fizetés emelés, amikor soha sincs alkalma helyettesítési munká­kat végeznie. A bizottság megsemmisíti a helyettes biró fizetésemelését kimondó hatá­rozatot. Eggenhof fér’. Gyula kéri, hogy a gutái r. k. iskola ügye a legközelebbi gyűlésen tárgyaltassék. Ezt elfogadják és ezzel az ülés véget ér. Kifatö fiuk (ujségelétnisltó) FELVÉTETNEK Óim m kiadóban. Keszegfalusi szigeten mára virradó éjjel csúnyán elfajult verekedés történt, amelynek három súlyos áldozata van. A kocsmában farsangi mulatságot ren­deztek a falu legényei. Éjfél tájban, mikor a hangulat egyre forróbb kezdett lenni, a legények között szóváltás keletkezett, ami később vere­kedéssé fajult. A verekedésben megint nagy szerep jutott a késelésnek, sői az egyik legény kezében revolver is dördült el. A vere kedés Nagy István és a Füssy-testvérek között támadt, akik már régen hara­gosak voltak egymásra. A verekedés közben Nagy István elsü­tötte revolveré! és a golyó Füssy Gyulát érte, akinek a tüdejét lőtte kérésziül. A Füssy testvérek és Nagy István har­cában a kocsmában levő legények két pártra oszlottak és a késelésben többen is résztvettek. A verekedés áldozatait reggel fél kilenc órakor autón Komáromba szál­lították, ahol az „Emberszeretet* köz­kórházban részesítették őket orvosi segélyben, A kórház igazgatójától érdeklődé­sünkre azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a verekedés áldozatai súlyos természeiü sebeket szerezlek, közöttük a legsúlyosabb Füssy Gyula állapota, akinek a mellén hatolt át a golyó, a tüdejét átlőve és a hátán a bőr alatt akadt meg, úgy hogy a golyót el kellett A komáromi iparos és kereskedő tanonciskola az iparos és kereskedő neve­lés szolgálatában. A nagytőke és a gépiberendezésü gyáripar egyenlőtlen versenyével a kéz­­mives kisiparosnak és a közvetlen fo­gyasztót szükségleti cikkeivel kiszolgáló kiskereskedőnek ma fokozottabb erővel kell a küzdelmet felvenniük. Id a haic nem ökölre megy, nem az osztályharc terror eszközeivel küzd a kétféle erővel berendezkedett gazdasági kategória. A haladásnak, a fejlődő technikának, a kiművelt észnek, tehát a civilizációnak és a kultúrának a természetes küzdelme í ez a primitiv munkaeszközökkel és a í —■ nevezzük nevén a gyermeket — í maradisággal. i Nem más fajta ez a verseny, mint ■ amely folyik a lateiner pályákon, ahol | a m.-gasabb iskolás képzettség követel \ termeszeíszerőleg több jogot az iskoiá zatUnsággal, a csak betűvetésig jutott primitiv műveltséggel szemben. A kiskereskedelemnek ebben a kon­kurenciában valahogyan kedvezőbb hely­zete van, s kedvezőbb helyzete is marad : a kisiparoséval szemben, már azért is, mert a kereskedelem embere érzékenyebb a változásokkal szemben, amelyek nap nap után végbemennek a közvetítés ipara terén, s igyekszik is magát e vál­tozásokhoz alkalmazni. E tekintetben más a halyzet a kisk iparosnál, aki régi munkarendszerekne­­mozgástgátló ballasztjával indul neki az egyre erősödő gépipari versenynek. Ezt a sokszor kárhoztatott versenyt kell egyenlővé tenni, s a kisipari ter­melésre, ezzel az egész kisiparos tár­sadalomra káros hatásait parailizálni. A kiegyenlitésnek pedig csak egy hatékony eszköze lehet: s ez a töké­letesített szakmabeli képesség karöltve a szélesebb ívelésű általános művelt­séggel. Ezen a téren jut legfontosabb feladat­teljesítés az iparos és kereskedőtársa­­dalom kiépített szervezeteire : az ipar­társulatokra és azok munkáját kiegé­szítő, velük együtthaladó tanonc­iskolákra. A két intézmény csak egymás mellett és egymás munkáját kiegészítve érhet el kedvező eredményt az iparos és ke­­reskedőképzés széles területén, külön utakon haladva a társulatok csak a bürokráciába fulladó hivatalok, a tanonc­— február 28. távolitani a testéből. Ezenkívül a lőit seben kívül Füssy Gyulán még több kisebb-nagyobb szúrást is ejtettek. A másik áldozat Füssy Ferenc, Füssy Gyula test­vére, a hasán kspott súlyos vá­gást a késsel, ugyannyira, hogy a hasürege megnyílt és a belek ki­fordultak. Füssy Ferencet a kórházban azonnal megoperálták, állapota szintén súlyos. A verekedés harmadik sebesültje Nagy István, aki revolverével a Füssyekre lőtt, a nyakán és a tarkóján szerzett késtől szurott sebeket, Füssy testvéreket eddig még nem lehetett kihallgatni, annyira válsá­gos az állapotuk, míg Nagy István a kihallgatást, folyamán elmondotia, hogy önvédelemből használta a fegyvert. A szomorú végű verekedésnek — amelyen a felsorolt legényeken kivül még többen is részt vettek — volt még két áldozata, akiket szintén beszállitto­­tak a komáromi kórházba, ahonnan azonban sebeik bekötözése után elen­gedték őket. Mint Keszegfaluről jelentik lapunknak, ma délután két órakor a helyszínre kiszállott csendőrök azonnal megkezd­ték a nyomozást, hogy kit terhel a fele­lőség a keszegfalusi .véres farsangi mulatságért. iskolák pedig a való élet követelmé­nyeivel mitsem törődő, iskoláskönyvek szűk keretén belül tengődő kényszer­­intézetek maradnak. Igen örvendetes és biztató, hogy a komáromi járás iparosainak és keres­kedőinek összekötő kapcsa: az ipartár­sulat és a hozzátartozó iparosnövendékek: a tanoncok oktatását és nevelését végző tanonciskolák között eddg soha nem tapasztalt tervszerű egység és tudatos, rendszeres kapcsolat kezd kifejlődni. A tanonciskolák nem a legszeretetebb intézményei voltak a mi iparosságunk­nak, hiszen a tanoncottartó iparosnak — ugyan igen rosszul felfogottan — a tanonciskolái órák munkaerőt vontak el tőle, mellyel ő magát megkárosítódnak képzelte. Nem kis oktató munkába ke­rült és kéről még sajnos ma is, hogy iparosaink megértsék a tanonciskolák fontos iparos nevelő munkásságának nélkülözhetetlenséget, S hogy ma mégis e téren igen ör­vendetes változást tapasztalhatunk, ab ban igen nagy része van a teljesen ha­ladó útra tért szervezeti életben mun­kálkodó társulatoknak és maguknak a tanonciskoláknak és kitűnő tanerőinek. A komáromi tanonciskolák példát mu­tatók voltak mindig a nagy háborút megelőző években, a háború alatt már vsszaesés mutatko'ott,-amit érthetővé tesz részben a tantestület több tagjának bevonulása a katonasághoz s a háborús gazdálkodás, a háborút követő felfor­dulás 8 ennek nyomán keletkezett for­radalmi jelszavakkal elámított tömeg psyché. Lassan lépésről lépésre kezdett aztán a tanonciskola a régi kerékvágásba jönni. A teljesen meglazult fegyelem lassan állott helyre, a tanoncok tanu­lásvágya, az élet küzdelmeire való elő­készület szükségének megértése aprán­­kint erősödött s azt mondhatjuk, hogy ma már e téren konszolidáltabb álla­­l potok uralkodnak. \ A komáromi tanonciskolák és az ipar­­társulat között szükséges belső kap­csolat megteremtésében legnagyobb és I minden dicséretre érdemes része van Ttlkes Mihálynak, a két tanonciskola élére megválasztott igazgatónak, aki a ) hivatását szerető és modern gondolko­­í dásu tanügyi szakember ambíciójával ‘ és fáradhatailan agilitásával, a fialat j iparos nemzedék jövő életpályájára elő- 5 készitő eredményre vezető haladott ta­­; nitási és nevelési rendszerével való’ I Sággal uj levegőt hozott a Pét hő Sán dór igazgató sajnálatos lemondásával igazi vezető nélkül szűkölködő iskolába. a. oldal. A tanonciskola uj szervezetében több tér jut a szakmabeli oktatásnak s ma már négy iparos mester és más szák­emberek is végzik a tanoncoktatási munkát. Ehhez a reorganizációhoz azon­ban alapos tanitási tervezet kell, meg kell formálni a keretet, össze kell gyűj­teni a megfelelő adatokat és rendszerré fejleszteni az eddig azt nélkülöző okta­tást. E rendszernek kongruálni kell a társulati szervezetnek a .tanoncképzésre vonatkozó feladatkörével 8 nem egy vonatkozásban fokozottab tempóval kell egy uj irányt bevezetni és halogatás nélkül megkezdeni. Ez az egész kisiparos termelési rendre és a kisiparos társadalomra üdvös ok­tatói és nevelési rendszer a kitűnő tanerőkkel, kik a tanonciskoláknál ma rendelkezésre állanak, rövid időn belül jó hatásait — reméljük — éreztetni fogja, különösen, ha az ipartársulat is a tanoncoktaíás terén eddig mutatott dicséretre érdemes munkásságát foly­tatni és abba a külsőséges formák mel­lett továbbra is komoly tartalmat önteni szándékozó modernebb, tanultabb, mű­veltebb, fiatalabb iparosság ezirányu úttörő munkáját előmozdítani fogja. Diáklányok bálja. (A polgári leányiskola szinielőadása és bálja.) Csendben, minden hírlapi beharan­gozás é3 meghívók szétküldése nélkül lázas munka folyt az utóbbi hetekben a polgári leániskolában. Szinielőadásra készültek, amelyet leánybállal akartak befejezni. Illő dolognak tartották, hogy ha már a gimnazisták a komáromi diáklányok mulattatására diákbált rendeztek, ők se maradjanak el. A diáklányok azonban nemcsak pusz­tán bált rendeztek, hanem azt kedves előadással vezették be és igy azoknak is nyújtottak szórakozást, akik már Terpszichore hat ása alól kinőttek, A tanári kar, élén Banai Tóth Pál igazgatóval mindent elkövetett, hogy a lelkes ifjúságon kívül a nagyközönség is jól mulasson. A főrendezők: Szilágyi Mária és So­mogyi István a III. a és b. osztály főnökei időt, fáradságot nem kíméltek, hogy úgy a növendékek élőadása, mint az utána következő bál, felejthetetlen emléket hagyjon a résztvevők szivében, lelkében. Elismerés illetheti őket, hogy e nem kis feladatot olyan meleg sikerrel ol­dották meg. Segitő társuk volt a fiatal leánysereg lelkesedése, amely nem is­mert semmi akadályt. Amint az elején mondottuk, az előadásra csendben készültek. Sőt még a hetedik nagyhatalmat, a sajtót se vették igénybe a reklamirozásra, a be­harangozásra. Még meghívót se küldtek szét. A sajtóról azért nem feledkeztek meg és az előadásra meghívták. Az előadás a polgári iskola hatalmas tornatermében folyt le, de már az is­kola folyosóin alig lehetett előre haladni a rengeteg nagyszámú közönségtől. Es mi voit a nagyteremben, amely ezúttal ugyancsak szűknek bizonyult. A közön­ség nagy része kiszorult a teremből igen nagy sajnálkozásukra. Akkora volt az érdeklődés, hogy négyszer akkora terem is kicsi lett volna. A diákleányok csacsogó, kedves szája volt a legjobb reklám, otthon s az ismerősök között elmondták, hogy mi készül náluk az iskolában. Ez pótolt minden hírlapi reklámozást. Ezért nem kellett meghívó. Bent a teremben kedves, zsibongó kép tárul elénk. Az első sorokban, mondhatnék a ze­nekari páholyokban az ökölnyi csöpp­ségek ülnek, majd jönnek a nagyok széksorai. Végre felhangzik a csengő és szét­libben a függöny. Kedves kis színpad tárul elibánk, hasonlatos a japáni íz­léses színpadokhoz. Két helyes lány libben a színpadra, Bokrossy I. és Kiczing K. Egyik fiú ruhában és egy lenge, bájos tánckettőst lejtenek el bá­mulatos könnyűséggel és szép mozdu latokkal. A zugó tapsra meg kellett ismételniök a táncot. Majd egy mulattató vígjáték követ­kezik, a Feisült ünneplők. A nevelő­intézetben várják az uj német kisasz­­szonyt és tévedésből az áliomósfőnök

Next

/
Thumbnails
Contents