Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-02-24 / 24. szám
im. febtüáf u. Komáromi Lapok 8, oldal. Mégegyszer és utoljára a negyedi szlovák elemi , iskola ügye. A negyed» szlovák elemi iskola ügyével lapunk hasábjain már két ízben foglalkoztunk és álláspontunkat is kifejtettük. Az iskola ügyét most mégegyszer felveti a hozzánk intézett levél, amelyet az alábbiakban leközlünk Egyúttal megjegyezzük, hogy a negyedi szlovák elemi iskola ügyét ezennel végleg levesszük a napirendről, mielőtt még tengeri kígyóvá nőne, a még vitás kérdéseket intézzék el maguk kozott a negyediek. * Igen tisztelt szerkesztő úri Nagybecsű lapjuk ez évi 18. számában „a negyedi baptista prédikátor“ aláírásával cikk jelent meg, amelyben nevezett védekezni próbái a „Komáromi Lapok" jan 29. számában közölt „A negyedi szlovák iskola ügye" c. cikknek beállításával szemben, mintha etősegitője volna községünkben a szlovák tannyelvű iskola felállításának. Mivel a védekező irat amolyan tetemrehivás féle ellenünk: legyen szabad a közvélemény itélőszéke előtt nekünk, is elmondanunk a magunkét. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy az első (vádló) cikkről csak a hírlapokból szereztünk tudomást. De le kell szegeznünk egyidejűleg azt is, hogy a védekezés légből kapott fegyvereket forgat s a paizsa is csak látszik acélnak, ércnek; igazában papirmásé. Valótlan először az, hogy a babtista testvérek előttünk, reformátusok előtt, lenézettek, megvetettek, gyűlöltek, csupán azért, mert hitbeli meggyőződésük különbözik a miénktől. Valóság ellenben, hogy ezek a mi „megtért" testvéreink minket „meg nem térteket, pogányokat, ördögöket“ stb, úgyszólván emberszámba sem vesznek, vagy olyanformán ena!ékeznek rólunk, mint a példázatbeli farizeus a publikánusról. Valótlan, hogy a reformátusok lehetetlenné tették volna, vagy tennék akár ma is a babtista gyermekeknek a református iskolába járatását. Valóság ellenben, hogy a ref. presbitérium — bosszantva a testvérek éppen nem tésvéries viselkedésétől, húzódozva attól is, hogy gyülekezetestül az élelmes kívülállók ingyenes helotája legyen, de még inkább fázva attól, hogy a nem kebelbeli iskolások révén, újabb tanítói állás szervezésének szüksége esetén, az egyháztagokra az adó terhek tetemes növekedése szakadhat — ismételten elhatározta, hogy a vendégektől a törvényszerű iskolafentartási dijat meg fogja követelni. Az évi számadásokban mutatkozó arányszámot 80 koronára kerekítve állapította meg ilyenül legutóbb De sem a babtistákka), sem az izraelitákkal szemben nem alkalmazta ridegen a határozatot soha. Utóbbiak közt is nem egy szülő a felét ha fizette; előbbiek pedig éppenugv mint szegényebb sorsú hittestvéreink — eljöttek 1—2 téli napon fát vágni az Lkola részére és a gyermekeik ott voltak együtt a mieinkkel, ezekkel hasonló kedvezményekben részesítve tanévek során át. Valóság az is, hogy a baptista testvérek a tanévben még egy fillért sem fizettek pénztárunkba s egy hasáb fát sem jöttek el felvágni — talán az ciéjük varázsolt iskolakép által megbSvölten, vagy annak mielőbbi valóra váita felől táplált nagy bizakodásukban ?.. . Valótlan még az |Í3, hogy a ref. iskolák bármelyike községi vagyonból épült volna. Valóság ellenben, hogy azoknak minden tégláját-cserepét a református hívek, áldozatkészsége illesztette a maga helyére. Az az ősöktől öröklött indulat, amelyet megszentel az a meggyőződés, az a tudat, hogy az embernek, ha méltó akar lenni erre a névre a szónak, a névnek XIX—XX. századbeli, a müveit Európában otlho nők értelmében: neme ak hite kultuszának, hanem nemzeti kultúrájának oltárán is kell áldozni akarnia és ez akaratát, ha néha talán nehezen esik is, valóra kell váltogatnia-A cikk egyéb állításai nem vonat koznak ránk, azokhoz csupán tehát semmi szavunk Azt hisszük, hogy a bölcseknek, gondokodóknak, tisztánlátóknak és lát. oi akaróknak annyi is elég volt. Más kötésű egyéneknek a véleményére nem fektetünk súlyt. Súlyt fektetünk azonban arra, hogy e védekező soraink szives leközléséért Tekintetes Szerkesztő Úrral szemben lerójuk hálás köszönetünk köteles adóját. Amidőn ezt ezennel megteszszük, vagyunk kiváló tisztelettel Negyed, 1927. február 20-án. A református egyház vezetősége. Képek a kaszinóból. Billiard verseny a kaszinóban. Nem várt, nagy az érdeklődés a versenyek iránt. — Még az öreg matadorok is beálltak a versenyzők közé. — Az öregek tanácsa — Elénk élet a kaszinóban. — A feltámadt halott. I. Igazán nagyon helyesen cselekedte a komáromi kaszinó agilis vezetősége, amikor megrendezte a most folyó biliiárd versenyt a kaszinó tagjai között. A kaszinóra nagyon is ráfért a pezsgésbe hozó injekció, mert különben hamarosan rátért volna a kaszinó arra az útra, amely a lassú haldokláshoz, a csendes elmúláshoz vezet. A tagok száma egyáltalában nem szaporodott. A meglévő tagok közül igen sokan évekig nem mentek föl a kaszinó helyiségébe A kapcsolat ezek és a kaszinó között mind össze annyi volt, hogy negyedévenkint beváltották a tagdíj nyugtát. (A kaszinónak ked véne Ferenc bácsija, akire a tagdíj beszedés gondjai nehezednek, itt bizo| nyosan meg fogja jegyezni, hogy ha legalább mind beváltaná és nem volnának hátralékosok.) Szóval már az agónia nagyon is mutatkozott. A néhány délutáni és esti kártyaparti tagjai és azok hűséges kibicei, s pár újság olvasó látogatta a kaszinót és este az u n. öregek tanácsa, ahol a világ és a város eseményeit tárgyalták meg, ahol néha néha egy egy jó vicc mulatatta meg a különben komoly férfiakat. Még a délutáni alvók is kezdtek elmaradni a kaszinóból, akik a kényelmes bőr zsöllyékben vidám horkolást vittek végbe, de a kaszinó már annyira elcsendesed itt, hogy akkora csendben még aludni se lehetett, és még az alvók is elmaradoztak. A délutáni csendet csak néha este váltotta föl az öregek, rendesen heves vitatkozására, amely néha olyan zajos volt, hogy a kártyázőknak kellett beleszólni, hogy csendet kérünk! Ellentétben Madách Ember tragédiabeli égi karával, Amely mindig dicsér, rossznak mitse tart. í az öregek tanácsának jórésze mindent gáncsol, jónak mit se tart. Némileg igaza is van. Hiszen lehet e valamit jónak tartani ebben a keserves világban. Szóval, hogy Madáchnak az Ember tragédiájánál maradjunk, az öregek tanácsa a mindent dicsérő égi karral szemben a tagadás ősi szellemének a szerepét tölti be egy nagy részében. S mivel vannak a fenti égi karhoz hasonlóak, akik szeretnek dicsérni és ezzel szemben találják magukat a tagadás ősi szellemével és mivel egyik se hagyja a maga jussát, hát aztán ebbői lesznek a heves vitatkozások. De hát hála Isten, ez nincs mindig így, vannak kedélyes esték is, amikor a messziről jött kaszinó tag afrikai kalandjairól beszél, feszült érdeklődéssel hallgatják és már azt hiszi a szegény, utikaiandokat elbeszélő, hogy általános tetszést váltott ki, s akkor megszólal egy császári fölényei elhangzott hang: — Nekem ugyan beszélhet, mint a beteg afrikai oroszlánnak, én úgyse hiszem ell Hol van az a szanatóriumbeli jég hideg zuhany, amely jobban lehűtené szegény elbeszélőt, aki a leforrázott módjára menekül ki a trónus székek között azzal a szólás móddal, hogy — Az is huncut, aki még máskor mesél itt maguknak. A római császárok hatalma jut az ember eszébe, az öregek tanácsában, ahol a máshol nyo'cadik nagyhatalmai játszó sújtó is ökölnyi kicsi lesz, mert az öregek tanácsa leszólja szegény sajtót a sárga földig, ha nincs jelen; ha pedig jelen van, akkor — egyik se engedvén a maga igazát — olyan viharos vita támad, hogy a kártyások elfelejtik, hogy mi is az adutt? No de nem kell azt hinni, hogy minden este ilyen viharok dúlnak. Ma már csendesek az esték ott és megesik az is, hogy egyik-másik bu gó tag elalszik a kényelmes fotellben. Ez pedig csak a csendesség mellet bizonyít. Egy tér azonban mégis van, ahol az optimisták és a pesszimisták találkoznak, ez a vicc, az adoma. Ha jó a vicc, akkor a legszigorúbb arc is mosolyra derül, ha pedig rossz, régi, vagy már halott a vice, hát akkor szegény halandónak jobb lett volna nem is születnie erre a világra, mert akkor optimisták, pesszimisták összetartanak bezzeg és szóval, gúnyos megjegyzésekkel úgy kilóditják a tanácsülésből, hogy szegény csak úgy kelekólál. És mivel a baj mindig párosán jár, vesztére a kártyaszobában olyan játékos háta mögé áli, aki folyton vészit. A veszteség okát minden kártyás a szegény kibicben látván, ott is megkapja szegény a magáét, hogy szeretne elsülyedni, me mivel az nem megy olyan egy könnyen, hát jobbnak látja haza kullogni. No az csak természetes, hogy az ajtóban a Ferenc bácsival találkozik és róla jut eszébe, hogy tagdíj hátraléka van. De ezúttal nem mardos a leikiismeret, sőt kaján érzés önti el kesergő lelkét, mormogván magában: — Tagdíj, az jó volna, de a viccem az nem jó. És amíg leballag a lépcsőn, erős fogadalmet tesz, hogy soha ide be nem teszi a lábát, de persze, másnap már önkénytelenül feltopog az öregek félelmetesen szigorú tanácsába és kaján örömmel élvezi, hogy most másik vic celőt hurrognak le, aki szintén dühös és akkor látja, hogy milyen komikus is, ha valaki ezért az ártatlan lehurrogatásért harags ik Avagy úgy! Cikkem alcímeiben mást is Ígértem, biliárd versenyt, stb. No de édes Istenem, hagyjuk máskorra. Ezekről és más kaszinói esetekről majd legközelebb. Hadd legyen többször alkalma az öregeknek szidni a szegény sajót. Most magamban azon töprenkedem, hogy e cikk után fölmerészkedjek-e az öregek tanácsába, akikkel állandóan vitatkozom, de úgy vagyunk, mint az öreg házaspárok, akik folyton zsörtölődnek, de azért szeretik egymást. Legközelebb többet! Skorpió. A Legényegylet Somorj ól ii a Noszty előadása - zsúfolt ház — forró siker. A somorjaiakat szinte felvillanyozta a Noszty-ftu vasárnapi előadása. A délutáni előadást s?ufóit nézőtér fogadta. A somor|ai ifjúság mulat a Noszty fiú esetén. A minduntalan megismétlődő szinközi tapsok a a közönség lelkesedése felbátorította a szereplőket. 0 thonosan mozognak az u) környezetben. A hatás pompás, az ifjúság és a jelenlevő felnőttek vastapsokhal honorálják műkedvelőink talemumos játékát. Az egyórás szünet u<án ujult erővel és a biztos siker tudatával kezdik meg a második előadást este 8 órakor. Az érdeklődés minden várakozáson felüli. Már egy hét előtt elfogyott minden jegy s a messze vidékről kocsikon bejött földbirtokos családoknak csak úgy tudnak helyet szoritani, ha az első sort a 8zinpidig tolják előre. S a publikum nem haragszik azért. Szívesen szorong. Hingíalanut tűri, hogy a minden köz nélkül egymásmellé állított székeken szorongva kell ülnie. Senki sem akart lemaradni az előadásról. Az első sotban egészen a színpad előtt ott látjuk Somorja notabilitásait élükön az evangélikus és katolikus lelkészekkel és világi előkelőségekkel. Körülöttük Somorja és vidékének elitje vallási különbség nélkül. Itt adott találkozót egymásnak Somorja és a vidék. Ilyen zsúfolt ház még Somorján sohasem volt. A kijáratokhoz nem lehetett kijutni a nagy tolongás miatt. A legényegylefi műkedvelők felülmúlták önmagukat. Czirja Rózsi bájosan elegáns, közvetlen rminirozott játéka osztatlan lelkesedést váltott ki a közönség sorsiban, amely még tavalyi sikerdus szereplése óta nem felejtette el őt. Tóth ha, aki r-kedtsége miatt itthon, a premieren nem volt diszponálva, S j orján bontakozott ki talentumával. Oly ügyesen, otthoniasan és választékosán mozgott az idegen színpadon, hogy mindenkinek tetszett. Lenhárdt Lina a minduntalan váltakozó helyzetkomikumokban megkapó elevenséggel és rdtermet séggel kacagtatta a közönséget, Makky Manci, a parvenü Tóthné szerepének klasszikus intrepretálásávrí u'ólérhetetlerül jó volt* A többi nőszereplők különösen a főkötős nénik rengő tapsokat kaptak. A férfiak közül Pataky, Balogh Miklós és Kálmán, Németh, Vdeba, Hinn, Novák, Laky mesteri ügyességgel játszottak. Az előadás végén a lelkes közönség szűnni nem akaró taps és óvációk közepet» hivta a színre Király Józsefet, a Legényegylet ügyvezető elnökét. Percekig tartott a tapsorkán. Utána bankett volt a vendégek tiszteletére. Itt hangzott el a legszebb kritika, amikor a nőegylet elnöknője felköszöntőjében a somorjai intelligencia és a magyar kultúra nevében háláját tolmácsolva köszönte meg az előadást. Sióval a rendezőség szerencsésen választott a Noszty előadásával. Hiszen ez marad mdó irodalomtörténeti darab, a miniszteri bankettek után most a Tudományos Akadémia Vojnovich diját nyerte meg vele Harsányt Zsolt. A somorjai közönség értékelte is darabot Frappánsan is ment. Három és fél óra alatt lejátszották, akár csak nálunk az Iván társulata. Amint értesülünk, március 6 án megismétlik d. u. fél 4 órai kezdettel. cs—f. „Cárevics“ a címe Lehár Ferenc legújabb operettjének, amelynek zenéjétől a berlini közönség és kritika el van pagadtatvai mig a szövegéről egyhangúan az a vélemény) hogy kegyetlenül possz. Berlini Berlin nem éppen mulatságos farsangjának egyik szenzációja ismét csak Lthír, aki mint ismeretes komáromi szüie ésü Lehár eijö.t legújabb operettjével Berlinbe, hogy néhány feledhetetlen estét szerezzen berlini rajongóinak. A múlt esztendőben csak három uj darabot irt Lehar, a most szinrehozott Cárevics álliióiag a legjobb, legalább is oly jó, hogy hosszú ideig fog uralkodni egyik legnagyobb színpadunkon. Lehár még a régi, hangszerelése művészi, muzsikája színes, fü bemászó, lebilincselő, a leggyönyörűbb összekötő hid színpad és lézők között, hü kifejezője a színpadot uraló érzéseknek és mindig — Lehár, különösen ha megcsendül benne a Kelet, magyar vagy levél. — Berlin — február 20. szláv motívumokban. Csak egy baja van L* hárnak, egy látszólag gyógyithata<ian baj, hogy nincs megfelelő szövegírója. A bécsiek, akiktől szabadulni nem tud, nem bírnak oly szöveget szállítani, amely lehetővé tenné, hogy tehetségét minden oldalról csillogtassa. A bécsiek nem tudják, hogy mi mulatságos és mi nem, a bécsi munkában nincs soha szellem, ötlet, vagy a legcsekélyebb törekvés, valami újat is alkotni. A Cárevics egy lengyel írónő munkája után készült, inkább tragikus, mint mulattató szöveg és hogy nem történik miatta nagyobb baj, annak egyetlen oka, Lehárnak mindent feledtető zenéje. Ez a cárevics, akit valósággal fogva tartanak, amint a régi Oroszországban- szokás
