Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-02-19 / 22. szám

1997 február 19.

Knrrjßrnrni f,ápolt

ft. oldal.

MÉTELY KÓROS

szarvasmarhát és juhaií biztosan meggyógyítja

78

DISTOL

Óvakodjék értéktelen utánzatoktól!

DlSTOL-t hérjen és csak DiSTOL-t fogadjon el! Minden kapsulára rányomva a DISTOL.

Foie$akat: „MEDIKA“ rt. Bratislava, Edlu. 4.

A járásbíróság ez ügyben hozolf határozatát az érdekeit felek fellebbezése folytán a komáromi törvényszék megsemmisítette is érdemleges határozathozatalra uiasiíoita úgy, hegy uj tárgyalások lesznek a nagy fontosságú ügyben.

A ligérdekesebb azenbun, hogy a lefoglalt eg. házi jav k központi Igazgatósága ebből a vételárból

a he cegprimásnek a Csehszlovák

államon levő több milliós követelését is M akarja egyenlíteni.

Mivel azonban a volt hercegprímást vagyont igen sok kegyúri ti her és 8zolgálmány terheli, ennél fogva az érdekelt egyhazak nem tűrhetik azt, hogy az állam megát a vagyont —■ álljon az akár földből, akár pénzből — Btegcsorbilsa Ebben az ese ber a kegyúri teihek fedezésére nem maradna olyan alap, mely a kiadásokat viselni tudná.

Az érdekelt katolikus í gy házak természetesen nem nyugha n^k bele az ügyeknek ilyen egyszerű elintézésébe és azt kivárják, hvgy a birtoktestből a Szán ukra

hasittassék ki megfelelő nagyságú és mennyiségű föld, amely a kegyúri terheket jövedéméből fedezni képes.

A hercegprímási birtokok nem a főpapságnak egyéni kedvtelését szolgálták, hanem kegy úri terhekkel erősen megt rhelt célvagyont alkotott, amely temp’omok, psplakok és iskolák fentartásának és a papok és tanítók javadalmainak egy részét vállalta és viselte évszázadokon keresztül Egy ilyen céivagyont nem I hét egyszerűen átvenni, mert azzal a terhek is átmennek «z uj tulajdonosra.

Az sem közömbös a lelkészkedő rapságra nézve, hogy a kegyúri terheket ki fogja viselni a jövőben, mert teljesen lehetetlen, hogy felparcellázott birtoktest cskékre kegyúri teher is sulyosodjé*, ebben az est then a fetosz tásnál fOltéf'en gondoskodni kell e kegyúri terheknek megfelelő földbirtok vagy pénzalap lélesitéséről.

A lefoglalt egy házi j .vak igazgatósága ezzel bizonyára tisztába fog jönni, ha még eddig nem lett volna tisztában és a megegyezésnek az uíait keli keresnie, hacsak hosszú és bonyodalmas pereket nem akar folytatni.

Szép volt-e Valentino...?

Serao Maüld a legnagyobb olasz filmszínészről — Mi hatott a játékban ? — Valentino és hasonmásai

Serao Matild, a nápolyi írónő a Seeoloban tanulmányt tett közé Rodolpho Valentinonak, a fiatalon és tragikusan elhunyt moziszinésznek egyéniségéről.

Szamos év?— írja —nem jártam már moziba. Őszintén bevallom, hogy sohase láttam a vásznon a moziszinéízek moziszinészét, Rodolpho Valentioot, a castellenatai egyszerű i'jut. aki « színház Adonisza, Appoilója, Nárcisza lett s imádták őt nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az egész művelt világon, Mirdezt tudtam róla, a fényképeiről, a képeslevelezőlapjáról, a különböző folyóiratokból; ismertem mesés és titokzatos életét; s mindenekelőtt tudtam, hogy milyen mély csodálatot, milyen rajongó rokonszenvet, milyen rejtett platónikus szenvedélyeket és tomboló gerjedelmeket fakaszt minden országok nőiben, de vásznon sohasem láttam Rodolpho Valentinot.

Kegyetlen halála ut;n valami késői, szomoiu kiváncsi ág fogott el, valami tétova önvád és annyi év múltán a moziba mentem, hogy tanulmányozzam Rodolpho Vaíentinot, lélektani kíváncsiságomnak ebgei téve megvilágítsam varázsának titkát, mely még most is kiárad — gyászosan a It pergő fimekbfll. Azt is m g akarta n állapítani, vájjon Rodc!pho Valentino csa ugyan szép volt-e, olyan nagyon gyönyörű e, mert gyakran hallottam te<di sz’ ps géről. És hogy btz<os Ítéletet abossak magamnak, többször egya>ám*an mentem megnézni Rodolpho V lentinot, különböző sierepeiben, moóern ruhában, fprryo! öltözékben, XVI-d k százgdbeli köntös-ben, me»néitem ezenkívül mint angol urat, mint Lancia divatfit, mint amerikai katorát, mint olasz kamaszt s végül mint keleti ifjat.

Erre a következtetésre ju'oitam:

Rodo’pho Valentino bájos volt, ro* konsrenves, vonzó f u de nem volt h-tá ozottan szép. Magánh izakban, az ucás-on. társaságokban, szír házban sőt a mozikban is van: ak fiatalemberek, férfiak, akik sokkal s ebbek, mint Rodo pho Valentiro. Termete köz p, de a vásznon nsgvnak sá srik; ard gömbölyű, minek foylán kevéssé kifjeső. Ez az arc a maga gömbölyüs gében Leonardo da Vinci Gioco dájához ha sonlt'í, ahhoz a Mon-i Limához, aki — úgy tetszik — két diót tart a szájában. Valentino arca kevésbbé gömbölyű: csak ez a különbség köztük. Noh fiatal vol1, h;ja már gyérült a halántékán: haja nagyon finom és nem dús. Ha le? üti szemét, mint sok fényk pen és ha összesíorirja száját, mint egyéb fényképen, arcn kifejezéstelen. De szemei csodásak: szája tökéletes, fogai fehérek, viílogóak. De k het-e besz hi a vonalak tisztaságáról, az arcéi tök életet Bégéről, az arcszin árnyalatairól, szóval olyan szépségről, mily Hdla hoz méltó? Nem. Ilyesmiről nem lehet beszélni.

Hát akkor hol van a titka lenyűgöző magával ragadó hatásának?

Rí dolpho Valeminonak volt egy mélységes, bensőséges lelkFlete, melyben érzések remegtek, gondolatok eszmék nyüzsögtek, remények és vágyak reszkettek, regényes gazdagságban s ez a szellemből és érzéki-égből, valóságból, álomból való kincs még nagyobb lett a csönd által. Vájjon hallottátok-e, láttátok e a szír pádon hallgatni Eleonora Dúsét? Ezer kimondott, izgatott vagy bágyadt szó nem ér fel e n <gy művésznek egy pillanatnyi csöndjével. így sokszorozta meg a csönd Rodolpho Valentino Hfejezőképességít is, amint szeme gondolat, szerelem, gyűlölet, vágy, kétségbeesés tükre lett, ebbe a szembe pedig minden átolvadt belőle, nem volt hozzá szükséges a szó, még a taglejtés sem volt srüss^ges, annyira megtelt mindenféle jelentőséggel ez a tekintet, ainyira kifejezte mindazt, ami szórnom, ami ledér, ami szenvedélyes Eltűnt a világról, de ebben a tekintetben benne él a fiatalság minden bája.

Hiába kereák Rodolpho Valenfino hasonmását. Ezt a hasonmást megfogják majd lelni. Van belőle több. Fognak olyan hasonmásokat is találni, i>kik méginkább Adoniszok, méginkább Apo’lók, méginkább Ná'ciszok mint ő. S ez a gyönyö ű hasonmás majd fői fog tűnni a vásznon. De a közönség igy szól majd fölsóhajtva :

— Igen, igen, de Valentino — az más voltl

Vennénk

néhány kilogram jól kiszáradt

ká.zi szappant

Mutatvány-minta a kiadóhivatalba küldendő.

! Kézművesek, i földmunkások, valamint a I gyári munkások

a fáradság legyőzésére és rehéz munkánál az izmok erősítésére a világhírű

ALPA

tehát az orvos kevesebb látogatás képes tenni, mivel zz orvos is kimerül

Ha jóindulattal olvasták volna s pénztár köreveiét, akkor azt lehetett volna belőle kiolvasni.

A pénztár nem takarékoskodik a betegen hisz a kórházi, szanatór umi, orvosi és gyógyszerköltségeken ki ül 190 ezer korona kézpénz seg< lyí fizeieil ki az év jár uár havában, úgy hogy a kiadás meghaladja a já ulékeiőirás*.

Azt pedig senki nem állított?, hogy a t. g kezelési igénye a munkából való kilépéssel nyomban megszűnt.

A Daiegyesület estélye

MENTHOL-SOSBORSZESZT

ismerik legjobbnak és egyedül ezen

M árkát

kérik.

840-13

régi. kedves emlékeket idéz föl azok lelkében, akik annak ide,én nnek & hatvannégy éves kulfuregyesüle nek régi farsangvégi estélyein zárták be a téli szeionL Mert a Komáromi Dulegyísülét évtizedeken keresztül mindig a farsang utolsó szombatján tarolta n u'aüágát, aminthogy a testvét dalíesíüiet, a Ka h. Énekkar meg farsang utolsó v&eárn pjíit szokta harminchat évóa összegyűjteni az ö kedves és hozzá megható hűséggel ragaszkodó t öiönségét.

A komáromi mnukásbiztositá p lEiar és az mflneoza járvány.

A komáromi betegsegályző pénztár felhívással fordult a munka dókhoz, hogy a munka dók hass nak oda, hogy alkalnazottaik az eddigieknél ritkábban vegyék igénybe a tagsági jogaik alapján. Az átirat első mondata szerint az influenza járvány következtében a pénztári betegek száma annyira emelkedett, hogy az orvosok csrka legnagyobb erőfeszítéssel képesek őket eil tni. Az ezt követő mondatot használta fel a R-'gg 1 cimü pozsonyi napilap, hogy a komáromi n unkásbiztosi ó pinztárt népszerűtlenné tegye, amelyben szó szerint ez van:

„A járvány, amely most uraik dik, azonban nem olyan jellegű, nem o yan komoly betegség s a betegek rövid idő alatt átsienvedik, minden további orvosi beavatkozás néi-ülisátláboljá'*.* A munkaadókhoz intézett felhívás e ké< monda ja között a Reggel következei enséget lé"ott, amiért is megkédezük Puhir Mádon betegsegélyzői igazgató», mit is tartalmaz tulsjdonk p.m a Kibocsátott felhívás P uhár igazgató elmond *,ho..y a betegsigélyző intézet tényleg kü dott egyes nagyobb üzemeknek körlevelet, amelynek tende ciája a ónban egészen más, mint ahogy azt a Reggel Cikkírója beállítja.

A betegsegé’yző intézet orvosi jelentések alapján megállapította, hogy az inf uenza járvány feli p ével a biz'ositottakon, illetve családi gjaikon bizonyos félelem vett erőt, ügy hogy megbetegedéskor nem elégednek meg azzal, hogy az orvost naponta többször hívják a beteghez nemcsak a betegség lefolyá a után is, amid al az orvosok akadályozva volíak azoknak a betegeknek orvosi ellátásában, akikre nézve a betegség veszélyt jelenteit volna.

Azárt nem volt felesleges, hogy a betegsegélyező intézet felhvjr a biz o si attak figyelmét a betegség jóindulatú lefolyására, de egyúttal arra is, hogy a járvány csak úgy lesz lefödhető, ha az orvosokat munkájukb n nem akadályozzák. Azért kérte a biztosítottakat, hogy az orvosokat ne vegyék feleslegesen igénybe (neponta többször) a betegség oly stádiumában is, amikor az már nem szükséges.

A betegsegályző arra is kérte az érdekelteket, hogy a megbetegedéseket idejekorán jelentsék be az orvosoknak, hogy az orvos bizonyos rendben végezhesse látogatásait s ne kelljen neki ugyanabban az ulcákan egy délelőtt újból és újból elmennie, mert elvégre az orvos is ember és annak a fizikuma is összeroppanhat. Ha az orvost, mondjuk délelőtt 8 ráig ériesiák a megbetegedésről, akkor u<cák és házszám szerint rénde.heH látogatásait s egy délelőtt meglátogathat 8—10 beteget is, míg ha újból és újból hívjak ugyanabba az utcába, talán épp az előbb meglátogatott beteg szomszédságába, ez net csak felesleges időpazarlással jár,

Valamikor a Daiegyesület farsangvégi mulatsága a téli sze.on kiemelkedő eseménye volt s a nemes fr dtciők évről évre összehozták ez es élyeken a város és a vidék társadalmának színétjavát, a hölgyvilág legszebb és legünmpeliebb virágszálait és az aranyifjuságot. Azok a dalárda mulatságod, [ amelyek a boidogemlókü Nérei féle, a Schnell féle vagy a Fábián féle helyisé[ gekben lezajlottak, sok édes emléket [ eíerenitenek föl szónknak a íiszíe'eire í méltó, bizony szép e üsiösre deresedet! \ dalárda-tagoknak szivében, akik nélkül I rtem történhetett meg az egykor oly { fényes sikerrel záródott mu'atság . . . j A Daiegyesület feb uár 26-án, jövő \ szombaton rendezendő farsangi estélyét : a 1'üliu.rpalota te/meiben tartja & mint \ a muH brn, úgy egy estire ezúttal is j elhagyja saját helyiségeit, hogy tsgjai\ nak kívánságára a város centrumát)>n | rendezze mulatságát. Az egyesület ma : is nagy lelkesedassel késiül esté yére I és a müködőkar minden ambícióját \ és 'udását latba veti, hogy müsnrszá; maival művészi élvezetet nyújtson. Ogyes ! és kipróbált műkedvelők külön számai ; emelik a műsor színvonalát, aHk ked| vés szinprdi müveket «dnik elő, közt tűk a kivaló költőnek és eásmert szinp di szerkőnek Borka Géza dr. nak : egyik legújabb b.hó ágát. Ds gon dós- i kodik az egyesület arról is, ho*iy lelkes [ és ki ártó tancosgá'da szerezze meg és ! állandósít a a jó hangúk ot a műsort | követő táncban.

j A Ku! urpalota heyisége jövő szom- i balon, reméljük, teljesen meg fog telni közönséggel, a Dalegyesüietnek ez ea[ télyén találkozót fog adui mindent,

; akinek városunk e régi, fényesmul u kukur egyesületéhez valami ka; csolata | van, aki a magyar dal szárnyaié ábani : gyönyörködni szeret s akinek leikében [ szent hagyományok élnek a városunk , sok dicsőséget és becsületet szerzett ; Daiegyesület gazdag múltjának tisztelete iránt.

Az estélyre az egyesület a következő j meghívót bocsátotta ki:

| „A Komáromi Dalegyesület 1927. r február 26 án, szómba on, saját al p|a ■ javára, a Ku u1 palota termeiben müsor| ral és tánccal egybekötött zártkörű fair| sangi estélyt rendez. Belépődíj s szeí mályjegy 5 K és 1 K vigalmi adó.

I Fdü fizetéseket hálás köszönettel fogad ; az Egyesüiet. Hideg és meleg ételek.

I Ki ünő italok. Cukrá zda. Elsőrendű cigányzene. Kezdete pontosan fél 9 órakor, Műsor: 1. Prológus Irta: Borka Géza dr Elmondja Schlaffer S?idikf. 2. Noseda Károly; Á om vol*.. ÉnekH a Daiegyesület működő «ara. 3. M'zeg hetek után. Vigj.ték 1 felvonáíban. Irta GyaSui F rka«. Előadják Puhr Stefi és Kiss Lajos. 4 W. H. Weidt: A via bogár és a virág. Énekli a müködőkar. 5. Az első tanítvány. Jelenet. Irta Szenes B;h. Előadják Katona Ma^da, Elbert Zoltán és Janisa Andor. 6. Heckmann István: Magyar n’pdalegyye’sg. Énekli a müködőkar. 7. A Rádiószkőp. Tréfa 1 felvonásban. Irta Borka Ghz dr. Szereplők: Mérnök: Janisa Andor, Bankár: Elbert Zoltán, Szakértő: Kitt