Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-07-03 / 79. szám

1926. július 3. Komáromi Lapok 6. oldal. I Meglepő olcsó áraki ELBERT divatáru házé ban Komárom. Koronabankkal szemben, a következő cikkekben I Divatcikkek: Férfi és női fehérnemű (elsőrendű gyártmányok), f Francia Crépe de chine és selyem magánkötők. | Szövött áru: Flór férfi sokní, sport angol harisnya. Amerikai női jj flór harisnya. Ke 15-22- 25. Gyermek flórzokni és trikót, j | Fürdozöísfraodícikkek: J5SÄ « K°,05'-' 1 I Minőségáru: Varrott talpú szandál 20-tól 44 számig. Külön osztály: Sport és pedignád gyermekkocsik. — Vulkán ! fibre bőröndök. 1 Nádor-u. 19. ! Nádor-u. 19. í A fésületlen, kusza gondo'atok pedig kiszálltak a szobából és a fájó magyar szívből a törött ablakon keresztül s mi röptűkben fogjuk el őket szives olvasóink számára és leadjuk ime keresetlen egymásután­ban. Ilyen a magyarnak a sorsa, vég­zete ! 1. Házában laknak, de nem fizet­nek. 2. Becsületes szolgálatáért járó állami fizetését is elvonják. 3. Elviselhetlen adókat és ksma­­tokat imák elő. Erre nézve álljon itt egy példa. Egy adózótól — hisz­­szük, hogy tévedésből, de köszön­jük szépen hétszeres dézsmát kö­veteltek ; mint a magyar mondja : hét bőrt. Felebbezés után már elég » két, azaz kettő bőr. Jaj de mikor * egy embernek csak egy bőre van, és azt védenie kell! Mondjuk hát inkább, hogy dupla foghúzás! A harminckettőből, ha nehány hiány­zik is már, jut is, marad is. Ámde kamat is kell és máris inog a har­madik fog. Pedig az adózó, akiről szólunk, évekkel ezelőtt fizetni akart lebélyegzett pénzének betétlapjával. Beutazott harminckét kilométernyi távolságról, várt az adóhivatalban egész délelőtt és boszankodott. Egy ügyetlenkedő fiatal hivatalnok in­­téúgette egyenkint a betétlapokat, tipegett, beszélgetett, de alig dol­gozott, aztán bezárta az ajtót a sok várakozó orra előtt- A szóbanforgó adózó másnap beküldte a betétlapot postán. Visszaküldték azzal, hogy személyasen utazzék ismét be. Sok­oldalú hivatalos dolga és lekötött­sége miatt nem tehette s igy sza­porodott a kamat. A tollforgató ember ilyenkor legalább feljajdul­­hat, de a többi csak fizet, mint a köles, ka tönkremegy is. Legújabb szorgalmas és előzékeny adóhivatal­nokaink pedig viselik az ódiumot az elmúlt évek bűneiért. Óh derít­senek reánk bo’dogabb hajnalt és áldani fogjuk őket érette! 4. Kultúránkat háttérbe szorítják. Az egyháznak pedig gúnyosan sze­mére vetik — ez megtörtént eset —, hogy védi jogait, pedig az állam fizet és az parancsol. Micsoda ferde fogalom! Demokratikus államban de kirívó ! Hiszen nem az állam fizet minket, hanem mi, a polgárok és az adózók segítjük az államot! Kikből áll és kik által áll az allam? A tör­vényt megtartjuk, de a törvény a mi jogainkat is védi. Azokból nem engedünk. Azt mondják, hogy nem lojális, aki igy beszél. Megszoktuk ezt az üres vádat. Egykor — bizony már jó régen — két komáromi úr ült egy ven­déglőben két külön asztalnál; távo­labb pedig egy vidéki űr telepedett le. A két komáromi azokról folyta­tott eszmecserét, kik szerintük nem eléggé lojálisak Az egyik a jelen cikk szerény íróját hozta fel példa­képen, akit akkor még csak hírből ismert Eszrevévén a vidéki urat, egy asztalhoz húzódott a két ko­máromi, a vidéki pedig később el­mondta nekem a kitűnő esetet, hogy miként cscho tak meg a korcsmában ülők. Csak az a csodálatos, hogy nem csuklottam a szívélyes emlege­téstől ! A minap meg pénzhamisítással vádoltak meg ; no de ez ártatlan kis história, leadcm tehát a törött ablakon keresztül. Úgy volt, hogy elidőztem hivata­losan egy kedves komáromi iskolá­ban, gyönyörködve hallgatván akis ártatlanok csilingelő feleleteit. Az idő elfutott és bél kocsin kellett ki­sietnem az állomásra. Ott átadtam a kocsisnak egy tizkoronást a kö­vetkező szavak kíséretében: — Látja, barátom, ez szépen ki van vasolva, — Nem nagyságos ur csinálja az ilyen szép papirosokat? — kérdé ő. — El ne áruljon és ne mondjon nagyságos urnák, se pénzcsinálóm k, mert köztársaságban vagyunk! Aztán még egy koronát nyomtam a markába, hogy megveszteges­sem, —------­Hej Erzsi, Erzsi, miért törted ki a foltos ablakot ? De sok röpke gondolat talált utat rajta kifelé, mint a kalitkából kiszökött madár! Dr Sz. K. (Erzsi, lelkem, törje ki máskor is az ablakot. Szedő.) Egy magyar bittéritő emléke. — Japábcn hatalmas emlékművet állí­tottak fel. — A milliós példányban megjelenő ja­pán lepi;olosszus, Oszaka Meinicsi-Sin­­tun május elsejei száméban két hasá­bos érdekes riportot közöl. Elmondja, hogy egy mggyar ember, aki Living­­síornak kollegája és Garibaldinak ba­rátja volt, körülbelül 80 évvel ezelőtt a Rju-Kyu szigeten (Japán egyik déli szigete) tartózkodott kilenc ívig és ott magasztos mur.kával halhatatlanná tette emlékét. Neve: Bedeiheim Bernát. Bet­telheim magyar felvidéki származású és Olaszországon a prduai egyetemen végezte az oivosi fakultást, azután egyiptomi és török hadihajókon volt főorvos később Londonban magánkór­házat nyitott, amely rövidesen közis­mertté lett. BeiteIheimnek egyszer az a gondo­lata támad!, hogy ez orvos csak egy­­egy beteget gyógyi hat, ellenben a hit­térítő az emberek tömegét tudja meg­menteni. Ezért elhatározta, hogy abba hagyja orvosi tevékenységét és elmegy hittérilőnek. A fiatal Bettelheim ily gondolatoktól áthatva, összes vagyonát pénzzé telte, és beiratkozott a missziós iskolába, hol együtt tanult Livingstonr.al. Hcsz­­szas tanulmányok ufán Livingston az ismeretlen sötét Afrikába, Bettelheim pedig egy kis vitorlással messze- mész­­sze, szélső Keleíázsiábr, a Marco Póló | féle paradicsomi országba, Japánba I utazott. A iermészet nehézségeivel foly- § látott nehéz küzdelem uián. Betteíheim | 1846 ban, 35 éves korában, cseresz * nyefavirágzáskor, április 6-án ajspán­­hoz tartozó Ryu-Kyu szigetre érkezett. A keresztény üldöztetések ellen kilenc évig heves harcot vívott a burgonya hazájában, azaz a Ryu-Kyu-szigcteken, Betegeket gyógyított és a bibliát for­dította a ryu-kju nyelvre. Szakértők szerint ez a műfordítás igen szép és becses, a világ legérdekesebb könyvei­nek egyike. E könyvekből ma már csak öt példány van Japánban. Bettelheim Londonból két nagy ku­tyát vitt magával. E hü kutyák mindig megvédték gazdájukat a támadó és kel­lemetlenkedő pogányoktól. Belielheim állandóan szemüveget hordott. Azért a benszülöttek „in gan-csó“-nak, azaz „szemüveges luiyá“-nak nevezték. Amikor Perry amerikai tengernagy 1853-ben a Ryu-Kyu-szigeteknél meg­jelent és követelte a benszü'öttektől, hogy a határt nyissák meg az ameri kaiak előtt, Bettelheim volt az, aki Amerika és Rju Kju között a szerző dést k&zveíifeífe és elősegítette. A szer­ződés megkötése után, 1854-ben Bst­­telheim Perry tengernagy hadihajóján Amerikába ment. Később, amikor Ame­rikában a po’gáiháboiuMtöit, az északi táborbsn te jesitett szolgálatot, mint ka­­tonaoivos, Betteíhéim 1870. febiuár 7-én, 69 éves koréban fejezte be epi­zódokban gazdag, küzdelmes életét Amerikában. Ez év májusában volt 80-ik évfor­dulója annak, hogy Bettelheim mint hittérítő a Rj u-Kiu-szigetre érkezett. Ez alkalomból úgyszólván világi kció indult, hogy Beítelheim emlékét a Ryu- Kyu szigeten, ahol kilerc évig lakott, in pozáns emléknüvel örökítsék meg. A hiítéritő nemcsak Japánban, ha­nem körülbelül tiz nagy kulturország ban tevékenykedett, s ezek az orszá­gok mird egy-egy hatalmas márvány­­darabot küld ek a bette heim emlékmű építéséhez. Beiíelhtimnek, — aki az egész emberiség szolgálatára ajánlotta fel életét — most úgyszólván az egész kullurviiág áíiit maradandó emléket és rójja le háláját. A Betlehemi-emlék a Ryu-Kju s.i­­gti Crendes Óceánra néző oldalán cpül. Alatta gyönyörű sötét fenyőerdő kereben, ötökké csillog, pompázik és dalol az óceán. Az emlékmű Japánban készül, a fel­irati táblához szükséges rnárváriybpot Amerika ajándékozta. Az adakozók so­rában azonban első helyen áll a japán császári ház és a ja pán arisztokrácia. A csátzár gyönyörű és ritkaságszámba menő élőfákat ajándékozott a most épülő Betfeiheim- park számára és ezek a szép fák ott nyílnak majd és hajta­nak lemből, ahol ez az érdekes ember annyi esztendőt töltött türelmes mun­kában. A leleplezésnél hivatalosan képvisel­teti megát tíz, teljesen eiientétes érdekű ország, hogy meghajtsa lobogóját Bet­­telhéim emléke előtt, — aki egy távoli és ismeretlen országban született, s akit nyo'cven évvel ezelőtt egy meg­­magyarázha'aílan érzés hozott Japánba, hogy a testvériséget és a békét hir­desse. Amikor a Japán nemzet piros napos lobogóját meghajtja az első ma­gyar és sz első békés szándékú euró­pai enber előtt, akkor egyszersmind üdvözli és köszönti azt az országot is, amelynek régen porladó szülöttjét ün­nepük, s akit távoli hazájában talán már rég el is feledtek. Imaoka Dsuicsiro. Humor. — Adolf, ha az ember két nőt vesz el feleségül, az polygámia? — Szó sincs róla! — Hát? — Marhaság. * * ¥ —- Holnap párbajod lesz? — Az, de nem ölöm meg az ellen­felemet. — Miért nem? — Mert akkor magamnak kell az egész vívótermet kifizetnem. * * « Kohn egy kis vidéki vasútállomá­son odaáll a pénztárhoz és megkérdi, mibe kerül egy jegy Zsolnáig? — Száz korona ! ~ Az sok, adok hatvanak A pénztáros elzavarja, de két perc múlva megint ott van. — Adok hetvenet. — Menjen innen, itt nem lehet alkudni. Néhány perc mnlva újra odaáll: — Tudja mit, adok nyolcvanat.- Menjen a fenébe, hallotta, hogy itt nem lehet alkudni. Ebben a pillanatban fütyül a vonat és elrobog. Kohnnak vigyorogva szé­lesül az arca és kárörvendezve mondja: — No látja, most már besózhatja a jegyét. .. * ¥ ¥ — Van rádiód ? — Nincs, a feleségem kidobatta a lakásból, nem tűrhette, hogy valaki folyton beszéljen hozzá és ő ne szól­hasson közbe, * * ¥ — Az ember valóban nem ismeri ki magát . .. Egyszer azt olvassa az egyik cégről, hogy gyengén áll, más­kor meg, hogy erős! Melyiknek van igaza ? — Mind a kettőnek... Ma minden cég erősen gyengén áll! Csak a valódi 208 adja meg a kávénak a jó zamatját. Előállítva tiszta I katátig gyökérből. Feleségem biciklizni tanul. Zavartalan boldogságban érkeztem el a harmicchatcdik születésnapomig, amikor is családi örömeink kellős kö­zepébe beütött a — bicikli. A villám ellen villámhárítóval védekezik az em­­j bér, De a bicikli ellen nincs se aszpi­­! rin, se óvszer, se semmi. Javíthatatlan naivista lévén, megpró­bálkoztam tiltakozni.^ — Nézd galambom, a nagyanyád j sohasem ült biciklin, mégis milyen el­sőrangú paradicsomlevest tud főzni 1 Feleségem őnagysága a nagymamá­ját röviden vén szamárnak, engem rif­­kabilnak nevezett s kijelentette, hogy ö egy modern nő. Tehát vagy bicikli, vagy válunk ! Röptében kiszámítottam, hogy a válóper többe kerül, mint a bicikli, tehát aláírtam egy váltót és előlegben felvettem a fizetésem kará­csonyig és azután megvásároltam hi­telbe egy valódi rückkuplungos kerék­párt. Az első napon nem is láttam a fele­ségemet. Tanult. Másnap este telefo­náltak a kórházból, hogy nőm kitörte a nyakát. Rohantam a tetemnézőbe. Éppen csak annyi időm volt, hogy hit­vesemet beírattam egypár temetkezési egyletbe. Útközben megrendeltem a koporsót s a koszorúkat. Ám ember tervez, kerékpár végez, a kórház kapu* A nyitrai vadász és kynologiai club lezajlott 12 élő és agyaggalamb versenye közül kilerc első, 4 máso dik es 3 harmadik. Akit nagyszombati versenyen pedig mindkét első I második és 2 harmadik díj lett Seifert­­féle fegyverekkel és töltényekkel megnyal ve. — Számok beszélnek! Érdeklődők kérjenek árajánlatot special galamblövő töltényekben és agyaggalamb lövé­szeti berendezésekben: 439 SEIFERT JÓZSEF CÉGTŐL, BRATISLAVA, Halá&zkapu u. 4. sz. Alapítva: 1840. Telefon sz. 352.

Next

/
Thumbnails
Contents