Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-12-25 / 154. szám

6. old«!. Koiniiwmi Lapok kozik Messingner Bél«, Weltner Vilmos és különösen dr. Lengyel Ármin kollé­gája ellen. {Hogyan tudta ezt mind elvégezni a olyamodás&ban, örök rejtély marad, mert a felfolyamodások egy napon ér* keztek be a törvényszékhez). Barta Lajos dr. — miként egy per* iratban, tagadja a tényállítások« : — Nem áll és pusztán légből kapott koholmány, hogy az intézet hitelezői körében a Igkisebb mértékű felháborodást is okozta volna a törvényszéki vég­­zésnek a 109000 K költség megálló pitó része és ez elen csapja egy­néhány, kézzel megolvasható egyén izgat... Csakugyan ilyen formán van, lapunk zártakor arról értesülünk, hogy a Ko­ronabank betevői is keveslik a 109000 K köitségmegállapitást és ünnepélyes közgyűlést szándékoznak összehívni, hogy az ítélőtábla elnökségéhez egy diszküldöttség menjen a szűkmarkúdra megállapított költség felemelése tár-Íyában. Egy két wgató ugyan van a álás hitelezők között, akiknek a Légió bankot megszerezte és nem akarnak hasmánt elvágódni, de úgy tudjuk, hogy ezek sem fogják megakadályozni a va­gyonié ügyelőnek adandó fáklyászenét... Ez az igazi hangulat nagytekintetü télőtáb la. A bosszú. — Külömbsn is — folytatja Mes­­singer Béla és Weltner Vilmos felfo­lyamodását nem tekinthetem egyébbnek, mint a Komáromi Első Hitelintézetnek ellenemi (így!) bosszújának azért, mert a nevezett intézet elesett vagy 2.0C0 000 K haszontól és az álta­luk követelt küiön 100.000 K- ás vagyon felügyelői díjtól. Mi nem vagyunk azon a véleményen, hogy ez a felfolyamodás a vagyon* felügyelő „ellenei“ bosszú müve lenne. A Komáromi Első Hitelintézetnek nin­csen szükség strómanokra, ha felfo'ya­­modni akar valamit, hiszen van rendes ügyésze. .4 bank szakértelem. A felfolyamodások egyeznek abban, hogy kiemelik a vagyonfelügyelőnek bank szakértelem hiányát, de ő nem marad adós és kivágja a tromfot, amint következik: — ... vagyok olyan szakember a bankügy kezelése körül, mint akármelyik itteni bankigazgató. Mi hajlandók vagyunk ennyi szakér­telmet elhinni a vagyonfelügyelő úrról, csak a tábla is elhigyje, meg az itteni bankdirektorok, akiket ezzel a közléssel nem akarunk megsérteni. Hosszasan elmagyarázza, hogy miért Íratta le a kimutatásokat a pénzintézet tisztviselőivel és miért nem irta le maga. Azonban a jelenlétében írták le, mert ott volt, mikor az elkészült és micsoda erőfeszitő munkából állóit annak tételenkénti átnézései A szerencsétlen hat revizor is átnézte élőiről hátra és hátulról előre a bank minden tételét, a bonitást, és megkapták a jegyzőkönyvi köszönetét is ha ugyan azt a bank ügyésze, Weisz Miksa dr. ki nem felejtett a jegyzőkönyvből. A Légiók megszerzése. Hogy mekkora hasznot szerzett a vagyonfelügyelő a Légióbanknak a szanálásra való megnyerésével, arra nézve becsatolja a Légióbank levelét. Ebből a levélből nem fog sokat kiol­vasni az ítélőtábla A Légióbank fiók alapítását helyezte kilátásba, fiókot pedig itt nem nyithat, tehát Barta dr. fáradozásai körülbelül kárba vesztek, mivel a Légióbank nem tudja beváltani kötelezettségét. Előadja, hogy háromszor járt Prágában három­szor Pozsonyban és már ezért is meg­érdemli a kért 20000 K közvetítői díjazást. Kikap az adós is. (t. i, a Koronabank.) Tudvalevőleg maga a Koronabank is felfolyamodta a kényszeregyezségi végzésnek a vagyonfelügyelői tisztelet­­díjra vonatkozó részét. Erre azt mondja, hogy ez a kérelem törvénytelen mert kevesebbet nem lehet megállapítani a minimumnál. Igaz, hogy a bank kép­viselője hét millió után tartja csak a dijat megállapíthatónak, a vagyonfelü­gyelő pedig — 218,237 K-át tart és állít vagyonnak. HA bank felfolyamodására az a meg­jegyzése, hogy az ügyvédi meghatal­mazást a felszámolóknak nem volt jo­guk aláírni, mert azoknak nincsen cég­jegyzési jogosultságuk (időközben azon­ban mégis bejegyezték őket). A Messinger által tett egyik kifogásra idegesen kel ki és azt mondja: — Ennek kívánása olyan naivitás, igazán több a soknálI Jelige: A pénzt biztosítani... A vagyonfelügyelő felfolyansodás9-ik oldalán arra az esetre, ha a törvényszék azt mondaná ki, hogy a kénys eregyez­­ségi végzés jogerős, ezt kéri : ■> az adóst 8 nap és végrehajtás terhe mellett a 109000 K vagyonfelügyelői díjnak bírói letétbe való helyezésire kötelezni méltóztassék, ugyan miért, kérdi az olvasó, hát azért mert ahhoz nem járulhatnék hozzá, hogy a hitelezők az én dijaim ki­egyenlítése előtt elvigyék az egész követelésük 40*1* át, én pedig várjak aztán tovább a dijaim kiegyen­lítésére. Ez már aztán egészen világos beszéd. Nem is kell hozzá kommentár, mert mindenki megérti. Ezek után ki merné azt az állítást megkockáztatni, hogy nem Barta Lajos dr. Komárom leg­népszerűbb embere. Megszerzi Komá­romnak a Légióbankot is, ami eddig csakugyan hiányzott nekünk komáromi őslakosoknak. És mindezt szerény 20 ezer koronáért. Polgárok, betevők, adósok elő a fáklyákkal, szónokok, dalárok, köszörüljük a torkainkat és kiáltsuk kórusban: Éljen Ő, éljen Ő, éljen soká , ., Mert minden fájdalmunkon segített és most már boldog a magyar a 70 százalékosnak látszó kielégítés mellett. A fődolog azonban, — amiről ne tessék megfeledkezni 1 — bírói leiéibe szaporán azzal a bagatell 109000 koronával. Röntgen intézet Quarz fény Sebészeti és nőgyógyászat* = betegek részére. = Mérsékeli áraki = Mérsékelt áraki Dr. Selye Hugó Operateur Komárom, Deák Ferenc-n. 3. sz. Telefon 68. <90 Telefon 68. m a ima (A szegény rokkant tragédiája. — A ko­maromi utca kóbor vándora.) Míg kisgyerek koromban olvastam A kintornás család c. színdarabot. A tar­talmára már nem emlékszem, csak a elme jutott az eszembe, még pedig egy igazi kintornás családról. Ismeretségünk még a nyárra nyúlik vissza. Akkor ta­lálkoztam velük először egy tátrai falucskában, ahol éppen a szlovák nyelvtudásom gyarapításáért tartózkod­tam. Ebéd után volt. Szokás szerint ki­menten a falu mellett húzódó hatalmas erdőségbe, ahol leheveredtem az ura­sági halastavak mellé és tanultam. De nem sokáig. A nagy erdei csöndben emberi kiabálások kizavartak a tanu­lásból. Egész tisztán hallottam, hogy valakit szidnak. Néha pedig csattanó­­sabb kifejezés is hallatszott. Ez már közelebbről is érdekeit. Nem messze a fák mögött megláttam a káromkodó! és a szidalmazott: egy férfit és egy nőt, A családnak a harmadik tagja pedig ott ült egy szalmából font rozoga toló­kocsiban és bámulta a kél veszekedő embert. Mindjárt láttam, hogy koldus család, még pedig kintornás, amit a fűben heverő kopott verkli bizonyított. Igaz, hogy nem illő más családi beszél­getéseit kihallgatni, de viszont olyan hangosan kiabálni sem való, mint ahogy ők lármáztak és igy nyugodt lelkiisme­­rettel hallgattam a családi háborút. — Mit? Még mered tagadni 1 Hát azt gondolod, hogy ha már nem látok, hit nem is hallok, te agyoncsapni valói — kiabált a koldus. Csak most láttam, hogy mindkét szemére vak. •—Hit azért engedtem meg annak a csavargónak, hogy velünk j >jjön és egye az én keserves keresetemet, hogy még meg is csaljatok. Ezt nem tűröm! — ordítozott tovább Most már azt is tudtam, hogy félté­keny valakire. Az asszony legalább tiz évvel fiatalabb lehetett férjénél és nem is volt valami csúnya. A dolog kezdett érdekelni. Kibújtam a fák mögül. Az asszony, amint megpillantott, súgott valamit az urának es a családi vitiar azonnal elvonult Először meglepődtek rajtam, hogy még más is lehel rajtuk kivül az erdőben. Valami urasági tiszt­viselőnek néztek, mert nagyon meg­ijedtek tőlem. — Ne féljenek — nyugtattam meg őket —■ maradj inak egész bátran itt, az uraság nem fog haragudni értei A koldus nagy nehezen beletalál a szerepébe. — Szegény hadirokkant vagyok, nagy­ságos uram. Valamikor nekem is jr.bb dolgom volt és most még a feleségem is megcsal. Hiába mondja, hogy nem igaz. Én érzem I Az asszony szabadkozik, de az em­ber letorkolja és panaszkodik tovább. — D: ki az tulajdonképen, akivel megcsalja a felesége? — Kérdeztem én. — Csak egy koldus, - válaszol kicsinyiőieg — csakhogy annak meg az egyik keze hiányzik. Neki azért mé­gis jobb, mert látl Majd odatapogatózdik a kocfihoz és megtámogatja a maszatos kis gyereket. Az asszony pedig mosni kezd valami ruhafélét a tóban. Már nem veszeked­nek. Másnap reggel a faluban újra láttam őket. Most már munkában voltak. A családfő egyhangúan tekerte a verklit, az asszony a koc>it tolta, a félkezü a ^nagyobbik gyerekkel pedig kéregetett. ö volt tehát a rivális, akire anyira fél­­fékenykedett az öreg. Igaz, hogy kü­­tönb is volt nála. Ez volt a második aláikozás. Tegnap egész véletlenül Komárom­ban újra találkoztam velük, illetve csak az öreggel, akit az idősebbik fia veze­tett. Már a verkli sem volt vele, csak úgy kéregetett. Engem csak akkor is­mert, mikor elmodtam a nyári találk> zásunkat Panaszkodott mindenféléről, csak a feleségét nem említette, még a félkezüt. Pedig azokra voltam kiváncsi. — Hát az asszony hol van ? — bök­tem ki végre. Láttam, hogy dühös érte és úgy tesz, mintha nem hallaná, de azért újra kérdezem. — Megszökött a féikezüveli — nyögte ki nagy nehezen, mikor már látta, hogy nem menekülhet, de hozzá is tette mind­járt: — Azt a csavargót is ép úgy meg­csalja valakivel, mint engem. Ebben egész biztos vagyok és csak ez vigasztal. Többet azonban már nem tudtam kicsalni belőle. Szégyelte magát. Egy darabig várt, mintha akart volna mégis valamit mondani, de aztán köszönt és tovább mentek. A sarokig néztem utána. Még akkor is hallottam a kéregetését. — Az Isten áldja meg nagyságát, sze­gény hadirokkant vagyok . . . Kocsis Lajos. Karácsonyestén. Karáésonyestén tölgyulaak a lángok; Besugározzák ax egész világot. Akik szerény és dús asztalnál ülnek, Szegény ég gazdag egyaránt örülnek. >ím itt a vendég!« lelkesen kiáltnak. »Csak megmaradna mi köztünk királynak. IgazságoBztó, béke hirdetője.« Nyitnék meg véle életünk «zebb jövője.« Meglesz minden jó, csak hiven marasszuk, Hitünk’ s reményünk' csak hozzá tapasszuk. S példája révén égi testvérünknek Áldott less holtig a karácsony-ünnep. (Komárom.) lith htod*. Lerakat Komáromban: Bárdos Jenő, Kovách Tihamér gyógyszertára, Kubányi Testvérek és Bissderjer Károly drogériában. 19*8. december 25. Komáromi mozaikok* A korzó. Ne keresd itt az elegáns valence! értelemben vett Piazza di San Marco korzóját, sem a bécsi KI tnerstrasse pikáns parfőmös választékos ruhája korzóközönségét,Komáromban vagyunk, egy ország ha árán. Az a néhány el­szánt sétáló minden n?pos vendég a korzón. Látásból ismeri mind egymást. A zöme hivatalnok, aki itt végzi téli sétáit, mert a többi u'cák sötétek és járhatatlanon Igaz a Nádor ucca sem finom járdiju, de komaromi viszonylat­ban „jókarban“ tartott ucca. A ku tur­­palota oldatát a katonaság és a diákság szereli és innen figyeli a másik old dón sétáló tanárjait es tisztjeit. Észrevették-e őt vagy sem ? Kell e szalu alni vagy köszöntem ezen mulat beszedés jó­kedvvel. Az élet itt lármás. Igen szolid hely a korzó És talán jó is ez igy. Ki ki elbeszéli apró-cseprő napi élmé­nyeit, kisvárosi pletykáit, hogy így megkönnyebbülve annál jobb étvággyal fogyaszthassa otthon hét után vacsorá­ját Komárom nyárspoigáriasan szóid város. Vasárnap déli Vj 1 uián és este hét óra után alig lézeng valaki az uccá­­kon, de még a korzón sem I A kereskedelem. Az kérem pangl Üzlet van bőven. A u is garmadára fe halmozva, de vevő az kevés. A volt vevőközönség nagy része el van vágva Komáromtól, az itt levők zöme pedig szegény ember. Nézz az iskolák padjai köze. A rongyos láb­­belis és toldozoit fokozott, sőt cafatokra szaggatott rutiajú gyermek feltűnően igen sok van itt. Nagy a munkanélküli­ség, nagy a nyomor. A kereskedők hir­detik á uisat, csupa karácsonyi vásá­rokkal kiabálja tele a füledet Komárom specialitása, a Rádió „hirdetési köz­pont*, de a kirakatok csak nem ürül­nek ki. Pedig a komáromi elegánsan öltözik. A férfiak öltözete diszkrét, szolid. Sze­retik az előkelő egyszerűséget. Megje­lenésük illedelmes, tisztelettudó. A nőkről már nem mondhatom él ezt. Szeretik az újat, az elegánsát a divatosat. A divathijhászás tán legjob­ban és legszembetűnőbben a hajvise­letben nyilvánul nu g. Nem ismerek tán egy szlovenszkói várost sem, ahol annyi aránylag a bubi és etonfrizurás hölgy mint Komáromban. A borbélyoknál sorban előjegyeztetik magukat és ott váinik türelmesen órák hosszat a „műteremben“, amig rájuk keiül a sor, Igaz, hogy a várakozás sokszor nem épen unalmas dolog. Uióvégre a bor­bély üsrök sem utolsó szórakoztató dolguk! Na meg azután hiszen nem­csak hölgyek járnak a borbélyokhoz, de a szakáitól irtózó fétfiak is. A kultúra érdekesen tagzódik itt. Van előkelő, intelligens kultúrlakó igen szép szám­mal, de ugyanakkor a Rozália körüli rész és a Kúria környékét a KFC. főt­­ball mérkőzésein kívül semmi sem ér­dekli. Igaz sokan vannak itt is a tudá­lékosok. Ds ez nem baj. Ez is haladás. Legalább megvan már az ambició a nemes és fenkölt ideálok elsajátítására. Erről győződtem meg igen érdekes módon a „Peer Gynt“ előadásánál. Az

Next

/
Thumbnails
Contents