Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-12-18 / 151. szám
8 oldal, 1926. december 18 Komáromi Lapok Köz* és magántisztviselők, tanárok fáradt IDEGEIKET állandóan felfrissíthetik az ALPA mentholsósbor^zeBSzel, Ennek belélegzése kellemesen hat és üdít, 840-9 lalkozásra nézve egy-két sorból általánosítást olvasott ki. A szerkesztőség az ügyvédi hivatás iránt érzett nagyrabecsülése alapján kijelenti, hogy ama cikk kizárólag konkrét tényekre vonatkozott. Akik az ügyvédi hivatást felemelni óhajtják, azok annak egy sorát se vehetik magukra. A Jókai Egyesület tizenöt éve» 1911-1926. (7) A kultúrpalota hadikórház. — A Jókai Egyesület működése nem szünetel. — Háború* előadások és hangversenyek. A Jókai szobor akció. — Konkoly Thege Miklós társelnök halála és gyűjteményei. A világégés megkezdődött. Komárom társadalmi élete 1914. augusztusától kezdve gyökeresen megváltozott. Óriási lömegek lepik el a mozgósítás következtében és az egész háború alatt hatalmas méreteket ölt idegenforgalma. A menetalakulatok a harctérre indulnak dalos kedvvel, felvirágozva. A há borús hangulat túlfeszültsége az egész városra rányomja bélyegét-A kultúrpalota is a háborús lel kesültség első fellángolásában hadikórházzá leli. 1914. augusztusától kezdve helyiségeiben tanácskozások folynak és szorgos készülődés a kórház berendezésére. A Vörös Kereszt hölgyválasztmánya Kürthy Istvánná vezetése alatt megalakul és két kórházat állít: az egyiket a kultúrpalotában, a másikat a Klapka szabadkömíves páholy Vágdunasoron levő házában. A kultúrpalota kórház 42 ággyal kezdi meg működését Berencsy László dr. megyei tiszti főorvos vezetése alatt. Gondnoksági tagjai sorában Kürthy Istvánná vezetése alatt Alapy Gyuláné dr -né, Berzsenyi Janosits Jőzsefné, Ghyczy Dénesné, Ghyczy Ella, Leheti Antalné, Rézler Kornélné dr. né, Weisz Miksáné dr.-né és Zehe Imréné lelkes és önfeláldozó munkát véqeznek. A kórház főápolónője Szijj Ferenc dr.-né lett, aki mellett később égy hivalásos ápolónő teljesifeft szolgálatot A rend és tisztántartásra egy egészségügyi katonai különítmény felügyelt a háztartás alkalmazottain kivül. A gyűjtemények, muzeum, könyvtár és képtár természetesen ebben az időben zárva maradtak. Ezeket később az a veszély fenyegette, hogy a katonai hatóság az egész épületet rekvirálja hadicélokra, de ezt Kürthy István főispánnak, az egyesület vezető elnökének fellépésére sikerült elhárítani az egyesület felől, mert ezzel kiszámilhatlan károk érték volna Később a Kultúrpalota kórház Zander intézettel bővült ki, melyet az egész katonai helyőrség Összesen 32 hadikórházában ápolt sebesültek használtak a háború végeztével a városi közkórházba került A Jókai Egyesület ezentúl a Vörös Kereszt intézménnyel karöltve működött és hivatalos helyiségeinek otihont adott. De résztvelt a háborús jótékonyság munkáiban is. A beteg katonákat könyvekkel hírlapokkal látta el és a harctérre is több könyv szeretet adományt küldött Szabadoktatási előadásai háborús előadásokká változtak és a Vörös Kereszt javára gyümölcsöztek. Ugyanígy hangversenyei is. A nehéz napokban a vármegyeháza nagytermét bocsátotta Ghyczy Dénes alispán az egyesület rendelkezésére, ahol előadásai és hangversenyei az 1914—1918 években lefolytak. A Jókai Egyesület megalakulása óta erőteljes akciót fejteit ki a Jókai szobor megvalósítása érdekében és erre országos gyűjtést indítóit. Igen tekintélyes adományok érkeztek be a nemes célra, melyet az egyesület gyümölcsözőieg kezelt. A háború alatt megindult hadikölcsön akció idején az egyesület úgy ezen gyűjtést, mint egyéb készpénz alapjait 18000 K értékben hadiköícsönbe fektette, amely az államváltozás után elértéktelenedett. A szobor akció azóta nem szünetel ugyan, de a céltól, melyhez oly közel állottunk a háború végén, azóta messze eltávolodtunk, mert a szobor megvalósítása többszörösen nagyobb összeget venne igénybe. A Komárom folyóirat a háború első három esztendejében megjelent, de 1917. évtől kezdve az egyesület anyagi eszközeinek elégtelensége miatt megszűnt.Megindításához most ismét van reményünk, hogy Évkönyv alakjában sikerű! kiadnunk ezt a hézagot pótló és városunk határain kívül inkább méltányolt és megbecsült tudományos folyóiratot A háború alatt szomorú esemény érte a Jókai Egyesületet Konkoly Thege Miklósnak, az európai hírnevű tudósnak s egyesületünk kiváló társelnökének 1916. évi február 27-én Ógyallán bekövetkezett halálával. Terünk nem engedi, hogy nagy emlékét bővebben méltassuk. Hogy áldozatos elete eredményei meg ne semmisüljenek, még életében a magyar áilamra hagyta minden vagyonát és őgyallai asztrofizikai obszervatóriumai, mely nagyszerű parkja ban még ma is fennáll és amelynek könyvtára számára a magyar köz oktatásügyi minisztérium 1913. évben díszes épületet emelt, ahol az intézet tisztviselőinek tudományos munkája is folyik. Konkoly Thege Miklós azok közé tartozott, akiknek élete a közszereplés munkájával erősen össze fonódott A dozatkészsége már életében is megnyilvánult a komáromi múzeummal szemben Azonban végrendelete igen nevezetes intézkedéseket tartalmazott a Jókai Egyesületre nézve melynek Konkoly legnagyobb jólievője lett. A komáromi múzeumnak hagyományozta értékes antik képtárát, melyben több rendkívül becses kép Is van löbek közt Kisfaludy Károlynak egy festménye Ezenkívül a muzeum örökölte fegyvergyűjteményéi, összes képeit, amelyek ma a kulturház földszinti és emeleti folyosóit és több szobáját díszilik, a ' önyvtár örökölte gazdag fotografi i és diapozitív gyűjteményét Sajnos, fénykép gyűjteményének ecjy része az örökösök kezén elkallódott Ebből négyszáznál több bekeretezett kép került az egyesület tulaj donába, több emléktárgyon kivül, melyet múzeumunk őriz kegyelettel az örökhagyó nagy emlékével együtt Konkoly Thege Miklós özvegye szül Madarassy Erzsébet férje ha lála után annak ásvány és kőzet gyűjteményét adományozta a múzeumnak, amely ezekkel a gyűjteményekkel nagy értéket nyert A képek és a hagyaték émléklárgyai csak az özvegy halála uián kerültek a mu zeum tulajdonába, ahol azokat őrizzük. Folyt. köv. — S | t ó dslob n íeHrríSe meg Elbert divatáruház karácsonyi vásárját. — Eddig nem létezett olcsó árak. A 2 asszony! könny. hta: U. Szabó János. laskend és vidéke az európai fogolyra nézve nyavalyák hazája. Vérhas, felfujódás, kiszáradás, meg még sok más egyéb nyomorúság sanyargat a a szegcay foglyot és lökte idegen földön a sírba. Egyiksem egészséges betegség, de különösen érthetetlen a felfujódás. A láb elkezd^dagadni, lassan alattomosan ; megy feljebb, felfújja ?. hasat, vastaggá növeszti a nyakat, meghizlalja a két orcát, kidülteszh a szemeket, — az ember azt hinné, hogy a bajtárs jólétnek örvend, hogy hűik, milyen kövér éa erős, pompásan néz ki. . r£videsen eIvágódik az a puffadt test, hogy többé fői ne keljen. Olyan vizibetegségszerü ez, A másik pont az ellenkezője. Fogy, szárad az ember. A lábszárak elapad nak, gyerekkar vastagságúra vékonyodnak, a has behorpad, a nyak nevetségesen sovány lesz, az arc csont és bőr, a szemek megüvegesednek, forgaíhatatlanui, lénytelenül merednek ki a szem üvegből; eleven halálkoponya. Engem a vérhas vett elő először. 90 "Mro ^vid pár ntp alatt 60 kilóra szállt aíá. Tisztességes pocakom vala, úgy járt előttem, mint egy hordó. Most a hájtalan bőrt kihúzhattam, mint a tehén ebernyegef. Sióval karcsú, fess alak lettem. Taskendben a szapőrkaszárnyában laktunk, amelynek udvarán égy nagy félszer alatt a 10 es honvédek szállá ■ soktak ei m-gukat. Ezeken keresztül kelleu kijárni. Arcom beesett, színem epesárga, járásom imbotygó, mint a dü öngéiő részegé pedig két héten át csak pu ;zta teát utam, egy komolyabb falatot se; nem Cáoda, hogy ruhám pötyögősen, röstelsedve lógott le ősztövér «estemről. A kórházba nem veitek fel; tulon-tul tele volt; gyógyszert nern kaphattam: nem volt; hat C: ak széd-. legtenr és vonszoltam az életet. A 10 esek részvéte kisért, valahányszor átballaetam közönök — Ez se viszi sokáig, — mondja az egyik. — Nem ám; fekeiesárga már szegény fej*,- állapit ja meg a másik. — Holnapig elhúzhatja, aztán kampec, — seccoft a harmadik. — Szönyű rossz sarzsiban van sz óreg, a végét járja, - Ítél iklálra egy szanitéz. És éti hallolam mindezt'; ezt a halál licit, dót a s ját bőrömre. És tudja hurt; nem volt oly fájó, oly kínos a nalál go dolata. Az ily el kényszeredett test belef tsul a sorsába, beletörődik az elmúlásba. Végtelen szeretem a feleségemé!, édes anyámat, testvéreimet és m gamb n örök búcsút veazegettein tőlük. De nem fájt, hogy soha többé ném láthatom, csókolhatom, ölelhetem őket. Az sem fájt, hoty idegen föld nehéz hantja ttbír be. Olyan szelíd, majdnem derűs fájdalom uralta lelkemet, mint a bágyadt, őszi napfény. — Hát közeleg az elmutás, itt a végi. Legyen meg az Urnák az akaratai Másnap szives résztvevőim így beszélgettek; „ — No nézd, az öreg még bírja! — Utóbb is kievic'Aéi, pedig az éjjel-e vártam az u olső óráját. — Macska természet ez! — rótt meg -.2 egvik csalódott. — Örökké él ez, a ménlfi se üli gyord — mérte ki életem folyását egy másik. És csakugyan kiiáboltam a halál hi nárjából. C akugya.) macskaiermészeemnek, meg gondviselő 8Ój?oromn'>k, Báthy Zoltán tanárnak köszönhetem, hogy, három hét múlva gyalog teltem meg az ula Troickó lágerbe, 35 ersztnyire Taskendfő*, Az igaz, hogy a muszka alkalmatosságot nem adott a féihoit alá se, hit csak az apostolok lován kutyagoltam roskadozó lábakkal. Troickóban eztán a vérhaa sápadt eény i, a malária szeretett belém samit tnyja meghagyott bennem, ő ezt iä kiszívta, kirázta. Dr. S-abó Gyula főorvos külön gon d n ford toíl szegény, megsaryargatotl I lkem el kényszeredett porhüvelyére, Ji,Ne?:i köszönhetem, hogy élek, mert itt m ár cselugyan egész kar cban a síi Aa új D lámpa élettartamban és világitóképességben utolérhetetlen. szélén botorkáltam: a lélek hálni járt baléin. Emésztett a láz szüntelenül. Nem tréfa ez a különben amúgy is 50—60 C. fokos melegben, perzselő, szédiíő hőségben. Hosszas kezelés után sikerült a lázamat 375*re lehozni, llgy ö;ült ennek az én derék doktorom. — Kedves tanító ur, maga egy igen hálás beteg: gyógyul, javui engedelmesen. Kíváncsian várom a holnapot. Híj! pedig én igen csúf, hálátlan, javíthatatlan, engedetlen voltam, mert másnap a lázam felszökött 388 ra. — Mi lőite magát, Istenem ? Ez érthetetlen ! Pedig dehogy az, dehogy az ! Kún Ede bará om, a mezitlábos tenoris'a, (szép, magas padíáshangja volt, vékony, mint a cérna, tűbe lehetett volna fűzni), korán reggel beállít hozzám egy fiaskó borral. — Igyál pajtás, ez neked nagyon jót fog tenni. Magam is úgy véltem, hiszen már olyan régen ittam drága, erőtadó bort. — Köszönöm édes pajtái. Iszom, ha méreg isi Derekasan húztam a fiaskóból nagy, titkos gyönyörüs’ggel.Kiiüzelte arcomat, félreverte aluszékony véremet... s a lázamat. Persze, ezt a kis epizódot bölcsen elhallgattam doktorom előtt. S a lázam makacs, lerázhatatlan vendégem maradt továbbra is. A lágert pedig egy másfajta láz fogta el: a transzport láz, mely átragadt egészségesre, nyavalyásra egyaránt. — Haza megyünk, h-rzai Mir Írják össze a transzportokat. Akinek aggálya volt, hogy hátha nem is haza visznek, azt letorkolták. A hadipiacon p:dig potom áron vesztegettünk el minden fölöslegesnek vélt holmit. —■ Kedves doktor uram, búcsúzni jöttem — állítok be én is a főorvoshoz. — Mitől ? ... az eszétől vagy az életétől ? — támadt rám a jó ember. — Nem a kérem. Beiratkoztam a transzportba. Hjzamegyünk. — A lázmérőt 1 — kiált ki a be egápolőnak. —- Ne tessék fá adni kérem, fölösleges, — De hiszen m= ga önkívületben van, látom 1 — Nem csoda, ha az ember hazakészül. — Ki mondta önnek, hogy hazaviszik? — Mindenki beszéli. A galíciai zsidók 5—10 rubelt fizetnek a muszkáknak, csakhogy ki ne maradjanak a tisztából. Azoknak pedig pompás szimajur van.. ! Ezen aztán ő is megütődőtt. — Hátha mégis lesz a dologból va lami ? — Főoivos ur! Mát akár hazavisznek, akár máshová, az én konok lázjm itt nem akar elmaradni. Ez a maláriás vidék nem nekem va ó, elsenyveszt. Hdiha egy kis levegő változás segíteni, használni fog? — Ig-iza lehet, hái ne ;i bánom, menjen, csak vigyázzon magára és tanácsúmra. Ellátott jő tanáccsal bőven és egy kevés orvossággá! is az útra. Én szedtem is őket szorgalmasan s mire Kíneibe értünk, elfogytak piruláim, poraim és ... elsavanyodott a kedvünk is, mert
