Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-12-18 / 151. szám

8 oldal, 1926. december 18 Komáromi Lapok Köz* és magántisztviselők, tanárok fáradt IDEGEIKET állandóan felfrissíthetik az ALPA menthol­sósbor^zeBSzel, Ennek belélegzése kellemesen hat és üdít, 840-9 lalkozásra nézve egy-két sorból ál­talánosítást olvasott ki. A szerkesztőség az ügyvédi hivatás iránt érzett nagyrabe­csülése alapján kijelenti, hogy ama cikk kizárólag konkrét tényekre vonatkozott. Akik az ügyvédi hivatást felemelni óhajt­ják, azok annak egy sorát se vehetik magukra. A Jókai Egyesület tizenöt éve» 1911-1926. (7) A kultúrpalota hadikórház. — A Jókai Egye­sület működése nem szünetel. — Háború* elő­adások és hangversenyek. A Jókai szobor akció. — Konkoly Thege Miklós társelnök halála és gyűjteményei. A világégés megkezdődött. Ko­márom társadalmi élete 1914. au­gusztusától kezdve gyökeresen meg­változott. Óriási lömegek lepik el a mozgósítás következtében és az egész háború alatt hatalmas mére­teket ölt idegenforgalma. A menet­alakulatok a harctérre indulnak dalos kedvvel, felvirágozva. A há borús hangulat túlfeszültsége az egész városra rányomja bélyegét-A kultúrpalota is a háborús lel kesültség első fellángolásában hadi­kórházzá leli. 1914. augusztusától kezdve helyiségeiben tanácskozások folynak és szorgos készülődés a kórház berendezésére. A Vörös Ke­reszt hölgyválasztmánya Kürthy Ist­vánná vezetése alatt megalakul és két kórházat állít: az egyiket a kul­túrpalotában, a másikat a Klapka szabadkömíves páholy Vágdunaso­­ron levő házában. A kultúrpalota kórház 42 ággyal kezdi meg működését Berencsy László dr. megyei tiszti főorvos ve­zetése alatt. Gondnoksági tagjai sorában Kürthy Istvánná vezetése alatt Alapy Gyuláné dr -né, Berzsenyi Janosits Jőzsefné, Ghyczy Dénesné, Ghyczy Ella, Leheti Antalné, Rézler Kornélné dr. né, Weisz Miksáné dr.-né és Zehe Imréné lelkes és önfeláldozó munkát véqeznek. A kórház főápolónője Szijj Ferenc dr.-né lett, aki mellett később égy hivalásos ápolónő teljesifeft szol­gálatot A rend és tisztántartásra egy egészségügyi katonai különít­mény felügyelt a háztartás alkalma­zottain kivül. A gyűjtemények, muzeum, könyv­tár és képtár természetesen ebben az időben zárva maradtak. Ezeket később az a veszély fenyegette, hogy a katonai hatóság az egész épületet rekvirálja hadicélokra, de ezt Kürthy István főispánnak, az egyesület vezető elnökének fellépé­sére sikerült elhárítani az egyesület felől, mert ezzel kiszámilhatlan ká­rok érték volna Később a Kultúrpalota kórház Zander intézettel bővült ki, melyet az egész katonai helyőrség Össze­sen 32 hadikórházában ápolt sebe­sültek használtak a háború vé­geztével a városi közkórházba ke­rült A Jókai Egyesület ezentúl a Vörös Kereszt intézménnyel karöltve mű­ködött és hivatalos helyiségeinek otihont adott. De résztvelt a háborús jótékonyság munkáiban is. A beteg katonákat könyvekkel hírlapokkal látta el és a harctérre is több könyv szeretet adományt küldött Szabad­oktatási előadásai háborús előadá­sokká változtak és a Vörös Kereszt javára gyümölcsöztek. Ugyanígy hangversenyei is. A nehéz napok­ban a vármegyeháza nagytermét bocsátotta Ghyczy Dénes alispán az egyesület rendelkezésére, ahol előadásai és hangversenyei az 1914—1918 években lefolytak. A Jókai Egyesület megalakulása óta erőteljes akciót fejteit ki a Jókai szobor megvalósítása érdekében és erre országos gyűjtést indítóit. Igen tekintélyes adományok érkeztek be a nemes célra, melyet az egyesület gyümölcsözőieg kezelt. A háború alatt megindult hadikölcsön akció idején az egyesület úgy ezen gyűj­tést, mint egyéb készpénz alapjait 18000 K értékben hadiköícsönbe fek­tette, amely az államváltozás után elértéktelenedett. A szobor akció azóta nem szünetel ugyan, de a céltól, melyhez oly közel állottunk a háború végén, azóta messze eltávo­lodtunk, mert a szobor megvalósí­tása többszörösen nagyobb összeget venne igénybe. A Komárom folyóirat a háború első három esztendejében megjelent, de 1917. évtől kezdve az egyesület anyagi eszközeinek elégtelensége miatt megszűnt.Megindításához most ismét van reményünk, hogy Évkönyv alakjában sikerű! kiadnunk ezt a hé­zagot pótló és városunk határain kí­vül inkább méltányolt és megbecsült tudományos folyóiratot A háború alatt szomorú esemény érte a Jókai Egyesületet Konkoly Thege Miklósnak, az európai hírnevű tudósnak s egyesületünk kiváló társ­elnökének 1916. évi február 27-én Ógyallán bekövetkezett halálával. Terünk nem engedi, hogy nagy em­lékét bővebben méltassuk. Hogy áldozatos elete eredményei meg ne semmisüljenek, még életében a ma­gyar áilamra hagyta minden vagyo­nát és őgyallai asztrofizikai obszer­vatóriumai, mely nagyszerű parkja ban még ma is fennáll és amelynek könyvtára számára a magyar köz oktatásügyi minisztérium 1913. év­ben díszes épületet emelt, ahol az intézet tisztviselőinek tudományos munkája is folyik. Konkoly Thege Miklós azok közé tartozott, akiknek élete a közsze­replés munkájával erősen össze fonódott A dozatkészsége már éle­tében is megnyilvánult a komáromi múzeummal szemben Azonban vég­rendelete igen nevezetes intézkedé­seket tartalmazott a Jókai Egyesü­letre nézve melynek Konkoly leg­nagyobb jólievője lett. A komáromi múzeumnak hagyományozta értékes antik képtárát, melyben több rend­kívül becses kép Is van löbek közt Kisfaludy Károlynak egy festménye Ezenkívül a muzeum örökölte fegy­vergyűjteményéi, összes képeit, ame­lyek ma a kulturház földszinti és emeleti folyosóit és több szobáját díszilik, a ' önyvtár örökölte gazdag fotografi i és diapozitív gyűjteményét Sajnos, fénykép gyűjteményének ecjy része az örökösök kezén elkallódott Ebből négyszáznál több bekerete­zett kép került az egyesület tulaj donába, több emléktárgyon kivül, melyet múzeumunk őriz kegyelettel az örökhagyó nagy emlékével együtt Konkoly Thege Miklós özvegye szül Madarassy Erzsébet férje ha lála után annak ásvány és kőzet gyűjteményét adományozta a múze­umnak, amely ezekkel a gyűjtemé­nyekkel nagy értéket nyert A képek és a hagyaték émléklárgyai csak az özvegy halála uián kerültek a mu zeum tulajdonába, ahol azokat őriz­zük. Folyt. köv. — S | t ó dslob n íeHrríSe meg Elbert divatáruház karácsonyi vásárját. — Eddig nem létezett olcsó árak. A 2 asszony! könny. hta: U. Szabó János. laskend és vidéke az európai fo­golyra nézve nyavalyák hazája. Vérhas, felfujódás, kiszáradás, meg még sok más egyéb nyomorúság sanyargat a a szegcay foglyot és lökte idegen földön a sírba. Egyiksem egészséges betegség, de különösen érthetetlen a felfujódás. A láb elkezd^dagadni, lassan alattomosan ; megy feljebb, felfújja ?. hasat, vastaggá növeszti a nyakat, meghizlalja a két orcát, kidülteszh a szemeket, — az ember azt hinné, hogy a bajtárs jólét­nek örvend, hogy hűik, milyen kövér éa erős, pompásan néz ki. . r£videsen eIvágódik az a puffadt test, hogy többé fői ne keljen. Olyan vizibetegségszerü ez, A másik pont az ellenkezője. Fogy, szárad az ember. A lábszárak elapad nak, gyerekkar vastagságúra vékonyod­nak, a has behorpad, a nyak nevetsé­gesen sovány lesz, az arc csont és bőr, a szemek megüvegesednek, forgaíhatatla­­nui, lénytelenül merednek ki a szem üvegből; eleven halálkoponya. Engem a vérhas vett elő először. 90 "Mro ^vid pár ntp alatt 60 kilóra szállt aíá. Tisztességes pocakom vala, úgy járt előttem, mint egy hordó. Most a hájta­­lan bőrt kihúzhattam, mint a tehén ebernyegef. Sióval karcsú, fess alak lettem. Taskendben a szapőrkaszárnyában laktunk, amelynek udvarán égy nagy félszer alatt a 10 es honvédek szállá ■ soktak ei m-gukat. Ezeken keresztül kelleu kijárni. Arcom beesett, színem epesárga, já­rásom imbotygó, mint a dü öngéiő ré­szegé pedig két héten át csak pu ;zta teát utam, egy komolyabb falatot se; nem Cáoda, hogy ruhám pötyögősen, röstelsedve lógott le ősztövér «estemről. A kórházba nem veitek fel; tulon-tul tele volt; gyógyszert nern kaphattam: nem volt; hat C: ak széd-. legtenr és vonszoltam az életet. A 10 esek rész­véte kisért, valahányszor átballaetam közönök — Ez se viszi sokáig, — mondja az egyik. — Nem ám; fekeiesárga már szegény fej*,- állapit ja meg a másik. — Holnapig elhúzhatja, aztán kam­pec, — seccoft a harmadik. — Szönyű rossz sarzsiban van sz óreg, a végét járja, - Ítél iklálra egy szanitéz. És éti hallolam mindezt'; ezt a halál licit, dót a s ját bőrömre. És tudja hurt; nem volt oly fájó, oly kínos a nalál go dolata. Az ily el kényszeredett test belef tsul a sorsába, beletörődik az elmúlásba. Végtelen szeretem a feleségemé!, édes anyámat, testvéreimet és m gam­­b n örök búcsút veazegettein tőlük. De nem fájt, hogy soha többé ném látha­tom, csókolhatom, ölelhetem őket. Az sem fájt, hoty idegen föld nehéz hantja ttbír be. Olyan szelíd, majdnem derűs fájdalom uralta lelkemet, mint a bágyadt, őszi napfény. — Hát közeleg az elmutás, itt a végi. Legyen meg az Urnák az akaratai Másnap szives résztvevőim így be­szélgettek; „ — No nézd, az öreg még bírja! — Utóbb is kievic'Aéi, pedig az éj­jel-e vártam az u olső óráját. — Macska természet ez! — rótt meg -.2 egvik csalódott. — Örökké él ez, a ménlfi se üli gyord — mérte ki életem folyását egy másik. És csakugyan kiiáboltam a halál hi nárjából. C akugya.) macskaiermésze­­emnek, meg gondviselő 8Ój?oromn'>k, Báthy Zoltán tanárnak köszönhetem, hogy, három hét múlva gyalog teltem meg az ula Troickó lágerbe, 35 ersztnyire Taskendfő*, Az igaz, hogy a muszka alkalmatos­ságot nem adott a féihoit alá se, hit csak az apostolok lován kutyagoltam roskadozó lábakkal. Troickóban eztán a vérhaa sápadt eény i, a malária szeretett belém samit tnyja meghagyott bennem, ő ezt iä ki­szívta, kirázta. Dr. S-abó Gyula főorvos külön gon d n ford toíl szegény, megsaryargatotl I lkem el kényszeredett porhüvelyére, Ji,Ne?:i köszönhetem, hogy élek, mert itt m ár cselugyan egész kar cban a síi Aa új D lámpa élettartamban és világitóképességben utolérhetetlen. szélén botorkáltam: a lélek hálni járt baléin. Emésztett a láz szüntelenül. Nem tréfa ez a különben amúgy is 50—60 C. fokos melegben, perzselő, szédiíő hő­ségben. Hosszas kezelés után sikerült a lázamat 375*re lehozni, llgy ö;ült ennek az én derék doktorom. — Kedves tanító ur, maga egy igen hálás beteg: gyógyul, javui engedel­mesen. Kíváncsian várom a holnapot. Híj! pedig én igen csúf, hálátlan, javíthatatlan, engedetlen voltam, mert másnap a lázam felszökött 388 ra. — Mi lőite magát, Istenem ? Ez ért­hetetlen ! Pedig dehogy az, dehogy az ! Kún Ede bará om, a mezitlábos teno­­ris'a, (szép, magas padíáshangja volt, vékony, mint a cérna, tűbe lehetett volna fűzni), korán reggel beállít hozzám egy fiaskó borral. — Igyál pajtás, ez neked nagyon jót fog tenni. Magam is úgy véltem, hiszen már olyan régen ittam drága, erőtadó bort. — Köszönöm édes pajtái. Iszom, ha méreg isi Derekasan húztam a fiaskóból nagy, titkos gyönyörüs’ggel.Kiiüzelte arcomat, félreverte aluszékony véremet... s a lázamat. Persze, ezt a kis epizódot bölcsen elhallgattam doktorom előtt. S a lázam makacs, lerázhatatlan ven­dégem maradt továbbra is. A lágert pedig egy másfajta láz fogta el: a transzport láz, mely átragadt egészségesre, nyavalyásra egyaránt. — Haza megyünk, h-rzai Mir Írják össze a transzportokat. Akinek aggálya volt, hogy hátha nem is haza visznek, azt letorkolták. A hadi­piacon p:dig potom áron vesztegettünk el minden fölöslegesnek vélt holmit. —■ Kedves doktor uram, búcsúzni jöttem — állítok be én is a főorvoshoz. — Mitől ? ... az eszétől vagy az éle­tétől ? — támadt rám a jó ember. — Nem a kérem. Beiratkoztam a transzportba. Hjzamegyünk. — A lázmérőt 1 — kiált ki a be eg­­ápolőnak. —- Ne tessék fá adni kérem, fölös­leges, — De hiszen m= ga önkívületben van, látom 1 — Nem csoda, ha az ember haza­­készül. — Ki mondta önnek, hogy hazaviszik? — Mindenki beszéli. A galíciai zsidók 5—10 rubelt fizetnek a muszkáknak, csakhogy ki ne maradjanak a tisztából. Azoknak pedig pompás szimajur van.. ! Ezen aztán ő is megütődőtt. — Hátha mégis lesz a dologból va lami ? — Főoivos ur! Mát akár hazavisz­nek, akár máshová, az én konok lázjm itt nem akar elmaradni. Ez a maláriás vidék nem nekem va ó, elsenyveszt. Hdiha egy kis levegő változás segíteni, használni fog? — Ig-iza lehet, hái ne ;i bánom, men­jen, csak vigyázzon magára és taná­csúmra. Ellátott jő tanáccsal bőven és egy kevés orvossággá! is az útra. Én szed­tem is őket szorgalmasan s mire Kí­­neibe értünk, elfogytak piruláim, poraim és ... elsavanyodott a kedvünk is, mert

Next

/
Thumbnails
Contents