Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-12-18 / 151. szám

1926 Bdecember 18. Komáromi Lapod: 9. oldal. r p óriási választék mindennemű cipőkben, minden vásárló már 1 pár cipő vételénél ingyen kap 1 darab értékes sorsjegyet. Főnyeremény 15003 Ke Szép, tartós és olcsó cipőt csakis 884 ,Vys«o“ Nádor-u. 14. alatti áruházában vásárolhat felszólalása, aki a hajógyár leépítése Ügyében jegyzett be interpellációt, azonban minden átmenet nélkül az adóreformról kezdett beszélni, amely a községek eddig is megnyirbált auto­nómiáját még szükebbre szabja. Az elnöklő városbiró felszólítja, hogy térjen át a tárgyra, de Csenge! azt feleli, hogy majd rátér és egy javasla­tot vesz kezébe és azt kezdi olvasni. A képviselőtestület tagjai idege­sen (iltakoznak ez ellen és bosszan­kodva kiáltják feléje: — Ne komédiázzon! Térjen a tárgy­ra 1 Beszéljen a hajógyárról I Nem va­gyunk a moziban 1 A felszólaló azonban ügyet sem vet a közbekiáltásokra, hanem buzgón ol­vas tovább. A városbiró erélyesen csenget és a lármában újra felszólítja Csengéit, hogy térjen a tárgyra. — Felhívom, hogy térjen az eredeti tárgyra — szól határozóit hangon —, mert különben kénytelen leszek meg­vonni a szót. Erre Csengéi feleselni kezd és elv társai kórusa kíséretében azt feleli, hogy nincs joga a városbirónak megvonni a szól. amit a városbiró, de a képviselő­­testület tagjai is hevesen visszautasíta­nak és nagy lármában követelik, hogy a felszólaló térjen a tárgyra, vagy pe­dig üljön le. A városbiró ekkor öt percie felfüg­gesztette az ülést; szünet alatt a lárma csak lassan ült ei, a kommunisták és a más párti képviselők átkiabálnak egymásnak. Mikor újra megnyitja az elnök az ülést, Csengd ismét feláll és újra olvasni kezd. A képviselőtestület tagjai ujfent tiltakoznak az olvasás ellen. — Hagyja abba a komédiázást! Ne gyerekesbedjék I Ki abaija huzni az időt! Meg kell vonni tőle a szót1 A városbiró megint felszólítja, hogy térjen a tárgyra s mikor Csengd erre sem reagál, felhívja a képviselőtestüle­tet, hogy megengedi-e Csengetnek az adóreformról való felszólalását. A kép­­viselőiestül^ í nagy többsége nem engedi meg. Erre az elnök a még mindig fel­olvasó képviselőtestületi tagot a leg­határozottabb hangon utoljára figyel­mezteti, hogy hagyja abba a képviselő­testület méltóságát sértő viselkedését, mert kénytelen lesz megvonni tőle a szót. —Kérem a képvisdőiestütelet, — kiált erre Csengéi a legnagyobb cinizmussal — védjen meg a városbiró elnöki ter­rorjától! — amire nagy felháborodás keletkezik. Az elnöklő városbiró meg­vonja a szót és egyik városi rendőrrel ki akarja a teremből Csengéit vezettetni, mely rendelkezés után a közgyűlést öt percre felfüggeszti. — Hozzá ne merjen nyúlni! — kiáltják a kommunisták dühösen és fel­ugrálnak, hogy a közeledő rendőrt meg­akadályozzák a rendelkezés végrehaj­tásában. Mivel azonban újra szünet lett, egyelőre Csenge! bentmaradt a te­remben. Szünet után Csenge! kijelentette, hogy nem kívánja tovább folytatni a felol­vasást és a hajógyár ügyéről sem beszél, amire áttért a közgyűlés a tárgy­­sorozatra. Az 1927. évi költségvetés. A kedélyek hamarosan lecsillapultak és a közgyűlés tudomásu! vette, hogy a lemondott Ivdnfy Géza helyébe a vá­­rosbiró rendes tagnak Milus Jánost hívta be. A lemondással megüreaedett tanácsi tagsági helyre a közgyűlés Zech­­meister Sándort választotta meg. Az 1927. évi költségvetést és az arra vonatkozó számvevőségi, tanácsi és pénzügyi bizottsági javaslatokat Sándor Ernő h. főszámvevő ismertette A költ­ségvetés az 1926. évi költségvetés ke­retében mozog, de a tisztviselők és nyugdíjasok illetményeit csak a régi állapot szerint lehetett abba fölvenni, mert a minisztériumtól az erre vonat­kozó beosztás még nem érkezett meg. A tanács erre való tekimetiel csak feb­ruárban akarta a költségvetést letár­gyalni, azonban a járási bizottság már október 31-éig kívánta elkészíttetni Ezért került most a költségvetés a közgyűlés elé. Majd ismertette a tanács javaslatát, valamint a pénzügyi bizottságét s vé­gül kérte a költségvetés elfogadását. Csengéi Kálmán azt javasolja, hogy vegye le a közgyűlés a napirendről a költségvetést, mert abban a dolgozók nyomorának enyhítéséről nincsen gon­doskodva és a tisztviselők állami mér­ték szerinti fizetéseik nincsenek beik­tatva. Csizmazia városbiró megmagya­rázza, hogy a tisztviselőknek az állami tisztviselők beosztása szerinti fizetését nem lehetett még beállítani, mert a minisztérium illetékes osztályától a nem­régiben itt járt számtanácsos által ki­dolgozott beosztás nem érkezett meg, ha ez megjön, egy uj közgyűlés fog róla határozni. A költségvetés megálla­pítása sürgős és az tovább el nem odázható, mert a járási bizottság a vá­rosnak erre vonatkozó halasztás iránti felterjesztését nem vette figyelembe és a városbirót felelőssé tette a költség­­vetésért. Kéri a közgyűlést, hogy fo­gadja el a tanácsi javaslatot és az Prágai sonka« sápon­ként friss virslii, finom felvágottak. — Sajtok a Trappista, Roquefort, Mign n stb., szardíniák és mindennemű külön­legességek legjobban és legolcsóbban, a nrágai Hentesára í és csemegekereskedésbeii vásárolhatók, Komárom Klapka-tér (Városháza mellett). — Kereskedők és vendéglősök részére emgros áraki 661 1927. évi költségvetést állapítsa meg Fiilöp Z igmond, Vrkocs Rudolf és Sándor Ernő felszólalása után az el­nöklő városbiró elrendelte a névszerinti szavazást. A közgyűlés először is a költségve­tésnek általánosságban való elfogadása felett döntött és a képviselőtestület 25 szóval 9 kommunista szavazat ellenében megszavazta az 1927. évi költségvetést Majd a Csenget főié, illetve a pénzügyi bizottság altat véleményezett javaslatra került a sor, (a költségvetésből a kegy­úri kiadások és egyházi segélyek töröl­tessenek, szociális gondoskodás céljaira 480000 K áliittassék be és a költ­ségvetési javaslat utaltassák vissza a tanácshoz) amelyet 20 szóval 14 elle­nében a képviselőtestület közgyűlése elvetett, amire az elnök az 1927. évi költségvetést részleteiben is elfog? - dottnak jelentette ki. A pótadő az 1927. évre az eddigi 200 százalékban állapít­tatott meg, Egyéb ügyek. Az Erzsébet szigeten épített zsilip pőtmunkálatainak fejében fölmerült 2600 K többlet költséget Langschádl vállal­kozónak kiutalta a közgyűlés. Ezzel kapcsolatban a képviselőtestület elha­tározta, hogy a nyári árvíz következté­ben fölmerült károk megtérítésére nézve a föidmiveíésügyi miniszterhez beadott kérvény elintézését megsürgeti. pedig ő valamikor, debreceni diák ko­rában sokszor meghányta-vetette a földi élet dolgát. Ezek az okok játszottak közre teg­nap este is, amikor együtt ballagtak le a pincébe és kóstolás alá vettek egy hordót. Pompás itala volt, pilla­natra sem lett tőle mérges a nemzetes ur, sőt már az első icce után eldudolta aaz özvegy ember nótáját. Tokodi pedig éjféltájban már a Káliaikettőst járta és olyanokat kurjantott, hogy künn az udvaron minduntalan hangos kodácso­lással riadt föl a kakas. Hajnali kettőt vert a toronyóra, mikor feltámolyogtak a pincéből. Holtrésze-Íjen. A nemzetes ur mámoros duruzso­­ással zuhant be a pitvarba, úgy hogy bizony az ágyba már csak a János segítségével tudott fölkapaszkodni, laj­­biban nadrágostól. Azt pedig csak a köd mögül kipillogó csillagok tudják, hogy Tokodi tekintetes ur hogyan ér­kezett haza. Valószínű, hogy ugyanúgy mint tegnap éccaka, fütyörészve és tántorogva. Esetleg négykézláb. Ki tudja azt ilyen sötét éjszakában. A nemzetes uron tényleg rajta volt a nadrág, meglátszott az amikor nagy­­nehezen kieröiködte a lábát a dunyha alól. János odahajolt hozzá. — Itt a pipa is, a tűz is nemzetes uram, — kínálta oda a szerszámokat, de majdnem visszahőkölt, mikor látta, hogy a Szappanos Gergely szája úgy remeg, mint a kocsonya, a feje pedig vörös lángban ég, — Tömjed meg, én nem tudom, most nem tudom, — fuldokoltak tor­kában a szavak és a szembogarában olyan mélységből villant elő a fény, mint aki már a túlvilágról pillant vissza — Mi lesz hát én velem ? — Mi lesz ? — riadozott benne az életösztön és a félelem a dühvei együtt izzott ki az orcájára. Meglapult, rettegett, de az indulat is fullasztotta. A vér egyre sűrűbb áradatban zudult a tarkójába és tüzes taglóként verte a halántékát. — Híjjad át a tekintetes urat, híj­­jad, gyorsau, — nyöszörögte János felé. Az, aszott kezével rányomta a cifra kupakot a tajtékpipára, letette az asztalra, aztán elbandukolt. Künn az akácfa ágain már a nap­fénytől csillant meg a ködharmat, mikor az ámbituson fölhangzott a lassú csat­togás. Tokodi Béni talpát csapkodta a reggeli papucs. Krákogott, köhögött és mámorosán billegett át a pitvar sö­tétjén. Mint a világtalan, úgy tapogatta körül az ajtót, de nem találta a kilin­cset. — Ebadta no, hun vagy? — bugy­­gyaut ki belőle a türelmetlenség, de ebben a pillanatban már megtántoro­­dott és nekizuhant az ajtónak, amely nagyot reccsenve beszakadt. Tokodi belódult a szobába és az asztalnak vágódott, amelyen megbillent a pálinkás bütykös. — Nohát, nohát, még majd kidü­­töttem ezt a kis pálinkát, ezt a jólelkü kis italt — mondta derűsen és jobbra­­balra tántorogva az ágy elé tapogató­zott, Hórihorgas, csontváz alakja fel­nyúlt a plafonig s kopott köpenyegé­nek derékig érő gallérja alól kilátszott a füstölgő pipa. — No, no, Gergely, mi bajod? Tán megrugott a bor? Ne félj, no. Ha megrugott, meg is gyógyit mert olyan a természete. Ne félj, no 1 Itt van ez a jó kis törköly, igyál belőle, meg­gyógyulsz ettül. Olyan ez, mintha bivalytej vóna. Nesze no — nógatta a nemzetes urat és a szájához irányozta a bütykös torkát. A nemzetös űrből pihegve botlott ki egy-két szó. — Nem kell. Nekem nem kell mán. Igyál te, Tóni. Tokodi magasra emelte a bütyköst. — Hát akkor a te egészségedre, a te egészségedre, Gergely. Kívánom, hogy még számos esztendőkön át örüljél a földi életnek, minden csepp italban meg­találjad az üdvösséget. Ha jó kedvvel mégyünk vala le az pincédbe, még jobb kedvvel térjünk onnét vissza, olyan jó kedvvel, mint tegnap éccaka, amikor is felfelé botorkálóban megszámlálánk a garádicsfokokat. Tizenegy foka van a pincéd garádicsának, ami pedig azt pél­dázza, hogy még legalább tizenegy bol dog esztendőkig járunk rajta le is, fel is. mikor két lábon, mikor négykézláb. Mert nem szégyen az Gergely komám, sőt dicsőség, ha sikerül az embernek megrészegedai és feljül emelkedve a földi élet pocsékságain, együtt orvén- ' dezni az égi angyalokkal. Már pedig ez nekünk gyakran sikerül. Ez pedig azt jelenti, hogy jó emberek vagyunk. Csak a jó ember tud olyan igazán meg­részegedni, mint te kedves Gergely komám, csak a jó ember tud olya?) gyermeki mosollyal mosolyogni, mint te, G rgely komáin, áldjon meg az egek ura még számos vidám évekkel, az én szivem és a tele hordók örömére! is­ten éltessen 1 Az utolsó szó után hátrahajtotta a fejét, kitátotta a száját és a bütykösből sugárban öntötte torkába a lángoló erejű szeszt. Körülötte olyan r csend lett, mintha megfagyott volna a világ. Csak a nyel­­deklőjének egy-egy kortyintása jelezte olykor az élő életet, kísértetiesen, meg­­rázón, tragikus víziókkal. Künn, az udvaron a fák fölött, a ké­mények fölött újra gomolyogni kezdett a köd. Különös, gyászos, hideg homály borította be a kúriát, úgy látszott, hogy nincs más körülötte, csak a mozdulat­lan szürke tenger, a végtelenbe vesző ködóceán s valahol egy magányos ár­boc tetején a halálmadár zengi tragikus énekét. Tokodi Béni mámorosán kacagott, újra felköszöntötte a nemzetes urat, aztán boldog lendülettel emelte szájá­hoz a pálinkás bütyköst, megkinálta az öreg Szappanost is, de annak viaszfe­hér arca és szétmeredt pillája már meg se rebbent s körötte a megbékélt ha­lálnak csak a süket csöndje virrasztót!» az örökkévaló időt. Elektro-Társaság Kérjen árjegyzéket. Telefon 4438. Delta saját készítmény. Telefon 4438. Límiström A. G. Rádiofeifogó. 833

Next

/
Thumbnails
Contents