Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-12-16 / 150. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1923. december 16 i m Mi HiiitÉimiatiiísi au Bimiim utolérhetetlen minőség-évei nyújt == MINDENÜTT KAPHATÓ! & Huni M ié Pi tálalásai iil Mint jelentejük, a Magyar Nemzeti Pán országos párlvezdöségs dec. 12-én Érsekújvárok ütést i^rlo t. A pirívezeiőségi ütésen Koczor Gyuia képviselő olvasta fel a korm snnyai h a csehszlovák köztársasági földmives párttal folytatott tárgyalásos jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyv első részében a Magjar Nemzeti Párt elvi kijelentéseit tartsinasrza, amely szerint a Magyar Nem teli Párt a kormánytöbbség támogatására, illetve az ebben való részvételre csak az esetben hajlandó ha és amennyiben ez a többség és kormány 1. fi praktikus megvalósulását a nemzeti békének szo'gá ji és minden a nemzeti kisebbségek ellen intézett kormányzati intézkedést megszüntet és a nemzeti egyenjogúság hiányzó föltételeit fokozatosan de cráliye! pótolja. 2. Ha ez a többség kizárólag pol gáti pártokból áii (nem szocialista) és ennek megfelelően úgy a törvényhozásban, mint a közigazgatás minden ágában szigorúan ennek megfelelő irányt követ és a tiszta parlamentáris kormány megalakulása mielőbb megtörténik. 3. Ha Magyarország irányában való külpolitikában barátságos irányt követ. A továbbiakban ismét két pont alatt tárgyalja a többségben való részvétel praktikus kivitelének kérdését. Ezsk 1. szervezeti kiépítése a politikai egyenjogúságnak, ami azt jei.r.J, hogy a Magyar N.-tnze i Párt és ■:>. szepesi német párt együttese a többi többségi pártokkal teljesen egyenrangú f:lk- nt ismertetik el, ugyanoly joga van az ellenőrzésre és irányításra mint a többi pártoknak, e célból mindé p ínközi parlamenti organizmusban helye- foglal. 2. a magyar és német nemzeti kisebbség minden sérelmének orvoslása a teljes és tökéletes nemzeti egyenjogúság eléréséig. Itt jegyzi meg a jegyzőkönyv, hogy a Magyar Nemzeti Part egész programját fentaríja és így államjogi all »pontját is (autonómiák) és ezentúl is ennek szellemében óhaji dolgozni. Felsorolja ezek után a jegyzőkönyv, mindazokat a pillanainyilag orvosolandó sérelmeket, melyek két részre oszlanak és pedig: a múltban elkövetett hibák reparálása és a nemzeti egyenjogúság jövendő kiépítésének első szükségletei. Ezek többek közöt: elbocsátott tisztviselők ügye, illetőségi kérdések, bírósági járások ügye, földreform, kolonizáció, adóügyek, egyházpolitikai kérdések, bankszanáíás, mezőgazdaság és ipar követelései, magyar munkásság kivan ságai. A jegyőkönyv ezután a csehszlovák aprárpárt válaszát tartalmazza, melynek lényege az összes kérdések jogosságának az elismerése és támogatása s együttesen alkotott bizottságok utján való végrehajtása, valamint a kormány megbízásából tett nyilatkozatait Hodzsa dr. miniszternek. Szlouáh fealholikus pap és a szabadkőmüuesefo. Koza Matejov, a Slovensky Národ főszerkesztője a budapesti szabadkőművesek szolgálatában ? — A Stovák leleplezi riválisát, — Sok szlovákot érdekelt a Slovensky Národ cimü lap titokzatos alapítása. Kutatták a titkos mecénást. Hol Maszatykot, hol Beneaf, majd Srámekot sejtették a lap titkos támogatójának. Most, hogy Koza Maíejovnak nem sikerült az Itteni eíítónómista pártokat u'íi pi# alapjel a mm szétforgácsolni, lapja a Slover.sky Národ iikvidáí cs hogy a letűnés »0 Lgyeu csendes és dicstelen kimúlás, arról gondoskodik a rivális lap a Slovak- Mint a legújabb keisíü és eleddig szokatlan és szinte fantasztikusnak látszó botrányra hívja fel a világ figyelmét. A Slovak szerkesztőségébe került a kassai párttitkárság utján Kora Matejov egy a pesti szabadkőműves Nagypáholyhoz küldött levele, melyben a Slov, Národ keletkezéséről és Munkájáról beszámol a páholynak mint a „Mecénásnak". Elmondja mily ügyesen sikerült a fuiajdonképeni mecénást t. i. a szabadkőműves páholyt elrejteni és másokra terelni a figyelmet. A lap megindulásakor az összes lapok csodálkoztak a minden komforttal berendezett szerkesztőségen és taíágatiák a pénzforrást Koza, hogy a gyanút épen ellenkező irányban terelje, a lap megindítása előtt két hónappal a köztársasági elnöknél jelent meg audiencián. E'i használták fel a lapok és így került be Masaryk, Bsnes, Srámek személye a kombinációba. Továbbá írja Kosa —egy napon felkerestem dr. Kolis ket és a vele való tárgyalás után a Srátr.ek-féle cseh néppárttól 75,000 Ke t ksptam. Mikor a lapot a cseh néppárt érdek» férsjába akartak belevonni azt felöltem: csak nem gondolják, hogy 75 ezer koronáért a rendelkezésükre bocsijí valaki egy modern lapot. E-o-.ei le voltak fegyverezve.“ Majd beszámol a szerkesztőség tagjairól egyenként! A levél végén f'fre: írás van, majd Koza alásrasa és a Sicv. Národ pecsétje f A Slovak nem ad hitelt a levélnek és az egészet csupán mesének tartja. Mert nem tudja feltételezni Korára , hogy jóllehet saját pártját (a néppártot) bomiasztoíra, a propagandának bnnfentese volt, kollégáit fd jelen tgette a rendőrségen —, nem tudj* róla feitetelezni, hogy még katolikus pap leiére a nemzetközi és vallásellenes szabad • kőmüvesség szolgálatába állott volna! Az egész ügy a Siovák szerint „botrányos alávalóság, amelyhez nincs hasonló, se a szlovák de a?, idegen zsurnalisztikában sem. Hazugság a referátum és koholmány az egész mű. Azt akarta ezzel a levéllel Koza, hogy a valódi Mecénásról elterelje a figyel' met és azt akarja elérni, hogy a közönség élőit úgy tűnjék fel a dolog, hogy nem Bents, hanem a szabadkőműves páholy a mecénás. Az egész szlovák sajtó mélyen felháborodik ezen eljáráson. Miképen merészel egy katolikus pap ilyen alávaló módon a szabadkőműves páholynak tett szolgálataival kendőzni politikai Mecénásait. Ezzel a sok panama és politikai botrányok sorába lép a zsurnalisztikái botrányok ezen hihetetlen és a raffináltságban szinte páratlanul álló esete. A cseh lapok élénken kommentálják az esetet. A Siovák Koza püspökétől (besztercebányai egyházmegyés pap) példás büntetést vár. —CJ. —/. a ®iel6tt vásárol, tekintse meg dós választékú csillár raktárunkat. Szép kivitelű, Ízléses és modern Lusterek olcsó árban. Naery ralctftr az összes Sm MK* vniam osságl cikkekben. „ELEKTRA“ Jókai-ucca 13. Telefon 38. Irta: dr. Wirsik Sándor iparkamarai titkár. (Folyt, és vége.) Ha a képesítés igazolásának jogrendünkben kodifikált intézményét összehasonlítjuk azzal, ahogy az más államokban van rendezve, meg ke l állapítanunk, hogy a civilizált államok többsége ily problémát egyáltalában nem ismer, mert nem ismeri a képesítés igazolásának kényszerét, és iparok kezdését és iizését azzal igyekszik előmozdítani, hogy az abba való beavatkozásánál (a legkisebb mértékre szorítkozik; kontárkodást abban az értelemben, ahogy mi ösmerjük) és a jogosulatlan iparűzéssel járó többi tünetet egyáltalában nem ösmeri, kivéve azon államokat,melyek a mi ipart örvényünkkel íörvénytörténetileg összefüggnek. Ki átiiíhaíná azonban, hogy a többi államban az ipar alacsonyabb fejlődési fokon áll, mint a mienk? Amint azt már előbb is említettem, az ipartörvény módosításának munkálatai folyamatban vannak és a kereskedelmi- és iparkamarák központja a törvénynek nemzetközi vonatkozásairól mondott véleményben me . állapította, hogy a mi ipartörvényünk szigorával messze felülmúlja vaiatnenyi civilizált európai állam ipartörvényét. Nem bocsátkozhatunk azonban ehelyütt vitába a képesítés intézményének szükségességéről, vagy szükségtelen voltáról, illetőleg annak közgazdasági és egyéb hamsáról, állapítsunk itt meg mindössze annyit, hogy jogrendszerünkben az ipari képesítés intézménye már 43 év óta me .j van, ami oly tény és oly súlyos történeti érv, mely előtt mindenkinek, aki a kérdéshez hozzászól, meg kell hajolnia Az ezen 43 év alatt felnőtt iparosgeneráció ebbe az eszmevilágba már annyira be eélíe magát, hogy abban most már valami szentséget lát, az öreg mester képesítésére bizonyosan sokkal büszkébb, mint a diplomás lateiner; nem törődik azzal, mi van más államokban és ezen elvek bolygatását h diát an forradalomnak tartaná, mely megélhetését veszélyezteti Nem hiszem, hogy akadna valaki is, aki megcáfolhatná azon állításomat, hogy a képesítés intézménye nálunk ma anyja az iparos tisztességének és lelkiismeretességének, ügyességének és mindmegannyi előnyös tulajdonságának. Ha már me tárgyaltuk nagyjában ípartörvényünk legfőbb intézményét, állapítsunk meg még annyit is, hogy a képesítés ellenkezője: az iparszabadsog Ennek körülbelül a következő általános fokozatai vannak: 1. teljes, azaz elvi iparszabadság, ilyen nincs egy államban sem, 2. teljes iparszabadság: csak köztekintetekből való korlátozással, ilyent Amerikában látunk megvalósítva, és csaknem egész Nyugat- és Középeurópában Ily szempontokból van korlátozva a gyógyszertár, robbanóanyagok gyártása, stb., ami kb, a mi engedélyhez kötött iparaink fogalmának felel meg. 3, van vagylagos képesítéssel és engedélyezéssel korlátozott iparszabadság, ahol az ipar megkezdése nem csak ily közérdekekből van korlátozva, hanem az iparosság érdekében is vagylagos képesítéssel, amire példát, mondjuk, Németország nyújt. Itt elvi iparszabadság van, tehát ipart bárki űzhet, aki azonban mester címet akar, képesítését igazolnia kell, amely a mi ipari rendészetünk képesítésétől leginkább talán abban tér el, hogy ott a legnagyobb súly a továbbképző iskoláztatásra kerül. Ismerünk végül 4. absolute korlátozott iparszabadságot közérdekből való korlátozásokkal (engedélyhez kötött iparok), és az iparosság érdekében való korlátozásokkal (kézműiparok), amelyek a képesítés igazolására vonatkozó kényszerrel vannak szabályozva. Ilyen a mi ipartörvényünk, melyet ezenkívül talán még rendkívüli szigora jellemez leginkább. Ipartörvényünket elsősorban következők jellemzik: l.az ipar megkezdését korlátozó rendelkezések szigorúsága, 2. az ipar fejlesztését DIANA sűsborszesz! erem j utANA púder ! DIANA szappaa «3 « ! *'‘iS---- ---------------------_-------------t I rol m Ég $1 Sze-it Rókus lábsó ui lábat csinál. Használ tyúkszem, ktmór y ed ósek, ‘a pan a - tok, izzadtbőr, bőrégés, dörzsölés és fagyási dagana ok ellen £M«SgRNBl B KapMd ráta ifőp'ittta. | Ára: Ke I2-pűöé'l Ki, ■ szolgálni hivatott ipartársulatokra vonatkozó rendelkezések, 3. az ipari segédalkaimaz ittak érdekét szoL áló szociális intézkedések és 4. a rendelkezések a tisztességtelen verseny korlátozásának érdekében. ípartörvényünk szigorát az előbbi ipartórvénayei szemben talán leginkább jellemzi a képesítéshez és engedélyhez kötött iparok számának szaporítása, a segédvizsgák, amelyek azonban eddígelé bevezetve még nincsenek naturalista, (!) hogy erkölcsi okokból kizárható valaki míg szabad ipar üzéséből is, továbbá egy némely ipar üzésre vonatkozó részletes előírások, hogy az ipartörvény nemcsak ipari kihágást, hanem vétséget is ismer, amire nincs példa más államok ipari rendészetében A törvényünknek megfelelő és Cseh-Morvaorszagban és Sziléziában érvényben levő törvényt nem is törvénynek, hanem rendtartásnak nevezik, mint pi perrendtartás, ami által az pusztán közigazgatási rendelkezések gyűjteményének jellegét viseli. Ily szigorúság mellett szükségszerű, ho y gondoskodni kellett arról az esetről is, hogy legyen mód arra, hogy ipart oiy egyén is űzhessen, aki képesítését szigorúan alakilag igazolni nem is tudja. Módfelett szigorúnak mondhatjuk a törvénynek talán túiságos keretszerüségéí, t í. hogy a törvény nagyon sok helyen bízza meg a kormányt egyes rendelke éseknek végrehajtásával. Igaz u yan, hogy minden gazdasági életet érintő törvénynek rugalmasnak kell lennie, ho >y az könyen alkalmazkodhasson a gazdasági élet mindenkori követelményeihez. De ipartörvényünk ezen keretszerüsége talán akkor tűnik fel leginkább, ha a modern kultúra, — a jogállamok ipari rendszerét vesszük tekintetbe. Alkottnány.evetünk ugyan megemlékezik az iparosnak iparüzhetési jogáról, azonban a szabadelvű jogállamok alkotmánya, mint pl. az Eszakamerikai Egyesült Államok, Franciaország, Svájc stb. az ipartörvény elveinek me.>állapításában sokkal részletesebb, úgy hogy az ipari rendészetben elvi kérdéseknél a minisztériumoknak nem ad akkora befolyást, 'mint a mi törvényünk. Mindamellett amint azt már előbb is hangsúlyoztuk, a rni törvényünknek elsősorban a mi tényleges viszonyainkhoz és tradícióinkhoz kell alkalmazkodnia. Jelen előadásunk jellegével azonban nem férne össze, ha a tárgyhoz kritikusan szólnánk hozzá, s azért térjünk hát ahhoz ismét vissza. Mint ipartörvényünk 2. jellegzetességét az ipartársulatokra vonatkozó rendelkezéseket említettük. Ezekről azonban bőven fognak megemlékezni ezen tanfolyam keretében mások S azért elégedjünk meg itt annak a megállapításával, hogy a törvényhozás szándéka volt Szlovenszkón is oly ipartársulatokat létesíteni, melyek Cseh- és Morvaországban, valamint Sziléziában vannak, amihez azonban hiányoznak az előfeltételek, úgy hogy szakipartársulatokat a törvény csak Bratislava és Koáice városok részére állapított meg, a többi járásban csak általános ipartársalatokat, módot
