Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-12-14 / 149. szám
9. oldal. Komáromi Lapok 1896. december 14. , POLIO ntolérhetetlen míaőségével nyújt. ===== mindenütt kaphatói == biztosította és közel két óráig tartó nagyszabású és mindenről világosan tájékoztató beszéde végén percekig tartó szeretetteljes, meleg óvációban részesítette. A pártvezetőség ülésén az országos pártvezetőség tagjai majdem teljes számban megjelentek, akiknek sorában ott voltak Szent-1vány József pártvezér. Törköly József dr., Richter János szenátorok, Füssy Kálmán, HolotaJáno3dr., Kcczor Gyula, Nitsch Andor nemzetgy. képviselők, Szilassy Béla dr., Kukán Béla dr., Blanár Béla dr., Ktnoskó Béla dr., Gilbert János dr., Maiéter István elnökök, továbbá Jaross Andor, Tarján ÖJön, Hangos István dr., Fülöp Zsigmond, Bartal Iván, Silkovszky Jenő dr., Groó Imre dr., Telléry Gyula, R. Vozáry Aladar, Piichta Ferenc, Pápezsik Andor, Dvorcsák Gyula dr., Paulik János dr, Hirányi Géza, Egyed Aladár, Kjrucz Fa'enc, Vörös Ede ifj Hlaviska János, Pintér Béla, Nagy Sándor, Szekér Gyula, Jaross Gyula. Vadkerty Menyhért és a párlvezetőség más tagjai. Az országos párivezeiőség ülését Törköly József dr. szenátor a Magyar Nemzeti Párt érdemes országos elnöke nyitotta meg és vezeiie, aki meleg szeretettel üdvözölvén a teljes számban megjelent párivezetőségi tagokat a napirenden levő kérdés nagy jelentőségére hívta fel őket. Napirend előtt Kukán Béla dr. országos elnök, az érse&ujvári pártszervezet nevében üd özölte szívélyes szavakkal a pártvezetőségef, mely után Törköly József dr. terjesztette elő a párt törvényhozóinak működéséről szóló jelentését, amely tárgyilagos hangon, kronolőgikuj sorrendben ismertette a Nagyar Nemzeti Párt szenátorainak és képviselőinek munkásságát. A jelentés kiterjeszkedett mindama eseményekre, amilyek a belpolitikában egy év óta történtek, a pártnak a Bund derLandwirie-vel való kapcsolatára és ezzel összefüggően a kormányhoz való viszonyára. Végül ismertette azt a memorandumot, amelyet a párt a magyarság követelései címén a kormány elé terjesztett és azokat a tárgyalásokat, amelyeket e követelések érdekében Szent Ivány Józseffel az élén a párt törvényhozói a kormánnyal folytattak. Az elnöki jelentéshez elsőnek Szent- Ivány József szólott, aki nagy figyelem mel hallgatott beszédében szögezte le újra a Magyar Nemzeti Párt politikáját, amely az itteni magyarsg szerződésekben és alkotmánytörvényben biztosított jogainak kivívását tűzte ki célul. Behatóan ismertette a pirt törvényhozóinak eddigi működését és teljes tájékoztatást nyújtott a jelenlegi politikai helyzetről és a Magyar Nemzeti Pártnak a kormány politikájára vonatkozó álláspontjáról, Megvilágította mindama kérdéseket, amelyek a köztársaságban é'.ő ma gyarság létével vannak legszorosabb összefüggésben és előlerjesztette a kormánnyal a magyarság döntő érdekeiért folytatott tárgyalások egész komplexu mát. Ismertette a közös bizottság «áljait és rendeltetését, valamint a pártnak az országos keresztényszocialista párttal való testvéries együttműködésére nézve tett lépéseket és végül a párt vezetőség bölcs határozatát kérte a párt működési irányának további megálla pitására nézve. A pinvezetőség Szent Ivány beszédét zugó tap3snl fogadta s a köztisz leletben álló pártvezért percekig bensőséges melegséggel ünnepelte. Nitsch Andor nemz. képviselő, a pirt hűséges politikai szövetségének, a Zipser Deutsche Parteinek meleg üdvözletét tolmácsolta és tudomására hozta pártvezetőségnek, hogy a szepességi •émet párt Szent Ivány József pártvezérnek válíozhatailanu! teljes bizalmat szavazott. Blanár Béla dr. lelkes szavakban méltatta Szent Ivány és törvényhozó társainak a magyarság érdekében kifejtett odaadó és fáradtságot nem ismerő, buzgó munkásságát és indítványozta, hogy eddigi működésükért szavazzon a pártvezetőség hálás köszönetét és az eddigi irányelvek szerint folytatandó munkálkodásukra nézve pedig a legteljesebb bizalomnak adjon nyomatékosan kifejezést. Gillert János dr. szintén elismerés és köszönet szavazását javasolja és egy határozati javaslatot terjeszt elő, amely a törvényhozók folytatandó munkásságára vonatkozik. A többi fölszólalók: Kmoskó Béla dr., Jaross Andor és Jaross J Gyula szintén a legteljesebb bizalom- j nyilvánítás mellett foglaltak állást. Az országos pártvezetőség a párt illusztris vezérének, Szení-Ivány József nemzetgy. képviselőnek és többi törvényhozó tagjainak eddigi működését helyeslésis! vette egyhangúan tudomásul és további működésűkre nézve az összes törvényhozókat osztatlan bizalmáról biztosította és a következő határozatot hozta : A magyar nemzeti párt országos pártvezetősége törvényhozóinak működéséért és óriási munkateljesítményéért köszönetéi fejezi ki. Teljes bizalommal kiséri a munkát és tudomásul veszi, hogy a kormánnyal a kormánytöbbségbe való belépé érői tárgyalásokat folytatnak. Ezen tárgyalások egyik fázisának befejezése alkalmával^ a párlvezetőség elé terjesztett jegyzőkönyvekben lefekíeteit alapetveket alkalmasaknak találja arra, hogy ezeknek kellő biztosítása esetén a polgári kormánytöbbségben a párt résztvegyen. Szükségét látja azonban annak, hogy ezen jegyzőkönyveket kiegészítsék és ennek a munkálatoknak elvégzéséhez a párt törvényhozói mellé a jogügyi bizottságot is kiküldi. Az ülést 5 órakor folytatták, amelyen elhatározta a pártvezetőség, hogy 1927 február 1-én és 2 án Léván országos pártnapot tart, amelynek előkészítésével az elnökséget megbízta. Majd az egyes szakosztályok jelentését fogadta el az országos pártvezetőség, amely a tárgysorozatot letárgyalván, este 6 óra u*án oszlott szét. semmi sem segíthetne inkább, mint az. ha a királynő személyes érdeklődését és nagy befolyását a maguk részére megnyerhetnék. Tisztelettel hozzuk tudomására őfelségének azt, hogy az egész müveit világban a romániai kisebbségeknek nem kevesebb, mint 60 millió hitrokona figyeli nagy aggodalommal azt a bánásmódot, melyben a romániai kisebbségek részesülnek s egyben ko molyán reméli, hogy a jelenlegi keserves helyzetük enyhitést fog nyerni. A konferencia ezt az égető ügyei tisztelettel és teljes komolysággal az őfelsége figyelmébe ajánlja“. Ugyancsak a fenlnevezett lapból vesszük a következőket: „Mikor Mária királynő FiUdelfiában a világkiállítást megnézte, Frederik R. Griffin dr., a helybeli unitárius egyház lelkésze, óriási hallgatóság előtt a szó székről a következőket ajánlotta a királyné figyelmébe.:: Szeretnők tudni, hogy vajon Románia királynője—mikor városunkban a kiálii tási megnézte—olvasta-e már megelőzőleg a Jefferson által szerkeszted törvényt, mely a vallás szabad gyakorlatát biztosítja; vájjon gondolt-e Ő akkor Erdély leigázott népeire akiknek a hazáját erőszakkal elvették, akiknek magánbirtokait elkonfiskáltdk, akik vallásuk szabad gyakorlatától és szerződésen alapuló jogaiktól is megfosztanak az ő népe és kormánya által?“ As Űj utolérhetetlen. Amerikai petíció a román királynéhoz. A The Christian Register 1926 november 18 i száma hozza az alábbi közleményeket : A Piymoulh and Bay Conference (unitárius egyház), amely október hó 27-én a Braintree, Mass.-ban tartotta évi közgyűléséi, egy petíciói szövegezőt és nyújtott át Mária román királynőnek az Egyesült Áramokban tett látogatása alkalmával, hogy használja fel személyes befolyását odahaza a jogara alatt élő elnyomott vallási kisebbségek érdekében. A petíció, amelyet a királynőnek Washingtonban a román követségen nyújtottak át, a következőképpen szól: „A Plymouth and Bay Conference, mely az Egyesült-Államok egyházközségeinek (unitárius egyházak) képviseletében Braintree ben tartja évi közgyűlését, azzal a tiszteletteljes kéréssel fordul Románia királynőjéhez, hogy szíveskedjék személyes befolyását a román kormány kormányzása alatt élő vallási kisebbségek helyzetének enyhítésére felhasználni katholikusok, protestánsok és zsidók érdekében egyaránt. _ _______ ______________ Tudatában vagyunk annak, hogy ezek* fi amint az oly kérdéseknél, amelyeknek a szenvedő népeknek a helyzetén \ hez anyagi érdekek fűződnek, rend Si ipnMy alapfti különis tetiitetlel a ktyoiKi Hu Irta: dr. Wirsik Sándor iparkamarai titkár (Folytatás.) Azonban az amerikanizmus hulláma nálunk csakhamar fennakadt, annak elvei nálunk nem valósultak meg, és ha ma hirdeti is valaki, a gyökeresen demokraticus reakcionárius rendelkezések szükségességét, annak a jövőre nézve vajmi kevés kilátása van Amint tehát azt már említettem, jogrendünk tele van a legkülömbözőbb képesités igazolására előírásokkal és nemcsak az állam, mint a legkülönbözőbb kategóriákba tartozó alkalmazottak munkaadója, hanem a magánmunkaadók is kiállják a magukét alkalmazottaik felvételénél képesités igazolásukból kifolyólag. Ebből indulva ki, tehát semmiképen sem mondhatjuk az ipari képesités intézményét elavultnak, alkalmatlannak, mert eddig fennálló jogrendünk kereteibe nagyon jól illik be! Mert hisz mint már mondottuk, nem élünk a szabadelvű ideáloknak megfelelő jo gátiamban,hanem szociálpolitikai államban, amely mindkét előbb emlitett és a demokratikus eszmét 'jellemző jelszó közül, azaz az egyenlőség és szabadság jelszava közül határozottan az egyenlőséget juttatja érvényre a szabadság rovására. A képesités igazolásának további fennmaradásáért napjainkban vívott küzdelem azonban nem játszódik le az eszmei gondolatoknak eddig megtárgyalt oly széles alapjain, hanem szerint lenni szokott, inkább praktikus fontolgatások tárgyát képezik, A tagadók is, a védők Í3 rendszerint nem teoritikus nézetekkel harcolnak, hanem inkább praktikus érdekekkel. Vegyük tehát fontolóra érveiket, melyek nem mindig őszinték. A képesités igazolásának intézményének védői rendszerint az érdekek három csoportját tartják szemük előtt. 1. A termelők érdekét, 2. A fogyasztók érdekét 3 A jelen egész gazdasági szervezet érdekét. Vegyük ezeket tehát sorjában. A termelők érdekét — mondják — a képesités igazolásával azáltal védjük, hogy az ipar megkezdéséből kizárunk képességgel nem bíró iparosokat, akikkel a különben rendesen kitanult iparosnak versenyezni kellene, A képesités igazolásával a közönség érdeke hasonlóképen van megvédje: nincs elárasztva képesítéssel nem bíró iparosokkal. Az érdekek harmadik csoportja végül közgazdasági követelménnyel függ össze, tudniillik hogy a mai gyáripar versenye és termelése mellett maradjon meg egy középosztály is, t. i a kisiparos középosztály a maga kisipari termelésével. Körülbelül ezek azok az érvek, amelyeket a képesítés igazolásának védelmezői a leggyakrabban felsorakoztatnak. Magától értetődő előfeltételként alapgondolatuk, amelyről már me gemlékeztünk: hogy bizonyos iparokat bizonyos jellegű előkészület nélkül, úgy mint huzamosabb ideig tartó alkalmaztatás, eredményesen nem űzhető A tagadók legfőbb érve azon ellenvetés körül csoportosul, hogy a képesités igazolásának valódi rendeltetése mégis csak a verseny korlátozása, illetőleg kiküszöbölése. Szabadelvű nézetek eszmevilágába pedig ily rendeltetés nem illik bele, miután a szabadelvüség hiszekegye szerint minden verseny egészséges gazdasági tünet. Vegyük tehát bonckés alá ezen érveket, — mondja Weyr tanár — sine ira et studio. Talán nem fogunk kitérhetni az elől, hogy amellett itt ott ismét teoretikus régiókba ránduljunk ki, A képesités igazolására vonatkozó jogi rendelkezések egy dologban osztják valamennyi törvényes rendelkezések sorsát: t. i. hogy ki vannak téve visszaéléseknek. Ezen szempontból tehát nem harcolhatunk egyetlen jogintézmény ellen. Igaz, hogy az eredeti ideális céhrendszer az idők folyamán megdönt. A céhekj nek, amelyek kicsinyesen zárkóztak el minden külső elem elől, végtére ugyancsak nem a fogyasztók érdeke vagy tán az állam érdeke lebegett szemük előtt, hanem kizárólag a saját érdekük: monopóliumot akartak masuknak biztosítani és annak vala: mennyi gazdaságilag előnyös következményét. Ezáltal konzervatív elem; mé váltak. A mai gazdasági társulatok ; kétségkívül utódai a régi céheknek, | tevékenységük részleteiben azonban koránt sincs oly kedvezményezett, az állam által szabadjukra engedett l helyzetük, mint volt amazoknak. A l A képesítés igazolására vonatkozó rendelkezéseket most állami hatóságok hajtják végre, az ipartársulatok befolyása ebbe aránylag csekély, még ha ma nincs is kizárva bizonyos monopolisztikus politikának részükl ről való érvényre juttatása. Hanem eltekintve ettől a politikától, a képesítés igazolására vonatkozó elő* ■ irás mint feltétel, magában is a verj seny korlátozásának hatását éri el. Í Ha verseny ellen oltalmat nyújtunk, az bizonyára mindig a gyöngébb egyének érdekeit szolgálja. Az erősebbeknek attól nincs mit félniök és Dem is félnek tőle. Tehát inkább a védelmezőknek van-e igazuk, amikor a verseny korlátozását követelik, vagy pedig a tagadóknak? A kérdés megint csak dilemmával végződik : jogállam legyünk vagy pedig szociálpolitikai állam, a gyöngébb elemeknek az erősekkel szemben való védekezésének szolgálatában 7 A tagadóknak igazat kell adnunk, mikor arra mutatnak rá, hogy a rendesen kitanult iparosnak a kevésbbé képes versenytárstól nincs mit félnie és amikor ellenvetik, hogy a képesités igazolásának védelmezői, épen f önmaguk ellen sorakoztatnak fel
