Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-12-11 / 148. szám

1926. december 11. _____________Komáromi Lapok

i '■'■■■■■> ■ ' ■' — "■■■■' ■ ■ »■«■■■«■■■■ ..........................111 '

mai 250 K-t lopott el tőle, majd Érsekújvárban Kovács Rozáliától csalt ki ékszert, ruhanemüeket hazug űrügyek alatt de azokat sohasem adta vissza. A terhelt beismerésben van a pénzt és a gyűrű kivételével, de a törvényszék nem adott hitelt védekezésének és mi vei hasonló esetek miatt büntetve volt, egy évi börtönre Ítélte.

Irodalom.

Csillaghullás.

Nagyfalassy István verseskönyve.

Már lassan elmúlik két-három hónapja hogy a fiatal érsekujvári poéta verskötete megjelent, s a lapok kritikusai csak most kezdenek foglalkozni vele. Mintha utólag jöttek volna rá, hogy mégis csak érték Nagyfalussy s mégis csak van egy-két verse, amelyért ér demes volt a kötetet kiadni. S valljuk be, igy voltunk e könyvvel mi is, akik azt olvastuk. Először cs*k úgy olvasgattuk unalomból és akkor csak elsiklottunk a versek felett. Csak mikor másodszor is kezünkbe fogtuk a könyvet, csak mikor igazán belemélyedtünk: vettük észre, hogy van egy két darabja a kötetnek, melynek alig akad párja a szlovenszkói magyar költészetben.

Nyugodt, mélyből jövő lira Nagyfalussy lírája, kívülről sohasem veszi tárgyát. Olvasmány, mások élménye sohasem késztetik versírásra Csak magából merit, s mert jelentékeny egyéniség, minden, amit megír, jelentékeny és érdemes a megírásra. Ez a nagy átérzettség az oka talán, hogy nyelvére nem nagy gondot fordít. Mindennek ellenére nyelvi kifejezése tiszta, érthető, nagyon közel áll a mindennapi nyelvhez, aminek néha még durvább színeit sem veti félre.

Nagyfalussy érzi elhivatottságát, tudja, hogy nagyobbra született, hogy tudna nagyot alkotni, de hiányzik beidle az erő

Kern vakolatnak csapott fel Az élet irágárszemü komivese Pisikosfalu istállók faiára Építő kőnek, gránitnak,

Világ templomának Szédítő magas homlokzaíába Épített b le a Teremtő,

Sugárzó napja süt rám S márvány homlokom ragyog Mint ég magasában tündöklő.

Trónoló, férjes csillagok.

Ez a rendeltetése, de mi haszna, ha nem tudja megvalósítani:

Életmühelyben

Kész volt már a testem,

Még csak a lelkem Bolyongott messze :

Csillagos mennyben,

Aranykosárban

Piroslottak ktllön-külön

Férfi és lányszivek:

ggy szórakozott kis angyal

Férfi szív helyett lány szívet adott;

Fényes napsugár küllőn földre szállva

így lettem én poéta . . .

Ez az erőnélküliség az, ami költővé tette Nagyfalussyt s ez a jellemzője egész költészetének. Ez az egy lesújtó érzés annyira eltölti őt, hogy más témákkal alig foglalkozik. Ha énekel is néha a szerelemről, ha feltör is belőle néha a magyarság évezredes fájdalma: költészetének örök refrénje saját én-je, én-jének gyengesége, erőnélkülisége marad. Verseinek ez a csoportja nem különálló alkotásokból áll, hanem egymáshoz tartozó darabokból, hol az egyik a másik értékét emeli. Ezért nem fontos, hogy négy sörből áll-e egy verse (mint egyik kritikusa gúnyolódva megjegyezte) vagy negyvennégyből: egy nagy egységbe tartozik, melynek értéke nem az egyes részek terjedelmétől függ.

Hogy mennyire az én jéhez tartozik ez a gyöngeség, mutatja az a körülmény, hogy amint más térre megy át: nem tud megállani a saját lábán. Szerelmi verseiben százszor elismételt témákat dolgoz fel újra; hazafias költészete viszont Ady mélyzengésü hazafias iyrájának gyönge utánérzése. Ez az akarat nélküli erőtlenség, jobbanmondva ennek őszinte bevallása és átérzése és ezen mély átérzésbői folyó fájdalmas rezignáció az, ami uj Nagyfalussyban. Oly kevés költőnk van, akiknek költészete valami tekintetben újat jelent. Nagyfalussy ezen kevesek közé tartozik; becsüljük meg őt.

Dobossy Imre.

(*) Történem! pályázat. Az Ellenzéki Pártok Kulturreferátusa pályázatot hirdet egy történelmi munkára, mely a magyarság területveszteségeit tárgyalja az elmúlt évszázadokban Szlovenszko és Ruszinszko területén. A munka célja lenne: felkutatni azon ősi magyar telepek keletkezésének, élettartamának s elmu’ásának történetét, valamint feldolgozni e telepek máig is fenmaradt emlékeit a hely és családnevekben, melyek az Árpádház-beli királyok idejében keletkeztek s melyek az idők folyamán elszlávosodtak. Ilyenek pl: Sáros és Felsőzemplén megyék, melyek mint addig lakatlan területek, 1L Géza és II Endre oroszországi hadműveletei következtében épültek ki hadtápállomásokká és telepíttettek be, ilyenek a szspesség-i „lándzsás“ telepek, Turóc és Trencsén megyék jobbára szintén stratégiai célból alkotott magyar telepei stb. A pályázat titkos, azaz a pályaművek a szerző nevét tartalmazó jeligés levél kíséretében adandók be 1927. okt. 31- ig dr. Szik’ay Ferenc kulturreferensnél (Kosice—Kassa, Eder u. 9,) A pályázaton részt vehetnek: 1, teljes és részleteiben is kidolgozott müvek, 2, olyanok, melyek csak bizonyos magyar telepek történelmét dolgozzák föl, 3. amennyiben a pályázat határideje rövidnek bizonyulna, részletes vázlatmunka is beadható valamely résznek mutatóul szánt végleges kidolgozás mellett. A pályadij 2000 K. Ez összeg csak abszolút értékű, eredeti forrástanultnányokon alapuló teljesen kidolgozott s az egész területet felölelő pályamunkának, adatik ki. (1) Teljes keretű vázlat munka. (3) megfelelés esetén a pilyadij felével jutalmaztatok, az ily munka szerzője záros határidőre megbízást kap a mü befejezésére s kiváló érdem esetén a megmaradt félöszeg további megtoldására is számítani lehet. Anaenynyiben a pályázatra csak részletmunkák érkeznének be, (2) a pályadij megfelelő arányban megoszlik a pályázok közt. A pályázat elbírálására a Kulturreferátus az ország történelem tudósai közül 3 tagú bizottságot kér fői.

(*) RS09jfl8.it az Uj Aurora 1927-8»

évfolyama. A szlovenszkói magyarság reprezentáns évkönyve idén a szokottnál is gazdagabb és válíozatosabb tartalommaljelent meg. A művészetek minden ágára kiterjeszkedő évkönyv a Heimatkunstot valósítja meg a legizlé- Sésesebb formában és az itteni magyar ság kulturális erejének, az irodalmi decentralizáció előnyeinek kiváló bizonyítéka. A művészi kiállítású bekötött könyv ára 20 korona. Megrendelhető dr. Laky István címén (Bratislava—Pozsony, Grössüng utca 105.) A portóköltség 4 korona. Az Uj Aurorát terjeszteni magyar kötelesség !

Színház.

Az utolsó színházi hét

is elérkezett. Holnap, vasárnaphoz egy hétre lesz az utolsó búcsú előadás. Aztán jóidőre bezárulnak a színház kapui és a műkedvelő előadások veszik kezdetüket, amelyek természetesen a szinházi igényeket csak részben tudják kielégíteni.

A legnemesebb szórakozások egyikének, a színházba járásnak tehát vége szakad a jövő héttel. A nehéz anyagi viszonyokkal küzdő komáromi közönség szinházpártolása már kezdett kimerülni, csökkenni. A hét első három napján elszomoritóan kevés közönség nézte végig az előadásokat.

Éppen azért kétszeresen jólesett látni a csütörtöki telt házat, mert ezzel Komárom közönsége megmutatta, hogy Szívesen megnézi a drámai előadásokat.

Bernsteinnek egyik hatalmas ivelésü drámája, a Baccarát került színre Bánhegyi Ilonka vendégfelléptével. Es mindjárt sietünk megjegyezni, hogy kevés olyan sikert láttunk komáromi színházban, mint csütörtök estén. Bánhegyi Ilonka vérbeli művészettel öntött igazi, valódi, lüktető életet Helén szépébe. Az ő és Vágó (báró). Just (Róbert) csodás művészettel megrajzolt, megrázó alakítása olyan tomboló tapsvihart váltott ki a közönség zsúfolt soraiból a felvonások végén, amelyhez hasonlót 1 1 keveset láttunk Komáromban, A többiek kis szerepeikben is szintén a legjobbat nyújtották.

A Peer Gynt pénteken is osztatlan sikert aratott. E fényes előadásról, amelyet hétfőn este megismételnek, legközelebb,

(lust. Vágó Ó8 Farkas tmosufallápte.)

Ez a három vérbeli színész, akiknek minden szerepükről, alakításukról egész tanulmányt lehetne Írni, pénteken tartja bucsufelléptét. Elég csak viszszaemlékeznünk a Noszti fiúra, ahol mindegyik szerepelt. Vágó öreg Noszthyja, Just báró Kopereczkyje és Farkas Bubenyikje olyan mesteri alakítás volt, hogy arra hosszú évek múltán is emlékezni fog a komáromi közönség, amint hogy még most is emlegetik Farkas Páltól két év előtt ittléteker látott cigányát a Süt a nap c Zilahy darabban és fizető pincérét az Antóniában. Farkas mellett Just és Vágó is azok közé tartozik, akikre sokáig fog még a komáromi közönség szívesen visszaemlékezni, pedig ugyancsak ritkán juthattak szóhoz az igazi elemükben: a vígjátékban és a drámában, bár az operett se idegen dolog az ő művészetüknek. Vágó Csuda Míhálya és a borbélya a Muzsikus Ferkóban, Farkas Szalvátorja a Csókos asszonyban, komornikja a Maricában stb, stb., mind arról győzték meg a közönséget, hogy ők az operettben is otthonosak. Ez a három vérbeli művész jövő pénteken, december 17 én tartja bucsufelléptét és végleg elbúcsúznak az ő kedves komáromi közönségüktől. A Csitri cimü szellemes vígjátékban lépnek fel, amelynek végtelen kedves mókáin az ő művészetükkel előadva nagyon jól fog mulatni a közönség, amelyet ezúton is kérünk, hogy tömeges megjelenésével viszonozza azt a sok művészi élvezetet, amit nekik nyújtottak a jeles művészek. A darab címszerepét Trsztyénszky Margit adja.

(Antónia szombat d. u. Birbsgyi

Ilonka felléptével.) Azok számára, akik este nem igen szeretnek kimaradni, de azért szeretnének szinházba járni, pompás alkalmuk nyílik ma, szombat d. u. az Antonia Lengyel Menyhért népszerű vigjátékáí megnézni és pedig Bánhegyi Ilonkával, akinek e darabban is olyan □agy sikere volt.

(Lehár leghatalmasabb operettje, a

Frasquíta) ma, szombaton és holnap, vasárnap este kerül színre. E hatalmas operett olyan nagy személyzetet kíván, hogy világvárosokban nem is az operett színházakban mutatták be, hanem az operaházakban, de viszont az opera énekesek sose olyan mozgékonyak, mint az operett színészek, igy az előadásuk bizonyos kívánni valókat hagytak hátra. Vidéki szinpadon nem is került színre ez a hatalmas operett, Iván Sándor itt vendégszereplő pozsony—kassai színtársulata az első, amely erre a nagy feladatra vállalkozott és amint Ivánékat ismerjük, ezt a nehéz feladatot a tőlük megszokott művészettel megfogják oldani. Senki se mulassza el e gyönyörű operett megnézését.

(A muzsikus Farké vasárnap d. u.)

és pedig utoljára kerül színre mérsékelt helyárakkal. A pompás darab, amelyben a kitűnő primadonnákon és Balázson kivül különösen Belláknak és Vágónak (a borbély) van po npás szerepe, megérdemli, hogy utoljára telt házat vonzon.

(Harváth Böske és Baliák vendégszereplése.) Csütörtökön Horváth Böske a népszerű szubrett primadonna és Bellák Miklós a kiváló táncos komikus, a Dunaszerdahelyen játszó Földessy Sándor délszlovenszkói magyar szintársulatnál vendégszerepeitek. A Marica grófnőben léptek fel, Horváth Böske mint Liza, Bellák mint Zsupán Kálmán. Mondanunk se kell, hogy mind a két vendégművész tomboló sikert ért el. Az előadást a komáromi katonazenekar kisérte.

(A Peer Gyntet hétfőn megismétlik.)

Ibsen hatalmas drámája annyira meghódította a komáromi közönséget, hogy hétfőn harmadszor kerül szinre Patakyval a címszerepben, aki e szerepével olyan fényes sikert ért el.

(Békésen elintézett sajtóper.) Megemlítettük, hogy Földessy Sándor, a

!most Dunaszerdahelyen működő délszlovenszkói magyar színtársulat igazgatója sajtópert indított a Komáromi

9. oldal.

Lapok ellen egy szinházi cikkünk miatt, A békéltető tárgyalás a komáromi törvényszéken meghiúsult. A csütörtöki napon azonban Földessy Sándor színigazgató és dr. Baranyay József szerkesztő, a cikk írója között lefolyt beszélgetés kapcsán a félreértések kölcsönösen tisztázódtak és az ügy békésen elintéződött. Földessy Sándor színigazgató a sajtópert visszavonta.

Hogy miért lettem?

(A meginterjúvolt primadonna és színész.

— Horváth Böske és Bellák. Miklós

vallomása)

A komáromi kevés, de legalább igazán hű szinpártoló közönségei bizonyára érdekli kedvenc primadonnájának, tánckómikusainak némi életbeli intimitásai, amiért is néhányat meginterjúvoltam közülük.

A legelső áldozat Horváth Böske, 4 társulat eleven szubrett primadonnája. Epen a »Csak egy kislány“ próbája van. Bdlék mester ugyan szigorúan ellenőrzi a szereplőket, de a primadonnát mégis sikerül lecsalni a színpadról és az öltözőben megkezdődik az interjú.

— Hogy miért lettem színésznő? — felel a szokott kérdésre — azt igazán nem is tudom. Azt hiszem, már kislánykori álmom volt a szini pálya, de csak most négy éve lettem színésznő egy pesti szinész nógatására, aki nagy drámai tehetséget látott bennem és talán azért lette n operett színésznő! Mert hiszen az életben minden megfordítva van, — mondja nevetve.

Most megzavarnak, mert a próbánál újra szükség van a főszereplőre. Körülnézek a rögtönzött kis öltözőben. Az asztalon festék, púder, kölni és minden a legnagyobb összevisszaságban, ami egy színésznő kikészítéséhez szükséges. Földön a tegnapi darab cipő és ruhamaradványai. A további kutatásban azonban megálljt a művésznő megjelenése.

— Már megint itt vagyok — mondja kedvesen. — Látja, az embert még beszélni sem hagyjak, csak a szinpadon. De most egy darabig van időm.

— Nem volt még kedve otthagynia szinészpályát — vetem fel újra a kérdést,

— Óh, eszembe sincs I Mit csinálnék mást ? Az én temperamentumomnak ez felel meg legjobban. Mindig kedvvel játszom, de különösen telt ház előtt, amikor látom, hogy a közönség meg van elégedve játékommal 1

— Hogy mit szólok a charlestonhoz,

— mondja végül — nekem tetszik, mint minden tánc a világon, de különösen ajánlom a kövér embereknek, mert ez a legjobb fogyókúra. — Jaj, de már megint kiabálnak értem! — és a következő pillanatban már újra a szinpadon játszik.

így az első vallatás hamar véget ért.

*

A második nyilatkozó a kedvenc tánckómikus, Bellák Miktós, aki a »Csókos asszony“ páncélöltözetében nyilatkozik a komáromi közönségnek. Máskor nem ér rá, mert amint mondja — nagyon el van foglalva a biliárdozással, a legújabb szórakozással.

„Hogy miért lettem szinész ?“ felel a kérdésre; — mert az apám is annak nevelt. Egész famíliámnak a színház adott kenyeret és igy én is a szinpadon nevalkedtem, nőttem és ugy-e elég nagyra megnőtem ? — mutat nevelve a lulszerény termetére.

— Mert nem is gondolja — folytatja tovább — hogy én azelőtt egésv síram gyerek voltam és bonviván szerepeket játszottam, csak most, mióta ennyire megsoványodtam, vagyok tánckómikus. Legelőször a Királyszinházban játszottam nagyobb szerepet a »Leányvásár“ban. ahol Fritzet alakitoltam. Akkor 16 éves voltam. Most már 12 éve játszom és ebből a kedves közönség kitalálhatja minden logaritmustábla nélkül, hogy hány éve hozott a gólya a komáromi közönség bolonditásá..., illetve boldogitására — mondja nagyokat fújva a hájszoritó páncélingben.

— Hogyan játszik művész ur vig szerepeket, amikor rossz hangulata van ?

— kérdőm.

— Hát ez a legroszabb egy kémikusnak, mert annak sohasem szabad szomorkodni. Meg aztán a szinpadon mindig a szerepét adja és nem az énjét. A közönség előtt csak nevetnie szabad,