Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-11-27 / 142. szám
9. oldal. Komáromi Lapok 1928. november 2F. HeMaftiUlÉnul aióii MselnMa I .POLIO mmm utolérhetetlen i ---------- MINDENÜT ninőség’ével nyírj t. 5 T KAPHATÓ! ---------a = A szociális biztosítási törvény noveilálásáért. A szocialista koalíció legtorzabb törvénye kétségkívül a szociális biztosításról szóló törvény, amely oiyan súlyos terheket ró a munkaadókra, bogy annak végrehajtása igazságtalan rendelkezéseinél fogva szinte lehetetlen. A törvény ellen elsősorban az érdekeitek emelték fel tiltakozó szavukat, az ipari és kereskedelmi képviseletek feliratokban és memorandumokban kérték a törvény megváltóztatását. E jogos elégedetlenségnek a nemzetgyűlésen is hangot adtak és pedig az uj kormánykoalíció részéről, amennyiben a cseh néppárt tagjai indítványt nyújtottak be aziránt, hogy a törvényt vegyék novellátás alá és számos módosítást indítványoznak. E módosítások a járulékok mérséklésére, a korhatár leszállítására vonatkoznak s ezenfelül azt indítványozzák, hogy ne legyen kötelező a szociális biztosítás a cselédekre és a tanítókra. Követelik továbbá a járadékok tőkésítési rendszerének megszüntetését, a fedezeti rendszer behozatálát és a szociális biztosítási intézetekben a választások minél előbbi keresztülvitelét. = Helyesbítésre szorul a „Híradó“ csütörtöki vezércikkének azon állítása, mintha az országos keresztényszocialista párt tartózkodott volna a költségvetés elleni szavazástól. Ez a megkockáztatott állítás csak a házszabályok félreismeréséből származhatott. A képviselőházban ugyanis nem arról volt szó, hogy elfogadják-e a költségvetést, vagy sem, hanem arról, hogy az általános vitáról térjenek-e át a részletes vitára. A költségvetés feletti szavazásra azonban szombaton kerül a sor, amikor a vita lezárul. Az országos keresztányszoctaiista párt, amint azt annak idején illusztris elnöke, dr. Szálló Qéza egész határozotlan ki is jelentette, ellene fog szavazni. Az emigránsok alkonya Komárom, —nov. 27. Pár évvel ezelőtt, közvetlen a nagy összeomlás után, vidám élet örö ne duzzadt az emigráció berkeiben. Nem egyszer főbenjáró bűnök miatt Magyarországból elmenekült, vagy elkergetett emigránsokat kevés kivétellel, tárt karoskai fogadták csaknem az egész világon, hiszen az össznomlás első évében úgyszólván ellensége volt Magyarországnak az egész világ. De legnagyobb dédelgetésben Magyarország szomszédjainál részesültek az emigráns urak, akik émelyítő hízelgéssel versenyeztek abban, hogy ki főzi le a másikat a talpnyaiásban. Ez azonban csak egyik fele volt a versengésnek, mert abban is tulakartak tenni egymáson, hogy ki tudja jobban szidni, gyalázni, Seköpdösni Magyarországot, az emigráns urak régi hazáját, a volt édes anyjukat. Qombamódra jelentek meg a magyarság ellenségeitől kitartott és mindenre kapható emigránsoktól szerkesztett magyarnyelvű, de minden, cskk nem magyar sajtótermékek, napi és hetilapok, munkás újságok, amelyekben Ma gyarországnak nem volt más neve, mint a Horthy brigantik országa, ahol szerintük tömegesen lövöldözik agyon a munkásokat és a zsidó valásnakat, ahol pogromok, meglincselések állandóan napirenden vannak A Bécsi Magyar Újság szellemében irt, szerkesztett újságok uszításai minden ellen, ami magyar, akár itt, akár a túloldalon él is, különösen viszhangra talált a magyar munkásság körében, amely vakon hitt az emigráns sajtónak és felült a hitegetéseinek Elhitették velük, hogy az utódállamok azok a mesebeli Eídorádók, ahol földi boldogságban fog úszni a magyar munkás, csak meg keií tagadni a magyarságát és szidni a túlsó oldalt. Az emigráns sajtó ördögi munkája sikerült, a magyar munkás nagyrésze megtagadta magyarságát és megbom lasztotta a magyar egységet. A magyar munkás nem vette észre, hogy a cseh, a német, az angol, a francia munkás előbb cseh, német, angol, francia és csak azután szocialista, vagy kommunista. A magyar munkásság ellenben előbb megtagadta a saját édes anyját, a faját, a nemzetiségét, a nyelvét. Ezért a nagy megfeledkezésérí az emigráns sajtó Éldorádót ígért a magyarságából kivetkőzött munkásságnak. Az emigráns urak által naponta és laponta beigért Eldorádó azonban egyre késett. A saját faját megtagadó munkásság kezdte érezni megtávelyedésének súlyát, lelkifurdalását és aztán jött a keserű csalódás, a rideg valóság, hogy alaposan becsaptak, az ígért Eldorádóból semmi sem lett. A magyar munkásságot egyenesen mellőzték, munkát nem adtak neki, az emigráns sajtómaszlagtől megkótyagosodott munkásság mámorát segített eloszlatni a munkanélküliség, a nyomor, az ínség. A célt elérték az emigránsok kitartói: a magyar egységet a magyar munkásság megtévesztésével sikerült megbomlasztani. A magyar munkásság megtette a kötelességét, nem volt már rájuk szükség, eldobták, mint a sokszor említett kifacsart citromot. Az emigráns sajtótermékek, amelyek gyaiázták úgy az itteni, mint a túlsó oldalon élő magyarságot, kezdtek lassanként gyérülni, megszűnni. Először az emigrációs sajtó koronája, a Bécsi Magyar Újság adta be a kulcsot. A magyarság ellenségei sokaiták a ráfordított költségeket, szubvenciókat és megunták azt a figyelmet, előzékenységet, amelyet ez a magyar gyalázó lap a postán, a vasúton és mindenhol élvezett; nem volt rá szükség, hát beszüntették. Lassan aztán elnémult az emigráns sajtó jó nagy része. Ma már nagyon kevés van belőle. Az emigráns urak is kezdték észrevenni, hogy mind hűvösebb az előbb olyan kutya nagy vendégbarátság. — ZONGORA Haraónlnm raktár é* építő intézet Haiznált zongorák, p i a n i n ó k újak 6500 K-tól kezdve, £ Képviselet Elsőrangú Repia zongorák és pianinék Részletfizetésre is. Schönhof er Vilmos Bratislava, Prímás-tér 1. se. Hiába kilincselte», hiába ajánlottak újabb aknamunkát a magyarság ellen, őket is kezdték kifacsart citromoknak tekinieui. Egyik másik beállt spiclinek, besúgónak, agent-provokatőrnek, a nagy része pedig fordított egyet a köpönyegen és hiza, illetve vissza kéredszkedett. haza, a százszor meggyalázott Magyarországra. Van a magyar irodalomnak egy ismert költeménye, melynek utolsó szaka azt mondja, hogy mindenre van bocsánat, mindent megbocsátanak odafenn az Égben, csak egyre nincs bocsánat és az a hazaárulás. De hát az emigráns urak vannak olyan edzett férfiak, hogy a soha meg nem bocsátható hazaárulás szörnyű vétkével mernek venni akkora bátorságot, hogy haza kéredzkednek. De hát a hazajutás nem sikerül mindegyiknek. Ezek állandóan lótnakfutnak a magyarság ellenségeihez és ráakarják venni az emigráns sajtó újabb megindítására. De nehezen megy a dolog. Nem sok a hajlandóság már ez iránt. Egy csomó emigráns Károlyi Mihály körül lebzsel és tesve lesik az alkalmat, hogy hol és mikor lehetne emigráns lapot indítani. Magyarországgal szomszédos államok a kisantani tagjai kezdenek barátságosabb húrokat pengetni és ezzel az emigrációnak meieg fészke, akisantant valósággal meg is szűnt az emigránsok nagy buoánatára. A jugoszláviai emigráció megrökönyödött arccal látja, hogy Jugoszlávia erősen közeledik Magyarországhoz, A jugoszláviai emigráció haiaiharangját a mohácsi síkon húzták meg, amikor a mohácsi vész négyszázados évfordulóján Horthy kormányzó jj azt az emlékezetes és nagy jelentőségű \ beszédet mondotta Migyarország és Ju? goszlávia jóviszonyáról. í JVI. sitt Mii kettie. Irta: Takáts Sándor. Csodás álmélkodás fogja el az embert, amikor a XVI. század kiadatlan leveleinek ezreit lapozgatja. Zord idők jártak akkor nálunk, a magyar kultúrának mégis oly nagyszerű emlékeivel találkozunk, hogy akaratlanul is meg keli eresztenünk a lobogó fantáziát. Igen bizonyt Ezer és ezer levél hirdeti, hogy jámbor eleinknek ugyancsak volt mivel dicsekedniük és szépelkedniök, mert a műveltség nem egy terén még a szerencsésebb nyugati országokat is megelőzték. Nincs korszak, mikor a kertészkedési szenvedély nálunk oly nagy és oly általános lett volna, mint a XVI. században. Tudott dolog, hogy a külföldi írók a kertészkedést a műveltség hőmérőjének szokták mondani. S ha ez igaz, akkor büszkeség foghatja el a magyar lelket, mert a XVI. száladban a gyümölcstermelés terén messze felülmúltuk a nyugati országokat. Nemcsak az örökös ta.tományok, hanem más országok főemberei is nálunk szerzik az oltóágakat s tőlünk viszik a nemes csemetéket. 11. Lajos király özvegye (Mária) még Brüsszelbe is tőlünk viteti a magyarországi nemes fajok oltóágait, valamint a téli gyümölcsöt is. I. Ferdinánd király uj kertjébe, aztán II. Miksa a világhírű (Neugebäude nevű) óriási kertjébe tőlünk hozatja a nemes csemetéket s Battyány küldte magyar kertész ülteti el azokat. Külföldi írók, akik a Habsburgok kertjeinek történetével foglalkoznak, egyetlen szóval sem említik ezeket. Mindössze csak annyit imák, hogy nem tudni, honnát hozat ták a nevezett uralkodók az ültetvényeket. Pedig, ha az említett uralkodók leveleit elolvasták volna, azokból megtudhatták volna, hogy Magyarország szolgáltatta oda a gyümölcsfákat. Igenis, tőlünk kerültek a császári kertekbe a Makária, Zelenka, Kozma, Zala ura, az előérő, a zöld mézkörte, a korai muskotály-körték, a tyúktojás nagyságú fehér és kék szilva (nálunk lószemü szilvának hívták), a Katalánszky szilva, a muskotály-alma, Török György almája, János vajda almája, a szamosközi alma, Székely Lukács pompás őszi barackja, a hatalmas nagyságú daruvári őszi barack, a porcogós cseresznye, stb. Miksa király latin levelében a kért magyarországi gyümölcsfáknak még magyar neveit is felsorolta. Hogy a besztercei szilva egész Európában, sőt aszu-formában még Indiában is elterjedt, az már ismert bolog. Kelet legszebb virágai, miket mi a törököktől kaptunk, ugyanígy vándoroltak tőlünk a szomszéd országokba. Ránk maradtak azon levelek, mikben a külföldi urak tulipánokat, török szegfűt, jácintot, stb kérnek urainktól. A XVI. század derekán hazánk bőves volt szép kertekkel. Főuraink és püspökeink vetélkedtek egymással e téren. Legfőbb örömük a szép kert volt. Ha a sors messze vetette őket, sóvárogva vágyakoznak kertjükbe. Ha a bú örvénye kerülgette őket, a vigasztalásnak balzsamát a kertjükben keresték. És egyikük a másikát csalogatja a szemnek és szívnek vidámságot szerző kertbe. Nádasdy Tamás például 1555 junius havában a gondokkal küzködő Oláh Miklós érseket a kertjébe hívja, hol az ember felfrissül, a gondjai elülnek, szomorú lelke fölvidul, a munkára kedvet kap s szive-lelke ezernyi örömmel telik meg. Verancsics érsek Augsburgból Írja a győri püspöknek, hogy mennyire irigyli őt, aki kertjében élvezheti a természet gyönyörűségét s kedvére csemegézhet válogatott dinynyével. De — Írja ugyanő — én is itthagyom e gyümölcsben szűkölködő várost, hogy egri kertemnek pompás őszibarackjait élvezhessem, Tudott dolog, hogy ugyanez az érsek minő megkapó szavakkal csalogatja a tudós Tranquillus barátját pozsonyi kertjébe, ahol szemmel láthatja, mint neveli a hajnal harmatja a legszebb virágokat. A kert gyönyörűségei — úgymond — még az öregséget is elfeledtetik veled 1 IEzer és ezer ily dolgot idézhetünk a XVI. század leveleiből. Valamennyi azt a páratlan szeretetet hirdeti, mellyel eleink a kertészkedést űzték. Valóságos j szenvedély volt az, mely nemcsak az t urakat, de a szegénységet is teljesen I elfogta. Akinek tehát egy-két talplábnyomnyi földje volt, bekertelte és beültette azt, feltévén a lészás sövényre I a tilalmazó csóvát. A XVI. század küi; földi utazói, főleg a Konstantinápolyba i tartó császári követek álmélkodással , írnak a magyar gyümölcsről. („Omnia sana exquisitissima“). Az 1566. évi táborozáskor nálunk lévő külföldi fejedelmek nem átallották kimondani, hogy nincs ország, melynek gyümölcse a magyarországival vetekedhetne. A XVI századi kertjeinknek hire tehát messze földre elszállt. Áldott légyen emlékük azoknak, akik nemzeti kultúránknak ezt a dicsőséget szerezték. Köztük első helyen kell említenünk Nádasdy Tamás nádorispánt. Az egykorú levelek szerint az ő sárvári kertje volt az ország legszebb plántás kertje. Maga a nádorispán a legkiválóbb kertgazdánk volt. Minden az ő utasítása szerint történt. Ö irta meg a kertészének, hogyan keli a fákat trágyával dajkálni s borseprüvel öntözni, hogy nagyobb gyümölcsük legyen. A dértartó hideg ellen az ő utasítása szerint védték a dinnyevetést. Ő irta meg a kertésznek, hogy érés előtt mint keil megtekerni a szilva szárát, s mint kell a fákat konkolyfüvei körülkötni. Mint nádorispán az ország minden részéből kapott gyümölcsöt, s ha valami kiválóra akadt, azonnal meghagyta, hogy oltóágat szerezzenek öelöie. Kávássy Imre irta például 1557-ben a nádornaK: „ Nagyságod meghagyta, ha meghalok is, meghagyjam, hogy a nevetlen kőrtvély ágában küldjenek.“ Ugyanez évben ÍKerty Estván deák jelentette a nádornak, hogy az Erdélyből hozott ollóága) kát Pál pap mind eloltá. Pécsy Gáspár \ Nádasdy megbízásából 1562 ben szép \ fiatal oltványokat szállított Sárvárra. A nyitrai vadász és kynologiai club lezajlott 12 élő és agyaggalamb versenye közül kilenc első, 4 második es 3 harmadik. A két nagyszombati versenyen pedig mindkét első 1 második és 2 harmadik dij lett Seifertféle fegyverekkel és töltényekkel megnyerve. — Számok beszélnek! Érdeklődők kérjenek árajánlatot special galamblövő töltényekben és agyaggalamb lövészeti berendezésekben: 439 Seifest József cégtől, BRATlSLiVA, Halászbapn n. 4. sz. Alapítva: 1840. Telefonj 252.
