Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-11-25 / 141. szám
1986. november 86. Komáromi Lapok 6. oldal DIANA sósborszesz! DIANA erőm DIANA púder DIANA szappan Szent Rókus lábsó uj lábat csinál. Használ tyúkszem, keményedéaek,_daganatok, izzadtbőr, bőrégés, dörzsölés és fagyási daganatok ellen Ka;M itilBden stöpröitei. 5554/1 Ara' 12‘ -iparral kell versenyeznie a kis tőkével és drágábban termelő kisiparnak, ez nem maradhat meg soká. Az iparháboru szervezkedésre kénysze ritette a kézműipart, mely ekkor követte el először azt a hibás lépést, hogy a törvényben kereste a bajok forrását és amellett arra szorítkozott, hogy széles alapokon akciót indítson az ipartörvény újabb revíziójának, szigorításának érdekében. Ezzel szemben a gyáripar csak tanul a külföldtől, szervezkedik, modernizálódik, hatalmas gőz-, gáz-, olaj-, villanyerővel berendezett gyárak alakulnak, a céhek egyszerűen megbénulnak, egyes kézműiparok egyáltalában kihalnak, A timár- és szövőiparok csak elvétve tartják fenn magukat, előbbiek tán Brezován, Privigyén a posztósok, mert a gyáripar készítményei csak később jutottak el odáig, amikor pedig odáig jutottak, jól szervezett iparokkal találták magukat szemben a praktikusan vezetett szervezetekkel szemben. A nehány kivétel azonban csak megerősíti a szabályt, a tényt, hogy a kézműipar hanyatlott. Az iparosság még az 1872, évi ipartörvény életbeléptetése előtt háborút inditott annak szentesítése ellen, sok száz tagból álló küldöttség akarta a királyt rábírni arra, hogy ne szentesítse az országgyűlés által immár megszavazott törvényt. Csak nehezen lehetett a jogaiért küzdő tömeget megakadályozni tervének végrehajtásában. Az iparosság szigorú képesítést kívánt, hogy újonnan keletkezendő iparoknak nehézségeket támasszon. Ugyanabban az időben már készülőben volt az uj osztrák ipartörvény is, melynek alapelvei fedték az iparosság kívánságait Az ausztriai készülődés nem folyt csendben, annak lángjai átcsaptak a monarchia másik államában hasonló küzdelmet vívó iparosság közé. Végre 1879-ben törvény lett Ausztriá ján az előkészületi munkálatokból, az előkészített anyagból, ami még csak sarkalta a mi iparosainkat a szigorúbb képesítésért való küzdelemre. És az idő megérlelte, hogy a kormány nagyobb figyelemmel kezdte kísérni az iparosság mozgalmát, a kiegyezést követő idők az ipar problémáit és általában a gazdasági kérdéseket előtérbe állították s a kormány hangoztatni kezdte, hogy az ország nem maradhat meg egyoldalúan földmives jellegűnek. Oly törvény tervezetét dolgozta tehát ki, mely a fennállóhoz képest szigorúbb volt, de annak indokolásában hangsúlyozta, hogy a gazdasági viszonyok jelenlegi fejlődése közepette az iparszabadsá? elvét lényegesen korlátozni s a kisiparost a vállalkozó tőke ellen ilyenképen védelmezni oly kívánság, melyet az életben keresztülvinni lehetetlenség. A kormánynak azonban ezen közgazdaságtanilag indokolt elvei nem öltöttek testet, épen választások voltak készülőben, a képesítés elve pedig politikai jelszóvá lett, s ha még meggondoljuk, hogy Ausztriában 1883-ban kiadták az uj novellát, mely erélyesen szakított az eddigi liberalizmussal, kielégítvén ezáltal az iparosság kívánságait, ami a magyarországi választási manővereknek kapóra jött s igy meglepetésszerü változásokkal politikai okokból megszületett az 1884, évi XVII. törvénycikk, az eddigi ipartörvény, mely által kifejezést nyert az engedélyezés és a képesítés elve, az osztrák törvényhez képest azonban csak kisebb mértékben. Ha a gyáripar fellendülése az iparok fejlődésére oly hatással volt, hogy egész iparágak szűntek meg, úgy ez még csak kezdetét jelentette annak a hatásnak, amely a tökének és vállalkozásnak és egyáltalában az egész gazdasági élet szervezettségének eredménye a XX. században. Iparosságunk ismét segítségért kiáltott, az állam segítségéért, legnagyobb ellensége, a nagytőke elleni harcban, holott ez a nagytőke épen az állami gazdálkodás, az állam gazdasági életében a vér. A viiághá| borút követő összeomlás megszülte 1 azután annak előfeltételeit, hogy az 1879-ből származó osztrák ipari rendtartást Szlovenszkó ipari közigazgatása átvehette. Ezen törvény történetéről elmondhatjuk, hogy ez szintén a céhek közigazgatásából nőtt ki, A közgazdaságtan, valamint a gyakorlati élet is az ipari rendészetben oly gazdasági szervezetet látott, melybe az államhatalomnak nagyobb befolyást kell gyakorolnia, mint a magyarországi felfogás szerint s épen ezért Ausztriában gyakrabbi és részletesebb szabályozásokkal találkozunk, látjuk az iparosság érdekeinek az államhatalom részéről való teljes elismerését tekintet nélkül egyéb érdekekre, az ipar története is ily szemüvegen át Íródott és épen ezért a tárgyilagosság érdekében ezen át fogjuk azt itt is visszaadni, tehát úgy, ahogy azt Ausztriában ítélték meg A XVII. század ipari életét erős hanyatlás jellemzi. A céhek visszafejlődnek s talán ezért numerus clausussal korlátozzák a mesterek számát s ennek következtében a segédekét is korlátozni kellett, amiből mindinkább élesedő viszályok származtak, amíg az államhatalom beavatkozott, korlátozván a céhek önko rmány zatát. A XVII. században már azt tapasztaljuk, hogy a röviddel ezelőtt felfedezett Amerika termelési módszerei termékeny talajra találtak, megindul a tömeggyártás versenye a kisipari termeléssel. IV. Károly császár azután a cseh tartományok részére 1731-ben kiad egy nyílt parancsot, melyben újabb céhek létesítésének jogát a földesurakra bízza, a mesterjog megadása amellett a céhek önkormányzati hatáskörében marad, azok gyűléseire azonban rendszeresen jár el a céhbiztos, Mária Terézia és II, József császár az államhatalomnak a céhekre való befolyását igyekszik fokozni, az iparszabadságot akarják megvalósítani, önkényesen, de annál hathatósabban pártolják, támogatják az iparosok találékonyságát, vállalkozói szellemét, hogy idővel teljesen meszüntet hessék a céhek szervezetét, amit 1778, évi és 1784. évi dekrétumaikkal úgy érnek el, hogy az ipari jogosultság megadási jogát a városi tanácsok és a hatóságok kezébe tették le és megszüntették a céheknek az iparűzők számának korlátozásaira vonatkozó jogát, mindössze tanácsadási jellegű szervvé szállítván le ezáltal p a céhek jelentőségét és hivatását. (Kérek egy „Komáromi Lapok“-at \ — „Nem pénzért kérem, mert nekem tiszteletpéldány jár \ — Naponta többször megismétlődő jelenetek.) Nem is egyszer irlunk már arról a nem is annyira nevetni való, mint boszantó esetekről, amelyek igen gyakran megismétlődnek a kiadóhivatalban. És ezeket az eseteket azok idézik elő, akik minden jogcím nélkül „tiszteleípéídányí" visznek, vagy akarnak vinni a Komáromi Lapokból. Ezek a potyapéldányosok a legtávolabbi, de sokszor nem is létező vonatkozásokat is felfedezik és ezen a réven vindikálják maguknak azt a jogot, hogy csak bevágódjanak a kiadóhivatalba és eivigyenek egy ingyen példányi. Mondjuk, egy egyesületről hir jelenik meg a lapbanj akkor az illető egyesület tisztikarának jő része igényt tart egy — esetleg több ingyen példányra. És valósággal neheztelnek, ha ezt nem kapják meg. Persze tisztelet a kivételnek. Ezeknek a jogcím hiányában is ingyenpéldányt váróknak csak azt jegyezzük meg, hogy a lapnak egy egy példányszáma is értékei képvisel éppen úgy, mint a ceruza, toll, tinta, papír stb. Ugy-e még az ingyen példányra jog cím nélkül igényt tartók is furcsának tartanák, ha valaki csak úgy bevágódnék a kiadóhivatal papirkereskedésébe és ott ceruzát, tollat, papírt csak úgy zsebre vágna és ezt a jelenetet hetenkint háromszor megismételné. Hát pedig ugyanazt csinálják azok is, akik a potyapéldányokért bevágódnak a kiadóhivatal üzletébe, amikor arra semmi jogcímük nincs. A lappéldány is érték, mint a ceruza és ezen a jogtalan jogon miért nem tartanak igényt c ruzára, tolira és papírra is? Hiszen az ő logikájuk alapján erre is van igényük! ’ Kérjük tehát e jogcím nélküli igénylőket a poíyapéldányra. hagyjanak fel ezzel a rossz szokásukkal és ne várjanak ingyen lappéldányokat, amikor azokért semmi ellenszolgáltatást se nyújtanak. Hiszen valósággal bohózatba illő dolgokat lehetne írni arról, hogy micsoda távol eső kapcsolatok alapján tartanak egyesek igényt a lapra. A szerkesztők, a kiadőígen sok barátja, ismerőse egészen természetesnek találná, ha ingyen kapná a lapot. Egyeseknek pedig egészen furcsának tűnik fel, ha nem ingyen kapja azt. Akivel egy utcában lakik az ember, már az is bizonyos igényt tart a potya pédányra. Természetesen vannak kivételek is. Majdnem olyan az eset, mint az egyszeri színigazgató esete, aki a telt há zak dacára állandóan panaszkodott az ismerőseinek és azt szokta mondani, hogy- Pompásan menne az én színházam, ha meg tudnám fordítani a dolgokat és azok, akik most fizetnek a jegyeikért, potyajegyet kapnának és akik most potyajeggyel ülnek ott, belépíidijat fizetnének, Ha nem fékezik a poíyapéldányosok magukat, akkor a Komáromi Lapok ki adója is ilyenformán sóhajthat fal. Hogy a poíyapéldányra éhesek néha mennyire elragadtatják magukat, arra nézve elmondok egy jellemző esetet. A Komáromi Újságnál történt a dolog. Tévedésből vagy elnézésből valaki 10 álló eszienddg kapta ingyen a lapot. A iapkihordó minden számból beadott egy lapot az illetőnek. Egyszer aztán rájöttünk e tíz éves tévedés;e és egyozerüeo beszüntettük az illetőnek a lap küldését. A harmadik héten aztán erélyes kopogás után dúlt arccal beront hozzám az illető Egy szerkesztő ilyen berontáíOkhoz nagyon hozzá van szokva, mert hiszen méltatlankodó ember igen sok lapossá ezt a földet, de a fentemiiteít berontás túlszárnyalta a többit. Tungsram M. R. rádiócsövek Tökéletes vétek 679 —- Igazán nem találok szavakat szerkesztő ur — mondotta önmagából kikelten — velem olyan méltánytalanság történt. Tíz évig kaptam ingyen a lapjukat. Igaz, hogy nem rendeltem meg soha és nem fizettem elő, de azért 10 évig állandóan kaptam. Azt hittem azért, hogy egy házban lakunk. Már két hete azonban nem kaptam újságot. Azt hittem tévedés. Mo3t azonban elcsíptem a kihordó gyereket és tőle tudtam meg, hogy egyenesen szerkesztő ur tiltotta meg neki, hogy ezeníul újságot hozzon nekem. Egészen fel voltam háborodva. Hát lehetséges ez, hogy 10 év után egyszerűen beszüntetik az ember ingyen lapját, amelyhez már egészen hozzá szokott. Hát lehetséges ez ? — Igen! Lehetséges! — mondottam idegesen. Persze haraggal távozott. Még lehetett hallani a folyosón a kilörásét, hogy — Disznóság, hogy igy bánnak el a tízéves hűséges olvasóval. Azóta aztán haragban is volt velem. Pár éve aztán átköltözött a túlsó oldalra. E kis epizód eléggé bizonyítja a potya példányosok túlzott igényeit. Jászai Mari markotányoiiény útja a koniggeätii csatatértől Herczeg Ferencig, akibam a nagy foagifca ai elérhetetlen férfiút látta. Két lelkiállapotot ismert: az elragadtatást és a felháborodást. — Ez a ké{ érzelem vezette naplója megírásában — Egyetlen szavas szerep emelte k( Jászait az ismeretlenség homályából. Nemsokára megjelenik Jászai Mari naplója. A nagyasszony hátrahagyott iratainak tömege borítja ti a reáliskolai könyvtárszoba íróasztalát, ahol Lehel István a kéziratok syjtó alá rendezésén dolgozik, Lehal István kérdésünkre a következő érdekes részleteket mondja el a sajtó alatt levő naplóból, Herczeg Ferenc — Jászai Mari kíméletlen véleményt mondott mindenkiről, aki nem volt a helyén. Naplója harmadik kötetéből idézhetem szavait: „Jaj annak, aki nem éri el tulajdon lelke magaslatát!“ — Fanatikus és féktelen igazságkeresése robbantotta ki kíméletlen őszinteségét. — Da arni nőnél tüneményes rbkaság, a iegőszintébb mindig önmagához. Joga volt szigorúan Ítélni, mert magában hordta a nemes, jó és igazságos ember mértékét. — Úgy szenvedett a közállapotok miatt, mint más, ha a vagyonát veszti. Vigasza az volt, hogy,,Petőfi is szenvedet a nsm szeretni való állhatatlan, hitvány fajtánk miatt.“ — Nsplója szerint gyilkolni szeretne, ha „a hatalmon levő talpnyalőkat nézi, akik eladják vérüket a hatalomért.“ És hányszor felkiált: „A megváltás kezünkben van, csak, két lábra kellene állnunk, de persze négy lábon kényelmesebb.“ — Csak két lelkiállapotot ismert: az elragadtatást és a felháborodás*. Ez a két véglet fűtötte minden mondatéi. Az A nyitrai vadász és kynologiai club lezajlott 12 élő és agyaggalamb versenye közül kilenc első, 4 második és 3 harmadik. A két nagyszombati versenyen pedig mindkét első 1 második és 2 harmadik dij tett Seifertfóle fegyverekkel és töltényekkel megnyerve. — S ámok beszélnek! Érdeklődők kérjenek árajánlatot special galambiövő töltényekben és agyaggalamb lövészeti berendezésekben: 439 8e*>fejet Jósssf cégtől, BRATISLAVA, Ualtakapu u. 4. m. Alapítva: 1840« Telefonj 253. Sä art a „potya“ piH!
