Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-11-06 / 133. szám

4. oldal. Komáromi Lapok 1926. november 6. |J ínkábbb megerősödjék, ne pedig el-FERRONIA «-xinruxn_rumnn ELEKTROTECHNIKAI VÁLLA­­LAT ÉS MÉRNÖKI IRODA. Nővé Zámky (Érsekújvár) Komárorai-u. 10. senvedjen. A kibontakozódó állami iparfej- 1 lesztési akció uj tartalmat kell, hogy adjon az Iparosmozgalomnak, hogy ez a mozgalom belekapcsolódjék a modem élet követelményeibe. Dili! lie aMnosiiilÉ. Tervek mérsékelt díjazás mel­lett, költségvetések és szak­szerű felvilágosítások díjtala­nul „eszközöltetnek Ugyanott Rá DIÓ felvevő állomások beszerelése és javítása. Legjobb anyagok! Szolid árak 1 A felekezeti béke gyönyörű ünnepnapja. — Saját tudósítónktól. — Komárom, 1926. november 5. Nagyszabású társadalmi ünnep kö­zéppontjában állott d-. Majer Imre apatplébános, aki tegnap ünnepelte név­napját és egyben ötéves komáromi mű­ködését is. A katolikus egyház társa­dalma társasvacsora keretében méltatta a kiváló lelkipásztornak, a béke embe­rének érdemes működését, mely a ko máromi társadalomban minden vallás külömbség nélkül általános tiszteletnek Cégtársak: 678 1 Dipl. Ing. Mandler I, Schmidt Gy. és Szénássy 1. | 1 örvend. A százhúsz teritékü banket a Katoli­kezdte meg tevékenységét s rövid időn belül igen széles körre terjesz­tette ki nagyarányú munkásságát. Tanácsot szóbelileg és távbeszélő utján teljesen díjtalanul adnak. írás­ban adott tanács, rajzok készítése, tervezetek átalakítása fejében mér­sékelt illetéket számítanak, úgyszin­tén helyszíni vizsgáló bizottság ki­küldése esetében is. Szlovenszkón, igen tisztelt hall­gatóim, még óriási munka vár reánk, hogy a műszaki és gazdasági mű­veltség terén nagyvilági színvonalra emelkedhessünk. Utat és módot keresünk az ipa­ros jólétének megalapozására, mun­kakedvre, életörömre akarjuk őt ve­zetni. így megértjük s jól esik hal­lanunk egy angol tudós szózatát, mely szerint a világ végső evangé­liuma az kell, hogy legyen: tökéle­tesen ismerni munkánkat s helyesen végezni azt; az igaz munka meg­szentelő, ő a hit valamennyiünk szá­mára. A munka maga az élet s a munkálkodó szive mélyéből fakad az istenadta erő, megszentelt élet­kivonat, mely az emberben felkelt és serkent minden nemes indulatot, megismerést és önismeretet és ezért igaza volt a bölcs hitszónoknak, Sa­lamonnak, mikor azt mondta: „azért láttam, hogy nincsen annál jobb, mint hogyha az ember kedvvel (ví­gan) végzi munkáját,“ A termelés mai .széjjeltagozódó láncolatában az iparos rendszerint gépek segítségére van utalva. Amig nem létezett oly nagy mértékben munkamegosztás, addig az egyén munkaközben gyakran került szoro­sabb érintkezésbe munkatársával és másokkal, kiknek beszéde, észrevé­telei és tapasztalatai változatosabbá, színesebbé tették életét, lovábbmun­­kálkodásra ösztönözve őt. Miután a mai munkás munkaköz­ben legnagyobbrészt csak gépektől van környezve, nem marad egyéb hátra, mint hogy ezek maguk válja­nak hasonló ösztönzés forrásává, nehogy a munkás kvalitása szen­vedjen a tisztán mechanikai, minden érdeklődés nélkül végzett munká­ban. Mélyíteni és gazdagítani kell tehát a munkás szakismereteit s épen ez a célja a művelődés demokratizálá­sának. A mit az ipar a történeti idők fo­lyamán megteremtett, egy hatalmas, a rögtöl független néposztályt, mely­nek léte a csekély ingó vagyonon kivül a személyi képességeken ala­kul, amely osztály a polgári erkölcs, fegyelmezettség és tisztesség tá­masza, azt fenn fogjuk tartani és fenn kell, hogy tartsuk és ebben az értelemben kell az iparfejlesztési akciónak is működnie, mert szük­séges, hogy ez a kullurelem minél kus Legényegylet termében folyt le, melynek uj átalakítása és a színpad nemes vonalai igazán csak most kelt­hettek feltűnést, amikor az a terem zsúfoltsága nélkül volt szemlélhető. Megjelentek olt dr. Majer Imre tiszte­letére a többi vallásfelekezeteknek igen előkelő képviselői is, hogy ezzel is meg­erősítsék a felekezetek közt levő jó vi­szonyt, amelyre vonatkozólag fontos nyi­latkozatok hangzottak el. Az ünnepen ott láttuk dr. Majer Imre apátplébánoson kivül dr. Vincze Aurél törvényszéki elnököt a birói karnak szá­mos tagjával, az ügyvédi kar több tag­ját és több állami tisztviselőt, ott vol­tak Komárom iparos társadalmának leg­kiválóbb tagjai is és a Katolikus Le­gényegyletnek számos tagja. A társasvacsora első felköszönlőjét dr. Alapy Gyula egyházközségi elnök mondotta, aki ecsetelve az egyház hosszú árvaságát, reámutatott arra, hogy Majer apátplébános személyében az érkezett ide, akit a város katolikus társadalma oly hosszú idő óta várt, A béke és tü­relem embere, aki azt nemcsak szavak­kal, de tettekben gyakorolja, aki nemes szivü és jótékony, melyekre életében szerez érdemeket, amikor megtakariiott filléreit nemes célokra adományozza. Igazi pap és talpig férfi. Viharos éljen­zés meliett éltette az ünnepeltet. Dr. Majer Imre apátplébános vála­szában ideérkezésének előzményeire mutatott rá, akkor azt hitte, hogy csak egy évet tölthet ebben a városban, ahova a boldog gyermek és ifjúkor édes em­lékei fűzik. Ezt gondolta, mert beteg volt az üldözésektől, melyeket magyar­ságáért és hitéért a vörös uralom alatt szenvedett, amikor börtönbe vetették. De az isteni Gondviselés mégis más­képpen rendelkezett. A Pax jelszavával jött ide és azt becsületesen megtartotta és meg is fogja tartani, mert testvérek­nek tekinti a többi vallásfelekezet hí­veit is. Híveire és a megjelent vendé­gekre üríti poharát, szűnni nem akaró óvációk közölt. Majd ismét Alapy Gyula emelkedett szólásra és Komárom nagy múltjából idéz példákat, amely város a mohácsi vész után teljesen protestánssá lett és Lu her hitét követte. Majd száz évvel utóbb a megindult antireformáció nyo­mán sok szenvedés és könny jutott e város lakóinak osztályrészéül a lelki­ismereti szabadságot lábbal tipró hata­lom részéről. A megpróbáltatások talajá­ból keli a türelem fájának kinőnie, hogy az árnyékoljon be valamennyiünket. Á múlt tanulságai a jövőnek szolgálnak Útmutatásul. A felekezeti megértésre már gyermekkorában a szülői házban nyert oktatást és ennek egyetlen paran­csát követte mindenkor: a legfőbb ke­resztény parancsolatot. A testvér vallás­felekezetek jelenlevő impozáns számú képviselőit lelkes szavakkal köszöntve, a református egyház tanácsának szenior tagját, Csepy Dániel ügyvédet élteti, aki hosszú közéleti pályafutása alatt érté­kes tapasztalatokat szűrhetett le magá­nak az elmondoítakról. (Lelkes éljenzés.) Csepy Dániei a többi testvár vallás­­felesese ek részéről kért szót és gyö­nyörű szavakkal ecsetelte azt az örömet, amelyet Majer apátplébános megértő működése kelt az egész komáromi tár­sadalomban. Azt kívánja, hogy az apát­plébános beiktatása felejtetten ünnepén kifejtett programját teljesen valósítsa meg és tovább is szolgálja a felekeze­tek közt levő testvéri jó viszonynak a kímélyiíéséf, amelyre eddig is töreke­dett. (Általános éljenzés és'taps.) Király József segédtelkész, a Katoli­kus Legényegylet másodelnöke az egy­let nevében köszönti az apátplébánost meleg szavakkal, majd ifj. Langschádl Lajos építőmester az egyházi énekkar, Németh Lajos a legényegylet ifjúsága nevében mondtak talpraesett felköszőn­­tőket. Lukácsovics József káplán pedig rendkívül formás beszédében a papság nevében szólt zajos éljenzéssel kisért beszédében. A beszédek elhangzása után kedélyes hangulatban maradt együtt a szép tár­saság a késő esti órákig. Itt említjük fel, hogy dr. Majer Imre plébánost e halmozták hívei szerencse­­kivánatokkal és számos küldöttség ke­reste fel az egyházi egyesületek és in­tézmények részéről. IM Szanatórium CARITAS“ Bratislava, Torna-u. 18/b. W 274 Sebészet — Nőgyógyászat I. oszt. napi 80—100 koronáig, II. oszt. napi 56—65 koronáig. Szabad orvosválasztás. Külön szülészeti osztály (Both dr.) I. oszt. pausal szülés 8 napra 1600 korona. IL oszt. pausal szülés 1000 korona. Vezető orvos: FRANKEN­­BERGER dr. egyetemi tanár. Az intézet fő­orvosa: BOTH JaNOS dr. egyetemi tanársegéd operatőr. — REÉUCHA LAJOS dr. igazgató. Húsz éue hozták haza Rákóczi hamuait. (Még egy Rákóczi évforduló. — Áljunk meg ennél a dátumnál is). Ez évben már ünnepeltük II. Rákóczi Ferenc, a magyarok dicső fejedelmének emlékét, születésének 250-dik évfor­dulóján. Mielőtt azonban elbúcsúznánk ettől az esztendőtől, a magyar törté­nelem még egy évfordulóval kedves­kedik a magyarságnak. Ez év őszén, most van évfordulója annak a szivet megdobogtató nagy-nagy eseménynek, hogy a száműzött Rákóczi visszatért pihenni arra a földre, amelyet úgy szeretett és amelyért annyit szenvedett és amelyért feláldozta mindenét: gaz­dagságát, vagyonát szabadságát. A magyarság jelene olyan szomorú, a jövője olyan bizonytalan, hogy vigaszt és uj erőt a jövő küzdelmes életére csak a múltak emlékéből meríthetünk. Nem szabad tehát elhaladtunk e dátum, ez év forduló előtt sem és a magyar múlt dicsőséges, napsugaras majd könnyel ásztatott történetének e fontos évfordulóján meg kell álnunk. II. Rákóczi Ferenc, a magyarok dicső fejedelme hamvait húsz esztendő előtt, fényes ünnepségek közepette szállították haza Kassa városába. A fejedelem százhetvenegy esztendeig volt idegen ország temetőjének lakója, de száz­hetvenegy esztendő múltán felébredt a nemzeti öntudat a magyarságban és hazahozatta II. Rákóczi Ferenc földi maradványait. Húsz esztendő előtt soha nem felejthető ünnepet ült Kassa, a kuruc város: hazatért a fejedelem. A fejedelem, mikor 1711 februárjá­ban elhagyta Magyarország területét, fiatal, élete virágjában levő férfiú volt. 1735-ben, a halál esztendejében, már megtört öregur volt II. Rákóczi Ferenc: huszonöt év emigráció, huszonöt fáj­dalmakkal, keserűségekkel és csalódá­sokkal telitett esztendő meg szokta őrölni a legerősebb férfiakat is. Ez a emigráció azonban nem fejeződött be a fejedelem halálával sem: százhetven­egy évnek kellett leperegnie, mig a fejedelem bünbocsánatot kaphatott a legnagyobb büuökre: a hazaszeretetre, a szabadság vágyra és a nép szerete­­tére. 1906 ban tért vissza a fejedelem arra a földre, amelyet ő végtelenül sze­retett, amelyask szabadságáért vagyont és életet áldozott. A kétszázéves emig­ráció alatt elporladt a fejedelem teste és csupán néhány csont került vissza arra a főidre, melyet a fejedelem mint hús és vér ember hagyott el. Mégis nagy, felejthetetlen ünnepe volt a ma­gyarságnak az 1906-os év : II. Rákóczi Ferenc földi maradványaival visszatért az országba, valami, ami 1711-ben II. Rákóczi Ferenccel számkivetésbe ment: a nemzeti öntudat. Kétszáz esztendeig tűrte a magyarság a szégyenbélyeget, az 1715 ben hozott szégyentörvényt, mely hazaárulóvá bélyegezte II. Rákóczi Ferencet. Az 1906 október 19-iki ma­gyar országgyűlés mosta le ezt a szé­gyenfoltot, megsemmisítve azt a tör­vényt, mely a legnagyobb magyar ha­zafit hazaárulóvá bélyegezte. 11. Rákóczi Ferencnek valóban sok bűne volt: magyar mert lenni akkor, amikor érdem volt császári zsoldba ál­lam és megtagadni a magyarságot, a nép jogaiért merte felemelni szavát ak­kor, amikor a nemesség még embernek is alig akarta hinni, tekinteni a jobbágy­ságot: vallásszabadságot mert hirdetni akkor, amikor a vallási elfogultság­­harcra tüzelte egymás ellen az embere­ket és magyar fejedelem létére nemcsak a magyarságért, de a nemzetiségek szabadságáért is fegyvert fogott akkor, amikor még hire*nyoma sem volt a nemzeti kisebbségek jogairól szóló tör­vényeknek. Ennyi súlyos, jóvátehetetlen bűnért bűnhődni kellett: II. Rákóczi Ferenc bűnhődött is, birtokait elkoboz­ták, nevét, emlékét besározták, őt ma­gát pedig száműzték abból az ország­ból, amelyért feláldozta magát. 1906 a jóvátétel nagy esztendeje: a száműzött Rákóczi diadalmenetben tért haza, hogy testének maradványai vég­leges helyet kapjanak a kassai dóm kriptájában. A történelem, ha néha későn is, jóvá tesz mindent. Megjutal­mazza az erényt és megbünteti az árulást. II. Rákóczi Ferenc a nép jogaiért bontott zászlót: a Magyarországon lakó népek szabadságáért. Rákóczi zászlaja alatt a ruthén és szloyák önkéntesek egész légiója harcolt: Rákóczi nem a „nemesi szabadságok védelmére“ raga­dott fegyvert, hanem a szabadság megszerzéséért. A császári önkény hadserege legázolhatta a felkelő ha­dakat, győzelmet arathatott, de Rákóczi szellemét nem száműzhette soha az országból, soha a magyarság szivéből. Ez a szellem töltötte el a magyarságot, a húsz év előtti ünnepségeken és ez a szellem tölti el ma is, mikor a hu­szadik évfordulót ünnepeljük. A magyarság nem volt soha rab­szolga nép, de nem vállalkozott a rabtartó szerepére sem. A magyarság nagyjai, akik a magyarság védelmére fegyvert fogtak, soha nem felejtkeztek meg arról sem, hogy országuk, hazájuk területén más népek is laknak és hogy ezek a népek ugyanannyira vágyják, kívánják a szabadságot, mint ők. A Rákóczi Ferenceket, a Kossuth Lajo­sokat erős nemzeti érzés és erős sza­badságvágy fütötte át mindig, de a nemzeti érzés sohasem fajult bennünk a más nemzetek iránti elfogultsággá, a szabadságvágy pedig megértette velük, hogy más nép is kivánja, akarja a szabadságot. Es a Rákóczi Ferencek szelleme ma is itt él közöttünk, itt él a magyar szivekben... Magyar Rádió Újság szá­­monkint 4 Kc-ért kapható lapunk kiadóhivatalában. A nyitrai vadász és kynologiai club lezajlott 12 élő | és agyaggalamb versenye közül kilenc első, 4 máso­dik és 3 harmadik. A két nagyszombati versenyen pedig mindkét első 1 második és 2 harmadik dij tett Selfert­­féle fegyverekkel és töltényekkel megnyerve. — Számok beszélnek! Érdeklődők kérjenek árajánlatot special galamblövő töltényekben és agyaggalamb lövé­szeti berendezésekben: <39 I Seifeart József cégtől, BRATISLAVA, Halászkap a. 4. sz. Alapítva: 1840. Telefon: 253. |

Next

/
Thumbnails
Contents