Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-10-19 / 125. szám
L926 október 19. Komáromi Lapok 8. oldal. „Tungsram“ X> lámpa a leggazdaságosabb és legtökéletesebb« után, úgynevezett váltónap következik: Szilveszter mindig szombatra, az év első napja mindig vasárnapra esik, ez a váltónap pedig szintén egyszerű szünetnsp. 3. Az egyes hónapokat a következőképen osszuk be: 31 napos: január, április, julius, október. 30 napos: február, május, augusztus, november. 30 napos: március, juniu?, szeptember, december. 4. A hónapok napjai mindig ugyanarra a héthöznspra esnek, a január elseje mindig vasárnap. 5. Husvét április 8-án, vasárnapra esik és igy a husvéttól függő ünnepek is mindig az év meghatározott napjára, például pünkösd mindig május 26-án lesz. A reform hasznos oldalai. — Ennek a roformnak hasznos oldalait a következő 12 pont világitja meg. 1. A husvét és a tőié függő ünnepek dátumának ingadozása, valamint az ezzel járó félreértések és kellemetlenségek megszűnnek. 2. Az évenegyedek 91 napból áiianak mindig vasárnappá kezdődnek. 3 A hónapok mindig szabályos tar tamuak. 4. Minden hónapban 26 munkanap van; 30 napos hónapban négy vasárnap, a 31 napos hónapban őt vasárnap. Ezáltal a szabályosságok által a statisztika is jobb és az összehasonlításra alkalmasabb lesz. 5. Az évközépnap nyárra esik az északi félgömbön, tehát jobban hasznát látja a közönség, mint februátban, vagy az év végén. 6. A váltónap sem okoz hosszabbodást a hónapokban, mint ahogy az eddig történt. 7. Karácsony napja hétfőre esik s a Szenteste mindig vasárnapra. 8. Az iskolában eddig zavarokat okozott az, hogy két husvét között hol ötven, hol meg ötvenöt hét telt el, A reform által tehát az iskolaévek is szabályosabbak lesznek. (Ez a német iskoláknál játszik nagy szerepet.) 9 A leginkább német evangélikusok által megtartott az egyházi év utolsóelőtti szerdájára eső böjtnap mindig november 15 re esik. 10. A szentek off'ciumai nem vasárnapra, Innern mindig meghatározott hétköznapra esnek, úgy, hogy sohasem konkurálnak a husvéttal, vagy valamely más a husvéttal függő ünnepnappal. 11. A naptárakat, évkönyveket, menetrendeket állandóan ugyanabban a beosztásban lehet kiadni. 12. Az évről-évre visszatérő vásárok és messzék dátumai is állandósulnak. — Az első naptárreformot Julius Cesar, a másodikat XIII, Gergely pápa hajtotta végre. Most a harmadik naptár reform végrehajtása valószínűen a pápa és a császárok utódai egyetértésével fog megvalósulni. A többi reformterv. A többi reformterv közül az én reformom legkomolyabb konkurensének az egyik amerikai tervet tarlóm, amely tizenhárom hónapra akatja osztani az évet. Számítása egyszerű, a 28 napos tizenhárom hőnap éppen 364 napot tesz ki. Ilyen szempontból tehát még radikálisabb, mint az én reformom. Hibája, hogy nem lehet felezni és negyedezni, egyébként azonban igen kitűnő ötlet. Megvalósulását az egyház akadályozza meg, amely ragaszkodik a tizenkét hónapos évhez. A Vatikán népszövetségi képviselője, Gianfranceschi preláíus, főképpen erre a tervre célzott, amikor az én reformomról szólva, kijelentette, hogy a Blochmann tervét pártoljuk, mert nem változtat többet, mint amennyi valóban szükséges. A tizenhárom 'hónapos beosztás eüen szól a természet is, amely négy évszakra osztotta az éve», a természetet pedig nem lehet megváltoztatni. — Érdekes terv, de semmi jövője nincs annak a reformnak, amely a régi görögök és a zsidók most is használatban levő nspiára szériát úgy akarja beosztani az évet, hogy az tizenkét hónapos legyen és a hézagot nem váltónappal, hanem váltóhőnappal pótolják. Beszélnek olyan reformokról is, hogy tíznapos hetek legyenek, ez ellen kár a szót vesztegelni. Annak sincs semmi értelme, hogy hat napra osszuk be a hetet. Először azért nincs értelme, mert az egyház egész bizonyosan ragaszkodna a hétnapos beosztáshoz, de más szempontból sem célszerű a hatnapos hét. Két érvet szoktak mellette felhozni. Egyik, hogy igy ketté lehet osztani a hetet. Erre az a válaszunk, hogy nem az a fontos, hogy a hetet ketté lehessen osztani, hanem hogy a munkanapokat: a hét hat munkanapja pedig alkalmas a felosztásra, különben is ez ellen a terv ellen sző! az a tendencia, amely szerint néhányszor tíz év múlva valószínűen az egész világon el fog terjedni az a munkabeosztás, hogy két szünetnap mellett öt munkanap lesz. Hogy ez a modern munkabeosztás mikor terjed el, ez szerintem nem is annyira a termelés fejlettségének, mint inkább a munkások intelligenciájának és műveltségének kérdése. Mindenesetre okos reform lesz. Legkésőbb 1933-ig életbslép az uj naptár. A naptárt eformot 1933-ig egész bizonyosan sikerül majd életbe léptetni. Azért csak 1923 ig, mert olyan évvel kell kezdeni az uj népszámilást amely vasárnappal kezdődik. Igaz ugyan, hogy az 1928 is vasárnappal kezdődik, csak ez már nagyon közel ven. Legalább egy évbe telik még ugyanis, amig a terv átszürődik a Népszövetségtől az egyes államokig s az életbeléptetés előtt legalább egy félévvel publikálni kel! a változást. Etért rövid idő 1928-ig. 1933 ban azonban már reformált naptár áll majd az asztalunkon, egyszerű a számításra, állandó a datálásra, amely célszerű újítást jelent úgy a szellemi, mint a gazdasági termelés minden ágában. Szanaitórmm „CARITAS“ Bratislava, Torna n, 18/b. va? 274 Sebészet — Nőgyógyászat I. oszt. napi 80—100 koronáig, II. oszt. napi 55—65 koronáig. Szabad orvosTálasztás. Külön szüiászeti osztály (Both dr.) I. oszt. pausal szülés 8 napra 1600 korona. II. oszt. pausal szülés 1000 korona. Vezető orvos: FRANKENBERGER dr. egyetemi tanár. Az intézet főorvosa: BOTH JaNOS dr. egyetemi tanársegéd operatőr, — RE^UCHA LAJOS dr. igazgató. Lebo bácsi. Ö az egyetlen, mert ő az utolsó. Ruhája barna atilla, vörös zsinór kacskaringóval és kopott érdemrendekkel, fején honvédsapka, az a régi, kezében bot, vállán kilencvennégy esztendőnek súlya és szemében mégis meleg lángolás, mert leike fiatalosan érez. Körülötte «zug az élet tengerárja“, melyben vén fiatalok, cinikus ifjak, koravén gyermekek sürögnek, forognak, töködnek, tülekednek és tűnnek el, ő meg szelíd roosolíyal, múltba néző tekintettel, ifjúi lelkesedést ápolva szivében, éldegél közöttük. Az ifjúságnak örök lángja az, mef iyet ama nagy idők gyújtottak meg lelkében s mely nem engedi, hogy a | közöny, a ridegség jege akárcsak ve- I kony rétegecr.káben is, odahidegedjék i szive közé. Nem! Nézzétek csak, hogy csap fel a j láng a félig lecsukott pillák alól! I Nézzétek ! Ott ül az öreg honvéd, a nemzet I kegyeletéből emelt honvédmenház [ utolsó lakója. Ott ül az ősz Lebo I bácsi a Szabadságtéren. Nagy ünnep- | ség résztvevője ő. Annak a játékos kedélyű fajnak, annak a sírva vigadó, bujában-bánatában is ragyogó lelki köntöst öltő, annak a lobogó fantáziájú fajnak — mely az én fajtám is — annak a szegénységében is pompázó fajnak a szivében meleg gondolat született meg. Elhatározta, hogy örök mécsest gyújt egyik vértanúja, Battyhány Lajos emlékezetének és odaállítja arra a méreteiben is hatalmas térre: a Szabad- j ság-térre. Akadt művész ember is, Pogány j Móric szobrász, aki monumentálissá alkotja és művészi módon testté változtatja a szép gondolatot. És, amikor először lobbant fel a láng, . . . ünnepet ültek a Szabadság- : téren és ott ünnepelt Lebo bácsi is. Es a szeméből előtörő meleg tekintet és lelkének egész melege odaáramlót! a lobogó láng felé. És Lebo bácsi nem szégyelte, hogy nincsen jégpáncél a szivén és Lebo bácsi engedte, hogy a szeretet melege | öntse el egész lényét és nem emelt f eléje ruűjégbarrikádokat. hs lobogott a láng és tört föl a magasba, az Ég fs é, jelezve, hogy minden, ami bennünk nemes és nagy és hatalmas és emberileg szép, egy sugara az Égnek : lélek az és a Lélek csak meleg lehet, csak lángoló, csak fénylő és nem kell annak szégyenkeznie, akinek lelke van: meleg, érző lelke. Nem kell azt titkolnia, a ridegség látszatának jégpáncéljával eltakarnia, mert illik a lélek az emberhez, még akkor is, ha 94 esztendős, hát még, ha sokkal fiatalabb! Mert nem az évek száma teszi az embert öreggé vagy fiatallá, hanem ielkének minősége. Lebo bácsi, kedves meleg szivü Lebo bácsi, köszönöm, hogy ezt tanítottad nekem. Te nem szégyenled, hogy meleg lelked van. Tanits meg rá másokat is. Budapest, 1926. október hó. Kiss Péter Pál. Spekuláció a cukor körfii. Hogy áll az ügy Komáromban és ho • gyári Érsekújváron ? — Uzsora bírósággal fenyegetődzik a hatóság. — Kinek van hát igazai — Nyilatkozzék a hatóság! A fenti főcím alatt iiumár harmadik számunkban foglalkozunk a cukor áremelkedésével és az azzal kapcsolatos mizériákkal. Az első cikkünkre a Komáromi Kereskedők Testületének elnöksége helyreigazifó sorokat küldött ba hozzánk, amelyeknek mi egész terjedelmükben heiyet adtunk. A cikk olyan későn érkezett, hogy rá érdemleges választ csak röviden adhattunk. Tévedésben van a Kereskedők Tesrüleiének igen tisztelt elnöksége, ha azt hiszi, hogy mi egyenesen utaznunk a kereskedő oszsályra és tendenciával Írjuk a cikkeinket. A szerkesztőségünket egyenesen megosíromoifa a közönség a panaszával a hirtelen jött cukor áremelése miatt. Arról nem i3 szólunk, hogy kiadóhivatalunk nyomdai, könyvkötői és a többi alkalmazottai nem is naponta, hanem óránkint panaszokkal halmoztak el bennünket. Furcsa lap volna az, ha ezen számos panaszt agyonhallgatná és bedugná a füleit. A vevőközönség által megrótt kereskedők nagyon i3 tudták, hogy a közönség zúgolódik. E zúgolódást lecsillapíthatták volna, ha a sajtó, vagy a hatóság utján az igen tiszteit Testület elnökségének a bekapcsolásával megnyugtatják a közönséget, hogy a cukor árának az emelé e jogos, nyugodjék bele a közönség, a cukrot magasabb áron eladó kereskedő nem követ el semmi visszaélés», mert jogosan adja drágábban sib. Miért nem sietett a Testület már akkor nyilatkozni, amikor a közönség akár jogos, akár indokolatlanzugolódása, panasza még nem talált visszhangra a sajtóban, Amelyik üzlet ■ ben emelődötí a cukor ára, az az üzlet tele volt a vevők panaszával, kár volt ezt eddig elnyelni, mikor a fent vázolt módok egyikével megszabadulhatott volna az ártatlanul meggyanúsított kereskedő a kellemetlenségektől. Nem áll a helyreigazító cikk azon állítása, hogy mi az egész kereskedő osztályt támadtuk a cikkünkben, mi csak egyes kereskedőkről szólíunk és nem az összesekről és nagyon furcsa volna egyesek miatt elítélni az egész kereskedői osztályt, amelyet mi mindig tiszteletben tartottunk. Ez alkalommal nagyon kérjük a Kereskedők Testületének tisztelt elnökségét, ha — ne adja Isten — hasonló fontos fogyasztási cikk áremelkedéséről lesz sző, legyen szives a keserű lapdacs lenyeléséhez már előre hozzászoktatni a közönséget és jókor nyilvánosságra hozni, hogy áremelkedés lesz éa ekkor kezdődik. Hogy az idejében való nyilvánosságra hozásnak árucikk összevásárlás lesz a következménye, arról igazán nem tehetünk és annak is eleje vehető, de legalább ártatlanul senkit se gyanúsíthatnak meg. A szomszéd Érsekújváron még okt. 15>én is azt a hirdetményi tette közzé a hatóság, hogy a cukrot drágábban árusító kereskedőket jelentse fel a közönség, mert azokat uzsora bíróság elé állítják. Szóval Érsekújváron még 15-én is uzsorabirósággal fenyegetik a cukrot drágábban áruló kereskedőket, a helyreigazító cikk pedig már okt. ll-ét jelöli meg a jogos áremelés határának. Ebből megint csrk félreértések lesznek. A Kereskedő Testület hasson oda, hogy ez a kérdés egységesen az egész ország területére szabályoztassék, mert tegyük fel: egy őgyallai lakos cukrot vesz Érsekújváron is, meg nálunk is, az árkülönbözet miatt megint csak gyanúsítani fogják a komáromi kereskedőket. Hogy a közeli szomszédban, Érsekújváron — felsőbb rendeletre hivatkozva, egészen másként kezelik a cukorkérdést, bizonyításul itt közöljük az ottani laptársunk erre vonatkozó cikkét egész terjedelmében és leközöljük egy ottani kereskedő véleményét az ottani rendelkezésekről. A cikk, mely az érsekujvári cukorügyet tárgyalja, igy hangzik: 1 „Már hónapok óta sok gondot okoz I a háziasszonyoknak, hogy a legfonío- 1 sabb közszükségleti cikkek egyike, a cukor drágulni fog. Az évek óta húzódó nagy gazdasági válság, a folytonosan növekedő pénzhiány idején, az állam jónak tartotta egyszerre 62 koronával emelni a cukrot mélermázsánkint. Érthető, hogy a cukorgyárak igyekeznek ; ezt a terhet elhárítani maguktól s miután a cukorkereskedelmet a kormány , már régebb idők óta szabaddá tette, a karíellben dolgozó cukorgyárak október 1-én 60 koronával felemelték a cukor árát. Ez okozta azt, hogy szeptember utolsó napjaiban nem igen lthetett sehol cukrot kapni. A füszerkereskedők mind „kiárusított raktárral“ állottak. Amikor azután az első drágább tételű cukorvagonok megérkeztek, az egész piacon érthető módon megdrágult a cukor ára. A lelkiismeretlenek, akik a zavarosban halászni akartak, 5‘75 koronás és 5 80 as magas áron hozták a tapasztalatlan vásárlók tiltakozása dacára forgalomba, mig a legszoiidibb cégek is kénytelenek voltak a kristálycukorért 5 40 et, a kockacukorért 5 80 at elkérni Arra hivatkoztak és joggal hivatkoztak arra, hogy a cukorgyárak már 62 koronával számítanak többet. Az áremelés persze igen nagy nyugtalanságot teremtett a közönség körében és ezt a nyugtaianságot c-ak növelte az, hogy a napilapok híradása szerint a kormány nem engedi a felemelt adónak teije3 áthárítását a fogyasztókra s legfeljebb 30 filléres emeléshez adja a hozzájárulását. Péntek reggel azu án valóságos forradalmat csinált az a dobszóval és falragaszokkal közzétett hirdetmény, amelynek értelmében a hatóság megtiltotta a cukornak felemelt áron vaió forgató mbahozaíaiát. A hagy feltűnést és a íüszerkereskedők körében óriási izgalmat okozott hirdetmény szőszerint igy hangzik: „A Járási Hivatal 9720/926 sz. rendeleté értelmében felhívom a város lakosságát, hogy amennyiben valamelyik kereskedőnél drága cukrot vásárol, vagy a kereskedő neki a cukor kiszolgálta-
