Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-10-16 / 124. szám

8. oldal. Kom&romi Lapok 1926. október 16. — Maglopta a szállásadóját. A ma­gyar és a csehszlovák hatóságok is nyomozást indítottak a kőhidgyar­­mati illetőségű Takács Róza nevű leány kézrekeritésére. A leány több­­izben átkelt Esztergomba, ahol minden alkalommal Rátzky János vízivárosi templomszolgánál vett szállást magának. Legutóbbi ottléte­kor kileste, midőn Rátzky a temp­lomba ment, felforgatta a lakást és 900000 magyar, valamint 150 cseh koronát ellopva, megszökött. — Jóslás közben lopott. Egyik párkányi uriasszony jósoltatott ma­gának egy véletlenül házába tévedt cigánynővel, aki a sok hókusz-pó­­kusz közben ügyesen lelopta ujjáról a jegygyűrűt. A rendőrség hamaro­san elfogta a tolvaj jósnőt, kiről kiderült, hogy Rafael Mária több tolvajlás miatt körözött cigányasz­­szonnyal azonos. Átadták az ügyész­ségnek. — Vakmerő állatlopás. Az elmúlt napokban Nagy Tamás nagymadi lakos egyik üszőjét istállójából kilopták. Bálik Antal tőnyei csendőrőrmesternek sike­rűit a tettest Hiavicska János nagyka­nizsai lakos személyében elfogni, akit Somorján tartóztatott le ép akkor, ami­kor a lopott üszőt a hétfői vásáron áruba bocsátotta. — Ismeri a mamáját. Karcsi a ma­májával bevásárolni ment a füszerüz­­letbe. A fűszeres egy darab cukorkával kedveskedett Karcsinak. A mama megkérdi: — Nos, Karcsi, mit kell mondani a bácsinak ? Karcsi: írja fel! Irodalom Szélj egy z etek« Irta: Borsay. (Folytatás.) Az egyetemes magyar kultúra szobrát olyan akinak gondoljuk, amelynek jobb lába Eídély földjén, bal Iába Dunánkul pihen és arccal észak-nyugatra fordul, az európai szellem szolidaritásába kap­csolódik. A Pannóniában és Dáciában hagyományozott római miveltség az az alapréteg itt is, mint a hogyan a ger­mán, gall és britt földön fejlődöü mi­­veltság is római műveltségre épült. Ez a római kultúra a maga sajátos színé­vel és általános jellegével Dunáníu! és Erdély földjén egyformán hatott: szer­vező erővé és kulturális ösztönné vált. Más szóval gazdasági és inivelődési öntudaíí á lett az ott lakó s oda tele-Etilő régi és uj népek és nemzetek lei­ében. A Dunántúl azért erősebb, mert egy ideig a másodlagos frank mivelt­ség teljed! ki reá, Erdélyben azért ter­mészetesebb, mert jelentékenyebb uj kulturális hatás nem érte. A nagy Al­föld és a Felvidék, hol ez a kristályo­sító római feuüura nem hatott, irodák mában és mivelísé^ ében, sőt más egyább társadalmi és politikai intézményeiben is, szegényebb és sivárabb, mint aho­gyan a jazigok és szarmaták, meg a különféle más töredék népek szállása Eurőpaszerfe is szegényebb és sivárabb. Az idők folyamán felhalmozódott tör­ténelmi avar nemcsak elfödi, hanem meg is őrzi az eiőidők emlékeit s egy­­egy területen gyakran az avar alatt na­gyobb ériékek húzódnak meg, mint amilyeneket azavar fölött élő elet ter­mel. Ázsia közepén a történelem avarját a vándorhomok elborító rétege vátíja föl s e homokban sokkal értékesebb élet és kultúra pihen, mißt amilyen a homok felett küzködik és él. A törté­nelmi materializmus is kénytelen elis­merni, hogy az immaíériák néha sok­kal ponderábilisabbak, minta matériák s igy van ez a széliem területén is. Ha e területnek az idők folyamán felhalhalmozott avarját réiegenkint le­­kapargatjuk, föntebbi állításunk igazsá­gáról könnyen meggyőződnünk: Tehát itt gyengébb a konzerváló hagyomány, szegényebb a múlt és szervezel le nebb az élet, itt idegen vagy idegen hatások alá került tömegeket, vagy másféle kap­­csolatban élt spórákat találunk. Ezen a reánk nézve különösen ér­dekes területen a múltban is, ma is különféle népek éltek és élnek. Nyuga­ton és Keleten ugyan egy szlovák törzs­nek két ága élt és él, mely a mai ala­kutatnak nevet ad, de ezek elhnikai, nyelvi, miveltségi tekintetben fejlődésük szerint egymástól különbözők. A tőlük lakott terület geologiailag is különbö­zik, tartozván a nyugati rész a Vág, Ipoly és Garam folyók révén a Duna, a keleti a Hernád és társai révén a Tisza medencéjéhez. Ez a két terület a Kárpátok védő karaja alatt külön- kü ön életet élt, a nyugati rész inkább Bice, a keleti inkább Kolozsvár felé orientáló­don, valamikor a történelmi Magyarország egysége fölbomlott. S ezen a területen kisebb-nagyobb szigetekben vagy töm­bökben és spórákban más idegen né­pek is laknak: németek, lengyelek, ru­­thének, oláhok. A németek részint zártabb és na­gyobb tömegben (Szepesség), részint kisebb szórványokban, mint a kul­túrát jelentő nagyobb városok pol­gársága s a hozzájuk kapcsolódó vidék németsége. A nagy városok Pozsonytól Kassáig német jellegűek, tehát kultúrá­juk is a némethez kapcsolódik és kap­csolódott annyira, hogy e városok ál­tál a Felvidék hosszú ideig inkább Bécs, mint Pest uszályának volt te­kinthető. A Szepesség hosszú ideig volt a lengyel királyoknál zálogban, tehát Krakkó hatott reá mélyebben s hidul szolgált a gorál (hegyvidéki lengyel) A ruthén és oláh tömbökről talán nem is kell megemlékezni, mikor e te­rület szellemi világáról van sző, mert kuliurailag úgyis alacsony fokon állot­tak s még igy is inkább a határokon túl elhelyezkedett nagy rokonhoz szí­tottak. Ezektől az idegen polgártársak­tól kitelő szellemi és míveíődési tevé­kenység önállósulni nem tudott. Kü­lönleges, egyéni szint és tartalmat nem váltott. Egyetlen kivétel a Szepesség, hol a lokális érdek annyira kifejlődött, mint az erdélyi Szászok földjén, mely intézményéit, embereit, nemzeti egyé­nisége vonásait átfogó és részletes munkával tartja számon, Érdekes meg­figyelni azt is, hogy a szepességi né­metek nem teljesen exkíuzivek, szívesen foglalkoznak más kultúrák területén is, továbbá, hogy a tudományos munka terén nagyobb eredménnyel tűnnek ki, mint a szépirodalomban. Egyéni és helyi jeleieníősége van a szepességi kultúrá­nak, mert teljesen öntudatos vezetés alatt áll és szükebb hazájának szolgál, mert a keleti és nyugati szlovákság között elhelyezkedve, egyiktől sem vesz hatást, érintetlenül konzerválja fajbágát. A városok német lakói rányomták sajátos, polgári életük bélyegét nem­csak a bányavidéki, hanem a délebben fekvő városokra is. A városi élet kon­zervatív és anyagias irányban fejlődik, ragaszkodik németségéhez és kulturális téren a szükségesnél többre nem törek­szik. Az úgynevezett polgári erények: hűség, szorgalom, erkölcsösrég és jó­zanság, eredetileg és első fogalmazás­ban a városi polgárok életéből vannak megállapítva. Hogy az néha kicsinyes, néha szűkkeblű, többször önző és lán­golásra nem gyűl, — bizonyos mérték­ben ugyan kihívja a szatírát, de erkölcsi és gyakorlati értékén nem változtat, A német városok polgárosító hatása egy­felől gazdasági, másfelől művelődési tekintetben nagy jelentőségű és széles körre terjedt ki. Azt lehet mondani, hogy a Felvidék civilizációja élén a polgári dem halad, mely főként a né­met ajkú városok példájára alakul és szerveződik. A kulcsos városok nem­csak iparüiő, kereskedő, hanem szel­lemi térén is közvetítő munkája követ- I kezűében a jólét és műveltség is fejlő- * désnek indul s e városoknak valóban volt okuk autonómiájukat, királyi jogai­kat és szabadalmaikat, vagyonukat és miveltságüket védelmet nyújtó falakkal és szigorú katonai berendezkedéssel biztosítani. S ha a XIV. és XV. szá zadokban a kerített falakon belül, a politikától és déli és a keleti hábo­rúk színterétől szerencsés fekvésénél fogva meglehetősen távol, maguk­­í nak élve, folytonosan erősödtek, gaz­dagodtak és mind jobban szerveződtek, ■ a hitújítás hullámán siklottak le az or* \ szágos politika vizeire. A reformáció ; idején kapcsolódtak szorosabban az országos politika nyilvánosságához és I ettől kezdve a XVÍ1I. század e ejéig, \ pontosabban 1711-ig hűen vettek részt | és állhatatosan tartottak ki két század­ra nak minden politikai és szellemi moz­­\ galmábar. A íelsőmagyaronzigi városoknak itt vázolt szerepe nagyjában és egészében illik az egész Felvidékre, melynek a magyar irodalommal való első kapcso­latát a huszita bibliafordítás jelzi és őrzi. Egyház- és köztörténeti jelentősé­gét nem tárgyalva, a huszita mozgalom a XV. század első negyedében, 1430 táján, Nagyszombattól Szakolcáig s délen, a Szerémségben, kivált Kamenicz városában hamarosan elterjedt. Emiatt az egyíiáz üldözőbe vette a heretikuso­­kát, kik innen is, onnan is, Váradon és Erdélyen keresztül mind nagyobb számmal menekültek Moldvába. Ide menekült az a két deák ember (litera­tus), Bálint és Tamás is, kik az ó- és újszövetségi szentirást magyarra fordí­tották. Az egyházi ének magyar nyelven szintén a husziták isteni tiszteletén szó­lalt meg először.*) Ennek a magyarul zengő éneknek varázsa tartotta össze a Moldvába menekült magyar huszitákat szinte kétszáz esztendeig; még a XVII. században is magyarul folyt a mise és a vesperás. Innentől kezdve a Felvidék élete élánkebbé válik és szorosabban kap csolódik bele az országos politika fo­lyásába és a kulturális mozgalmak fej­lődésébe. A belső villongások mellett a török hódítás hullámai csapkodták határait, majd belekeveredik a vallási háborúkba, utóbb a szabadságharcok­ban jut neki fényes szerep. E mozgal­mak hatása alatt és fejleményei követ­keztében bizonyos különbségek mutat­koznak a Duna fölött fekvő nyuga i és a Tiszahátnak nevezett keleti fél között, melyek igen mélyen vésődtek és mind máig megmaradtak. (Folyt, köv.) *) írod. tört. közi. 1896. Horváth Cyrill cikke. Mdvészet Hagy Márton kép&iáliitlsa a kultúrpalotában. Évek óta egy érdekes konstrukciójú müvészlélek bontakozik ki előttük: nyug­talan, tépelődő modern. Problémák kí­nozzák, bánija a jövő, karmolja a jelen, Elég lenne neki a maga baja (kijutott neki!) de ő ezek tetejébe még magába szedi a Mások vergődéseit is: a lel­kek kínzó kérdéseit, a szegények nincs­­telenségének fájdalmát is. Olyan ő, mint az egyik képe, a „Szenzibilitas“, csakhogy ő nem a ragyogó fényeket, a megnyugtató szépségeket issza a leikébe, hanem a sebet vájó életkarmo­­kat, a fekete sugarakat. Fájón vibráló kérdőjelekkel van fele a lelke ... é3 az ilyen lélek nem lehet nyugodt, az ilyen szem nem láthat harmóniát, az ilyen kéz nem pepecselhet cirógató, langyos, halkritmusu képeket. Az Én Utam képén látszik ez a hajszás nyug­talanság: a háttér viharfelhői a lelké­ben vannak: a szemek lángja a belső máglyák fekete iobogásában izzó. A Hdbaru című kompozíciójában a tébo­lyig kinzott emberek vonaglanak. A színek és vonalak káosza tökéletesen eiénkdöbbenti azokat a problémákat, amik felhivarzanak a művész lelkében erre a szóra: háború. A nyomor és az emberi gyengeség átka zokog & Szom­bat délután c. képén: vád a társada­lom ellen, vád az alkoholba hulló gyenge munkás elien. És ily kitűnő lélek-kifejezések a Gond és a Szegény Házaspár aláirásuak is. Ezek a képek mind expresszionista kompozíciók. Szivbevágó témák, meg­felelő formában kifejezve Ezeket a cí­meket hazugság lenne hoimi kecses, édeskés, precíz pepecselések alá irni. Nagy Márton képei kifejezik azt a lelki tartalmat, amit a címek hir­detnek. A formák, színek és vonalak beszéde az expresszionista képeken nehezen érthető. Mindeneseire ezeken a képe­ken nem szabad íermészeihüségeí, ob­jektivitást keresni. Az expresszionista kép egyszerűen nem abból a célból festődölt, hogy anatómiai ábra, vagy tájfotografia legyen, hanem hogy kife­jezzen egy lélekvivódást. Aki a kínzó problémáktól fájó lelkét festi meg, az hazudnék, ha anatomice és fofografice pontos rajzókkal^ és színekkel pisz­mogna. Mint ahogyan kazudik pl. a klasszikus dráma, amikor a kinpadra hurcolt emuert ötödfeles jambusokbsn ékes tirádákká! szavaitalja. A modem lélek vívódásainak kifejezésére egyedül j eszköz az expressíonizmus. Ha Nagy Márton e képeit szubjek­tív lélekvetületeknek vesszük és nem hejszolunk bennük objektivitásokat (ami­ket nem is volt szándékában teleraj­zolni), akkor megláttuk ezeknek a ké­peknek lényegét, értelmét és érté­két. A kisebb kompozíciókról (A nő di­csőítése: fametszet; In fatúra: rézkarc) a nagy képei mellett nem szólok. Ezek is mind témás képek. A technikai tu­dás megvan bennük. Néhány tájképen és kompozícióján engedményeket tesz a realizmusnak: rajzot ad és természetes színeket. Ezek a képek már könnyebben bele tudnak férkőzni a közönség szivébe, mert prima vista érthetők. Ha Nagy Már­ton megalkudna a mai átlagizlás­­sel, csupa ilyen képeket festene (néha. még precízebb vonalakkal és még va­lószínűbb színekkel): anyagilag bizony­nyal jobban járna, de ezzet megtagadná önmagát: a nélkülözésekben is füg­getlen a problémákkal vivődő, a lelkét kitáró művészt. Dr. Borka Géza. * Itt említjük meg, hogy Nagy Márton gazdag képkiállitása holnap, vasárnap d. e. féltizenegykor nyílik meg a Kul­túrpalota emeleti nagytermében, egy nagy keleti szőnyegkiállitással kapcso­latban. A megnyitásra és a kiállítás egész tartalmára ezúton is szívesen meghívja a művész az érdeklődő közön­séget. □ Farkas Márta hangversenye Érsek­újváron. Farkas Márta jeles hegedű­művész földink, akinek neve nemcsak szükebb hazájában, hanem országosan is ismert és jóhangzásu művésznév, sok sok meleg sikerre tekinthet vissza. A legutóbbi fényes sikerét csak a közel muiiban aratta Érsekújváron, ahol magas művészetével egy csapásra meghódította a nehezen felmelegedő érsekujváriakat. Az érsekujváriakat annyira elragadta Farkas Márta igazi, vérbeli művészete, hogy már akkor megigértették a nép­szerű művésznővel, hogy még többször is gyönyörködhessenek mű vészi hegedű­­játékában. Az érsekujvári mielőbbi fel­lépésének a megigéríetáse nem volt puszta udvariassági téay, mert az érsek­­újváriak állandóan érdeklődtek a művész­nőnél hogy mikor váltja ba ígéretét? A művésznő engedve a többször meg­ismételt kérelemnek, ígéretét beváltja és október hó 23*án, a jövő szombaton tartja meg nagyszabású hangversenyét Érsekújváron. A hangverseny iránt nem­csak Érsekújváron, de a távolabb eső vidéken is igen nagy érdeklődés nyil­vánul meg. Komáromból is sokan rán­­dulnak át Érsekújvárra a nagyszabású hangversenyre, amelynek műsorán Lalo spanyol hegedű versenye, Hubay, Schu­bert, Mozart, Rimäky—Korszkow és Tschaikovszky legszebb alkotásai sze­repelnek. A hangversenyre még vissza­térünk. Törvénykezés, (§) Elfelejtette visszaadni az arany karikagyűrűt. Jellegzetes cigányeset. Ra­fael Mária oláhcigány asszony Komá­romban, 1926. évi julíus hó 30 án megjelent Németh Istvánná lakásán, hogy kártyából jósoljon neki. Azt jósolta többek között, hogy Némethnét rokonai gyűlölik, de majd ő megbabonázza úgy, hogy a végén minden rokona kedvelni fogja. Azonban a jősnő szerint ehhez a jeggyürü kell, amit a hiszékeny Németh­­nétői át is vett Rafael Mária azzal, hogy másnap visszaviszi. Persze a gyűrűt a mai napig sem vitte vissza. A komá­romi törvényszék pénteken vonta fele­lősségre a cigányasszonyt csalás büntette miatt. A vádlott a terhére rótt bűncse­lekményt beismerte és az ismeretes „kézit lábát csókolom*1 kifejezésekkel igárte, hogy a kárt meg fogja téríteni de soha többé nem cselekszik ilyet Dacára azonban nagy fogadkozásának, a törvényszék 8 heti fogházra és 80 K pénzbüntetésre ítélte Ráfael Máriát. Az Ítélet jogerős. (§) Elzárásra ítélt kommunista. A folyó évi május hó 9 én Bogyán és Tanyon kommunista gyűlési tartottak, amelyen Matyus Gáspár pozsonyi kom­­f munisía is beszélt és beszédében azt

Next

/
Thumbnails
Contents