Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-10-14 / 123. szám

1926. október 14. Komáromi Lapok 3. oldal. „Tungsram" D lámpa időre évenkénti költségvetésébe, mert ellenkező esetben inkább hagyja kátyú­ban az utcáinkat, azokból még köny­­nyebben tudunk kikerülni, mint azokból az uj terhekből, amelyek egyszerre sza­kadnak a nyakunkba. A háborús generáció éppen elég ál­dozatot hozott, igazság és kötelesség, hogy az utánunk jövők is résztvegyenek a hosszú évtizedekre kiható munkák költségeinek előteremtésében. liliialoiniaiiilalÉisi? (.Komárom Léván) Mindig örülünk, ha szükebb hazánk, Komáromról valami dicsérő szót hal­lunk. Ebben az örömben ismét részünk van, amennyiben egyik laptársunk, Ker­­sék János költő és szerkesztő lapja, a Léván megjelenő Bars cirnü hetilap leg­újabb száma igen meleg hangon ir a komáromiak lévai látogatásáról. A me­leg sorok olyan sok kedves dolgot mondanak el á komáromiakról s a ma­gyar kultúra iránti kötelezettségről, hogy i!lő dolog, ha mi is elolvassuk. Éppen azért a szépen megirt cikkbő' kiemel­jük az alábbiakat. A lévai Bars legutóbbi számának tárca rovatát a komáromiak látogatá­sának szenteli és Komárom Léván cim alatt többek között ezeket mondja: A Komárom és Léva között fennálló társadalmi és kulturális kapcsolatot a komáromi iparos kör műkedvelő gár­dájának látogatásával szorosabbra fűz­ték. A komáromi iparosok a magyar élet fejlesztését fűzték ki célul. Ma a korszellem megkívánja, hogy a magyar iparos és a magyar munkás egyik ke­zében a kenyeret adó szerszámot, a másikban psdlg a tudást fejlesztő, kul­­turszellemet emelő könyvet tarisa, hogy méltó helyét megtarthassa, sőt emel­­hfsse, az eléje mesterségesen tornyo­suló akadályokon is keresztül. A Ko­máromi Iparos Kör kebelében ezért alakították meg a művelődési osztályt, hogy ezt a felfogást érvényesítse és valóra váltsa. És a komáromiak, ennek a szenvedő ősi magyar városnak ipa­rosai, akiknek fülébe a nap minden percében bánatos panaszokat csobog a szőke Diné, nagy lelkesedéssel szol­gálják a magyar kultúra élete biztosí­tásának nemes ügyét. És a lévaiak azért fogad:ák őket oly meleg szeretettel. A komáromi műkedvelők munkássá­gának jelentőségét fokozza ama tény, hogy rácáfolni igyekeznek azon régi felfogásra is, hogy a magyar nép nem muzsikáló is. A komáromiaknak már meg van a saját műkedvelő zenekaruk is. Ennek a lelkes kis magyar amatőr színjátszó társaságnak azonban nemzeti szempontból még nagyobb jelentőségű feladatot lehetne kijelölni a szlovenszkói magyar színpadi irodalom terjesztése terén s ebből a célból fel kellene venni az összeköttetést a szlovenszkói ma­gyar irodalmi körökkel. Vasárnap délelőtt a vasúti állomáson a vendéglátó lévai asztalos, lakatos és bádogos ipartársulatt küldöttsége Kos­­tyek Józseffel az élén fogadta a ven­dégeket, akiket Boldoghy Gyula ipa ros köri elnök vezetett, Veiük érkezett Fiissy Kálmán nemzetgyűlési képviselő is családjával együtt és dr. Baranyay József komáromi szerkesztő. A vendé­gek bevonulása olyan impozáns volt, hogy diadalmenetnek is mondható. A menet élén ötven fiatalemberből álló csoport haladt feldíszített kerékpárokon. A színes csoportot követték mintegy busz autón a vendégek, akiket a város közönsége barátságosan köszöntött a járdák mentén sorfalat állva. A viga­dóban villásreggeli volt, majd a város megtekintése került sorra. A tatárjárás korabeli lévai várban a nagy magyar múlt emlékei fölö tt el merengtek a láto­gatók. A lévai vár történelme megihleíte Komárom nagy fiát: Jókai Mórt is, aki Szeretve mind a vérpadig cimü remek szép müvében állított emléket Lévának. A vár alatt, a város szélén fehérük ; Tisza Ilona háza, aki (később sértett hiúságból Rákóczi ügyének árulójához) Ocskay brigadéroshoz ment nőül. A magyar színpadi irodalom egyik nemes ívelésű alkotása lett belőle Herceg Ferenc szellemén keresztül, az: Ocskay 1 brigadéros, amit éppen most újított fel j Budapesten a Nemzeti Színház. Délben ! a Vigadóban 150 teritékű ebédet adott ! a vendégek tiszteletére a vendéglátó : lévai ipartársulat. Ebéd alatt elsőnek 1 Frasch József, a lévai iparos olvasókör elnöke üdvözölte a komáromi vendé- : geket. A szives szavakra Füssy Kálmán ; képviselő, majd Boldoghy Gyula vála­­szolt, akik a magyar kultúra ápolására j és fejlesztésére hívták fel a független j iparos társadalom összefogását. Koper­­niczky Kornál a lévai katholikuskör titkára a kath. kör üdvözletét tolmá­csolta és kifejezte a kör együttérzését a komáromi műkedvelők kulturális ' törekvéseivel szemben. Éder Kálmán, j Kostyek József, Presztolánszky Blla és mások felköszöntői után vig hangulatban \ töltötték az időt a délutáni órákig. Este zajlott le a szinielőadás. Ez al­kalommal a városi színház hatalmas j terme szűknek bizonyult, sokan már nem ; férlek be. Martos—Bródy—Jakobi ope- j rettje: a „Leányvásár“ ment. Lendületes I szépen pergő előadás volt. A szereplők I könnyedén birkóztak meg a műkedvelők I számára súlyos próbát felállító operett­­előadás nehézségeivel. A főszerepekben a kedves hangú'primadonna, D >mná­­novics Bözsi éneke és játéka nyomán hangosan zengett fel a taps, amiben osztozott a jó színpadi megjelenésű és képzett hangú Langschádl János is, Prutser Magda és Baráth Ernő szintén kellemes duettet alkottak. Színes játé­kuk és táncuk hütása zajos volt. A da­rab nagyszámú szereplőit nem számol­hatjuk elő név szerint, de mindannyian jókedvvel és rutinnal szolgálták azt a fényes sikert, mely ezt az elő adást jel­lemezte. A zenekar szintén lelkes és fá­radhatatlanul derekas munkát, fejtett ki amiben oroszlán rész illeti a derék kar­mestert: Tóth Gézát, aki iparosember létére nagy idealizmussal áll a zene szolgálatába s az égés operett zenei részének betanítása az ő kitartó mun­kájának eredménye. Kaubek Frigyes az ügyes kezű és ötieles rendező tisztét látta el. Előadás után nagy szüreti mu­latság volt, mely a hagyományos jó­kedvvel régi lévai szokás szerint reg­gelig tartott. Vonatinduláskor aztán bu csura nyúltak a komáromi és lévai kezek és felhangzott a: viszontlátásra.. - Ky -Ezeket mondja többek között a cikk és mi kétszeresen örülünk, hogy a ko­máromiak látogatása olyan meleg visz­­hangot váltott ki. DIANA sősborszesz DIANA erem DIANA púder DIANA szappan Szent Rókus lábsó uj lábat csinál. Hasz nál tyúkszem, kémé­nyedégek, dagana tok, izzadtból-, bőr­égés, dörzsölés és fa­gyási daganatok ellen Spekuláció a cukor körűi. (Mi a cukorhiány okai — Az elrejtett cukrot az uj gyártmányokkal együtt akarják forgalomba hozni. — Egyes kereskedők árdrágítása) Emelik a cukor árát I — riasztó hír­ként futott végig a cukorfogyasztásra szorult közönség körében. Emelik, mon­dották, még pedig azért, mert kevés a cukor, az idei cukorrépa termés nem nagyon kecsegtet valami nagyon. Az igazi cukorhiányt azonban nem az okozza és nem az növeli, hanem egyes kereskedők kapzsisága, akik el­rejtették a cukrot, számítván arra, hogy a cukor árát emelni fogják és az olcsón beszerzett cukrot magas áron adhatják el és igy a hasznuk kétszeres lesz. Amint kipattant a titok, hogy a cukor árát emelni fogják, igen sok fűszer­­üzletből eltűnt a cukor és legfeljebb csak protekciós embereknek adtak igen kis mennyiséget. A legtöbb kereskedő sopánkodva panaszolta, hogy a nagy üzletekből nem tudnak cukrot kapni. Enné! azonban még nagyobb dolog 1 is történt. Dacára annak, hogy a cukor árának az emelésére vonatkozó tárgya­lások még nem nyertek befejezést, már is egyes kereskedők 30 fillérrel fel­emelték a cukor árát, holott még az ár nagyságában a kormány nem egyezett meg a gyárosokkal. A hatóság érdeklődjék kissé a dolog iránt és döntse el, hogy jogos-e már most emelni a cukor árát a kormány és a cukorgyárak közötti tárgyalások befejezése eiőtt ? Ha igen (bár ezt kissé furcsának tartjuk), akkor bele kel! tö­rődnünk ebbe a kissé korai és indoko­latlan áremelésbe, de ha nem jogos ez az áremelés, akkor talán tudni fogja a hatóság a kötelességét a fogyasztók megvédésére. Legtöbb üzletben már 30 fillérrel drágább a cukor. De mi ehhez a 30 filléres áremelke­déshez a gyárosok által támasztott igény, ők nem filiéreznek, hanem koro­nákkal emelik azokat. A cukor a legfontosabb közszükség­leti cikkek egyike. Éppen ezért is áll mindig az üzleti spekuláció központ­jában. Nemrégen publikálták a cukor­gyárak, hogy az idei kevés cukorrépa­termés következtében a mostani kam­pány produktivitása megköveteii az áremelést. Ennek következtében a cukor árát az eddigi 5 K 60 f-ről 8 K ra emelik fel kilónként. E bejelentés máris kellemetlenül érez­hető a közönség körében. A kereske­désekből valósággal eltűnt a cukor. Valósággal a háborús időkben gyakran előfordult áruelrejtések eseté jut eszünkbe. A helyzet jelenleg az, hogy Komáromban nem igen lehet kapni cuk­rot. A kiskereskedő azzal okolja a cukorhiányt, hogy a nagykereskedőtől nem kap árut, a nagykereskedők viszont a gyárak rezerváltságával takaróznak. Az eredmény pedig csak az, hogy a kockacukor végképén eltűnt a piacról, mintegy két hét óta. Tiz-husz kilogra­­mos tételek vannak csupán a kiskeres­kedőknél. De persze ez is kristálycukor. Nem célunk senkit ok nélkül gyanú­sítani, de le kell szögezni a tényt, hogy a cukor elosztását és forgalomba hozá­sát a spekuláció igyekszik saját szol­gálatába állítani. A terv világos. Addig nem akarják forgalomba hozni a cukrot, mig az uj kampány 8 K-ás produktuma nem jön forgalomba. Amint ez bekö­vetkezik, egyszerre piacra kerül a most elrejtett 5 K 60 f es cukor is, — de természetesen az uj magas egységáron. Ezáltal érzékeny károsodást okoznak a fogyasztó közönségnek. Szigorú vizs­gálatot kell indítani ez ügyben az ille­tékeseknek s elejét venni annak, hogy néhány ember spekulációs céljainak kísérleti nyulaként szerepeltethesse a fogyasztó közönséget, Ds mit használ mindez az előre vetett árnyékban ? A szegény nép, a betegek és a kisgyermekek legfontosabb táplá­lékát, a cukrot, amely nélkül még a legszegényebb háztartás se képzelhető el, olyan nagy szökkenéssel akarják emelni, amely katasztrófát jelenthet a közélelmezésben. Ezen okvetlen segí­teni kell. Madame Kalontai* — Szovjetoroszország női nagykövete Mexikóban. — Ez a magyaros nevű hölgy egy vér­beli orosz tábornok felesége, maga is vérbeli orosz, mag«s, karcsú, nagyon elegáns és még mindig szép asszony, (körülbelül 45—50 éves) akit a sors egészen különös romlottságokkal vert meg. Madame Kalontai nagyravágyó asszony létére középosztálybelinek szü­letett. Ennélfogva gyűlölte az ariszto­kráciát és az udvart, amelyhez, bár vidéki garnizonokban fölcseperedett férje elég szép rangot ért el, — sem­mi köze nem lehetett. Kárpótolta ma­gát apró kis kalandokkal s tán eny­­nyiben marad, ha el nem következik * forradalom. Attól a perctől madame Kalontai kommunista lett. Nem haraggal, hanem nagyravágyásának és lelki romlottsá­gának feneketlen mélységével. Sokat utazott, eszes asszony, de nem láng­elme. Mégis fascináló előadásával, forró „lelkesedésével“ csakhamar vezéralakja lett az uj rendszernek s több kisebb csillag után — Lenin mindenható ba­rátnője. Ettől a naptól kezdődik a szeren­csétlen Oroszország tiz éven és tiz generáción átváló jóvátehetetlen meg­rontása. Madame Kalontaira bízták az ifjúság nevelését. Korlátlan ur lett min­denkin, akinek valami köze volt a gyermekhez, lett légyen az szülő, tanár, iskola, orvos, ápoló — vagy maga a szegény, szerencsétlen gyermek. Madame Kalontai elvei szerint ugyanis lopni nem bűn, csupán egészzéges kom­munista ösztön, mely nem ismeri a magántulajdont. Gyilkolni nem bűn, csupán jogos kommunista Ítélet mások hitványságáról, A kokain, körispor, morfin és hasonló szerek használata az egyén joga és senkinek sem áll hatal mában beleszólni, ha a gyermek élni akar e jogával. A test — hirdette ez az átkozott asszonyi állat — mindenki­nek korlátlan tulajdona: Annak adhatja, akinek akarja. Nincs „erény", ez csak a polgári társadalom rabbilincss. A vágy (nem a szerelem — eddig a neme­sebb fogalomig fel sem tudott emel­kedni) természetes ösztön, melynek bármilyen kielégítése természetes. Nincs testvér és testvér, szülő és gyermek, ez mind nem bűn. A test és a vágy joga korlátlan .. . Madame Kalontai tette szállóigévé azt az elvet, hogy „áldott az anyaság“ s különös dicsőségnek hirdette szerencsétlen megrontott gyer­mekek, 13—14 éves leánykák anyasá­gát. A nyitrai vadász és kynologiai club lezajlott 12 élő és agyaggalamb versenye közül kilenc első, 4 máso­dik és 3 harmadik. A két nagyszombati versenyen pedig mindkét első 1 második és 2 harmadik dij lett Seifert­­féle fegyverekkel és töltényekkel megnyerve. — Számok bestéinek I Érdeklődők kérjenek árajánlatot special galamblövő töltényekben és agyaggaiamb lövé­szeti berendezésekben: 439 Seifeart József cégtől, BRATISLiVA, Halászkapu a. 4. sz. Alapítva: 1840. Telefon: 252.

Next

/
Thumbnails
Contents