Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-10-12 / 122. szám

4. oldal. Komáromi Lapok 1926. október 12. azlovenszkói teljhatalmú miniszternél interveniált a juszlicmord ügyében s sikerült meggyőznie a felsőbb hatósá­gokat, hogy mindenképpen méltánytalan a zsupán rendelete, mert egyrészt a lex Dérer—Szent-Ivány kihirdetése után je­lent meg ez, ennek a törvénynek a szellemével mindenképpen ellenkező kiutasító végzés, másrészt pedig, még ha magyar állampolgárokról is volna szó, az, hogy valaki magyar állampol­gár, nem jelenti azt, hogy a köztársa­ságban alkalmatlan idegen. Az inter­venció a legteljesebb sikerrel járt, mert az elmúlt hétfőn kézbesítették ki az érdekelteknek a teljhatalmú miniszter végzését, mely a kiutasítást hatályon kívül helyezi azzal az indokolással, hogy a zsupáoi végzésben nincsen kel­lően igazolva az, hogy a kiutasítottak alkalmatlan idegenek a republika s?á mára. — Az indokolás igen mgy meg­nyugvást kelteti, mert a politikai bákü­­lékenységnek egyik jelét tanúsítja. Ugyanennek egy szimtornája az a nem érdektelen tünet, hogy a kiutasítottak érdekében, akik közismerten keresztény­­szcciálista vezetőemberek, a magyar nemzeti párti Hoiota dr. interveniált igen örvendetes sikerrel. Ha ebben a Magyar Nemzeti Párt aktivista politi­kájának egyik sikerét láthatjuk, úgy nagy örömmel üdvözöljük azt. — Csak egységes rozslisztből sza­bad kenyeret sütni ? Már hetek óta hire jár, hogy a csehszlovák kormány a há­borús takarékossági rendszabályokra emlékeztető módon akarja fölvenni a küzdelmet a kenyér drágulása ellen. Ezirányban a kormány néhány hónap­pal ezelőtt törvényjavaslatot is terjesz­tett a parlament elé, de a politikai vi­szonyok akkor úgy alakultak, hogy a javaslat nem került tárgyalásra. A kor­mány most rendeleti utón akarja tervét megvalósítani, de a terv különösen az iparosok körében most is nagy ellenál­lást vált ki. A kormányrendelet, amely hirszerint már a legközelebbi napokban megjelenik a hivatalos lapban, többek között a következőket mondja: A ren­delet kihirdetésének napjától rozsból csak egységes lisztet szabad őrölni. Az egységes rozsliszt-típuson és a kot pán kivül a rózsból mást nem szabad ter­melni. Másfajta rozsliszt termelése tilos. A rendelet vonatkozik azokra is, akik sajáttermésü rozsukat őröitetik ki. A kereskedők, iparosok és más közvetí­tők csak olyan rozslisztet hozhatnak forgalomba, amely a rendelet előírásai­nak megfelel. A rozslisztet leplombált zsá­kokban kell forgalomba hozni és eladás előtt nem szabad más liszttel keverni. Kenyeret csak rozslisztből szabad sütni, azonban a rozslisztbe szabad búzalisz­tet is keverni. A rendelkezések nem vonatkoznak a kukoricakenyérrc, zab­kenyérre és más különlegességi kenye­rekre. A rendelet vonatkozik a külföldi lisztre is, amennyiben legalább nyolc nappal a rendelet életbelépése után le j nem szállították. A rendelet előírásai­nak meg nem felelő liszikészletekct legalább öt nappal a rende'et életbe­léptetése után az elsőfokú politikai ha­tóságnál be kell jelenteni. A rendelet végrehajtását egy bizottság végzi, ame­lyet járásonként a gazdák, malomtulaj­­donosek, pékek és fogyasztók képvise­lőiből választanak meg. A rendelet el­len vétőket a politikai hatóság 20000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, hat hónapig terjedhető fogházbüntetéssel és az iparigazolvány megvonásával bün­tetheti. — Római ut. Lukácsovics József komáromi r. kath. káplán fogadalmához híven Rómába utazott hétfőn, ahol több napig fog tartózkoni. — A Királynő rózsája második elő­adása a Legényegyletben most vasár­nap szintén zsúfolásig megtöltötte a néző teret. A nagyszámú közönség kel lemes meglepetéssel látta a nézőtér felé igazán művészi Ízléssel megnagyobbí­tott színpadot az uj előfüggönnyel. A megnagyobbodott színpad kát oldal­oszlopa nagyon emeli a hatást, amelyet mintegy megkoszorúz Berccz Gyula szobrászművész, e kiváló tehetségű, rokonszenves földink művészi alkotása, j a színpad fölé helyezett hatalmas dom­borművé, amelynek kedvesen mosolygó angyalai a művészetet szimbolizálják, j A fiatal művésznek őszinte szívből gra­tulálunk a pompásan sikerült legújabb alkotásához. Ami magát az előadást, a darab kiállítását, a díszleteket és szebb­„5 UHR TEE” VII. füzete ára 34 Ke, megjelent és kapható Spitzer Sándor könjvesboljában, Telefon 80. Komárom, Nádor utca 29, sz. Telefon 30. nél-szebb ruhákat illeti, egészen mél­tóak voltak a Legényegyesület eddigi előadásaihoz, sót ezeket felül is múlták. R. Moly Margit művésznő királynője igazi fenséges jelenség volt, magával ragadó, megható és könnyeket kicsaló és maradandó emlékeket hagyó. A „Lehullott a rezgő nyárfa levele“ jele­nete olyan csodás és mély benyomást keltő, hogy arra még nagyon sokáig fogunk vi3szaemlékezni. Csodás toalett­jei méltó feltűnést keltettek. Lenhardt Lina Szüzijét szívből játszotta meg most is és meleg, megkapó játéka osz­tatlan tetszést kelteit. Czirja Rózsi (Koháry grófné) a kitűnő gárda bájos, eleven ördöge ének játéka csupa kacagás, derűs jókedv és melegítő napsugár volt. Windeisen Manci lenge, tünemé­nyes ballett tánca ma is tomboló sikert aratott. Hegyi Lajos (István báró) igazi bensőséggel játszott és amit a szája mondott és énekelt, a szive is átérezte. Pataky József kurtanemesével hatalmas sikerrel gazdagította eddigi babérait, olyan és tőle megszokott ős humorral adta szerepét. Balogh Kálmán, ez a kitűnő komikus ma is sok derűs per­cet szerzett a pompásan megjátszott császári biztossal. Egyik a legjobb ala­kítás volt a másik Balogh Miklós tőről metszett erdésze. A többi szereplőkről is csak jót mondhatunk. Kis szerepei­ket is dicséretes tudással játszották meg. A zenét a 12. gy. e, zenekara látta el nagy sikerrel, őszintén gralu- Iálhalunk Király József főrendezőnek e minden tekintetben sikerűit és igazán pazar fénnyel kiállított, gyönyörű ruhák­kal tarkított, megkapó díszletekkel szí­nezett pompás előadáshoz. A művészi díszleteket Balogh Miklós tervezte és készítette és Török János festette. A szebbnél-szebb táncokat Pataky József rendező tanította be, akinek Király József mellett szintén nagy érdeme van az osztatlan sikerben. Természetesen a a siker lelkét, a kiváló gárda adja és itt az oroszlánrész R. Moly Margit csodás művészetét illeti, aki meleget, fényt sugárzó tündöklő napja az egész előadásnak. A kiváló előadással bemu­tatott darab megérdemli, hogy sokéig műsoron maradjon, — A valíástsnifásért. A pozsonyi szakiskolák tanulóinak szülői vasárnap e hó 10 én délelőtt 11 órakor szülői értekezletet tartottak Pozsonyban a Primáspalota fükörtermében, hogy ki­fejezésre juttassák gyermekeiknek hit­oktatása érdekében emelt természetes kívánságukat. Értesülésünk szerint ez a mozgalom az érdekeit szülőknek minden felekezeti és nemzetiségi rétegét cselek­vésre készteti úgy a magyar, mint a szlovák és német polgári pártok meg­értő támogatására talált. Ezt bizonyltja az a körülmény, hogy a szlovák lapok legnagyobb része a meleg szimpátia hangján nyilatkozott meg erről az akció­ról és igy bátran remélhető, hogy a vasárnap megtartott értekezletnek haté­kony és a jövő generáció érdekében áleásos eredménye lesz. — Orvosi tanács melynek nem lesz foganatja. Hát persze, hogy a divatba szól bele az orvosi tanács é3 ezért nem fognak rá halgatni a nők, akiket pedig a tanács illet. Az ajkpirositóról van szó, amelyről egy egészségügyi folyó­irat azt írja, hogy káros akkor is, ha a festék mentes minden mérges anyag­tól Az előbbi esetben feltétlenül bejut a gyomorba, ahol idővel egészségi za­varokat teremt, az utóbbi esetben pedig kiszári ja és kicierepesiíi a gyönge ajk­­bőrt. Tehát — mondja a jő tanács — nem kell hozzászokni az sjkpirositóhoz, aki pedig már használja, az jól teszi, ha minél hamarább lelesz róla, móri a vége súlyos mérgezés lesz. Ahogyan mi ismerjük, az ajk festés nagyon el­terjedt divatjának hódoló nőket, félváll­ról fogják venni ezt az okos és jőaka­­ratu tanácsot és inkább megkockáztatják a mérgezést, de a díváiból nem en­gednek. Pedig nagyon rosszul teszik, már csak azért is, mert a festett ajak egyáltalán nem szép. — A Leányvásár negyedszer került színre a Kultur házban f. hó 10 én dél­utáni előadásban, A komáromi Iparos­kör lelkes műkedvelő gárdája vasárnapi előadása is nagy publikumot vonzott s aiig volt észrevehető, hogy ugyanaznap este a Kath. Legényegyesület Í3 foly­tatta a .Királyné rózsája“ cimü bájos Farkas daljáték bizonyosan sorozatos nak remélhető előadását. Az Iparoskör gárdájáról ezúttal sem lehet mást, csak elismerést mondani azért a fáradságos munkáért, amely a Leányvásár szinre­­hozatalát lehetővé tette. Domndnovics Bözsi ismét bravúrral tett eleget Lucy nehéz énekes szerepének, valóban olyan hanganyaggal rendelkezik, amely egy kis iskolázás után még sok műkedvelő si­kert hozhat az ambiciózus /gárda szá­mára. Bessy szerepében Prutzer Magda bájos biztonsággal, kedves jókedvvel válik Fritz—Barátit kitűnő és sok tap­sot méltán megérdemeli partnerévé. Tom Migles—Langsádl János, Blahó Lajos nemcsak elmondják, de megját­­szák szerepeiket. Az egész színpad kü­lönösen mozgalmas a II. felvonásban, amelyben a bájos leány sereg, a fess hajóskapitány— Bsrza Józseffel az élén hozza lendületbe a darabot. A szorgal­mas zenekarral az Iparoskör megoldotta a mindig nehéznek bizonyult zene-kér dést. Ezzel nagy szolgálatot tett az Iparoskör érdemes vezetősége az iparos­­ifjúság nevelésének és nagy költséget kiméit meg, amelyet további kulíur­­munkájára tud majd fordítani. A mű­kedvelő előadásoknak nem lehet célja a mindenáron való pompa kifejtés, ezt hagyják derék műkedvelőink a hivatá­sos színészeknek. A pompa, a túlságo­san erőszakolt uj és uj díszletek, a mindig súlyos százasokba kerülő zene­kari dijak rengeteg pénzt emésztenek fel, amelyek a valódi kullur-munkától vonódnak eb A kulturális egyleteknél nem lehet öncélúvá fejleszteni a szín­játszást, ez csak egyik eszköze lehet a nevelő munkának. Még egyet! A sze­­repbeísnulásnál a rendezőknek gondo­sabban kellene ügyelni arra, hogy a színpadon ne „komáromiasan“ társalog­janak. A színpadon ügyelni kell a ma­gyar nyelv, a magyar beszéd tisztasá­gára és irodalmi formájára. A nyelv a színpadon diszöltönyben s nem hétköz­napi szakkóban kell, hogy megjelenjék. A minden ízében kiformált magyar iro­dalmi nyelv megérdemli, hogy erre is vigyázzanak azok, akik oly szeretettel, oly igaz kullur- szeretettel fáradoznak a fiatal generáció nevelésén. Akomáromias beszéd mindegyik műkedvelő gárdánál észlelhető. (i. g) — Levelezzünk a messze idegenben szolgá’ó magyar katonákkal! A szer­kesztőhöz nagyon sok és sokféle kér­déssel és kéréssel fordulnak. Persze a leggyakoribb kérés, hogy a beküldött verseket bíráljuk meg. E tekintetben a legtöbb csalódás a szerkesztőket éri. Hányszor hoz a posta a szerkesztőnek vaskos, hatalmas levelet. Azzal az édes reménységgel bontja fel, vaiami ko­moly tárgyú, tudományos témájú kéz­iratot küldött valamelyik derék munka­társ és kevesebbet kell írni szegény szerkesztőnek. És óh borzalom! Hány­szor éri a csalódás a szerkesztőt az ilyen levelek felbontásakor. A szer­kesztői olló egyet csattan é3 a boríté­kot felvágja a szerkesztő és a hasz­nálható kézirat helyett döcögős versek kerülnek elő. Ez aztán az igazi bor­zasztó csalódás! Manapság már félve bonlja fel az ember az érkező levele­ket é3 egy régi kedves melódia csen­dül önkénytelenül a fülünkbe a Ripp­­böi: Reszketek mint a falevél, Felnyitni nem merem, E fog a félelem. E pillanatban is egy vaskos levelet hozott a posta és mi volt b?nne?Egy döcögős, csapni való vers, hoss u mint az ország útja. Ismét egy csaló­dással több. A tervezett uj adók ki fűzőinek melegen ajánlom a rossz versiróknak a súlyos megadóztatását. Tungsram M. R. rádiócsövek Tökéletes vétel. Eltitkolásról sző sem lehet. Mi szer­kesztők könyörtelenül kiszolgáltatjuk az adókivető bizottságnak a szerkesztők legnagyobb ellenségéi: a rossz vers­­írókar. Szóval sok minden kéréssel fordulnak hozzánk, de az előttünk fekvő kérés egészen uj dolog. Messze idegenben szolgáló magyar újoncok fordultak hozzánk e szokatlan kéréssel Eddig az idegenben szolgáló magyar fűk rendesen azt kérik tőlünk, hrgy tegyük közzé ezt a kérésüket, misze­rint olvasni való könyveket, újságokat i küldjenek a magyar fiuknak. A hoz­zánk most beérkezett levelező lap egészen uj dogot kér. A messze ide­genben szolgaió magyar fiuk azt kérik, hogy a magyar tesívérek levelezzenek velük, hogy a magyar szót, a magyar írást el ne felejtsék az unatkozó ma­gyar fiuk, akiknek nagyon hiányzik a magyar társaság és ezt a társaságot akarják pótolni a levelezéssel. A ké­relmük különben igy hangzik: Kedves szerkesztő ur! Felkérjük mi magyar fiuk innét a cseh városból, hogy tegye körzé, hogy magyar tesivéreink levelezzenek velünk. Ezáltal mi megkönnyebbülnénk, mert a mi magyarságunk itt visszafejlődik, mert itt mindenhol csak a cseh szót halljuk. Meg van mindenünk, de az a minden nem pótolja azt, ami nekünk legjobban hiányzik, a magyar társasá­gunk. E>!őre is hálás köszönetéi mon­dunk a Boiesiavban élő unalomra Ítélt magyar fiuk. Leveleket: Vojin Anda Jan kul. roi 8/48. Mladá Boleslav címre kérjük. Azután majd válaszolunk azokra. E kérésre természetesen a gyengéd nem szive fog első sorban meglágyulni. Nekik még van idejük és kedvük le­velezésre. Nosza rajta tehát falu és város szépei, Írjatok a fenti fiuknak, hátha a levelezésnek aztán házasság lesz a vége, Azon azonban mód felett csodálkozunk, hogy e messze főidre szakadt magyar fiuk nem hagytak ott­hon egy egy uláruk titokban szomor­­kodó kis lányt, akivel nemcsak lehet, de illik is levelezni. Hát akinek ilyen babája van otthon, az igazán nern szo­rul az idegenekkel való levelezésre. Akinek kedve van ez unatkozó magyar fiukkal levelezni, az szórakoztassa le­veleivel őket. — A szociális biztosítás Járulékai miatt általános a panasz. A legutóbb életbeléptetett u. n. szociális biztosítás újabb terheket rakott úgy a munka­adókra, mint a munkásodra. Az a ha­talmas apparatus, amely ezt az újabb — azt mondhatjuk — adónemet kezeli, jórészt fel fogja emészieni azt a sok­sok milliót, amit a munkások és ke­­nyéradó gazdáik befizetnek. Senki sincs ellene a szociális biztosítás intézményé­nek, de ahogyan ez megszerveztetett, amilyen elviselhetetlen járulékokkal dol­gozik, az méltán adhatott tápot az egyre hangosabbá váló elégedetlenségnek. A parlamenti gyorslalpaiás ennél a tör­vénynél is csak azt nézte, hogy ismét miiiiá dók fizettessenek be a szociális intézmények pénztáraiba, de hogy ez az intézmény a rergeteg anyagi áldo­zatokkal szemben valóban szociális gondoskodást is nyújtsanak, arra igen kevés kilátása nyílik a munkásságnak. Reméljük, hogy a parlament még fog foglalkozni ezzel a kérdéssel s a szo­ciális biztosítási az eddiginél szeren­csésebb formában fogja megoldani. — Követendő péfda. Ipolyságról je­lentik: Az 1927. évi községi költség­­vetések most kerülnek tárgyalás alá és maguk a költségvetések és ezeknek

Next

/
Thumbnails
Contents