Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-07-10 / 82. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1926. jóiig« 10. ,, w UNGARE a szerencse! A 14. osztály sorsjáték f. évi május 29-ki húzásán az HQÍR S. bankházának, KR4TISLAVA, Mór-utca 20. szerencsés vevői nyerték meg a legnagyobb főnyereményt 300.000 K-t a 213619 sz. sorsjeggyel SIESSEN vásárolni ezen szerencsés bankháztól osztálysorsjegyeket még a mostani főhuzásokhoz. Az uj sorsjáték I. o. sorsjegyei is már kaphatók.» be, amikor évzáró istentisztelet után a bizonyítványokat osztották ki. A községi elemi iskolába a beiratkozások augusztus 29 30. és 31. napjain lesznek az iskola helyiségében, az 1926/27-ik iskolai év szeptember 1-én kezdődik istentisztelettel. A szünidőben a távollevő igazgatót augusztus 15 ig Tóth Imre rendes osztálytanító helyettesíti. Koaäroitäl HM, mei vissza. (Harminc éves érettségi találkozó. — Régi emlékek. — Szomorú és vig dolgok.) Az élet forgataga hol ide, hol oda szórja az embert. Az én bölcsőm Kamocsán, a zöldhagyma hazájában ringott. Igen ringott a bölcsőm, mert minket még nem ráncigáltak ide-oda gyerekkocsiban a korzón sétálók nem kis boszuságára. Kamocsa Keszthelytől jó messze esik és mégis az élet forgataga Keszthelyre sodort és ott a kék Balaton partja virányin, Keszthelyen jártam gimnáziumba, a premontrei főgimnáziumba. Az a körülmény, hogy Kamocsán születtem, egyszer egy végtelen kedves, felejthetetlen jelenetet szerzett nekem. Á hetedik osztályba való beiratkozásomkor történt. Uj osztályfőnököt kaptunk, Illés (István) Rafaélt, végtelen kedves öreg tanárt, a keszthelyi úri társadalomnak közkedvelt Pista bácsiját. Amikor a személyi adatokat bediktáltam s amikor azt mondtam, hogy Kamocsán születtem, az ősz tanár felugrott székéből és könnyezve átölelt és meghatott hangon mondotta: — Édes fiam, már negyven éve tanárkodom, de csak most értem meg azt, hogy szülőföldemről való diákot taníthatok. Maga Kamocsán született, én meg a szomszédfaluban: Szimőn. És a Szímőről már régen elszakadt öreg tanár szeretettel ölelte át a szomszédfaluból való diákot. Azóta aztán sokszor kérdezősködött a szülőföldről, ahonnét már oly régen elszakadt. Azóta már meghalt e derék tanárom, de e kedves jelenet sokszor csal könnyeket a szemembe. A múlt hó végén a kulturpalotai könyvtár szobámban a lexikonok, a foliánsok, s a könyves polc összes könyvei komoly és komor kinézésük kedves, barátságos ábrázattá változott. Vagy talán csak én képzeltem annak. Levelet hozott a posta kedves levelet, amelyben érettségi találkozóra hívnak Keszthelyre. A gyerek és a diákévek minden kacagós, napsugaras emlékei eszembe jutottak e meghívóra. A tanuló évek, az első tánciskola, ahol minket még lengyelkére, mazurkára, rezgő, gyors és kreutzpolkára, valcerre, dreischrittre és társalkodó magyar négyesre tanítottak az Amazon szálloda nagytermében. Eszembe jutottak az első diákszerelmek, az első ideálok és az első megjelent versem Méreiék jó öreg Keszthelyi Hírlapjában, vagy a Révai bácsi Keszthelyében, a nagy elhatározások, hogy ha törik, ha szakad, lapszerkesztő leszek, hogy a verseim leközléséf ne akadályozza meg semmi szerkesztői lelketlenség. E gyerekkori vágyam beteljesült, sajnos azonban a hozzáfűzött rózsás álomból igen sok jutott a rózsa töviséből is. Sőt ami a verseimet illeti, kénytelen vagyok álnév alatt becsempészni a saját lapomba, mert mit szólnának, hogy vénségemre is verset irok. S ha egy-egy kezdő vers kerül a kezembe, mindig eszembe jut, hogy haj mikor én is szorongva vártam a keszthelyi sajtó megjelenését, hogy hozza-e a versemet, vagy sem — és ezek a reminiszcenciák mindig háttérbe szorítják bennem a papírkosár mellett ülő, szigorú szerkesztőt. Szóval itt a meghívó Keszthelyre, a gyermekálmok ringató bölcsőjéhez. Eszembe jutott, hogy gyermek koromban is milyen messze volt Komáromtól Keszthely, hát most Trianon óta, amely egy egész országhatárt tett a két város közé. — Diák koromban csak átsétáltam a komáromi dunai vashidon, csak a hidvám obulusait kellett a zörgő bádog ládába dobni. De azóta nagyot fordult a világ, az obulusok elmaradnak, de útlevél, vámvizsgálat léptek helyébe. Szóval nagyon, de nagyon messze estem a Festetits Györgyök, a Goldmark Károlyok helikonos földjétől. És mégis elérkezett az a boldog pillanat, hogy Balatonaligánál felém csillogott a magyar tenger tündöklő tükre. A Balaton láttára eszembe jutott az e'ső Halifax korcsolyám, amelyen a Balaton jegén korcsolyázni tanultam, a sok sok szánkázás a szeges botokkal hajtott szánokon a tükör sima jégen, a sok csónakázás és szandolinozás és a sok sok fürdés. Amikor már és amikor még nem fagytam meg a vízben, a szabad időmet a Balatonban töltöttem. Annyit fürödtem (hogy a komáromiak fogalmat alkossanak róla), mint a Basilides Mária operaénekesnő unokaöccsei, a,.Basilides gyerekek, a Zoli, meg az Öcsi, meg a Riszdorfer gyerekek itt Komáromban az Erzsébet szigeti Sport Egylet csónakházánál. Sokszor attól tartottam, hogy a pórusok helyett pikkelyek nőnek majd a bőrömön, mint a Fertő tavi Hány Istóknak, a hal-embernek. Ennek a gyerekkori viziéletemnek köszönhetem, hogy a leghidegebb időben is megfürdöm. A vonat robog a gyönyörű Balaton partján. Villa villát ér. Tiz év alatt egy kör villasor lesz az egész Balaton Az első állomásom Balatonboglár. ahová egy csomó kőbányai cserkész is igyekezett. Mint tiszteletbeli cserkész, otthonos lévén a cserkész tudományban, nagyon hamar összebarátkoztunk a kedves cserkész fiukkal és érdeklődéssel hallgatták a szlovenszkói magyar diákság cserkész életéröl elmondott felvilágosításaimat. Bogláron a. Csendes otthon villába szálltam Felejthetetlen kedves órákat töltöttem itt el és a villa két, végtelenül kedves és kedélyes háziasszonya a régi hagyományos magyar vendégszeretettel fogadott és a kellemes, vidám társalgás, kacagás olyan zajt csapott, hogy a Csendes otthon nevet fel lehetett volna cserélni a lármás villával. E kedves helyen tovább kell időznöm, mert itt akartam elkövetni életemnek egy fontos életbevágó lépését. Ugyanis ez a két élénk és kedves hölgy ottlétem alatt meg akart házasítani. No persze, amit két hölgy akar, az ellen hiába kapálódzik az erősebb férfinem. A nekem szánt drága lény Katóka névre hallgatott és nyomban arról is informáltak, hogy ez a házasság anyagilag is elsőrangú, mert amellett, hogy Katóka elég fiatal, fess, csinos, jó külsejű, egészséges és jól gondozott, e frigykötéssel elválaszthatatlan kapcsolatban van egy gyönyörű négy szobás, verandás uj villa is, közvetlenül a pormentes, pázsitos Balaton partján, a legszebb berendezéssel, villanyvilágítással. Én szabadkoztam, hogy már eljárt az idő, nem való nekem a házasság, hogy majd meggondolom, szóval szabadkoztam és kézzel lábbal védekeztem, de a két asszony legény volt a gáton és azt akarták, hogy nyomban nézzem meg legalább a villát. Az még nem jár semmi kötelezettséggel és a két asszony karon fogott és mint az ártatlan áldozati bárány, hagytam magamat a vágóhídra vonszolni. „Minden vételkényszer nélkül" — ezzel a sablonos üzleti feliratszöveggel vigasztaltam magamat és mint kiadó lakás iránt érdeklődő fürdővendéget csempészett be ez a két leleményes asszony. De azért nagy lelkifurdalást éreztem, hogy ilyen közönséges hozományvadász lettem, előbb a villát nézem meg. A villa láttára azonban kezdett a lelki furdalásom alább hagyni, mert a vi'la nagyon szép volt. Virágos udvar, zárt üveges veranda, az ebédlő, a szalon, a hálószoba és a magamnak már előre kiszemelt dolgozószoba berendezése meg'epően elegáns volt, de hát édes Istenem, nemcsak szerelemmel él az ember, hanem egyéb földi jókkal is, a konyha berendezése se volt utolsó. Szóval innét fogom én Írni Faun leveleimet az itteni strandolok fürdőkosztümjeiről. A látottaktól el voltam ragadtatva és már a Balaton felől dudorászó szél a Halló! Amerikából suttogta a fülembe: Katóka légy, Katóka légy Az enyém. Szóval mint a hatezer éves Faun ezentúl innét fogom írni leveleimet. De ni csak! Hatezer év nagy idő és ez idő alatt — bevallom — sok missznek és lédinek tettem a szépet és esküdtem örök hűséget és elfütyülhetem a A cornevillei harangok Henrijével : Oh veszedelmek, Hány szép kebelnek Mondám: Szeretlek, S el is hivém! És hozzá e mellett Esküt, szerelmet Elfeledém. Istenem, mit fognak szólni ezek az ő hűséges Faunjuknak Katókával kötendő házasságához, hát minden készülő vitriol dráma békés elintézése érdekében elárulom, hogy ez a két kedves hölgy nem megnősiteni, csak megházasítani akart és itt nem egy Kató nevű hölgyről van szó, hanem egy Kató nevű villáról, amelyet melegen ajánlottak, hogy vegyem meg. A'kudtak is helyettem és a nevemben. Én a vételárból pár milliócskát ezzel akartam lealkudni a tulajdonosnőnél: — Nézze nagyságos asszonyom, eddig ha a nősülésre gondoltam, sose gyötört az a kérdés, hogy mi lesz a drága nőm keresztneve ? De ha megveszem a Katóka villát, csak ’a Katóka nevű hölgyek iránt szabad érdeklődnöm és a világ többi nője mind elveszett számomra. Ez annyira lehangoló, hogy e lelki bánatomra csak egyetlen gyógyító flastrom van ha engedni fog a vételárból. Szóval csaknem villatulajdonos lettem és kereshettem volna a Katókák között a jövendőbelimet. A rózsaszínű álom azonban szétfoszlott, mert részint a sors könyvében, részint a szanálás alatt lévő komáromi Koronabank üzleti könyvében más volt megírva. Pedig milyen sokáig elbeszélgettünk a Csendes otthonban, mindig az uj ideálról, a Kató villáról esett szó. A kakasok már kukorékolták a reggelt, amiko:: aludni tértünk. Másnap tovább robogtam. A következő állomásom Balatonszentgyörgy volt, aho! egyik osztálytársam, az ottani állomásfőnök Bük vies Béla várt. Nem kellett aggódnom, hogy a keszthelyi vonat elindul előlem, mert hiszen a főnök ur védőszárnyai a'att voltam. Előbb megmutatta a legújabb közlekedési eszközt : a sinautót, amely elegáns bársony foteljeivel röpíti tovább előkelő utasait. Szóval Balaton környéke halad erősen. Már előbb megcsodáltam a fonyódí balatoni kikötő hatalmas emelődaruját, Bizez sokkal nagyobb mint a komáromi dunai kikötő emelő daruja. Majd a keszthelyi vonatba szállók be. Százszor bejárt ismerős partrészek köszöntenek, Erősen közeledik az állomás, de ni csak, ott nem áll meg a vonat. Az állomást is messzebb vitték. Szóval Komárom és Keszthely még ezzel is messzebb esik egymástól, mintha bizony Trianon nem vitte volna elég messze egymástól ezt a két vizmenti várost. Ámig az uj állomáshoz érőink, esszembe jut, hogy mi volt az én nevem a pajtások között. Mert minden diáknak szokott lenni ilyen becéző, vagy gunyoros pajtás közti neve. (Volt közöttünk: Rete, Parva, Bögönc, Csimpansz, Horgász, Planétás, stb. stb). Az én becéző nevem nagyon előkelő volt: Báró, Másodikos koromban mellettem ült egy gazdag dzsentri fiú. Rém rossz tanuló volt szegény. Az iskolai dolgozatokat mindig az enyéméről sandította le. A jó öreg Kőváry Károly tanárunk aztán rendesen azt irta rá: L. 5. ami magyarul annyit jelentett, hogy: lopás, szekunda! Mivel gyakran rámszorult a tudományok mezéjén, tehát nagyon ragaszkodott hozzám, de azért kíéreztem, hogy ő külömbnek tartja magát, mert folyton aa, előkelő rokonaival dicsekedett előttem. Nekem is volt ugyan büszkeségem, hogy unokaöccse vagyok Kossuth Lajos Mikes Kelemenjének, Ihász Dániel 1848/49-i honvédezredesnek, aki száműzetésében önként követte Kossuth apánkat. No de nem is volt nagyobb rajongója Kossuthnak nálamnál a diákok között. De mit használt mind ez a rokoni kapcsolat az én dzsentry barátomnál! A történelmet, különösen a szabadságharc történetét egyptomi sötétség fedte agyában, tehát neki egyáltalában nem imponált, hogy Ihász Dániel honvéd ezredes unokaöccsével ül egy padban és annak gyakorlatait másolgatja le lopva, sandítva. Bizonyára az jobban imponált volna neki, ha ait mondom, hogy az utolsó Mohikánnak vagyok a mostoha fia. Szóval cselhez kellett folyamodnom.Egyszer azt mondtam e dzsentry barátomnak, hogy egy nagy titkot bhok rá, ha megígéri, hogy senkinek el nem árulja. Megígérte, tehát tudtam, hogy még az nap tudni fogjs az egész osztály. Azt mondtam neki hogy én nemcsak dzsentry vagyok hanem főnemes: báró, de családunl elszegényedett, hát rösteljük viseln a bárói címet, hát azt elhagytuk <■ nevünk elől. Az én barátom meghatva szórón A nyitrai vadász és kynologiai club lezajlott 12 élő és agyaggalamb versenye közül kilenc első, 4 második és 3 harmadik. A két nagyszombati versenyen pedig mindkét első 1 második és 2 harmadik dij lett Seifertféle fegyverekkel és^ töltényekkel megnyerve. — Szolok beszélnek! Érdeklődők kérjenek árajánlatot special galamblövő töltényekben és agyaggalamb lövé szeti berendezésekben: 439 SEIFERT JÓZSEF CÉGTŐL, BRATISLAVA, Halászkapu U. 4. S3!, Alapítva: 1840. Telefon sas. 252.
