Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-09-25 / 115. szám
8. oldal. Komáromi Lapok 1226. szeptember 25. felszabadulással. Minderre csak az < az ember képes, aki valódi koldus és valódi király. Szent Ferenc halálának hétszáz; éves évfordálóján a pápa szentévet hirdetett. Ezrek és ezrek veszik most a vilá'/ minden részéből Útjukat a távoli, ciprusszai és olajfákkal [ ékes Assisi felé. Olaszhon tiz na~y i városában íiz hatalmas szobrot áili- ; tanaik fel emlékére. A pásztorok < lejönnek a hegyekből és megfujják | furulyáikat a csodatételek helyén | Patriciusnők ismét megcsókolják azt | a gyolcsot, amelybe annak idején 1 egy másik patriciusnő a szent ki- 8 hült testét betakarja. A szegénység* I és egyszerűség ünnepét ü nepli a | világ, hivő és hitetlen, egyaránt. | (Farkas Jmr& 3 fdlv. operettje Bemutatja a Kath. Legényegylet műkedvelő gárdája 1926. ókt 3-án.) Az oly sietve s gyakran visszaütő ősz borongós hangulata akaratunk eb lenére is rá ráül fáradt telkünkre, s hatalmába kerítve lelkünk* t borzongató fájdalommal látjuk a szál dogáió falevéllel együtt háír tevő nehéz életünk éveinek hullását. De az élet muUndóságára emlékeztető ős?.i hsrgulatba még fájdalmasabban sóhajt t>e!e a hosszantartó lelki ősznek i uliurális javainkat, nyelvünket, érzéseinket hervaszíó, pusztító fagyos szeie. Van valami megkapó abbán, hegy a nép, a társadalom éppen e hervadás korszakában fog össze, hogy több áldozattal védje, öraénytéíenü! is őrizze ku^urális javait a siralmas pusztulástól. Övendetes, jelenség, hogy mint szokták mondani: az őszi szezon közeledtével összefog az ifjúság, város és faluszene dolgozik, fárad, összegyűjti az élet verejtekes munkájában elfáradt népet, s ifjúi lelkesedéssel, lángoló tűzzel, kellemes szórakoztatással, kitartó kulturális munkával mutatja meg, hogyha van is múlandóság a természetben, az emberi éleiben, r.em lehet s nem szabad, hogy legyen a lélekben 8 egy nagy múltú nép kulturális életében. Örömmel látjuk és halljuk az ifjúság munkáját, fáradozását. Jönnek az őszi esték, s mindenfelé készülődik az ifjúság, hogy magyar dallal, magyar szó csengésével, magyar muzsikának merengő akkordjaival, lelkesítő felrezgésével fakasztó tavaszt lopjon vissza a fonnyadó szivekbe. Komárom ifjúsága i3 becsű eltel akarja kivenni részét a kulturális feladatok megoldásából, melyeknek egy jó része a magyar zene, magyar dal, a magyar színjátszás. A Komáromi Kath. Legényegylet ifjúsága ily nemes célt tűzött maga elé, mikor jó hetekkel ezelőtt neki fogott lelkesedéssel, ama nagy munkaiak, hogy az Ízig vérig magyar Színjátszásnak' egy értékes gyöngyét, F-ukas Imrének A királyné rózsája c 3 fslvonásos daljátékát ismertesse meg Komárom lelkes közönségével Farkas neve is^ meretes. Az Iglói diákok, Debrecenbe kéne menni, Nótáskapiíény zseniális szerzője, rém olcsó hatásvadászatot, hanem minden darabjában az igazi magyar érzést tártja szem előtt. Magyar szivében még mindég él a rezgő fáj dalom a múlt század nagy keveredése, a magyar és osztrák levegő viaskodásából kifolyólag. Mindenhol a magyar róna, az erdélyi havasok mindent átható, átalakító az osztrák telket is magyarrá tevő levegőjét élvezi, s ezt a levegőt nyújtja darabjaiban a nisgyar sziveknek feiüdü étül Ezt találjuk a Királyné rózsájában is Nemere báró, erdélyi nemes ur, Birsben tűz a szivére egy rózsáy onnan hoz asszonyt, S üsü. De ennek erős a megvár lég, visszavágyik a bécsi udvar könnyebb levegőjére. — Azonban hiába megy, bármennyire is küzd, érzi már. hogy va.lami rcegigézfe, érzi már, hogy a magvar levigő ős is rtegba benézte, magyarrá tette. S amikor küzd, tépelődik v íszc-viszi, vissza! üldi a he-vadó rózsát a jó magyar tsíajbi. Mindvégig lebilincselő magyar mese, teleszőve a. r önteti kúria igaz magyar mókaságaivál' s a bécsi udvar kacagtató fdsztőségeivel. , A Legényegylet ifijusága a közönség iránti háláját is akarja kifejezni ezen végtelen kedves s nagyhírű darabbal, melyet a bpesti Király szinház már kétszdzszor játszóit, ama pártolásért, melyet a közönség részéről a múlt nagy előadásaivd {Nótás kapitámy, Marica grófnő) élvezett. — Kitartással dolgozott csendbtn s most már oly előre haladtak a próbák, hogy a bemu (aló előadást okt. 3-ára ki is tűzték. Csupa tűz, lelkesedés, amit a próbákon láttunk. A darab sikerét biztosítják az ismert szereplők jó ii vei: Az egyletnek sikerült a szereplésre megnyerni R. Moly M rgit művésznőt, Komárom kedvencíí, ki most is, mint az eddigi darabokban a vezető szerepet viszf (Királyné) s Isten-adta tehetségével, nagy művészetével a siker főműn kása. Köréje csoportosulnak sz ismert gárda sok tapsot aratott hölgy és férfi szereplői, kiket nem szükséges már a közönség elölt ismertetni, mind kedvtncei ők már a szinháziátogató közönségnek A dirab művészi zenéje igazi műélvezetei fog nyújtani, mert a zenét a helybeli 12 gyaogemd kiváló zenekara szolgáltatja Thier jung karmester szakavatott s kitűnő vezetésivel. Minden tel arra vall, hogy ismét nagyon kedves sorozata kezdődik felejthetetlen esiéknek. melyeket a közönségnek a Királyné rózsája előadásai szereznek. Jegyek a bemutató előadásra kaphatók a jövő héten i)z.v. Apagyi Aiadárná dohányiözídejében, Jókai u. 3 sz. alatt. (-lyY „Tungsram44-Weste* ei a legjobb fejhallgató Nyugdíjasok. És összejönnek minden elsején, Mozgásuk lassú, a hangjuk szerény. Vonásuk oly lágy, nincsen benne gőg, A város csöndes emberei ők. Kinn álldogálnak a déli verőn És köszöngetnek egymást ismerőn. És szívvel szólnak, és nem álnokul És örülnek, hogy jó a tárnok ur. Összeadnak, azután osztanak, Egy h napban oly sok, oly sok a nap! .S egy-egy közülök néha elmarad, Hiába vár rá kinn az ócska pad Halk szavukat többé nem hallani, Ők már az Isten nyugdíjasai. Falu Tamás, HIR K K. A galambdúc világa. Irta. F, SzabS Géza. Azt hiszem, nincs egyetlen igazi, vérbeli galambász, kinek bizonyos fölényesen kétkedő mosoly ne kívánkoznék a szeme köré, ha ezt a közmondásszerü, öreg megállapilást hallja : Szeüd, mint a galamb. Vagy: Epéje sincs, mint a galambnak. Mert a vérbeli galambász ismeri az ő kedvenceinek belső világát. (Majdnem az! mondtam: lelki világát — s nem hibáztam volna nagyol veleá> A galambászat nem egyszerű állal kedvelés, vagy madárbaráiság hanem ösztönös lelki szükséglet, amit parancsoló vágyaink közöli hoztunk magunkkal a világra és kisér a gyermekkortól kezdve végig az egész életen Hamarosan ki is ütközik ez a vágy a gyérekből s ha nem tudj vagy nincs al kalma összezsugorgaiott garasain legalább egy pár gafamb birtokába jutni, addig settenkedik, mig bejut a legközelebbi galambász birodalmába s ott ül, figyel, gyönyörködik őrákhosszaf, beleéli magát teljesen ezeknek a karcsú szép kis szárnyasoknak külön világába. Mert egy egész külön kis világ ez, a galambdúc világa, amit nem lehet az epétíen szelídséggel, ezzel a kikopott, részlet jellemzéssel elintézni. A galambdúcban nemcsak érzelmek vannak, hanem szenvedélyek is. A házastársi és gyermeki szeretet mellett harag, gyűlölet, irigység, szerelem, söí még féltékenység és csábítás is. A laikus persze nem lát mást, mint a háztetőn a párját szelíd turbékolással körülrajongó galambgavallért (az a jóhiszemű vélekedés ugyanis, hogy akit körüludvarol, okvetlen a párja), vagy azt apihegő, hangos szívdobogásig megijedt kis í jószágot, mit ügyetlen markolással i szorongat a kezében. De tessék csak szétnézni a galamblársadalom körül a saját otthonában! Fölféílen elismerést érdemel az a bátorság, az a vakmerőség mellyel fészkét: tojásait vagy fiókáit védi. Az ember egy szörnyeteg óriás hozzá képest, de ha felényulsz, dühösen felborzolt szárnyával olyan ülést mér kezedre, ami komoly megfontolást érdemel De ezt Írjuk a fajvédelmi ösztön számlájára. Azonban az az örökös csetepalé, amit egymásközi folytai, egyáltalán nem emeli a szelídség nimbuszát. A közös galambtanyán, a galambdúcban mnden egyes fészek körlete egy kis önkormányzati területet ké j pez. Ezen belül a családfő legalább I olyan hatalmasság, mint egy fő; szolgabíró. Határsértés esetén azon; ban a menyecske sem enged a harciasságból s az ura iávollétében ő sem sajnálja az elszánt csőrcsa- I pásokat a betolakodótól. ; A közös tartózkodási területen pe; dig állandó az ellenségeskedés, a páros viaskodás. Ha két kakas ke- i rül össze az udvaron, okvellen a legelszántabb párbaj származik belőle s lefolytalják szabályszerűen a végkimerülésig. De ennek komoly érvényű konzekvenciái vannak: a győző uralkodási jogot szerzett s a legyőzött ezentúl nem állhat meg elölte. Nem így a galambpárviadal. Az ellenségeskedés itt állandó. Sokszor minden komolyabb ok nélkül, pusztán hatalmi vágyból, vagy talán erőpróbából csapnak össze a férjek, de láttam udvarlási kísérletből származó félíékenységi jeleneteket is, amikor ugyancsak hullottak egymásra az elszánt szárnycsapások és csőrvágások. Nem megy a vag: dalkozás harcképtelenségig, mikor az egyik megunja, dühös íurbékolással, de minden szégyenérzet nélkül otthagyja ellenfelét. S másnap, sőt esetleg egy óra múlva kezdik . újra. Gyakran az asszonyok is öszí szecsapnak s érdekes, hogy verekedés közben a nők is turbékoló i hangot adnak.- Ilyen az a bizonyos szelídség, A házaséielük tiszta, erkölcsös ( egynejiiség. De pironkodva vallom be, hogy itt is zavart okoz néha az a bizonyos — harmadik. A galamb az a kivételes lény, akinek már a párjáról is gondoskodik a természet Egy-két napi különbséggel együtt bújik ki a íojásból rendszerint előbb a fiú, aztán a lány s ezek békés férj-feleség lesznek és gondoskodnak a kamarási csa- I ládfa újabb hajtásáról. ; Az özvegyek és pár nélkül felnőtt fiatalok összeházasításáról a galambász gondoskodik, aki nemcsak barátja és doktora, hanem házasság közvelitöje és hites anyakönyvvezetője is kedvenc kis pajtásainak. [ Minden galambdúc mellett, megfelelően elkülönített helyen van egy : kis szűk rekesz, vagy kalitka. (Meg kell jegyeznem, hogy most a nemesebb fajtájú s nem a közönséges, j úgynevezett parlagi galambokról van szó) Ez a szűk rekesz vagy kajilka az anyakönyvi hivatal A galambász előbb magára ölti a házasságszerző nagynénik arculatát, ősz szeszánja az uj párt s aztán — most már mint násznagy — elviszi őket az anyakönyvi hivatalba. A törvényes formaság itt abban összpontosul, hogy összecsukja őket. Eleinte a vőlegény igen gorombán, 5 igen gavallérlalanul viselkedik, veri és megbubolja a menyasszonyt (Tessék, a szelídség újabb bizonyítéka.) Idővel azonban megváltozik, barátságos lesz, — úgy látszik jobban szemügyre veszi a gézengúz a kis párjelöltet — denikve három négy esetleg öt hat nap múlva mint össze-, forrott férj és feleség hagyják el a „helyiséget“. Eddig rendben is volna a dolog. De hogy is állunk azzal a bizonyos harmadikkal ? Az én praxisombon az fordult elő, I hogy egy gaiamhhajadon pár nélkül ; kelt ki s nőtt fel a társaságban. : Formásodon, gömbölyödött, de még ' nem vettem komolyan szerelmes hajlandóságait. Megvallom őszintén, nem is volt kéznél alkalmatos vőlegény. Csupa férj feleség, békés házasélet az egész v nalon Most láttam csak, miként jelentkezik a kacérság, a tetszenivágyás, az elszánt hódítási készség a szelíd kis galambhajadonnál Határozottan állítom, hogy ész nélkül beleszeretett egyik férjbe. Szomorúan, árván gubbaszloft valamelyik sarokban, vigasztalan helyzete szinte bele volt irva lusla tartásába, bánatos szemeibe. De ha a kiválasztott férfi közeleded feléje — másra rá se nézett, — csodáialos változáson ment át. Mintha csak átöltözött volna parádéba Gangos lett egyszerre a járása, meghajlő, kínálkozó a tartása, villogó a szeme s egész valósága mintha azt mondta volna: — Szégyenlem ugyan magam, de tudom, hogy szép vagyok, fiatal vagyok — és szerellek Hozzátartozik a történeli hűséghez, hogy az a bitang férj — bár büszke voll, bár rálarti volt, néhanéha, titkon lopva mégis csak behódolt a kisértésnek s megfeledkezett a hitvesi hűségről. Igaz, hogy aztán hidegen, megvetőleg állt tovább, í (Lám lám, itt is a nők a kiválasztók és csábításra ingerlők.) De az is bizonyos, hogy az érdekelt feleség észrevett, meglátott mindent. Nem lett volna asszony, ha szó nélkül tűrte volna ezl a rette! netes csábítási manővert. Érdekes azonban, hogy az ura ellen nem mutatott semmi megforlási indulatot, de ha csak tehette, marta, üldözte, j tépte a szerelmes kis hajadont, az ő veszélyes vetélytársát. Sőt a véletlen úgy hozta magával, hogy özvegyen maradi. Bekerült abba a bizo| nyos anyakönyvi hivatalba. Uj házas: életet kezdett, uj párral lépett ki a nagyvilágba. És még ekkor sem feledte el régi sérelmét, még ekkor is ádáz gyüiöleitel viseltelett ellenfele iránt. Ahol csak közelébe jutott, vágott egyet felé. És sokáig nem felejtett. Ilyen a csábitás, a féltékenység s gyűlölet a galambdúcban. ... És én mégis azt mondom, hogy a közélet küzdelmeiből szívesen menekülők a galambjaim közé — üdülni. — Személyt hír. Gregorovics Lipót nemzetgyűlési képviselő es Böhm Rudolf az, országos kereszténys/ociiiisia pirt főbikára pénteken délelőtt Komáromban tartózkodtak. — Wilson őzvagya Komáromban. Masaryk kötiársasági elnöknél tett látogatás után Kistapolcsányból WilSOtl • nak, az Amerikai Egyesült Államok volt elnökének özvegye Komáromon át utazott Magyarországba Akarjuk hinni, hogy az államrendőrség csak a szokásos és még demokrata államokban is szokásos udvariasságból állíttatott ki csendőiöket-rendőröket az átutazás útvonalán, mert — a magyarok között a vendéget „védeni“ felesleges. A háború alatt Putnik vsjdát szalonkocsiban szállíttatta generálist megillető tisztelettel a magyar kormány Szerbiába. A hírhedt 14 békeszerződési pontszerzőjének özvegye a kisérő rendőrtisztekkel Masarovics Pál esi. állam, endőrségi fogalmazóval s Maksay magyar államrendőrségi rendőrkapitánnyal, mig a szokásos vámvizsgálat tartott, barátságosan érdeklődött az itteni s a magyarországi viszonyok felől. — Ai uj izaai adminisztrátor neve sajtóh ba folytán tévesen került lapunkba : Nádai Kálmán a helyes neve.
