Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-09-16 / 111. szám
1926. szeptember 16. Komáromi Lapok 3. oldal. DIANA sósborszesz! DIANA erem U1ANA púder DIANA szappan Szent Rókus lábsó uj lábat csinál. Használ tyúkszem, keményedének, laganatok, uzadtbór, bgrégés, dörzsölés ás fagyási daganatok ellen Arai Kő 12-báraulatos következtességgel mindenütt .amerikai katonáknak“ neveztek bennünket. Közben elkezdtünk valami lelett vitatkozni és nem vettük észre, hogy a menetet meggyorsítottuk, csak mikor másfél óra múlva megállottunk, láttuk, hogy János elmaradt. Sejtettük, hogy nem fog elveszni, aminthogy Devicse előtt pár kilométerrel utói is ért. Előadása szerint először az egyik ágyún utazott, amelyikre a tiszt velvette, aztán fogott egy szénaszekeret. Ennek tulajdonosa szintén azt hitte, h >gy katona, szó nélkül felengedte a s ekérre, sőt a gyeplőt is rábízta, hogy hajtson, maga pedig leszállt fékezni. János hajtott is olyan iramban, mintha üldözték volna, a szegény szekértulajdonos alig tudta utolérni. Útközben még egy tapasztalatot tettünk: Azt t. i. hogy a nép távolság fogalmai rettenetesek. Az egyik helyen egy juhász az alig 4 km. távolságban levő falut 40 kuvre mond a, Devicse előtt egy öreg nénike azzal biztatott, hogy fél óra alatt beérünk a faluba, pedig még 7 km. volt hátra. A délelőtti kényszerpihenő mialt a harminc kilométert egy délután kellett megtennünk s igy meglehetős fáradtan érkeztünk be kitűzött célunkhoz Davicsére. Talán mondanom sem kell, hogy ilt is a paróchiára mentünk, de beteljesedett rajtunk is a közmondás, hogy addig jár a korsó a kútra, míg eltörik, a pap t i. valószínű leg megsejtette, hogy magyarok vagyunk, és a szószoros értelmében kirúgott bennünket. Szomorúan ballagtunk el a hostinecbe (ne tévessze össze senki a hostinecet a hőse ncérrel!) hogy legalább ehessünk valamit. Kaptunk is tejet megTelelö számú bögrével, de Uram bocsá’ evésre használt edényben annyi piszkot még nem láttam, mint amennyi ezekben a bögrégben vo't. Mivel azonban egy cserkészgyomornak mindent ki kell bírni, (különösen, mikor éhes), behunytuk a szemünket és halálos elszántsággal megittuk a benne levő, tejnek nevezett fehér lét. Csomagjainkat egy szobában hagytuk, és felmentünk alvó helyünkre a szénapad ásra, amelynek ugyan oldala nem volt, csak teteje, de jobb hely hiányában ez is megfelelt. Itt aludtunk két oláhcigánnyal egye temben. de azért egész jóízűen átaludtuk az éjszakát. A reggeli menü : Fehér folyadék, (tej), csiriz, (kenyér) és piszok, (a csészékben). Ezután a gazdag étrend után elindultunk, Mohacsy Jani ismét ágyun, de most nem kedvezett a szerencse, mert Felső-Terényben a tüzérség végleg letelepedett, mi azonban az ebéd elköltése után tovább mentünk, Szerencsére egy bácsika megérdoklődte az útirányunkat és mikor megtudta, hogy Léva felé tartunk, egy rövidebb útra irányított. Hegyen át, völgyön át mentünk, nem a leglassúbb tempóban, mert el akartunk estére jutni Kis Kereskénybe. Nádason betértünk a faluba, hogy ennivalót vegyünk. A szövetkezetben I azonban semmit nem lehetett kapni, legfeljebb suvixot, vagy lúgkövet. Mivel ezek még a cserkés/gyomornak sem felelnek meg, elmentünk a falu másik végén levő kereskedésbe, itt azonban még a tulajdonost sem talál tűk meg. Végre Vargha Sanyi, nagy elkeseredetten bement az utolsó házba s majdnem egy negyed óra múlva hoz nagy diadallal egy darab kenyeret és sajtot. Sajnos a jó országutnak vége volt, illetve más irányba kanyarodott, s így újra megkezdődött a hegyen-völgyön le fel való sétálás, kritikán aluli rossz dülöutakon, hozzá még a nap is közeledett a láthatárhoz. Most már más választás nem volt, mint vagy beérni Kereskényre, vagy egy szénaboglya tövében aludni. Mi az előbbit választottuk és örületes, óránkénti 7—8 km-es sebességgel mentünk, nem nézve semmi kapaszkodót, ereszkedőt, csak elő re, előre. Az út közben talált emberek szintén segítségünkre voltak, amennyiben mind azt mondta, hogy Kis Kereskény már alig 15—-20 perc, noha még több, mint másfél óra járás volt. Negyed kilencre berobogtunk végre a faluba, ahol Taubinger Pista szüleinek vendégei voltunk Nagyszerű vacsorát kaptunk, ami különben igen jót tett a devicsei piszkos tej után. A másnapot július 24-ét jóformád teljesen ellazsáltuk. Kellett is ez, hiszen előző nap 42 km,-t gyalogoltunk Olyan jól éreztünk magunkat, hogy a kényszerű levélíráson, meg egy kis fürdőzésen kívül semmit sem csináltunk. A nagyszerű ebéd után, melyen minden volt, mi szem, szájnak ingere, még beszélgettünk egy kicsit s aztán a kocsin, melyet kedves házigazdánk ren delkezésünkre bocsájtol.t, bementünk a 7 km re fekvő Lévára Ámbár, akihez elsősorban betértünk, mint a közös táborbeli jó ismerősünkhöz, Hrdina Lajcsi volt, nem volt odahaza, mégis már jó előre gondoskodott mindnyájunk elszállásolásáról egyes családoknál. Mindenütt a leg őszintébb magyaros vendégszeretettel fogadtak házigazdáink s ez a fogadtatás, de meg az egész város is igen kedves emlékeket hagyott bennünk. Lajcsit okvetlen meg akartuk várni, ezért a vasárnap (jul. 25) délelőttöt is ott töltöttük s csak délután indultunk tovább Nagy Sallóra. Hogy rövidesen odaérjünk a vasúti töltés mellett mentünk, csak később tértünk le a tarlóra s hosszas összevissza bolyongás után beértünk a faluba. A református leikészhez vezetett ai utunk, aki a túlsó faluvégen lakott s már már azt hittük, hogy soha végére nem jutunk a több kilométer hosszú főutcának Szerencsére ez a hiedelmünk nem vált valóra, sőt nagyon szívélyes meleg fogadtatásban részesül tünk, ami még ezen a vidéken is, ahol mindenüit szívesen látják a vándort, igazán elsőrangú volt, A vacsora mindössze fél tizenkettőig tartott, dehát már a hazai szél lengedezett körülöttünk s ez nem hagyott 6 óránál tovább aludni. A hegyek már rég eltűntek, csupán dombokon kellett átmennünk. Elhagytuk Koltát, azután Perbetét és mentünk, mentünk, nem volt már semmire gondunk, csak az, hogy idehaza vár a terített asztal, meg a puha ágy Vándorlásunk utolsó éjszakáját Ko márom Szt. Péteren Zsemlye nagytiszteletü ur vendégszerető házában töltöttük el. A faluba való beérés előtt kigyönyörködtük magunkat Komárom távolról ködiő tornyaiban, snnte úgy látszott, mintha mindegyik felénk integetett, minket hivott volna. Nem akartuk, hogy nyúzott ábrá attal állítsunk a papák és mamák elé, ezért elhatároztuk, hogy jól kialusszuk magunkat. Magunk közt szólva ezek az ilyen értelmű határozatok mindnyájunk részéről igen nagy tetszést arattak. 8 órakor már (jul. 27.) utón voltunk, de közben egy kis elszámitás történt, mi ugyanis délután 4 órára irtuk az érkezésünket, ellenben délelőtt 11 órakor már Gyulamajornál voltunk. Merész elhatározással bementünk Schwitzer urékhoz, nehogy a programm csór bát szenvedjen. Ä hátralévő időt itt töltöttük el, legnagyobbrészt evéssel. Közben megeredt az eső. S ez elég kellemetlen volt, mert amint elbúcsúztunk és tovább mentünk, mindig jobban és jobban kezdett esni. A tégla gyárnál találkoztunk a csapattal, amelyik dr. Hajdú parancsnok úrral az élén borostyánkoszorút hozott elénk, és a kis örsizászlónkat seiyemszallaggal koszorúzták meg. Utánuk jöttek a cszerkészmamák, és hozták csokorszámra a virágot, kezünket, kalapun kát teletömték vele, A szájunkat ki sem mertük nyitni, mert még abba is jutott volna. Hát igy történt a dolog. Megtettünk összesen 570 km.*t, ebből 110 et vonaton és kocsin, a többit gyalog. Ha visszagondolok az útra, úgy tűnik fel, hogy nem is volt az olyan borzasztó doiog, mint amilyennek elő zőleg itthon, a kényelmes szobában látszott Sokan mondogatták útközben, hogy ők ilyen bolondságra nem vállalkoznának, de én és úgy hiszem, velem együtt minden vándorló, azt mondom, még most is, hogy szívesen bejárnám még egyszer Slovenszkóh Ha más haszna nem is lett volna, meg van az, hogy megismertük a nép szokásait, egyszerű dolgos életét, láttuk a sok szebbnél-szebb vid két és megtanultunk mindenütt „Aludni" Ez nem tréfa akar lenni, de meg van a maga értelme. Aki a városból a kőházak tő nkelegébői nem tud kiszabadulni, vagy ha el is megy nyaralni a még nagyobb kényelmet keresi fel, nem tudja, de nem is hiszi, hogy nincsen sehol olyan hely, ahol ne lehetne tiszta lelkiismerettel álomra hajtani a fejet. Es még valamit hoztunk az útról magunkkal: felejthetetlenül szép emlékeket. A kassai és losonci napok világot átölelő igaz testvériségét, a krasznahorkai csodás estét, a hegyek tiszta szellemét, a síkságok végeláthatatlan szabadságát, a friss patakok csobogó életkedvét és a természet örök szent tanítását, amelyik mindígmindíg fülünkbe cseng: Most perc emberkék dáridója tart, De építésre készen a kövünk, N <gyot alkotni mégis mi jövünk, Nagyot és szépet, emberit s magyart. Ady. Örökre vége a hiburúnak! — Briand békéje a valóságban. — Ahogyan azt a franciák képzelik. — Egy francia tábornok rémátása a németek nádi készülődéséről. — A Temps cikke Németországnak a Népszövetségbe való belépése napj m. Briand Genfben nagy beszédet tartott, hogy „örökre vége a háborúnak.“ Ágyuk, tankok, aknavetők és torpedók csak múzeumi tárgyak lesznek, melyeket kiváncsi amerikaiak és kövér hollandi sajtgyárosok borzadva szemlélgelnek majd valahol ott a Lac Léman partján felállítandó nemzetközi hadimuzeumban, aholott függne az utolsó hadvezérek képe is, békésegyefértésben Hindenburg és Foch iharsai!, Genfben az örök békéről beszélnek, Párisban pedig Nudant tábornok a Temp-ben arról ir, hogy a franciáknak légi flottájukat növelni, gáz és kémiai gyáraik számát szaporítani kell, mindenek előtt pedig nem szabad levenni a szemüket a Rajnán túlról, ahol a németek a világháborúnál is szörnyűségesebb irtóhadjáratra készü lödnek. Nudant tábornok, ugvlátszik, nagyon jól van informálva a német vegyiiparról, mert arról értesít bennünket, hogy tizenötezer vegyészeti üzem közül ötszázban állandóan fo lyik a mérges had'gázoknak készítése. A német vegyészeti ipar főszékhelye a Rajna menle volt ugyan, de innét titokban, lassan csöndben a berendezéseket átszállították Szászországba, Drezda, Lipcse és Magdeburg vidékére s Berlin közelébe. S négy év alatt az infláció segitségével uj gyárak hatalmas sora nőtl ki ebből a földből. Az eszközök tehát készen vannak. A franciákra csak az vár, hogy mikor kezdi Németország ezeket használatba venni és hogyan. Egy német újságíró (állítólag) hatalmas cikket irt egy Anglia elleni légi támadásról, mely a Lille Rouen közti vonalról indulna ki kétezer repülőgéppel az első vonalban, háromszor annyival a tartalékban, nem számítva az elfogott francia gépeket. A A repülő óriások robbantó, gyultó és gázbombákkal volnának fölszerelve London megsemmisítésére. Úgy látszik Wells regényeit akarják valóra váltani Eqy másik eset. 1925 ben a német mezőqazdaságügyi miniszter Biesenthal vidékén hat négyzetkilométer területre egy repülőgépről négy tonna arzéntartaimu port szóratott alá, állítólag azzal a feladattal, hogy az ott lévő kártékony férgek és mezei állatok elpusztiltassanak. Magától értetődő azonban, hogy a kísérlet eredményét sohasem publikálták. A német repülőgéptársasáqok, számszerint 15-en, múlt év májusában Europa Union Kommandit Gesellschaft cimen huszonöt vonal berepülésére egy hatalmas karlellbe tömörültek, melynek közponljai azonban nem német területen, hanem Zürichben, Helsinkiben, Révaiban, Danzigban, Stockholmban és Kopenhágában vannak Vezetőik a volt hadipilóták, kiknek létszáma felülmúlja a halezret és két év alatt uj kétezer kiképzett pilótát fognak soraik közé számíthatni. Gépeiket is mindig hatalmasabbra építik. A Dornier gyárat most hagyla el egy hidroplán, mely 2300 ki ót és a Focker gyárat egy repülőgép mely 1800 kilót tud magával vinni, mint hasznos terhel Hadigépeket ugyan a németek nem állíthatnak elő de hisz ott vannak villámgyors sportgépeik, melyekkel felülmúlnak minden felderítő és vadászgépet. A németeknek hát a kezeik közölt vannak az összes eszközök, amelyekkel óriási mennyiségű mérgező anyagot tudnak a vegyi háború hadieszközei közé fölsorakoztatni. Kiing dr, a párisi vegyészeti laboratórium igazgatója számításokat végzett, hogy 800 tonna főágén leszórásával Pár is 80) hektárnyi területén a lakosság há'omwgved részét el lehet pusztítani. A Fekefe-erdö alig 450 kilométernyire van Paristól. Nincs három órányira sem repülőgében ... Három támadó oszlop száz-száz géppel ... És az egyszerű probléma meg van oldva: Páris csak volt Némelország Zeppelin-óriásokat is akar építeni. 245 méter hosszuakat, melyek ötvenöt Ionnál hordhatnak, akkor, mikor egy repülőgép csak keltőt bír el; mert azt mondják, hogy sürgős megludni, vájjon az északi sark föld-e vagy tengervíz. .. Érdekes ürügy, úgy e ? A franciáknak hát készülődni kell. Egy hatalmas légi flottát, tisztára védelmi jelleggel (?) kell megszerveznünk és végig a határokon a repülőgépelháritásf, mert mi gondunk volt nekünk eddig — mondjuk — Nancyra, melyet pedig az uj háború első félórájában tönkrebombázhatnak a németek. Vegyi labo-A nyitrai vadász és kynologiai club lezajlott 12 élő és agyaggalamb versenye közül kilenc első, 4 máso dik es 3 harmadik. A két nagyszombati versenyen pedig mindkét első 1 második és 2 harmadik díj lett Seifertfele fegyverekkel és töltényekkel megnyerve. — Szamok bes.élnek! Érdeklődők kérjenek árajánlatot special galamblövő töltényekben és agyaggalamb lövé szeti berendezésekben: 439 Seifevt József cégtől, BRATISLAVA, Halászkapu u. 4. sz. Alapítva: 1840. Telefons 25?.
