Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-09-11 / 109. szám

1926. szeptember 11.

Komáromi Lapok

5. oldal.

9 oo I

Meglepő olcsó árak

a ELBERT divatáruházában

Komárom, Nádor-utca 19., Koronabankkal szemben.

Dús választékban: Női divatmellények,pull-owerek 48 Kc-íól, leányka- és fiú mellények 36 Kó-tól, fiú swetter 20 Kó-tól, bőr „Nappa“ keztyii 35 Kő, frenche ing 2 gallérral 36 Kő, flanetl ing, galléros 25 Ka, férfi sapka 8 Ka lói, selyem nyaksál 15 Ka-tói, Hercules-flor harisnya 20 Ka, férfi hosszuszáru flór harisnya 25 Ka.

Mogador nyakkendő a saison slágere. — Szörmeáru (Boa) kiárusítás leszállított áron. — Gyermekkocsi. — Vulkánkoffer originál gyári áron. Kisérje figyelemmel olcsóságáról hires Ízléses kirakataimat.

mondta, hogy a börtönbe kerül, halálra is ítélik, de hogy megszabaduljon az erőszakos haláltól, börtönében méreggel fogja önmagát elpusztítani. Sajátmagának is ilyen bitóhalált jósolt, de megjósolta a királyi pár pusztulását is. Az idő ezt a jóst is minden szavában igazolta. A társaság egyik tagjára sem tévedett.

Aki 1829■ ben pontosan megjósolta a világháború évét

Egész Európában ismert volt a 18 század végén és a 19. század elején egy másik francia jósnőnek, Lenormand Mária Annának szereplése, akit korának minden nevesebb államférfia felkeresett, hogy tőle tanácsot kérjen. Lenormand 18 éves korában került Párisba és számos különböző helyen talált feljegyzés ad teljes hitelt és bizonyítékot előre mondott jóslásai mellett, őt nem egyszer felkereste Mirabeau, Demoulíns, Robespierre. St. Just, Marat és Herbert is. Ó jósolta meg, Beauharnais Jozefinnek is, hogy első férjét el fogja veszteni és hamarosan másodszor is férjhez megy. Második férje katona lesz, aki ij>en magas méltóságot fog elérni s akinek híre be fogja járni az egész világot. Ettől a második férjétől azonban el kell majd válnia. Jozefinre nagy hatást tett ez a jóslás, mert ugyanezt jósolta már neki egy néger asszony is Martinique szigetén. Mint tudjuk, mindez elkövetkezett. A nagyhírű férj Bonaparte Napoleon lett.

Lenormand jósolta meg azt is, hogy a rémuralom Franciaországban thermidor 9-én fog megbukni. A forradalom után ő is visszatért Párisba, ahol Napóleonnak megjósolta, hogy a csaták királya lesz, királyságokat fog meghódítani, az egész világot ámulatba ejti, de azután számkivetésbe fog meghalni. Napoleon egyébként nagy bizalommal fordult Lenormand asszonyhoz, akit oroszországi útja előtt is meglátogatott. Ekkor ivy szólt hozzá a jósnő:

— Ne menjen Sir, seregének színe java el fog pusztulni az orosz hómezőkön és a dicsőséges repülő francia sas dermedten fog aláhullani!

Minden beteljesedett Amikor pedig Napo'eon el akart válni Jozefíntől, a jósnő igy szólt hozzá:

— Ne tegye felség, Jozefin az ön jó angyala, ha elhagyja, vele együtt letűnik a szerencsecsillaga is!

És Napóleon, mintha mindig csak a jósnő kellemetlen jóslatait kívánta volna igazolni, nem hallgatott most sem rá.

A legérdekesebb jóslata Lenormand asszonynak, mely még magyar nyelvű könyvben is a világháború kitörése előtt jelent meg (Torday Vilmos: Lehet-e a jövőbe látni? 1913.) az talán a mi számunkra, melyben 1829-ben megjósolta a szemünk láttára bekövetkezett világháborút.

1829-ben a jósnő sok előkelő vendégeinek sorába állott inkognitóban

III. Frigyes Vilmos német császár is. A császárnak a jósnő megmondta, hogy közelebbről merényletet fognak ellene elkövetni.

— Mikor? — kérdezte a császár.

— a folyó esztendő számához adja hozzá felség az esztendő számjegyeit: 1829+1+8+2+9=1849.

Csakugyan 1849-ben egy őrült merényletet követett el a német csá szár ellen, mely szerencsére nem sikerült.

— Mikor lesz egységes a német birodalom? — kérdezte a császár.

— Azt is megmondhatom! 1849+ l+8-)-4+9=1871.

— Mikor halok mag? — kérdezte tovább a császár.

— Megint csak ugyanazt a képletet vegyük segítségül — felelte a jósnő —: 1871+1+8+7+1=1888.

Az évszámok pontosan igazolódtak.

De most következik az, ami minket különösképpen érdekel. Ezek után a kérdések után azt {kérdezte meg a német császár, hogy mikor következik el majd az általános európai háború.

A jósnő felelt:

— Folytassuk az előbbi eljárást felség: 1888+1+8+8+8=1913.

Egy cigány asszony jóslata Tisza István tragédiájáról.

Ezt a jóslatot annak idején a Pester Zeitung, de 1905 február 17-iki számában felújítva közölte Az újság is. E szerint a közlés szerint Batthyány Lajos grófnak, Magyarország első miniszterelnökének ezt mondotta egy cigányasszony:

— Első vagy az országban s első a magad fajtájából. De a dicsőséged csak rövid ideig fog tartani és nagyon rosszul fogod végezni. Akik utánnad jönnek, szerencsésebbek lesznek. A hetedik a sorban kétszer hét évig fog kormányozni (Tisza (Kálmán). Ennek a fia lesz a tizenharmadik (Tisza István). Nem lesz oly szerencsés, mint az apja, mert tizenhármas szám szerencsében.

íme a múlt század közepén akad egy egyszerű cigányasszony, aki megjósolja Magyarország miniszterelnökeinek sorsát, aki annyira belelát a legzavarosabb és legkompli káltabb tudományba, a politikába, hogy Tisza Kálmán hosszú miniszterelnökségén kivöl még Tisza István gróf tizenharmadikságát is nagy szerencsétlenségnek tekinti Ez a jóslat két magyarországi újságban is megjelent, Jóval Tisza István gróf halála elütt, sőt korábban, mintsem a Tisza Kálmánra vonatkozó jóslatok is beteljesedtek volna.

(Folyt, köv.)

lap diákok „magyaros“ fogadása a jomr Kattan.

A múlt hó végén a kis dunamenti város száz idegen nyelvtől volt hangos. A Keresztény Diákok Világszövetsége tartotta ott immár ötödik kongresszusát a nagy háború után. A vendéglátó szerb diákságnak a szerb ortodox egyház karlócai ősi püspöki szemináriumát bocsátották rendelkezésre, hogy elhelyezzék a külföldi vendégeket, ahol metropolitává választották 1848-bar, Rajacsics szerb püspököt.

A kongresszus másodnapján Dimitri) pátriárka fogadta a harmincnégy nemzet ifjúságának kiküldötteit. A püspöki palota refektóriumában hatalmas olajfestmény födi a falat: Cser nőjévics Arzén, az ipeki pátriárka érkezik meg fáradt lován magyar földre, a török elöl menekülve szerb híveivel; körötte toprongyos, lábukat vonszoló emberei, az a 37.000 szerb család, akik belepték később a dunamenti Bánátot-Bácskát Aszegénymenekült hadat egy kitárt karú magyar főur fogadja, körötte páncéles vitézei. önkéntelenül egymásra néztek s meglepetés csillan a szemeikben. Ügy látszik fel is tűnt ez, mert hozzájuk lép egy esperes és

tiszta magyar kiejtéssel mondja:

— Igen kérem, ez a kép a magyar nagylelkűséget hirdeti, amit mi sohasem fogunk elfelejteni.

Nem beszélhettek tovább, mert jelentik a pátriárka érkezését. Dús aranyozási! egyházi ornátusban, hatalmas papi segédlettől kisérve lépett be a szerb egyházfő, akinek Conrad Hoffmann a Világszövetség főtitkára egymásután mutatta be a delegációk vezetőit. Most kerül sor a magyarokra, Gulyás Béla a magyar diákkülügyi bizottság elnöke a pátriárkát — franciául köszönti. És ime, a szerb egyházfejedelem magyarul válaszol, kedves, barátságos mosollyal Arany János versét idézve:

»Ritka vendég Rácországban Zsigmond a király, a császár Jól fogadja István vajda,

István, kinek apja Lázár".

Újabb meglepetés. És ettől kezdve Karlócán mindenki csak magyarul iparkodik beszélni a magyar diákokkal Esténként az öreg Mirkóbá'vendéglőjében magyar nóták csendü'nek fel, a legjobb bor az ő asztalukra kerül és mindigvirág vár, piros és fehér rózsa zöld levelek között, az asztalukon.

A karlócai szeminárium egyik ősz paptanára pedig nagy lelkesedéssel Petőfi verseket szavalgatott nekik esténként — szerbül, amiket ő fordított le valamikor, hogy a „szerb nyelvű magyarok“ is megérthessék a legnagyobb magyar poéta dalait.

B. H

Táborozni megyünk...

(A komáromi cserkészek táborozása és vándorlása.)

Irta: Darvas Andor.

(Folytatás.)

Egy fél óra hosszat szaladgáltunk fűhöz- fához, mig végre egy kis kenyeret tudtunk szerezni magunknak. Igyekeztünk is minél hamarabb faképnél hagyni és a fenyegetően az ég aljára gyülekezett felhők elől mielőbb Rozs nyóra beérni.

Még a délelőtt folyamán be is értünk és Tichy tanár ur kegyelméből a volt ferencrendi székház igazgatójának három szobájában ütöttünk tanyát.

A délutánt majdnem teljesen lefog Ialta a .Bilgeri“ fűzés elkészítése. Erre szintén Armand bácsi tanított meg s ez nem más, mint egy turista cipőfüzés, ahol a cipő zsinórt megfelelő módon befűzött és összecsatolt lapos szijjak helyettesítik és megvan az az elő nye, hogy egyetlen mozdulattal lehet ki- és befűzni Csakhogy egy kis akadály volt a dologban. A lapos bőrszijj ugyanis a kerek cipőlyukban nem nagyon akart csúszni, továbbá a mi cipőink szára túlságosan magas is volt ehhez a fűzés fajtához. így aztán megérthető, hogy egy egész délután telt el hatalmas izzadságcsöppek potyogása közben, mig végre valami eredményt tudtunk elérni. Ez az eredmény pedig az volt, hogy Vargha Sanyinak az egyik cipőjében elkészült a fűzés, az enyémben mind a kettőben, de csak harapófogóval lehetett felhúznom a lábamra, a többiek pedig estére hagyták és hazamentünk lakásunkra, hogy tisztelegjünk kedves házigazdánknál, aki épen Pákh Albert élettörténetét tanulmányozta. Megmutogatta Jókai pár saját kézirásu levelét és az egész műtermét.

Este a fűzéseket befejeztük és másnap (jul. 17) öt órakor már vigan kopogtak a „Biígeri“-k a városból kifelé. Kinn a határban fogtunk egy kocsit, amelyiknek tulajdonosa szép szál, tipikus magyar legény volt. (Mohácsy Janinak majd a nyaka ficamodott ki, mikor felnézett rá.)

Ez elvitt bennünket Szalócig. Szalőc volt egész utunk alatt a legtipikusabb falu, amelyen átmentünk. Tiszta magyar és tiszta református község, léptennyomon tele a legszebb magyar népművészeti motívumokkal. Első pihenőnk Pelsöc volt. Leheveredtünk egy fa tövébe s alig fekszünk ott pár percig, jön egy katonai repülőgép, 2 3 szór átrepül a völgy fölött és aztán (úgy látszik most vett észre) elkezdett felettünk keringeni és ott mászkált felettünk, amig csak pihentünk, közei egy óra hosszat.

Délután 5 órakor értünk be Bejére, Szent Ivány képviselő ur kastélyába,

ahol lekötelező szívességgel fogadtak bennünket. Másnap 18-án Rimaszombat volt a végcél. Mig a hegyek közt mentünk, addig csak nem volt panasz, de mikor feljutottunk a hegygerincre, a nap ismét kezdett túlságosan is meleg lenni. Osgyánban az első házba bementünk tejért, ahol rögtön a beköszöntés után a következő párbeszéd folyt le:

A háziasszony: Mondja lelkem, mik maguk ? Ugye katonák ?

Én: Nem kedves néném 1 Mi cserkészek vagyunk.

Az asszony: (megütődve) Csempészek?

Kétkeresztűrnál találkoztunk a három losonci cserkésszel, akik elénk jöt tek. A hátizsákokat természetesen azonnal felszereltük a biciklikre és eltekintve attól, hogy a déli forróság ép akkor volt a legnagyobb, megindultunk és 2 órára megtettük a hátralevő 13 km.-t végnélküli domborzatok és szerpentinek után. Losoncon egyes cserkészek szüleinél voltunk elhelyezve, a többi az után teljesen a kassai mintára ment, vagyis ebéd után azonnal fürödni mentünk. Utánna meglátogattuk Lajos bácsit. Igen megörült a gyors viszontlátásnak és mindjárt ott is tartott uzsonnára. Az u sonna, illetve utánna a beszélgetés eltartott egész estig. A levelezésre (ez volt az egész vándorlás legkényelmetlenebb problémája) már csak másnap (júl. 20.) került sor a losonci cserkészotthonban. Délután kimentünk a ligetbe. Mire kiértünk, elkezdett szakadni az eső, sem kabát, sem kalap nem volt nálunk. Úgy bőrig áztunk, hogy az ingünkből csavarás nélkül is folyt a viz. Nem tudtuk, hogy mit csináljunk, hát úgy gondoltuk, legjobb lesz egy cukrázdában megszáradni. Be is ültünk és a fagylalt hamarosan „megszáritott“, de utána még étvágyat kaptunk egy kis tortára. Kis is választottuk a leggusztusosabb szeleteket és — meg is ettük. Hát nem akarok nagyot mondani, de az igazságot némileg megközelitem azzal, ha azt mondom, hogy ahhoz a tortához képest a 3 hetes fekete katonai prófunt mazsoláskalács. Kénytelenek voltunk még egy adag fagylaltot megenni, hogy a szánk izét helyre hozzuk. Vacsorára ismét Lajos bácsihoz voltunk hivatalosak és nagy elegánsan csak 11 óra felé vetődtünk haza.

Július 21. Újra vándorlás. A jelszó a régi, csak előre. Gácsig elkísértek a losonci fiúk, utána magunkra maradtunk. Két hegyhát összeérésénél egy mély hegyipatak medre fölött mesébe illő szép helyen vezetett az utunk. Köröskörül sűrű erdő, amelyekből egy nap alatt alig lehetett volna kitalálni.

Abelován az evangélikus paphoz mentünk be, akihez Lajos bácsitól vittünk ajánlótevelet. Kedvesen megvendégelt és fiával megmutatta azt a gyalogutat, amelyen rövidebben (?) eljuthattunk Felső-Tisovníkra.

Nahát, köszönöm az ilyen,röviditést 1 Először lementünk az abeiovai hegyről. Ezt az utat akarva, nem akarva, rohamlépésben kellett megtenni. Mire leértünk, minden porcikánkat úgy kellett külön összeszedni. (Pista pláne ülve érkezett le.) Aztán felfelé kellett menni. A talaj az elképzelhető legrosszabb volt s a gyalogutat legnagyobbrészt képzelőtehetségünkkel kellett kiegészíteni. Hála Istennek, még az eső is rákezdett, annak végét egy vadkörtefa alatt vártuk meg.

A hegytetőn aztán olyan szél fogadott, hogy majdnem lefújt a lábunkról; további utat a legnagyobb fantáziánkkal lehetett felfedezni. Megindultunk hát lefelé, csak amúgy sejtés után. Találtunk egy vízmosást, amelyik lefelé vezetett, hát gondoltuk) hogy végre csak emberek közé érünk. Hosszas bolyongás után csakugyan rátaláltunk az országúira s pár perc alatt Tisovníkon voltunk. Megint csak az evangélikus paphoz szálltunk, nála vacsoráztunk és aludtunk. Reggel 8/*6 kor megint megkezdtük a hegymászást négyen, mivel Jani már egy negyed órával előbb útnak indult. Meg is bűnhődött érte, mert eltévesztette a rendes utat és a hegytetőn a pásztorok kutyái majd a nadrágját húzták le. ______ (Folyt, köv )

— „Tedy“ a legbiztos bb és legsikeresebb szer lábizzadás elten. Ári Ke 5 — Mindenütt kapható. Főlerakat: Kammerhofer István Central Drogéria Bratislava.