Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-09-11 / 109. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1926. szeptember 11. ESiadtsok kezdata lg Q 1 hétköznap est« nfl fi 7 ÉS 9 Mr j ÜBB HU ili TISZTI PAVILLON nun Elö&dásak kezdata II vasér- és Qnnepsap 3,5,7 És H j Szombat és Vasárnap, szeptember 11. és 12.én. SIJD OJHLAJE»JLjII*n w A legszenzációsabb amerikai vigjátéksláger! Charley n Brandon Thomas világhírű komédiája 6 felv. énje! “ősz.: Sid Chaplin. í „álljon a kezébe feszt a dikics“, ilyen s hasonló elkiszólásait a régi iparosoknak nem egyszer hallottuk és halljuk még ma is. Az ilyen nevelési és tanítási rendszer melleit természetes, hogy megfér a fiatal inasgyereknek csaknem minden más házi munkára fogása, a gyerekdajkálástól föl a trágyahordásig. Ami a tanonciskola időbeosztását illeti, lehetetlen nem perhorreszkálni az uj tanonciskola felügyelőbizottságának ama kívánságát, hogy a tanoncok ismét az esti órákban nyerjék el elméleti oktatásukat. A tanoncgyerek kora reggeltől majdnem egyhuzamban dolog alá van fogva; elméleti ismereti tárgyak nyugodt hallgatására tehát már nem lehet alkalmas, különösen akkor, amikor a tanonciskolái tanszemélyzet is egész napon át kifáradva a tanításban, már inkább a szükséges pihenésre szorul, mint két órán át a legtöbbször abszolút tanulatlan, akárhányszor az írás- olvasásban is gyatrán képzett tanoncok számára a figyelmet lebilincselő prelegálásra. Az a bizonyos — rendesen kényelmes karosszékben ülőktől — hangoztatott nevelési elv, hogy fiatal korban szokják meg az ifjak az élet súlyos terheit, hogy ezzel az élet megpróbáltatásait könnyebben viselhessék el, igen szép s hasznos lenne, ha a tanonc már a mesternél az életsors ilyen szemlélésére jellemző nevelést, az iskolában pedig megfelelő oktatást kaphatna. Kár lenue rekriminálni a múltak hibáiért, de mert éppen és csakis a fiatal iparos-generáció gondos nevelése és oktatása révén remélhető nagyobb tudású, tehát boldogulást könnyebben elérő iparosság kitermelése, minden illetékes faktornak arra kellene törekedni, hogy az iparosnevelés s oktatás nivóját emeljék. Az a régi frázis, hogy „jó volt az eddig is“ csak a mára tekint rendesen tegnapelőtti szemmel, az nem akarja észrevenni, hogy itt, — azt mondhatnék — napról napra fejlődés történik, modern élethaladás, amely nem törődik azzal, hogy százak, ezrek bekötött szemmel, vagy csak néző, de nem látó szemmel járnak. A tanoncok iskoláztatása lényegbeli részét képezi a tanoncnevelésnek, a tanonc gyakorlati foglalkoztatását nem lehet és nem szabad különválasztani az egyéb irányú oktatástól, s nem szabad függővé tenni a műveletlen maradisággáncsoskodásaitól. Meg kell találnia azért a megfelelő módját annak, hogy a tanoncok isko Ialátogatása megoldást nyerjen legalább délután 5 óráig. Azokban az iparágakban, amelyekben a tanon cidő 4 évben van megállapítva, bőven jut alkalom a tanoncnak a gyakorlati kiképzésre is. A tanoncoktatás a jövő iparosság jobb sorsának útjait egyengeti és ez sokkal fontosabb cél, hogysem érte a ma iparossága is valami áldozatot hozni ne lenne kötelezett. {Reformer.) fi feltámadó Pompeji újonnan kiásott házaiban« Séta az Abundatioan utón. — Stephanus posztógyára, Félix Pomarius gyümölcskereskedése és kígyói. — Verecucdus áruháza. — A négy isten háza. 1914. év óta, amikor Aoielung Walter tanár, a római német régészeti intézet titkára felállittalta Marinak, a híres kutatónak mellszobrát, alig hallottunk valamit a romokból kiemelkedő, hires városról. Igaz ugyan hogy a háború alatt is folyt a munka Pompéjiben, ám a campaniai városrom helyett egy egész világnak a romhalmaza érdekelte az embereket. Csak napjainkban kezdenek ismét beszélni Pompéjiről, az ott folyó ásatásokról s azokról a szép eredményekről, amelyek nyomán további megkapó részei a romvárosnak válnak láthatókká. Alkalmunk volt beszélgetni egy kiváló magyar történettudóssal, aki most tért vissza olasz útjáról- amelyen Pompejit is felkereste, ő mondotta el nekünk tanulmányújának következő érdekes részleteit. Az Abundantia-ut. — A legutóbbi ásatások megtekin tése nem könnyű dolog. Minisztériumi engedélyre van szükség. Nekem szerencsém volt, mert régi ismerősöm dr. Matiev deüa Corte, az ottani inspektor, akinek számos uj lelet felfedezése körül nagy érdemei vannak, fogadott és vezetett. Az uj ásatási zóna félkilométer hoszszuságu. Kezdődik pontosan az Epidius Rufus-féle háznál s az Abundantia ut irányában a Porta de Carno féle húzódik. Az Abudantia utat már majdnem teljesen felszabadították, főként a házak homlokzatát. E fasszádok segítségével az útnak az iránya is teljesen láthatóvá vált. Egynémely helyen, főként ott, ahol ez a törekvés könnyen megvalósítható volt, az ut belsejét is megtisz titották a hamutól, Az a pillantás, amelyet a Via Abudantiára vetünk, egészen más benyomást tesz az emberre, mint Pompejinek minden eddig ismert útja és utcája. Meredek ut mindkét oldalán azután olyan látvány tárul elénk, aminőben még nem volt részünk Pom pejiben. Emeletek vanak itt magas ablakokkal, téglatetökkel,melyeket szór galmasan restauráltak, loggiákkal és oszlopteraszokkal, amelyeknek nézésekor Lionardo da Vinci képei jutnak eszünkbe. Achilles apotéozisa. — Mindjárt a most kiásott útnak az elején rendkivül érdekes épület tárul elénk. Jobboldalt van egy ház, amely a katasztrófa idején éppen javítás alatt állott, úgy, hogy szobái csak részben és hiányosan vannak kifestve. Az egyik szobában csak a friz van készen, a másikban pedig a falaknak csak az elsórésze. Az építési anyagot a katasztrófa által meglepett munkások és művészek az előcsarnokban hagyták, A ház legszebb része a kétszínű, fülkealakú sanctuarium, amelyben fehér relief figurák vannak, ezek jeleneteket mutatnak be a trójai háborúról — ez a téma rendkivül kedvelt volt Pompejiben, — más domnorművek Priamust, Andromachet és Astianaxot ábrázolják, A domborművek közt lehet látni Hektornak és Achillesnek a harcát, Hektor halálát, holttestét, melyet Achilles a kocsijához kötöz, végül pedig az ősz Priamust, amint Achilles előtt térdepel, fejét eliakarva. Egy másik szobában vörös alapra festett falfestmény van, ezen trónon ül Achilles és a Győzelem istennője megkoronázza. Stephanus posztógyára. — Egy másik ház Pompeji életében nevezetes ház volt. Fulloncia a neve, posztógyár volt. A műhelyei teljes épségükben megmaradtak. Víztartályok vannak itt, és minden egy óbb szerszám. Ennek a műhelynek a falait is mindenütt bájos repülőalakok diszitik, amelyek t annyira jellegzetesek Pompejiben. A mi gyakorlati és józan korunkban hol lehetne találni olyan műhelyt, amelynek gazdája igy feldiszitené műhelyét, ahol a műhely tulajdonosa fogadta klienseit. A helyiségek átkutatásánál megállapították, hogy tulajdonosának Stephanus L volt a neve. A híz hátsó részében Várt a konyha, összes eszközeivel^ amelyek bronzból valók. KisérŐm azt mondja, hogy a tűzhelyen félig megsült bárányt találtak. Rendkivül higiénikus a W. C., amely Pompejiben egyébként is mindenütt kitűnő. Az első emeleten tág és levegős terrasz van, a szövetek szárítására. Politika Pompejiben. Ennek a gyárnak munkásai úgy iátszik erősen politizáltak is, aminthogy Pompejiben minden ember életében nagy szerepet játszott a politika. A ház külső falának egyik részén feliratot találtak, amely felszólítja „az összes munkásokat“, hogy egy bizonyos Holcoiaus nevű emberre szavazzanak. A szavazók között szerepel egy fiatal hölgy is, aki nevezetes nő lehetett a Vezuv-városban, mert a neve, Cuculle, gyakran előfordul. A gyár mellett vsn egy- másik hár, amely egy Jngenius nevű ember háza volt. Ez az ember az első emeleten lakott, tehát valószínűleg háztulajdonos volt éz üzlettel nem foglalkozott. Az Ingenius után következik Pomarius Felix gyűmölcskereskedése, amely tele van bacchusi szimbólumokkal, masz kokkal, kelyhekkeí. Medúza-fejekkel, s mindegyik vörös és arany színben ragyog. Éz a helyiséget, amely már egy mellékutca sarkán van, éjszakai emberek gyakran bepiszkoihatták, mert Pomarius Felix nagy kígyókkal festette be házfalát, követve azt a mondást: Fess faladra két kígyót és házad szent lesz. Verecundus úr, a felesége és a Pompeji Vénusz. — Az Abundantia ut északi részén szabaddá tették egy háznak elülső falát. Ez a ház áruház volt, Marcus Caecilius Verecundus Vestiarius háza, akinek neve máshol is előfordul Pompejiben A ház egész homlokzatát keresztül-kasul messze szembetűnő, világos festmények diszitik. Ezek a festmények nem mesterművek, aminthogy Pompeji freskói általában tucatmunkák, de persze nagyon jellemzők a korra, amelyben keletkeztek. Legfelül látható Mercur, aki templomból lép ki, kezében péazeszsákckkal. Sárga nadrágot visel, ökörszemei vannak, amelyek állati kifejezést adnak arcának. Azt persze nem lehet megállapitani, hogy ez volt e Verecundus ur protektora ... A fal másik oldalán hajót lehet látni, amelyet elefántok húznak, utána a mindig felöltözött pompeji Vénuszt, akin kék köpeny és arany korona van, Jobbról és balról anaoreítek, továbbá Abundantia és Fortuna istenasszonyok. Alattuk freskófriz, amely munka közben mutatja be az üzlet vörösfejü, meztelen munkásait és ügynökeit, továbbá magát Verecundust, az üzlet tulajdonosát, aki kitárt karjaiban szőnyeget tart. Mellette áil az üzletben szintén tevékenykedő felesége, aki egy papucsokkal, szandálokkal, keztyükkel és kis csomagokkal megrakott jasztal mögött áll és éppen egy vevővel tárgyal, aki kék köpenyben egy pádon ül. Úgy látszik, hogy ez a vevő nemcsak üzleti dolgokról tárgyal az asszonnyal, mert a nő megbotránkozva emeli szemeit az ég felé s arcának egész kifejezése is a megbotránkozás jeleit mutatja. Érdekes az is, hogy könyöke közelében boros palack van. Vénusz háza. Ezután következik az Abundantia utón Vénusznak és a négy istennek háza. Az ajtó fölött a friz Jupitert, Solt, Merkúrt és Dianát mutatja madaillonban, alattuk ragyogó menet vonul el. Oldalt tőlük látható a pompejii Vénusz, piros ruhában, zöld trónon. Körülötte flótázó nők, papok és papnők, tömjéntartókkal. Az istennő előtt oltár áll, amelyen lobog a tűz és arany kande lábereiből is lángok emelkednek. A sarokban, freskószerüen festve, szakállas Bacchusnak a feje. Beteljesedett jöilatok. Goetíe ti és Világcsodák spiritualista megvilágításban. Jóelöre megjósolták a francia rém uralmat. Napoleon diadalait és a világháborút. Sok mindent nem veszünk az életben tudomásul. Szándékosan, vagy szándéktalanul. Néha azonban „CARITAS“ Bratislava, Torna a. 18/b. ’ar 274 Sebéiztt — Nőgyógyászat I. oszt. napi 80—100 koronáig, II. oszt napi 55—65 koronái». Szabad orvosválasztás Külön szülészeti osztály (Both dr.) I. oszt. paus&I szülés 8 napra 1600 korona IE oszt. pausal szülés 1000 korona. Vezető orvos: ERANKENBERGER dr. egyetemi tanár. Az intézet főorvosa: BOTH JÁNOS dr. egyetemi tanársegéd operatőr. — REZUCHA LAJOS dr. igazgató. akad egy-e?y perc, melyben ebből az elszaladó sok mindenből megdöbbentő me mentók dobbannak elénk. Az alábbi cikkben egymás sál össze nem függő ilyen mementók vannak összeszedve. ürdemés talán megállani velük egy pillanatra. Beteljesedett jelentős jóslatok Kemmerich Miksa német tudós 1911-ben azzal a szándékkal fogott hozzá a történelemben szereplő különböző jóslások jfcsokorbaszedéséhez, hogy a jóslásokról lerántja a leplet és kimutatja az úgynevezett hiszékenyek felfogásának tarthatatlanságát. Hangyaszorgalommal gyűjtötte az adatokat munkájához s kutatásának eredménye az lett, hogy végül is nem a jóslások ellen, hanem a jóslások mellett foglalt állást, mert mint munkájában mondja: „A jól bebizonyított tényeket kell elfogadnunk.” O tehát kutatott és a saját kutatásai alapján győződött meg. De hányán és hányán vannak akik minden alaposabb kutatás és vizsgálódás nélkül ellentmondanak elhamarkodott Ítéletekkel. Nem bizonyítani igyekszem a jóslások hitelét, mert hiszen akkor kétségtelenül rá kellene mutatnom arra is, ho^y nagyon sokan vannak áljósok és nagyon sok olyan jóslat is van bizonyára, melynek az emberek százai és ezrei adhatnak hitelt anélkül, hogy az valóban komoly jóslás lenne. Most csupán egy pár érdekesebb jóslási esetet sorolok fel abból a gyűjteményből, melyet a háború előtt gyűjtött össze Torday Vilmos, a kiváló magyar metafizikus Foglalkozott már a jóslatok komoly mérlegelésével Ciceró is nem egy beszédében, de a régi görögök és rómaiak valósággal állami súlyt és hitelt adtak a nagyobb események előtt történő jövendöléseknek. Neves és igen érdemes kutatója a jóslásoknak Du Frei báró, aki valóban megdöbbentő adatokat nyújt a valóra vált jóslatokról gyűjteményében, de igen jelentősek Bormann Walter dr. kutatásai is. Pitagorasz, Empedoklesz, Szókratész, Plátó, Arisztotelész és Ciceró a mai tudományos felfogás szerint is nagy elmék voltak, de az idő távolsága talán gyengítené az ő feljegyzéseiknek hitelét s ezért inkább az újabb korok jóslataival foglalkozunk. a A tizennyolcadik századot különösen sok jóslat foglalkoztatta. Ennek a századnak az elején Heering Krisztián jövendölései keltettek nagy feltűnést. 1744-ben azt jósolta, hogy egy nagy hős fog bevonulni Szászországba, aki aztán hamarosan el is vonul onnan. Egy év múlva valóban bevonult ez a hős: II. Frigyes. De ugyancsak ő jövendölte meg hiteles feljegyzések szerint 1756-ban a hétéves háborút és annak számtalan apróbb eseményét. Minden jóslata pontosan beigazolódott Előre látta ő a nagy drágaságot is, mely az 1791—72. években következett el. Hiteles feljegyzések igazolják egyébként azt is, hogy a francia Cazotte Jakab 1788-ban egy előkelő francia társaságban, ahol a várható forradalomról beszélgettek, egyszerre csak egyenként rámutatott a társaság tagjaira és mindegyiknek külön megmondta, hogy melyik milyen halállal fog a forradalomban elpusztulni, amint megmondta azt is, hogy a társaság tagjai közül kik fogják elkerülni ezt a pusztulást. A társaság egyik tagjának azt is meg-
