Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-08-19 / 99. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 9261. augusztus 19. POLIO utolérhetetlen minőségével nyújt. = MINDENÜTT KAPHATÓI = <1 03 amúgy is kizártak minden kétséget. Nem is ezt akarjuk kiemelni, hanem a per­­fidiát, a kormány kétszínű politikáját. A törvény ellenére összeállított bíró­ság középkori kegyetlenséggel vallatott, jogtalan Ítélettel börtönre és gályára ítélt hü papokat, ártatlan protestánsokat, mert misére nem mentek és hitüket nem tagadták meg. Az erkölcsi hatalom teljességével védekező és martiriumoí vállaló protestáns papok rettenetesen érezték a crudelis Ausztria elnevezés igazságát. Hűségük és szenvedéseik, nagyságuk és töredelmeik emléke azon­ban túlélte a kegyetlen Ausztriát. Ez a szomorú esemény immár a multté, valamint az a gőgös és kegyet­len uralom is, mely hamis lobogó alatt politikai célból hitükben támadott meg hazafiakat. Az idő ronggyátéple ezt a kalóz lobogót és eiapasztotta a kart, mely a lobogót tartotta. A nemességnek súlyosan döngő lépései hirdetik, hogy a? eszmény diadalmaskodik az erősza­kon, az Igazság legyűri a hamisságot, a jog túléli a hatalmat. Emberileg és drátnailag nagy moz­zanata tűnik elénk ennek a nyomorult eseménynek. Az egyik Harsányi István nyilatkozata : „Itt állok, bármi történjék velem“ (Lampe, 782 1.), a másik Ruyter admirális vallomása: Ez volt az én leg­nagyobb győzelmem. Azt kell mondani, hogy e két nyilatkozat logikusan függ össze, fakadván mindenik abból a mély­séges isteni kegyelemből, mely esyesek és nemzetek sorsát jelzi. Ruyternak csak Harsányiakért lehetett tengerre szállani, a Harsányiaknak csak Ruyter lehetett szabadulásuk. Ez a történet klasszikus példája a hitbeli hűségnek. Magasztosságához nem férhet semmi mellékes. így volt és igy marad a világ előtt, légióként mielőt­­tünk, mert a mi protestáns őseink, kálvinisták és lutheristák, könnyje, ve­rejtéke és vére hullott a fájdalom, megaláztatás és kegyetlenség utján Pozsonytól Nápolyig, mig a megváltó halál, vagy a holland admirális föl nem oldozta bilincseiket. Rémitően igaz történet s tudtommal nem veteme­dett arra bárki, hogy ezt szépíteni me­részelte volna, senki, ki az elvakult és elfogult inkvizitorokat védelmezni mer­le volna. Azt azonban tud:m, hogy Nápolyban és Cinciiben az odahurcolt áldozatokra vonatkozó Írott emlékek innét is, onnét is nyomtalanul eltűntek a levéltárból.*) Mintha utólag restelték volna, hogy szerepök jutóit ebben az átkozott eseményben. Az igy utólago­san föltámadó lelkiismeret szavából ne csak azt halljuk kicsendüini, hogy a lélek szemérme öntudatra és jóváté­telre serkent. Cselekedjünk úgy, t. Em, KgyI a hogyan a mi jó, benső énünk paran­csolja: ujitsuk föl a gályarabok törté­netét emlékünkben és tanuljuk meg tőlük a hűség és igazság erejét; újít­suk föl a holland admirális emlékét is mélységes hálánk és el nem apadó vi­rágaink szimbólumaiként tűzzünk fej fájára zöld koszorút. Kérjük föl az Egyetemes Konventet, hogy ezt a szi­vünkből jövő hódolatot tolmácsolja Hollandia kormánya előtt, hogy a múltban kötött kapcsolatok ma is élő erejét szivünkből sarjadó hűséggel és hálával igazoljuk. * Balogh Elemér megállapítása.___________ A megemlékezésnek e nemes adóját leróva, szent áhítattal léphstnök át a nagy cselekedet negyedszázados fordu lóját, ha a közelmúltban nem történt volna valami ízléstelenség, amely gá­lyarabjainkat a mai politika porába látszik lerángatni. Eleve is tiltakoznunk kell minden ilyen világi kísérlet ellen. E régi Magyarország protestáns hitét mag is pisdesztál illeti hiibcli és haza­fias erényeikért hullatott könnyeikérUs kicsordu ó vérük minden cseppjéért. A nyugatszlovenszkói evangélikus egyházkerület is megemlékezett Ruyter admirálisról s a hollandi kormányhoz intézett üdvözletéhez egypár fölösleges megjegyzést fűzött. A sajtóiroda közlése szerint „a legtöbb gályarab szlovák volt, akiket eddig a magyarok maguk­nak vindikáltak és mint magyar nem­zeti hősöket szerepeltettek. Ezzel a konvent ki akarja javítani a külföld téves nézetét.“*) Micsoda fölösleges fáradság, mi­csoda zavar a gondolkodásban, micsoda törtelés mind ez? Illik ez egy magas erkölcsi testülethez? Különben is a külföld nagyon jól ismeri ez esemény nek hiteles történetét. Egykorú irolt emlékek és későbbi komoly történelmi müvek után könnyen meg lehet álla­pítani, amint részletesen megtettek, a gályarabok vallási és nemzeti hovatar­tozását. Az újság közönsége megkapta a szükséges felvilágosításokat a Hii­­acfó-ban**) és Hollandia s a külföld első sorban bizonyára a maga nyelvén irt történelmi és tudományos művek­ből ítél. Történetet hamisítani senkinek sem szabad, legkevásbbá erkölcsi testület­nek. Minket, a két protestáns egyház­nak késő utódait, első sorban e nagy elődök hitökhöz ragaszkodó erkölcsi nagysága kelt tiszteletre -és hálára. Különben is, ha a pozsonyi bíróság elé citált papok és tanítók százainak sorsát egyenként vizsgálnék, hamarosan meg lehetne állapítani, hogy a mariiriumot vállalók s az az elöl menekülők között melyik nemzet és egyház fiai voltak többségben. Köszönjük meg nekik, most kétszáz­ötven esztendő múlva is, hogy a lelki­­ismeret szabadságának vértanúivá let­tek és példát adtak minden idők pap jainak, mint kell a hamisság és erőszak ellen az igazságot megvédelmezni. Ezt tevén, állítsuk őket újra arra a magas piedesztálra, a melyen eddig állottak és hirdették az egész művelt világnak a hitben erősen megálló lelkűk isteni vértezetét. Tiltakozzunk az ellen, hogy történelmi jelentőségükből kiforgatva, utólag és helytelenül legyenek beállítva nem az ő világuk szerint való sze­repbe. rájuk nem illő köntösbe. A Ruyter admirális hatalma? csele­kedete minden idők minden protes­tánsa előtt tiszteletreméltó és hálára kötelez: a mi gályarab elődeink emlé­két sem szabad a történeti valóságból kiemelni. Kérem a t. Em. Közgyűlést, méltóz­­tassék indítványomat megfelelő eljárás során letárgyalni s ezzel a mai köz­gyűlést megnyitom. A közgyűlés a gondnok elnöki meg­nyitóját nagy lelkesedéssel fogadta és a benne foglalt indítványt egyhangúan *) Híradó, 1926 161. sz. »») Hiradó, 1926. 172. sz. határozattá emelte, megörökítvén fe­ledhetetlen emlékét a gályaraboknak. Főiirt a konventhez és tiltakozását fejezte ki a nyugstszlovenszkói evan­gélikus egyh ízkerületnek legutóbbi köz­gyűlésén hozott azon határozata ellen, amelyben a történelmi igazság elferdí­tésével a protestáns gályarabok tőbbsé- 5 gének magyar nem, éhségét kétségbe vonta. A közgyűlés Boross Kálmán in­dítványára eihatározía, hogy a gond­noki megnyitót egész terjedelmében az egynázi hivatalos lapban kinyomaíja. A napirend legelső tárgya az etpe resi jelentést megelőzően a komáromi reformálus egyháznik javaslata volt, amely Fiissy Kálmán retnzgy. képv. indítványára javasolta egy missziói se­­gédlelkészi áiíás szervezését. A missziói segédleikász az egyházmegye lelkészei­­; nek, különösen az egyháziársadalmi munka szervezésénél állana rendelke­zésére és segédkeznék időnkiní a lel­készek egyházi funkcióinál is. A kérdés körül nagyobb vita folyt, amelyben az előadói javaslat ellen foglaltak többen áiiá3t, szükségesnek tartván a tervbe vett áliás szervezését. A közgyűlés vé­gül is kimondotta, hogy az állás szer­vezésére nézve fölterjesztést intéz az egyházkerülethez. Az esperes jelentése. Nagy figyelem között terjesztette elő Soós Károly egyházmegyei főjegyző Gyalókay László esperesnek évi jelen­tését, amely alapos részletességgel ter­jeszkedett ki az egyházmegyében elő fordult összes figyelemreméltó esemé­nyekre és hü tükrét mutatta sz egyház közállapotának, az egyházmegye hit- és erkölcsi életének, a végzett pásztori és beimissziói munkának, az egyház hit­életének és közoktatásügyének. Kegye- Ietes sorokban emlékezett meg az el­hunytakról, majd bes ámolt az időköz­ben tett elnöki intézkedésekről és meg­bízatásokról. Az egyházmegye közgyűlése az es­­peresi jelentést általánosságban tudo­másul vette, intézkedést igénylő pont­­jaira nézve práig külön határozatokat hozott. Minthogy a konvent határozatai igen lassan érkeznek meg az egyházmegyé­hez, amiből tetemes károk származhat­nak, a közgyűlés kimondotta, hogy felír az egyházmegye az egyházkerület utján a Konventhez olyan irányban való sür­gős intézkedés végett, hogy a konventi határozatok a lehető legrövidebb idő alatt kézbesittesenek az illetékes ható­ságoknak. Az idén Kassán visszavont ominózus poprádi határozat káros következmé­nyeire már a tavalyi jelentésben rámu­tatott az esperes, amiért őt a hivatalos lapban támadás érte. Ezt a közgyűlés erélyesen visszautasítja és az esperest üdvözli és szeretetéről biztosítja. Az esperesi jelentés rendkívül meleg hangon emlékezik meg Balogh Elemér püspöknek, a pozsonyi egyháznál el­töltött lelkászkedtse 30 éves jubileumá­ról, amelyet egyháza a múlt év októ­berében ült meg igen bensőséges ün­nep keretében. A közgyűlés örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy a kiváló főpá8zfort ezen fényes eredményekben gazdag munkában eltöltött három év­tized határán szívből üdvözölje és azon bő óhajának adjon kifejezést, hogy a Gondviselés a pozsonyi gyülekezet, az egyházmegye, a kerület és az egyete­mes ref. egyház és minden magyar református ember javára tartsa meg őt t sokáig. De ugyanezen alkalommal sze­retettel köszönti az egyházmegye a po­zsonyi gyülekezetét is, amelynek tag­jai oly fénye? példáját szolgáltatták 30 év alatt egyházukhoz való hűségűknek és áldozatkészségüknek. Kegyeletes szavakkal emlékezik meg a jelentés a gályarabokró), akiknek em­lékére az esperes javaslatára elhatározza a közgyűlés, hogy az egyházmegye „Gá­lyarabok emléke“ cimen alapot állít fel, . amelyhez köteles még ez évben hozzá­­f járulni minden egyház a lelkészképzőre felállított kulcs szerint. Az alapra Gyalő­­kay László esperes 100 K-át adományo­zott és az egyházmegye felkéri a lelké­szeket, tanítókat és az egyházmegye hiveit, hogy a gályarabok emléke iránt hozzák meg kegyeletes áldozataikat. Elhatározta az egyházmegyei közgyűlés, hogy ez év november 11-én a gálya­rabok emlékére Komáromban emlék­ünnepet tart presbiteri konferenciával egybekapcsolva, amelynek előkészíté­sével Soós Károly egyhm. főjegyző, Gálífy Géza, Füíöp Zsigmond, Kenessey Kálmán tanácsbírákat és Galambos Zoltán komáromi lelkészt bízták meg. A kongruára nézve az esperes indítvá­nyára elhatározza a közgyűlés, hogy a gyülekezetek által a lelkészek részére adott személyi pótlékok — akár termé­nyekben, akár pénzben adatnak, — a javadalom felbecslésénél s illetve a kongrua megállapításánál alapul nem vehetők, mert azok nem állandó ter­mészetű, csak személyhez kötött java­dalmak, amik a lelkész távozása vagy halála esetén megszűnnek. A losonci lelkészképzőre nézve ki­mondja a közgyűlés, hogy továbbra is engedélyt ad a távozásra azon lelké­szeknek. akiket a lelkészképző vezető­sége előadások tartására fölkér; fölkéri az egyházakat, hogy a teológia fentar­­tási költségeire minden egyház még ez év folyamán küldje be hozzájárulását Bertok Béla püspökhöz készpénzben és pedig olyan összegben, amely lélek­­szám szerint számított fél kgram búza értékének falei meg. Az idei elemi csa­pásokkal sújtott vidékek egyházait és Nyitrát az egyházmegye fölmenti ezen kötelezettség alól. A közalapra vonatkozólag esperes javaslatára Kimondja az egyházmegye, hogy az 1919—1924. évben beszedett járulék fordittassák az 1924. évre a konventi határozat által követelt maga­sabb járulék fedezésére, de a konvent vállalja a felelősséget, hogy a magyar­­országi közalappal szemben azon évekre eső dijakat megfizetni nem fartoznak. Igaz sajnálattal vette tudomásul a közgyűlés Boross Kálmán kamocsai lelkésznek, az egyhármegyei gyámol­­dának 25 éven át buzgó, önzetlen pénz­tárosának e tisztéről történt lemondását. Érdemeinek jegyzőkönyvbe foglalásával elismeréssel és hálával adózik az egy­házmegye kitartó munkásságáért és elhatározta, hogy a pénztárosi tisztet még a közgyűlés folyamán betölti. A közgyűlés a hivatalos kötelessé­güket elmulasztó lelkészekkel és taní­tókkal szemben felemeli komoly szavát és megbízza az esperest hogy a mu­lasztókkal szemben a (örvény értelmé­ben járjon el. Tudomásul veszi a köz­gyűlés az esperesi egyházlátogatásokról beterjesztett jelentést s ezzel kapcsolat­ban örömmel veszi tudomásul, hogy a templomok látogatása emelkedő irány­zatot mutat, az áldozatkészségben is haladás észlelhető és ezért köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik az egyház éleiében hűséggel munkálkodtak. Elis­meréssel adózik a közgyűlés a márc. 25-én tartott p esbiteri konferencián közreműködött egyházi és világi vezető férfiaknak, Galambos László tanácsbi­­rőnak 500 koronás adományáért és helyesléssel veszi tudomásul a konferen­ciáról beszámoló emlékkönyv kiadását. Az esperes javaslatára az egyház­megye 200 korona pályadijai tűz ki az egyke büaát a maga rémes és kóros vo.tában feltüntető elbeszélésre, amely egy Ívnyi terjedelemben az év végéig eperes úrhoz adandó be. Köszönetét fejezi ki a közgyűlés az ekecsi nőegy­letnek azon nemes fáradozásaiért, hogy a hívek között végzeit gyűjtés utján egy uj harangot szerzett az Úr temp­lomába. Az egyházak felhivatnak, hogy adó­kulcsaikat jóváhagyás végett beterjesz­teni el ne mulasszák, nehogy az adó­hátralékok esetleges behajtása e miatt fennakadást szenvedjen. örvendezéssel veszi tudomásul az egyházmegye, hogy az egyházmegyei A nyitrai vadász és kynologiai club lezajlott 12 élő és agyaggalamb versenye közül kilenc első, 4 máso­dik és 3 harmadik. A két nagyszombati versenyen pedig mindkét első 1 második és 2 harmadik díj lett Seifert­­féle fegyverekkel és töltényekkel megnyerve. — Számok beszélnek! Érdeklődők kérjenek árajánlatot special galamblövő töltényekben és agyaggalamb lövé szeti berendezésekben: 439 Seifert József cégtől, BRATISLAVA, Halászkapu u. 4. sz. Alapítva: 1840. Telefon: 255?.

Next

/
Thumbnails
Contents