Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-08-12 / 96. szám

4, oldal. Komáromi Lapok 1926. apgusztus 12. E őnyös árubeszerscér-! wmtmmz.: - '‘^sssEEEimmm\ 01 Előnyös i áriröeszerzéa! e I VII. Reichenbergi Vásár és »Kkalsaii wásás* g^zdas^gi Qztmveiet; sre« 1926. augusztus 14—2© lg. 504 Általános mintavásár 20 árucsoportban. Legnagyobb textilipar vásár, müselyem kiállítással­­— Technikai vásár. — Osztrák üzemíechníkai vándor kiállítás. Bútor-, zongora és rádióvásár. — Előadási sorozatok. Vésárigazoivínyok kaphatók a Kom,-semi Keresk, Tcstfilétén él. (Pénztáros: FOLITZEE MÓR, Nádor utca.) I S w 8 R. H a többi komáromi bank, hanem egy igen nagy terület bankjai is. A pénzt úgyis nagyon nehéz volt kicsalo­gatni a bankokba a betevőktől, ezekre a bankkrizisekre újra visszamegy a pénz a bankokból a betevőkhöz, a ládafiába, pénzszekrénybe, a'szalma­­zsákba vagy a befalazott fazékba. A legszolidabb bankot is megfogja ölni a pénzhiány, mert ugyan mi az ördöggel fog pénzügyieteket kötni, ha a legfontosabb, a pénz hiányzik. Ez lebegjen azon bankok előtt, amelyek a Koronabankot szanálni akarják és ne önző érdekek vezes­sék ennél az aktusnál azokat, hanem a közérdek és a saját maguk érdeke, mert minél nagyobb lesz a veszte­ségi százalék, annál nagyobb lesz a többi bankok iránt a bizalmatlan­ság, tehát öngyilkosságot köveinek el a bankok, ha ennél a szanálásnál keresni akarnak. A Koronabank igazgatósági és fel ügyelöbizoiisági tagjainak is a hely­zet magaslatára keit helyezkedniük és jelentsék ki, hogy aki bűnös, akit vétkes gondatlanság terhel, az felel­jen egész vagyonával. Az ilyen nyilat­kozat bizonyára megnyugtatná a lázongó és gyanakodásávai az ár­tatlanokat is bemocskoló közvéle­ményt. Igen is a bűnösökre sújtson le a törvény a legteljesebb szigorával, de a feljelentők vigyázzanak, hogy az elkeseredésükben lelt feljelenté­seikkel ne sújtsák azokat is, akiket nem akarlak sújtani: önmagukat és a többi betevőket, részvényeseket. A felelősség kimondása nem köny­­nyü dolog és a szanálást, a le­bonyolítást késlelteti és felelte meg­drágítja. Hallottuk, hogy egyik fel jelentő követeli, hogy öt évig vissza­menőleg vizsgáljanak át mindent, Hát köszönöm szépen, én aki sajnos szintén betétese vagyok a banknak, ebből igazán nem leérek, hogy egy nagy apparátus az én és a többi betétesek pénzén évekig dolgozzon ezen a revidiáláson. Ők bizony nem fognak vele sietni mert hiszen annál tovább kapják a fizztésl, minél tovább húzzák, nyújtják az ügyel. Aki ilyen feljelentésekkel áll elő, az viselje azokért a károkért is a felelősséget, amellyel időbeli és pénzbeli károkat okozott másoknak. Tessék disztingválni, bűnhődjenek a bűnösök, de ne úgy, hogy annak a keserű levét a betétesek is meg igyák. Aztán a bankok a szanálást szintén ne húzzák, halasszák és a bankok fúziójára is jó lesz gondolni, mert egynagy konkurrens; a járási takarék már bontogatja ám a szárnyait. Tes­sék sietni, amíg az uj konkurrens meg nem születik. A kis betétesekre megnyugtatókig hatott, hogy az újabb ajánlat szerint már az egyik bank a kisbeíéteknél 2000 K-ig hajlandó az egész össze­get kifizetni. Különben a Koronabank mai na­pon hivatalos kommünikét adott ki a közönség tájékoztatására azzal a céllal is, hogy a betéteseket meg­nyugtassa A kibocsátott kommünikét alábbiakban közöljük: Betéteseinknek és Részvényeseinknek! Feleslegesnek tartottuk sajtó ut­ján nyilvánosság elé lépni mind­addig, amig a Korona Bank vagyoni helyzete az arra illetékes tényezők által megállapítva nem lett. Miután a bank vagyoni helyze­tének megállapítása vége felé kö­zeledik, most tartjuk kötelessé­günknek betevőinkhez és részvé­nyeseinkhez fordulni és tudomásul adni, hogy megbizottjaiknak: Man­dula Imre ny. főjegyző, Nádor Ernő nagykereskedő és Ivánfy Géza uraknak összes könyveink rendel­kezésre állanak és nevezett urakat ezentúl tárgyalásainkra is minden­kor meg fogjuk hívni. Titkolni valónk nincs, betéte­seink és részvényeseink megbí­zottjaik állal mindenről mindenkor nemcsak értesítve lesznek de a tárgyalásokra közvetlen befolyást is gyakorolhatnak. De tudomására adjuk betéte­seinknek és részvényeseinknek azt is, hogy számottevő solvens pénzintéze ékkel tárgyalásokba bocsátkoztunk és minden törek­vésünk az, hogy be éleseink és. részvényeseink érdekét megóvjuk. Hisszük hogy már a legköze­lebbi jövőben megnyugvást keltő eredményről számolhatunk be. Ennek előfeltétele azonban az, hogy betéteseink és részvénye­seink higgadságukat megőrizzék, a kósza híreknek hitelt ne adjanak és elhamarkodott lépéseket ne legyenek. Mert ha a rendezés nagy munkáját a törvényes útra kíván­ják terelni, nemcsak adósainkat tennék ez által tönkre, de nagy és helyrehozhatatlan anyagi veszte­séget okoznának önmaguknak is. Komárom, 1926. aug 6 án. A Komáromi Ko’orta Bank r. t vezetősége. Volt alkalmunk beszélgetést foly­tatni olyannal, aki a Koronabank szanálási munkálataiba bepillantást nyert és aki a következőket mondotta: Eléggé sajnálatos, hogy a Bank vezetősége a siáíusösszeállitásf, amely tekintettel a Bank nagy for galmára, lassúbb tempóval végez­hette, mint azt az érdekeltek számí­tották. Ez az akaratlan késedelem volt az oka annak, hogy egyes be­tétesek, jobban bízva a büntető feljelentés hatásába, mint a nyugodt várakozásban, feljelentést tettek a bank vezetősége ellen. Alkalmam volt a Bank helyzetét tárgyilagosan bíráló s kellőleg tájé­kozott forrásból megtudni, hogy a Bank tulaj tonképeni nagy vesztesé­geit az értékpapírok majdnem tel­jes devalválódása okozla. Az érték­papírral fedezett adósságokra az érdekelt adósok, lépést tartva a fe­dezeti papírok katasztrofális elér­­téktelanédével, pótló fedezetet adni nem tudlak. A Bank vezetősége ily kényszerhelyzetben volt kényszerítve ránézve veszteséges kiegyezéseket kötni. Az intézet az államalakulat után több, mint hét hónapit} érint­kezni sem tudott letétjeit őrző bu­dapesti bankokkal, mégis az állam­­válíozast követő hat év alatt az ér­tékpapírokon,'beleértve a hadiköl­­csönöket is, ért mintegy egy millió, korona összegű veszteségét tudta évi nyereségeiből leírni. Tény az, a Bank vezetősége nagyobb terei engedett az értékpapír spekuláció­nak üzletfelei körében, mint ameny­­nyit azok reális ereje megbirt volna. Hogy egy pénzintézetet nemcsak gondatlan vezetés és könnyű kihi­telezés juttathat pillanatnyilag szó­róit helyzetbe, azt más intézetek ha­sonló sorsra jutása is igazolhat. A megrendült bizalom ma érez­teti hatását a többi intézettel is. Az egész környék hitel s kereskedelmi életét megrendítő, szinte nap-nap után ismétlődő események szül­ték azt a gondolatot, hogy a ko­máromi pénzintézetek egybekapcso­lása s igy egy tőkeerős s feltétlenül kisebb üzleti költséggel működő pénzintézet alakitása menthetné meg a helyzetet. Annyira közösen érint minden egyes személyt s minden vállalatot a Korona Bank ügye s annak nyomán keletkezett elkese­redett bizalmatlanság, hogy magá­nak a Korona Banknak valamely más nagyobb intézet által történő feltámasztása, sem tudja nyugalmat kellően liquidálni. Egyesülni kell a bankoknak I Komoly tárgyalások folynak a Ko­máromi Első Hitelintézet, valamint a Pozsonyi Leszámítoló és Közgaz­dasági Bank (érdekközösségben a Tátra Bankkal) vezetőségeivel a Ko­rona Bank szanálását illetőleg. Mind­két intézet megkezdte már a Korona Bank statusának átrevidiálását s a tárgyalások jelenleg a legjobb me­derben folynak. A betétesek részéről megnyilvá­nuló az az aggodalom, hogy a sza­nálás kapcsán az abban résztvevő intézetek részéről a legridegebb üzleti felfogás fog dominálni, nem egészen alaptalan, bár a rende­zést s átvételt végző Bankok szem­pontjából megérthető az a szándék, rogy lehetőleg a maguk számára pasznolhozó üzletet kössenek. Most, rogy konkrét formában a jelzett két intézet, sőt, mint ma nyertem érte­sülést, egy harmadik magán érde­keltség is hozzáfognak — külön kü­lön a Bank liquvitíálásához, ez az ag­godalom kezd lehiggadni, mert mind­két intézet vezetőségének őszinte mentő munkája mellől a pusztán maguk részére vaió nyers haszon­lesés szándéka hátiérbe szoritotfnak látszik. A Koronabank érdekeltsé­gének teljesen mindegy, melyik in­tézet vagy külön alakult érdekcso­port veszi kezébe a szanálási mun­kát, előttük csak egy a fontos, hogy pénzüket leheiőleg 100 percenlig megkapják. Ezért is kívánnak egye­sek a felügyelőbizottság s az igaz­gatóság felelősségének megállapí­tása végett bűnvádi eljárás eszkö­zéhez nyúlni. Bármennyire is érthető a szinte korlátlan bizalom jegyében a Korona bankkal üzletviszonyban állott betevők érdekeltségének ez a kétségbeesés szülte lépése, célra­vezetőnek ez alig látszik, mert egy évekig húzódó rendezés felelős­ség megállapílhatására, csak a ki­egyezési quotát fogja csökkenteni. A Járási Íjia*társiila4 1925. évi működése. — Elnöki évi jelentés. — (Vége.) Minden gazdasági érdekképviselet kö­tetekre menő memorandumokkal, jelen lésekkel, gyűlésekkel, a panaszt tevés és kérelem mind n eszközét kimentet­ték már a katasztrófába adózási viszo­nyok szti le helyzet ismertetésére és annak megszüntetésére. Évek óta tart p! a forgalmi adó megszüntetéséért a minden alapos indokolási nélkülöző kérelmezés, minden váro3, minden község adóíárgyalásán százezrek s?á iábő! hallatszik a panasz a jövedelmek különböző címeken való megadóztatása, de magának a jövedelemnek is oly ! magas felértékelése ellen, amely csak­nem már az egész üzleti foígalom sztinösszej eit közelid meg. Az adó igazgatás nem akarja észrevenni az egyre csappanó forg&lmit, s alig lát­szik számolni azzal, hogy a kéréséitől megfosztok ip r és kereskedelem adó fizetőképességének megszűnése az egész állami életre hoz káros következmé­nye két. Az adózási rendszer reorganizálásé-A napokban jelenik meg a „TERRA“ kiadásában Kollár Lás dó magas­­kuiturájú könyve A MESÉLŐ DERVIS. Ára: 25'- Ke. Megrendelhető „TERRA“ kereskedelmi vállalatnál Kosioe, Éderova u. 10. Csak intelligens felnőttek vegyék. nál tehát az az iparosság és kereske­­dőség kívánalma, hogy az adó egysze­­rűsittessék, az adók rendszeresen iras sanak elő s megszüníettesenek szók az adónemek, amelyek a kereskedelmi forgalomban átháriihatatlanok, s ame­lyek tulajdonképen a vagyonleadás jel­legével bírnak; adózőképességük leg­­fontosabb védelme eszközeként pedig elengedhetc-tlennnek tartják, régi adó­tartozások méltányos tiquidálását, a felszaporodott késedelmi Kamatok el­engedését. Miként a tisztviselők és a munkásság jövedelmi adóhátralékainál, hasonló eiv és százalékos kulcs alap ján lennének e hátralékok megállapi­­tandők minden egyes adózónak va­gyoni és üzleti viszonyai, keresete méltányos figyelembevételével. A kézoiüvesiprtrosok foglalkoztatása s ezzel a munkanélküliség megszünte­tése, s kereskedelmi forgalom növelése érdekében szükségesnek taríjuk a kö,z- és mngánépitkezések támogatását, de nem állami kölcsön, támogatás révén, hanem a lakók védelmére alkotott,egy­oldalúan szociális, de az egész gazda­sági életet is megbénító, mert a tulaj­donnal való szabad resdeíkezési jogot megkötő törvények hatályon kivitt he­lyezését. A közszállifásoknak kiadásánál el engedhe'etlenüi szükséges a kisipar arányos részdtetése, s az adófizetés arányában a kisipari üzemek foglal­koztatása. Etzet függ össze az u. n. községi ipari üzemek feloszlatása, s minden ipari jellegű munkálatnak, melyet vda­­mely közü et is végeztet, kizárólagosan az önálló és adófizető kvzmüvenpar áiial való elvégeztetése. Á kereskedelem terén szigorú ellen­őrzése a különböző konzumok, szövet kezetek működésének, s azok letiltása attól, hogy kötelékeiken kivül állók számára is kereskedelmi foglalkozást űzzenek, vásárlásokat eszközöljenek s eladásokkal foglalkozzanak. Úgy az ipar, mint a kereskedelem terén a tisztességes verseny védelme és hatékony ellenőrzése, a jogosulatlan bármiféle ipart űzőknek a szakképzett iparosok és kereskedők kárára szol­gáló tevékenységének meggátolása oly eljárással, melynél egyedül és kizáró­lag ipar és iparosvédelmi elvek az irányiadé!?. Kereskfdelmi szerződések kötése a szomszédos államokkal, s ezzel a sza­bad kereskedelmi forgalom biztosítása. A határszéli városoknál, községeknél, amelyek ez uj államhatár megvonása következtében régi természetes garda­sági hátterüket, piacaikat, fogyasztókö­­zönségüket elveszítették, a gazdasági kapcsolat biztoäiläsa végét!, akishatár­közi forgalom kimélyiíésére szorul. Mert amig a produktiv kézművesipari és kereskedelmi ágak a régi fogyasztó terület visszaszerzése állal üzleti for­galmát s ezzel termelő erejét növelheti s fejlődését mozdíthatja elő, addig a régi bevásárló piacait elvesztette az uj határok következtében, a szabadmoz­gásban gátolt fogyasztóközönség régi beszerző forrásai könnyebb felkérésé­vel, a kö veílenebb érintkezés előnyei mján közszükségleteit előnyösebben tudván beszerezni, ezzel egyúttal a maga további vásárlóképességét is al­kalma és módja van növelhetni. A kölcsönös gazdasági érdekeken alapuló e szabadságot élvező forgalom a természetes fejlődés szükségszerű következnsényeképc-n a munka, tehát az általános kereseti alkalmakat sza­porítja s e’őmozdi ja minden különös és segélyjeilegü állami támogatás nélkül is úgy az ipar, mint a kereskedelem fellendüléséi más foglalkozásbeliek ja­vát, szotgálóan is. Általában az ipar és kereskedelem, vei mint a nagy fogyasztó közönség vásárló erejének javítását nem a mes­terséges állami támogatásokkal, segé­lyezésekkel véljük elérhetőnek mert az

Next

/
Thumbnails
Contents