Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-08-10 / 95. szám

4. oldal.

Komáromi Lapok

1926. augusztus 10.

A táborozás jelentősége tulajdonképen ezekben a tanácskozásokban domborodott ki.

Nagy, nagyon nagy jelentősége volt annak is, Hogy az egyes csapatok valóban megismerték egymást és a legteljesebb testvéri szeretettel éltek és dolgoztak együtt 8 napig, de ennél sokkal nagyobb az erkölcsi eredménye, amelyet a tanácskozások adtak. Ez oltotta be a közös munka szellemét, a nemes versengés vágyát, ez adott sok minden újhoz kezdeményező kedvet a vezetőknek. És sokat tanultak egymástól a csapatok.

S ámbár nem én vagyok hivatva Ítéletet mondani a Szent György Kör * nek e nagy munkája felett, mégis, ha nem is kritikaként, de teljesen tárgyilagosan megállapíthatom, hogy a szlovenszkói magyar cserkészetnek történetében egy új korssakot nyitott meg ezzel a közös táborozással.

Délután szerencsésen megeredt az eső. Először csak afféle nyári zivatarnak indult, de azután átalakult jó tartós esővé. A tábor két részre oszlott, az egyik, és ez volt a nagyobbik rész, két fölösleges ponyvából tetőt csinált a losouciak nagysátra elé és oda beültek nótázni; a másik rész, a tábor politikus fele bejött a mi zöld sátorunkba és ott megbeszéltük, megvitattuk a tudomány és művészet legújabb eszmeáramlatait, (páneurpaizmus) A komoly megbeszélés és vitatkozás hangjaiba belevegyült a másik sátorból az énekszó és később a különböző edényekkel rendezett jaizband hangja.

Már felhagytunk minden reménnyel, hogy este tábortüzet gyújthatunk, de a jó Isten mégis megkönyörült az ő cserkészein és este elállt az eső. Valóban cserkészmüvészet kellett ahhoz, hogy a nedves, átázott fával tábortüzet lehessen gyújtani. Végre fellobbant a láng, a kurucoknak szentelt tábortűz lángja. Edgár mondott rövid beszédet, aztán rágyújtottunk a nótákra, közben Rezső és én szavaltunk egy-egy verset. Aztán ismét előkerült Vargha Sanyi tárogatója. Hiszen azok a szép kurucnóták csak most voltak igazán aktuálisak. Bánatosan sirt végig a hang a völgyön: hogy gyönge violának letörött az ága, és a fenyőfák esőkÖnynyüket rászitálták nagy Bercsényi Miklós fájdalmára. Aztán elszállt a lelkünk messze-messze Krasznahorka büszke várához, amelyre most ráborult a borongós nyári est langyos fátyla.

Elmúlt már tiz óra s a daloló kedv még mindig csak nőtt-nőtt és a kuruc nóták csendes borongása még mindig ott ült a lelkeken, az ajkakon, ott szállt a felhők között, ott csobogott a patak vizében. 11 óra volt, mikor elhangzott az ima és aludni mentünk.

Valami csöndes szomorúság fogott el mindnyájunkat, mert utolsó lefekvés volt itt ez a mai. Holnap már nem lesznek itt sátrak, lobogó Zászlók, kacagó cserkészlelkek. Holnap este már csak a patak lesz és a zöld fák, amelyek csendesen fognak álmodozni ezekről az elmúlt napokról és elküldik a szellősóhajaikat messze, délre, nyugatra és keletre, hogy megizenjék valakinek, mit csinál a Béla völgye.

Másnap már (jul. 8.) megkezdődött a rombolás. A délelőtti rövid befejező tanácskozás után mindenki sietett fel a táborba, hogy segítsen a táborbontásnál. Bepakoltuk az egyéni felszerelést s mikor ezzel készen voltunk, a sátrak következtek. Hamarosan eltűnt a 16 sátor, az összehajtogatott ponyvák ismét ládába kerültek, a szerszámok s az edények is. Csak a zászlórúd állott még és büszkén nézett végig a sivár völgyön, amelyben már csak pár fenyőgerenda mutatta, hogy itt élt boldog megértésben 44 cserkészfiú.

(Folyt, köv.)

A Járási Ipartársulat

1925. évi működése*

— Elnöki évi jelentés. —

(Folytatás.)

Knmárom, mint régente megyei központ és számtalan közhivatal székhelye bőséges alkalmat nyújtott az itt élő iparosságnak és kereskedőségnek tisztes polgári keresetre s általában a lakosság jobb anyagi helyzete az emelkedő igények folytán módot nyújtott ipari kisebb üzemeink kifejlődésére is.

Ä város közgazdasági társadalmának

azok a reményei, amelyeket pl. az Érsekújvár—Komáromi vasútvonal létesítésével előmozdítható forgalom növekedéséhez füzöttek, a változott viszonyok folytán jótékonyan alig válhattak be, sőt, éppen ez utóbbi évek tapasztalatai mutatták meg, hogy éppen e közlekedési forgalmi vonal lett eddig Komárom felé gravitáló gazdasági forgalomnak tőlünk elvezető vonala.

A megyei székhely megszűnése, számtalan fontos állami hivatal elhelyezése, magának a városnak is községgé való átszervezése mind oly gazdasági várveszteséget jelentett városunknak, amelyek mellett az is felemlíthető, hogy kifejezetten határvédelmi katonai város lett, elég magyarázatot adhat a város egész közgazdasági életének viszszafejlődásét illetőleg.

A fenni említettek okai azután annak, hogy városunkban nagyobb közmunkák hosszú ideig nem folytak. Az állatni nagyobb építkezések szünetelése s ezzel a biztos keresetet nyújtó közsiállitások leapasztása a lakosság körében a magán építkezést is teljesen holtpontra jutmtta. Az utóbbi években megindult kikötőépiíési munka nyújtott bizonyos keresetet a város munkásságának, de önálló iparosainak alig valamit, mert a legtöbb közmunka vállalkozói nem a város önálló iparosai és kereskedővállalkozói közül kerültek ki, hanem idegenből jöttékből, akik minden ipari szükségleti cikket ugyancsak máshonnan szállítottak ide. Ez építkezéseknél sajnálattal volt kénytelen tapasztalnia a város lakossága, hogy még a szak- és napszámos munkások egy részét is más vidékről hozták a vállalkozók, akik az itt megkeresett fizetésüknek egy igen csekély részét hagyták városunk falai között a forgalom számára.

A magánépitkezés teljes megszűnte egyik legfontosabb iparágunkat, az építőipart teljes tétlenségre kárhoztaüa. Az építkezések megszűnését a kereset hiány következtében a takarékossági tőkegyűjtés megszűnése is előidézte. Mig a békeéletben a hiteléletet irányitó pénzintézetek bőven nyújthattak kölcsönöket a takarékosság gyűjtötte feleslegekből, az utóbbi évesben pénzintézeteink is a kereseti, tehát hitelképességet erősen befolyásoló viszonyok következtében csak erős restringá lássál állhatták a hitelt kereső publikum rendelkezésére. Amíg a béke években az építkezési ipar fellendülése magával vonta a többi iparág és nagyon sok kereskedelmi szakma fellendülését, ma a csak javítási, fatarozási munkát végző építőipar legfeljebb a városvégi kis szatócsüzleteknek juttat némi keresetet, de a gazdasági forgalom egész vonalára jótékony hatást gyakorolni képtelen. ^

Szomorú statisztikai adatokat szol gáltatnak e tekintetben az utolsó évek, A kézmüvesiparosok legtöbbje napról napra kevesebb egyénnek ad kenyeret, s ezzel együtt kevesebb ipari szakmunkást is tud munkaalkalmak révén keresethez juttatni. A kereskedelmi és ipari forgalomnak észak felé való orientálódása készületlenül találta a város törzsökös lakosságát, s a valamikor hires komáromi ipar és kereskedelem délen az országhatár, északon az ethnografiai határ közé ékelve, egyedül a kormányzattól várja sorsa javulását. Hogy iparosainkban nem hiányzott a vállalkozói szellem, a szorgalom és takarékosság erénye, nem egy kisipari üzemnek középiparivá fejlődése bizonyíthatja. A fejlődés közepén ért, az egész világgazdaságban egyre érezhető zökkenés természetes, hogy a kis lőke polgári társadalmát érintette legérzékenyebben.

Ezek a gazdasági közviszonyok áldatlan hatásukat azonban nemcsak a kistőkés polgári osztállyal szemben éreztetik, hanem szomorú kilátásokat nyújtanak az u. n. egész középosztály jövendő helyzetére is.

Kézműves önálló kisiparosaink rnunkahiány következteben meg fogják szüntetni önállóságukat, az eddig, a jobb gazdasági viszonyok alatt általuk foglalkozhatott szakipari segédmunkásokkal együtt a nagytőke és gyár munkásaivá váinak, vagy aminek jeleit már ma is látjuk, bármiféle napszámos munkához adják s növelik napról napra a nincstelenek, a proletariátus seregét Különösen azokban a szakmákban, amelyekben a fejlődő technika és ;no dem gyáripar az emberi segéderőt nélkülözni tudja, érezhető a szakiparosság egyre lejebb süiyedése, az a bizonyos lefelé való nivellálás, mely igen sok esetből tapasztalhatóan a hivatalos szervek hallgatólagos beleegyezésével folyik a rosszul értelmezett demokratizálódás jelszava alatt. Az uj ipartörvény bizonyos tekintetben megszigorítja az ipari és kereskedelmi képesítést, mely hosszú évtizedeken át a régi liberális irányzat idejében megállóit a legprimitívebb értelmi képzettség vonalán. Annak idején, egy industrializálódni kezdő állam keretén belül ért hető is volt az az irányzat, melynek igazolása a 80-as évektől kezdődőleg egyre emelkedő s európai nívót meg közelitő, sok iparágban a legelső helyet kivivő magyar ipar fejlődése. Kü lönösen Szlovenszkón ez a fejlődőképes, egymással arányban állóan erősödő kis-, középipar ma egy par excellence industriáiis állam keretében a gyáriparral szemben a feleslegesség jelzőjét kapta s raa nem a fejlődés útját, hanem a teljes leszerelés módját egyengetik számára. Vigasztaló lenne a kormányzatnak ez a tervszerű átformáló törekvése akkor, ha megfelelő gondoskodás történhetnék arról, hogy az igy kereset nélkül szűkölködő százezrek számára uj foglalkozási alkalmak biztositatnának.

Ha az ilielékesek a régi iparos é3 kereskedő középosztály e szomorú pusztulása sorsának javitásával késni fognak, ha, mig egyik oldalon ezzel az osztállyal szemben ,a közterhek loyaiis vállalását szorgalmazzák, másik oldalon pedig a jelenlegi államrendet felforgatással fenyegető szélsőséges irányzatok ellen megfelelő védelemről részére nem gondoskodnak, félő, hogy ez, a minden állam életében nélkülözhetetlen középosztály pusztulásában magával rántja azt az egész gazdasági rendet és rendszert, amelynek az emberiség eddigi haladását köszönheti.

Évi jelentésünknél ki kellett térnünk iprros és kereskedő társadalmunk helyzetét érintő és jövő sorsával összefüggő a fönntvázolt általános jelenségekre, melyekről tudjuk, hogy nemcsak a Csehszlovák állam e társadalmát sújtják, de éppen ezen, a valóságot fedő e megállapításaink nyomán reméljük és várjuk, hogy a megfeielő mentőeszközöket az illetékes szervektől mielőbb megkaphatjuk.

E mentőeszközöd legelseje az eddig érvényben levő adózási rendszer reorganizációja. Ma nincsen kereskedő, iparos, akit az évek óta tartó rossz kereseti viszonyok következtében horribilis adóhátrálékok ne terhelnének. E köztartozások súlya alatt úgy iparos, mint kereskedő teljesen meg van bénítva üzlete kifejlesztésében, és keresete legnagyobb részét adóknak szinte megszámlálhatatlan nemeire, s egyéb közadók módjára beszedendő járulékokra fizeti le. A mai bonyolult adózási rendszer mellett a mindig pontos számokkal kalkuláló kereskedő és iparos teljesen tájékozatlan közterheire vonatkozó fizetési kötelezettségeit illetőleg; a kereskedelmi cikkek árainak is a gazdasági desoláció következtében máról holnapra fluktuáló tendenciája, a vásárló közönség vevőképességének bizonytalansága, a megszorított hitetek, majd a mindenáron piacot kereső gyáripar egymásra licitáló versenye és sok egyéb más körülmény folytán, kereskedőnek, iparosnak sem jut más sors, mint bármily más kereső pályán levők nek. Sajnosán kell megállapítani, hogy a pénzügyi kormányzat mind e bajok között is megkereshetelten és meghzetheteilen adókkal operál, úgy hogy ma az adózás már nem a szabad keresetég jövedelemnek a közt illető részét követeli, hanem a kereset és jövedelem alapját képező üzleti s egyébb vagyont magái vagy annak egy tekintélyes részét.

(folyt, köv.)

Kóstoló.

(4 Prof. Jótékony Nőegylet mulatsága) Komárom, — augusztus 8.

A jótékonyság, az emberbaráti nemes cselekedetek gyakorlásában követendő példával jár mindenkor elől a Komáromi Protestáns Jótékony Nőegylet, amely a rendelkezésére álló anyagi eszközök felhasználásával a nyomor ejtette fájó sebek enyhítésében, az elhagyatottság sújtotta

égő könnyek letörlésében negyvenhét éve buzgólkodik. Humánus munkájában lelkes tagjainak támogatása mellett évenként egyszer a nagyközönség áldozatkészségét is igénybe veszi, amikor a hagyományos sikerű kóstolóra egybegyűjti a város és vidék jószivü közönségét. Az áldásos munkát kifejtő jótékony egylet vasárnap, augusztus 8-án tartotta idei Kóstolóját a Dalegyesület Nádor-utcai helyiségében. Sokan a miaif aggódtak, hogy az idei szeszélyes változó rossz időjárás a vendégsereget bekényszeríti a fedett helyiségekbe de hála Isten, ez nem történt meg és úgy kint a szabadban mint bent a táncteremben derült vidámság honolt és igazán a legkedvesebb emlékek fűződnek ehhez a Kóstolóhoz is.

Kedély és hangulat dolgában semmi kívánni valót nem hagyott maga ufán a Prot Jótékony Nőegylet idei mulatsága sem, amelyre igazán szívesen emlékeznek vissza mindazok, akik ott voltak.

A Kóstoló vacsorával kezdődött amely a konyhaművészet remekeit tárta föl a disztingvált közönségnek. Bájos fürge leányok szolgálták föl az ételneműekef, amelyek nemcsak Ízletesek és kitűnőek voltak, de igen tekintélyes adagolásban nagyon mérsékelt árúak is. Nem is volt panasz a kiszolgálás ellen, mindenki a legnagyobb megelégedéssel nyilatkozott a figyelmes kiszolgálás iránt.

Bent az étteremben a dúsan megrakott asztaloknál a Nőegyiet buzgó hölgyei árulták a mesés ételnemöekét, akik nemcsak a mulatság alatt látták el derekasan nehéz tisztüket, de legtöbbjük a gyűjtésnél és a mulatság előkészítésénél is dicséretes buzgalmat fejlelt ki. A háznagyi tisztet az egyesület lángbuzgalmu elnöke, Pap-Kovách Elemérné és Jánossy Lajosné alelnök töltötték be, akiknek lelkes segítő társaik voltak a Nőegylet fáradhatatlan tagjai: Vargha Sándorné, Göltl Jenőné, Mészáros Klára, Galgóczy Józsefné, Bajcsi Ferencné, Csukás Zsigmondié, Kossár Ferencné, Czike Dénesné, Füssy Kálmánná, dr. Hartenstein Pálné, ifj. Koczor Gyuláné, Szijj Jánosné, Laklóth Józsefné, Takáts Ilonka, Liszkay Jenőné, Horváth Ferencné, Virágh Vincéné, Virágh Juliska, akiknek fáradhatatlan munkásságával karöltve járt Igó Aladár aranyifjuságunk e népszerű tagja, a a Nőegylet időt, fáradságot nem kímélő népszerű, előzékeny, udvarias és végtelen kedves íitkárának lelkes munkássága, akinek ez alkalommal is elévülhetetlen érdemei vannak a fényes siker terén.

A vidám hangulalban elköltött vacsora után kezdetét vette a tánc, amelyet Igó Aladár agilis titkár nyitóit meg Jánossy Ilonkával, amikor

a. cigány rázendített a kedvenc nótára : Lányok, lányok, komáromi lányok-ra. Példáját hamarosan követte az aranyifjuság és gyöngyöző jókedvvel az igazán jó cigány nótái mellett világos reggelig tartott a legvidámabb hangulatban az idei kóstoló, amelynek fényes sikere méltóan sorakozik az előző évek sikereihez.

HI BK M.

— Szabadságon, Sikabonyi Antal dr., a Magyar Nemzeti múzeum főkönyvtárosa, kitűnő földink szabadságának néhány hetét Monostor pusztán tölti sógorának, Nádasdy Géza gyógyszerésznek kedves tusculánumában.

— Gyász. Mélyen lesújtó gyász érié Flilöp Zsigmond népbanki igazgatót, a ref. egyház főgondnokát,, lapunk főmunkatársát és nővéreit. Őszinte részvétet értesülünk, hogy szeretett jó édesanyjuk, özv. FülÖp Gergalyné, szül. Szilágyi Terézia, hosszas betegeskedés után, áldásos életének 77, évében aug. 8-án elkö tözött az élők sorából, visszaadva lelkét Teremtőjének. A megboldogult igazi mintaképe volt a gondos é& szerető édesanyának, aki életét családjának szentelte, gyermekeinek boldogságáért anyai szivének egész szeleteiével, szinte önmegiagadó áldozatkészséggel egy egész életen át fáradozott,