Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-01-30 / 13. szám

1026. január SO. Telefon 37. Telefon 37. Ha szüksége van elsőrendű tűzifára és szénre hívja fel a 37-es telefon számot, ahol azonnal és legpon­tosabban ki lessz szolgálva. Továbbá tudatom a nagyérdemű közönséggel, hogy február l ével megnyitom irodámat Nádor­­ntca 47. svam alatt, ahol megrendelések felvétetnek. Amidőn kérem, hogy nagybecsű megrendelésével engem megtisztelni szíveskedjék, vagyok kiváló tisztelettel Bottay Zoltán 47 fakereskedő. ujabbkori történelem legjelentősebb egyéniségei közé tartozik. Az a néhány év, amely halála után eltelt, máris töké letesen igazolta őt úgy is, mint embert, úgy is mint államférfit és politikust. A forradalom áldozataként esett el, mártír­halálából azonban uj erkölcsi erők születtek, amelyeknek áldásos hatást kell gyakorolniok minden elkövetkező időkben. Tisza gróf a háború alatt Magyar­­országnak tulajdonképpeni ellenálló erejét testesítette meg. Csaknem példát­lan szellemi és testi erőfeszítéssel állí­totta önmagát és országát a nagy el­­háritóharc szolgálatába és olyan álta­lános néphangulaíot teremtett, amely a győzelembe vetett rendületlen bizalom­mal semmiféle szenvedéstől és áldozat­tól nem riadt vissza. Az uralkodóvál­tozás hatalmas változásokat hozott egyéb téren is és Tisza kénytelen volt le­mondani. A fáradhatatlan energia helyébe gyöngeség és határozatlanság lépett: a politikai és katonai helyset napról-napra rosszabb lett. Lassankint gyülölség és keserűség vert gyökeret a nép szivében és ez az érzület különös logikátlansággal éppen az ellen az em­ber ellen fordult, akit a háború kezdetén általános lelkesedés vett szárnyaira és akinek most a nagypolitikában tulajdon­képpen semmi beleszólása nem volt többé. A súlyos háború egész bűnét Tisza grófra tolták és amikor bekövet­kezett az összeomlás, ő esett el első áldozatul. Hónapokkal halála után — amikor akkor! Forrón, perzselőn szorítottam a kezét, mint egy szerelmes kis diák, aki még nem jutott el az első csőkig. És ekkor megint fölbüszkélkedett be­lőlem az én nyakas, őszinte egyenes­ségem. Egy pillanatra lecsillapulva a fölajzott boldogság lázában, azt mond­tam neki: Maga most szépen haza­megy az urához és ha egyszer úgy találja hogy igazán nem bírja tovább és szüksége van rám, akkor elintézzük a dolgot annak rendje és módja sze­rint törvény előtt 1... Aztán röpüljön hozzám ! Én várom I... Ezek a hideg szavak egy kissé ki­józanították. így talán még nem be­szélt férfi asszonnyal. Hiszen más az én helyemben ... De ne beszéljünk erről. Becsületes voltam, erről már nem tehettem. Ez novemberben történt. Jött a hosszú, hideg tél. Én visszamentem a tanyára. Még soha ilyen kegyetlenül üresek és némák nem voltak az esték számomra. Néha ott ültem óraszám a kályha előtt. Néztem bele a tüzbe szomorúan. Néha-néha fölugrottam és megtépáztam magam. Bolond vagy I Rohanj az asszonyodért, siess, mig nem késő 1 Hát igy akarod leélni az éle­tet ! Sok keserű szemrehányás mar­cangolt akkor! Néha hangosan felka-Komáromi Lapok 3. oldal. a szociáldemokraták Bécsben az egész világ számára hozzáférhetővé tették a monarchia titkos levéltárait, — kiderült hogy Tisza István gróf határozottan ellenezte a Szerbiának küldött hadüze­netet és ilyenmódon teljesen hamis volt az a közkeletű megítélés, amelyben a világháborúban viselt szerepét része­sítették. A napvilágra került okmányok alapján a szerző elmondja, hogyan akarta Tisza a szarajevói merénylet után, az utolsó pillanatban is megakadályozni a háborút. Legbensőbb meggyőződése ellenére azonban mégsem tudta ellenállását mindvégig fenntartani és kénytelen volt — a felelősség legteljesebb érzetében — csatlakozni a Szerbia elleni eljáráshoz. Tudvalevő, hogy Bécsben a külügy­minisztériumban már junius végén fel­merült a kérdés, vájjon a nagyszerb agitációval szemben, amely tervszerűen aknázta alá Ausztria-Magyarország nyu­galmát, nem volna-e helyes a szarajevói merénylet alkalmából véglegesen leszá­molni Szerbiával. Tisza ellenezte ezt az eljárást és írásos előterjesztést tett az uralkodónak, amelyben erélyessen állást foglalt Berchtold gróf ilyen szándékával szemben Jogi, erkölcsi, taktikai és poli­tikai aggályokat hozott fel a császári és királyi diplomácia szándékaival szem­ben. Jogi felfogása szerint a szerb akciót megfelelő bizonyító anyaggal kell alátámasztani, erkölcsi és taktikai néző­pontja szerint arra kel! törekedni, hogy a monarchia számára kedvező kiindu­lási helyzetet biztosítsanak, politikai szempontból végül szükséges, hogy előbb Bulgária és Románia állásfogla­lását tisztázzák. A Magyarország elleni szerb nacio­nalista uszítások lesújtó bizonyítékai, valamint a szarajevói vizsgálat eredmé­nyei hovatovább mindjobban meggyőz­ték Tis7a grófot a szerb kormány bű­nösségéről, úgyhogy végül ő is feltét­lenül szükségesnek látta a Szerbia el­leni eljárást. Kezdetben azonban er­­kö’csi taktikai aggályai még erősbödtek, mig politikai ellenvetései változatlanok maradtak, Julius 8-án felterjesztést in­tézett az uralkodóhoz, amelyben a kö vetkezőket mondotta: „Meg kell adni Szerbiának a lehető­séget, hogy kikerülhesse a háborút dip­lomáciai vereség — mindenesetre sú­lyos vereség — utján és ha mégis há­­, borúra kerülne a sor, az egész világ szeme előtt be kell bizonyítani, hogy mi az igazságos önvédelem alapjan állunk Ha Szerbia ki nem elégítő vá laszt adna, vagy huzni-halasztani akarná cagtam. Magamat nevettem ki. Az együgyüségemet, az emberekben való hitemet, azt, hogy szomorú tudok lenni, mikor mások kacagnak, örülnek az életnek 1 Egy hóbaborult téli estén beállít hozzám a tanyára ez a Pista gyerek. Ez a fiatal boldog férj. Akkor persze még legény volt. Párisból jött haza Őszintén örültem, hogy valaki föl­­gyújtja a magányosságomat. A gyerek beszélni kezdett. Színházról, divatról, nyüzsgő, színes pénzszóró életről, de különösen nőkről. Még egy pár ka­landját is elmondta nekem. Mint aféle boldog szertelen gyerek. Kiterítette előttem a csillogó, szép, lármás éle­tet, hogy gyönyörködjem benne, mint valami érdekes mintájú finom selyem ben. Talán csak kedvet akart belém önteni az élethez ? Nem tudom, de felszegtem a fejemet és azt mondtam neki: Te, látom, boldog vagy, fiatal vagy, élsz nagyszerűen, vidáman, de én csak itt várom be a boldogságo­mat, mert rámhajnalodik az is, bizto­san tudom ... Faggatni kezdett. Én tartottam, rejtettem magamban a szót, mint egy drága szent titkot. Még ké­pes és kifecsegi ez a gyerek, hogy az én asszonyomat várom még most is őszbecsavarodó, fáradt fejjel, kihűlni készülő szívvel... Nem, nem szóltam a dolgot, akkor ultimátummal és az ul­timátum határidejének letelte után nyom­ban az ellenségeskedésnek megkezdé­sével kellene válaszolni. Ebben az eset­ben egyrészt reánk kényszeritett há­borúval volna dolgunk,... másrészt a háborús bűnösséget Szerbiára háríta­nék; Szerbia avval vonná magára a háború veszélyét, hogy szarajevói bor­zalmas tett után is vonakodott a tisz­tességes szomszéd kötelezettségeit be­csületesen teljesíteni. Az ilyen eljárás okvetlenül kedvező benyomást tenne a többi európai hatalomra és ezt a ked­vező benyomást még fokozná az a nyi­latkozat, hogy Szerbiát nem akarjuk sem megsemmisíteni, még kevésbbé annektálni.“ Julius 13 án érkezett Bécsbe a sza­rajevói vizsgálatról szóló jelentés. Ju­lius 14 én Berchtold gróf beszélgetést folytatott Tiszával, amelynek folyamán, úgy látszik, sikerült Tisza hangulatát megváltóztatnia. Világos, hogy Tisza gróf azért revideálta eredeti álláspont­ját, mert a vizsgálat terhelő anyaga teljesen meggyőzte Szerbia bűnösségé­ről. Politikai aggályait avval oszlatták el, hogy utaltak Németország szövet­ségi hűségére és fenntartásnélküli tá­mogatására.; Tisza igen nehéz szivvel tudta csak magát elhatározni arra, hogy a hábo­rúért való felelősségben résztvegyen. Hogy a külső hajthatatlanság és ke­ménység ellenére tulajdonKépen mi ment végbe lelkében, arról az unoka­­hugához intézett kővetkező sorok ad­nak felvilágosítást: „Az én lelkemben minden háború nyomort, szenvedést és pusztítást je­lent. Fájdalmasan érintenek az ovációk, amelyekben engem részesítenek, engem, aki még csak részt sem vehetek a harcban. Leikiismeretem nyugodt. Már nyakunkra tették a hurkot, amellyel kedvező időpontban megfojtottak volna minket, ha most nem vágjuk ketté. Nem tehettünk másképpen, de fáj nekem, hogy igy kellett cselekednünk,“ Ez nem háborús uszitónak a vallomása, de nem is egy pacifistáé. Ez egy nagy hazafi kategórikus imperatívusza. A komáromi JajttlIaioA.“ (Mit ir a komáromi „hajthatatlan“ magyarokról a „Nyitravármegye ? — A nagy megrökönyödés I — A termé­ketlen tagadás és a megértés politikája.) Sose tudhatja az ember, hogy hol beszélnek, hol Írnak róla? Sokszor a távol eső helyeken, lapokban is szóba kerülhet olyan valaki, aki még távolról se sejtheti, hogy kik is foglalkozhatnak vele és az ő ügyével. A napokban belepillantottunk a Nyitravármegye legújabb számába és ott nyomban a szemünkbe ötlött egy riport, amelyből szinte kikiabáit, hogy rólunk komáromiakról ir az ógyallai házkutatásokkal kapcsolatban és a ko­máromi magyarságot bár nehezen meg­közelíthető és hajthatatlannak tartja, mégis azt írja az itteni magyarságról, hogy hamar megrökönyödnek és meg­döbbennek. No de hát lássuk magát a hajthatat­lan komáromi magyarokról irt riportot. A Nyitravármegye cimü nyitrai lap legújabb száma ugyanis ezt írja: „Több komáromi és pozsonyi újság tette közzé a múlt héten Feszty Béla ógyallai földbirtokosnak, a Délszlo­­venszkói Gazdasági Egyesületnek — volt miniszteri tanácsosnak — tiltakozó levelét a nála talált házkutatás ellen. Fesztynek tökéletesen igaza van, semmi alapja sem volt a házku atásnak, mi több, a nyomozó közegek vizsgálóbírói végzés nélkül hatoltak be hozzá, egy­szerűen azért, mert Jankovich nála is járt. Hát hová is járt volna, ha nem szomszédaihoz? Aminthogy nem meg­lepő, hogy felsőelefánti tartózkodásakor a szomszédos Edelsheim-Gjuiai, Ko­­chanovszky stb. családokat látogatta meg. Az elefánti és az ógyallai házku­tatás közt azonban nagy különbség van. Elefánton ugyanis a nyitrai járási hivatal teljes joggal kutatott a saját kezdeményezésére, sőt ez kötelessége is volt, mert az elefánti lakót bűncse­lekmény miatt Hágában letartóztatták, tehát a nyitrai járási hivatal a perrend legszigorúbban értelmezett szabványai szerint járt el. Ógyallán viszont Jan­kovich puszta látogatásán kívül semmi ok sem volt arra, hogy Feszty Bélát pellengérre állítsák. Aki jobban van beavatva a komáromvidéhi magyar életbe, tudja azt is, hogy Feszty biriz­­gálása meglehetősen nagy ügyetlenség is volt. Feszty Béla ugyanis személyi és családi vonatkozások révén újabban az aranyhid szerepét játszhatta a nehe­zen megközelíthető komáromi magyar­ság és a kormány között. Az érsekuj­­vári és az ógyallai járási főnökök okos taktikája már már érlelte a gyümölcsöt, Feszty Béla a „terméketlen tagadást“ otthagyva, békülékeny és megértő mun­kát hirdetett, ami meglehetős megrö­könyödést, mondhatni megdöbbenést keltett a „hajthatatlanoknál“, kik egy­más között már mint „elveszettről" egy szót, csak mosolyogtam titokzato­san, némán. Valaki járhatott odakünn. Mintha lépések hallatszottak volna a havon. Kutyát nem tartottam. Nen féltem én senkitől. A gyerek felugrott és már szaladt is ki Még utánaszóltam: A puskát vidd magaddal. Ott lóg; az ajtó mellett jobbkéz felől I Csak aztán hördült fel belőlem az ijedt, dermedt kérdés, mikor már kint volt a gyerek: Hátha az én asszonyoml... De nem Ilyen Ítéletidőben 1 Az lehe­tetlen 1 A szél süvítve rázta az ablakot, mintha válaszolni akarna a kérdésemre. Már éppen megnyugodtam és én is kifelé készültem, hogy megnézzem, ki jár ott künn... ekkor eldördült a puskalövés, amely pontot tett az én boldogságom után, végleg. Egy asz­­szonyi sikoltást hallottam, ott álltam összeomolva magamba roskadva, mint egy tehetetlen, kifosztott báb. — A te asszonyod volt Gyuri bátyám Nem felelt. De ez a némaság volt az ő legszomorubb felelete. — Aztán hogy intéződött el az egész ? 1 — Az asszony meghalt. Alaposan eltalálta a gyerek. Persze sirva erős­­ködött, hogy ő háromszor is kérdezte: ki az, de nem felelt neki, ebből gon­dolta, hogy rosszban jár. Volt dolgunk a hatóságokkal, törvénnyel. Tanúsko­dás, bizonyítás, a világ szeme elé kel­lett kivinnem ezt az én szegény ketté­tört boldogságomat. Megirigyelte tőlem a sors. Tudni kellett arról mindenki­nek, dobra kellett ütni, mert ha nem vallók úgy, hogy az asszony hozzám akart jönni, akkor a gyerek nem egy évet, hanem jóval többet kap Fö! kellett hát áldoznom az én édes gyö­nyörű titkomat, hogy ezt a fiút meg­szabadítsam. Egy év múlva kikerült a fogságból. Nemsokára rá beleszeretett ebbe a kis asszonykába itt. Persze nekem kellett megint viaskodnom, be­szélnem, sikraszállanom érte, mert bi­zony ez a puskalövés, meg az az egy év egy kicsit ráfröccsent a gyerek életére. Üde csilingelő női hang rontott ránk a sötétben. — Ejnye, hát az urak itt pusmognak, amikor menyasszonytánc van' Gyuri bácsi! Még nem is táncolt velem I Már fogta is a kezénél fogva Gyuri bácsit a kis fiatal, újdonsült asszony és húzta ki a sötétből, ki a fénybe, a boldogság fényére... menyasszonytán­cot járni 1.. . Az előadások kezdetei Szombaton '/, és '/fi órakor. — Vasár- és ünnepnap d. u. 4, '1,7 és 'Ifi órakor. Sz mbaton és vasárnap, január hó 30-án és 31-én ; I VÁROSI MOZI IHUSOBA | A kéjvágy Az előadások kezdetei Szombaton V,7 és '/fi órakor. — Vasár- és ünnepnap d. u. 4, 7,7 és i/,9 órakor. Amerikai nagy társadalmi dráma. A főszerepben: Alden Mary és Huntley Gordon. Az 1926. évi január hó 30-án, szombaton este 9 órakor megtartandó előadás jövedelme a szlovenszkói hadirokkantak javara adatik. 1

Next

/
Thumbnails
Contents