Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-01-23 / 10. szám
1926 jantaár 88. Komáromi Lapok 3. oldal. 1 Nem kell a fővárosba menni 11 1 1 mikor * t « POLLÁK JULISKA 0 pr 0* h 3 ► utódánál B 0 0 d s Komáromban, Nádor-utca 17. sz. f r 0 4 olcsóbban beszerezhetők a legs • újabb és kényelmes gummi és 3 B • halcsont nélküli hasfüzők és mell-4 t i tartók orvosi rendeletre ia. » s £ Őszi és bélelt bőrkezlyfik nagy K 3 raktára! Keztyűk tisztítása és í M javításai Selyem és flór harisnyák H nagy választékban 1 II ■ 52 m is választotta a közgyűlés a hattagú bizottságba, de különben is, a bizottságnak jogában van magát mindenkor kiegészíteni Ebben a tekintetben tehát semmi alapja sincs a kifogásnak. Ami a dolog érdemi részét illeti, Fülöp hangsúlyozza, hogy a könyvtárbizottság minden irányban szigorúan a törvény alapján járt el, a törvény rendelkezéseinek pontos betartásával választotta meg a törvény által előirt képesítéssel biró Alapy Gyula dr.-t is könyvtárossá. Ugyancsak a törvény kívánja meg azt is, hogy a könyviárőr a város tisztviselői státusába fölvétessék és a képesítésének megfelelő fizetési osztályba soroztassék. Az előtte felszólalónak és a munkásságnak nem lehet kifogása a bizottság azon javas'ata ellen sem, hogy 9800 K értékű könyvet kíván beszerezni, mert a tervbevett 700 kötet közű! 300 mű szak és szociális munka. A Jókai Egyesült ajánlata, tekintettel aira, hogy a kuKu'házban a törvény által előirt alkalmas könyvtárhelyiségek és azokban a szükséges fölszerelések is megvannak, a város által elfogadható és a termek 3 évre bérbevehetők. Isméit lten han goztatja, hogy a könyvtárbizottság mindenben a törvény szerint járt el és ezért ajánlja elfogadásra a tanács javaslatát, hogy a nagy kulturális célokat szolgáló intézmény mielőbb megkezdhesse működését. Jávor Jenő főjegyző szintén a törvényre hivatkozva szólal föl, Kincs Izidor a könyvtárőr fizetését magasnak találja selyemzsebkendőt vett ki és áttette a zakója zsebébe. De először megsimogatta. — Boszorkányos teremtés, —mondta elismerően. — Olyan, mint a higany. Egész reggelig nem mozdult mellőlem. Úgy lekötött, hogy lélegzeni sem bírtam. Pedig nem is szép... S az alakja is... Egészen semmitmondó. De kacér, pokoli módon kacér. És hogy tud bánni a szemeivel. Csak Mária... Nem szeretném, ha észrevenné valamit. Fájna szegénynek. Azt... azt pedig nem akarom Igaz, ő nagyon jó és annyira szeret, hogy ezt is megbocsátaná. De mégis . Láttam, az is fájt neki, hopy tegnap este nem maradtam ve'e De az a boszorkány ., kinevetett és azt mondta volna, hogy örökké a feleségem szoknyáján ülök. Pedig nem is igaz. Nem... hiszen már több, mint egy hete, folyton mellette vagyok és kinoztatom magam Hanem majd vége lesz ennek is. Majd elfárad egyszer és akkor.. akkor én következem .. Az asszony ezalatt kenyérmorzsát szórt az erkélyre a galambjainak. * Este 9 órakor a férfi már mélyen aludt... Mária nyitott szemmel virrasztóit az ágyán s az ura felnyílt, susogó ajkát nézte. — Te... te boszorkány... — susogta a férfi. — Ne kínozz tovább... Én... én otthagyom a feleségemet érted s te itt az arcomba nevetsz... Vigyázz!... vigyázz... mert engem még nem nevetett ki asszony soha... Mária arca halottszinüre sápadt. A szive reszketni kezdett s a szeme mélyén a kék Íriszek fázóan lecsukták a szirmaikat. Fölkelt. Kiment az erkélyre. A csipkés batisztot széttárta a mellén s a jeges, februári szél vad gyönyörűséggel harapott bele a vállaiba. — Csak ez az egy bűnöm van, — mondta szüntelenül — s ez az egy bűn fog megölni is. s havi 1000 K-ban kívánja azt megállapítani. Hacker Richárd szerint a könyvtárőrre vonatkozó javaslat nincs kellőképen előkészítve, azért szerinte vissza kell azt adni a tanácsnak, Ivdnfy Géza szerint igenis, elő van készítve a javaslat. Sándor Ernő főszámvevő a törvényből felolvassa azokat a rendelkezéseket, amelyek a könyvtárőr megválasztására és annak a város tisztviselői státusába való sorozására vonatkoznak és ismételten ajánlja a tanács javaslatát elfogadásra. Ezután szavazásra került a sor. A könyvtár könyvanyagának 9800 K értékben leendő beszerzését a közgyűlés egyhangúan elfogfdta; a Jókai Egyesülettel megkötendő bérletet 17 szóval 12 ellenében elfogadták; a könyvtárőr megválasztására és az illetméményeinek a IX. fiz. osztály szerinti megállapítására vonatkozó tanácsi javaslathoz pedig 15 szóval 12 ellenében hozzájárult a közgyűlés. A községi iskolaszék átiratára a közgyűlés az iskoláknál működő helyettes tanítók illetményét havi 520 K ra emelte fel. Az iskola gondnokok részére pedig Polony Béla dr. és Fülöp Zsigmond felszólalására úgy döntött a közgyűlés, hogy a tanács és pénzügyi bizottság elutasitó javaslataival szemben az iskolagondnokoknak tiszteletdijat állapított meg és pedig Uherec^ky 1 Géza, Czéh István és Banai Tóth Pál részére évi 350—350 K-t, K. Ledermayer Ilona részére pedig évi 150 koronát. Minthogy az idő előrehaladt, a képviselőtestület többsége az ülés folytatását */48 órakor elhalasztotta. Szabadoktatási előadás a Kultúrpalotában 1926. ]an. 24-én vasárnap d, u. 6 órakor, amikor Dr. Szijj Ferenc a Jókai Egyesület elnöke A MOZI címen tart előadást. Ezenkívül a kisérő műsor. Belépődíj nincs, csak önkéntes ademányokat kér minden látogatótól kiadásai fedezésére a .1 óUai Egyesület Az Országos Kratinpiialisfa Pált kát iileijtlládíja. I. Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz a komáromi és érsekujvári adóhivatalok területén a dohánybeváltás körül tepasztalt visszaélések tárgyában. Benyújtják: Gregorovits L!pót keresztényszocialista nemzetgyűlési képviselő és társai 1. A komáromi és érsekujvári állami dohánybeváltókban a körzetükhöz tartozó dohánytermelőknek a dohány átvétele alkalmával esedékessé vált vételárai állítólag a komáromi és az érsekujvári állami pénzügyigazgatósági kirendeltségek utasításaira vagyondázsma és adótartozásokra visszatartattak. Ez az eljárás merőben jogtalan és igazságtalan sőt teljesen antiszociális: Mert a vagyondézsma és állami adótartozások végrehajtás utján szedendők be. mert a dohánytermelők a dohány vételárából különösen a szegényebbek vélt szükségleleiket kivánták beszerezni, végül a nagyobb dóhánytermelők, akiknek feles dohány kertészeik vannak, ebből a vételárból fele összeget munkásaiknak kell, hogy kifizessenek. 2. A dohánytermelők közt általános a panasz a komáromi és az ógyallai járásokban, hogy a dohány vételárát visszatartották olyan termelőktől is, akik vagyondézsma tartozásaiknak régen eleget tettek és állami adótartozásuk nincsen, vagy pedig adótartozásuknak két, sőt háromszorosát tartották vissza a dohány vételárából. 3. Ezeket a jogtalanul és visszaélésszerűen ki nem fizetett összegeket sem a komáromi, sem az érsekujvári pénzügyi kirendeltségek vissza nem utalják, hanem majd később esedékes adó fedezetéül tartják vissza és hasztalan minden erre irányuló kérvényezés. 4. Hajlandó e miniszter ur ezeket a jogtalanságokat megszüntetni és ezeket a pénzügyi közegeket oda utasítani, hogy a visszatartott dohány vételár összegeket haladéktalanul fizessék vissza az illető termelőnek. 5. Hajlandó e a fegyelmi vizsgálatot elrendelni azok el'en az adóhivatali közegek ellen, akik erre a célra a valóságnak és a tényeknek meg nem felelő adatokat juttattak a dohánybeváltó igazgatóságokhoz. Interpelláció a pénzügyminiszterhez a komáromi pénzügyi kirendeltségnek a 111 osztályú kereseti adó kivetése körüli eljárás tárgyában. Benyújtják: Gregorovits Lipót keresztényszocra ista nemzetgyülesi képviselő és társai. Van-e tudomása miniszter urnák arról, hogy a komáromi pénzügyigazgatósági kirendeltség a III osztályú kereseti adó kivetési tárgyalásait olyképen oldotta meg, hogy a kive ési lajstrom közszemlére 8 napon keresztül nem volt kitéve, a felek abba bele nem tekinthettek, egy-egy napra 3 400 adózónak kivetését tűzte ki tárgyalásra s igy érdemben és komolyan azt letárgyalni nem lehetett ? Helyesnek találja e a pénzügyminiszter ur közegeinek azt az e járását, hogy a kereseti adóalapot önkényesen az előző évi keresetnek három, sőt négyszeresére is fölemelik, hogy ennek keresztül erőszakolásával a jövedelem adó kivetésénél magasabb adóalapot érjenek el akkor, amikor a komáromi iparosoknak és kereskedőknek kereseti viszonyai a Jeghatározot a b visszafejlődést mutatják és Komárom, mint határváros, forgalmától es pi cától úgyszólván teljesen meg van f sztva ? Hajlandó-e a pénzügyminiszter ur az állami adózásnak mai elviselhetetlen terhein segíteni és az adózás által a tönk szélére juíó gazdasági rétegeken segíteni, pénzügyi kö-egeinek pedig olyan utasítást adni, hogy az adókivetéseknél a méltányosságot és az adózó polgárságnak kíméletét is tartsák szem előtt? Jókai növényismerete. (Folytatás ) A kertészkedő Jókai még akkor is, amikor költői szárnyalással ír a növényekről, érezteti velünk, hogy azokban olyan természeti tárgyakat lat, amelyeknek szerveik varnak, amelyek szoros viszonyban állanak a főiddel, a vízzel, a levegővel és amelyek ránk nézve hasznosak vagy károsak. Úgy bánik a növényekkel, mint a festő a színekkel. Minden tájéknak megfestéséhez megtalálja a jellemző néhány növényt. A szikes, fu!ó homok, a mocsár, az árokpart, az ut, a szikla, az épületrom, az elpusztult kultúra, az erdő, az urasági kert, a temető és a megművelt terüiei jellemző növényéit jól tudta megválogatni. Ismerte a nép kedves virágait, ép úgy, mint a legvagyonosabb, előkelő körök divatos virágüit. A magyar legény kalapja mellé tűzött árvalányhaj tói a párizsi arszlárok melaleuca díszéig; a magyar lányok rozmaring-jától az előkelő dámák hortenzia virágáig, mennyiféle növényt használ a különféle helyzetek találó megfestéséhez! Talán nem lesz érdektelen, ha fölsorolom azokat a szép vidékeket, amelyekről rövidebb-hosszabb botanikai jellemzést közöl: Alföld (Hétköznapok, Föld felett és viz alatt, Kis királyok. Lőcsei fehérasszony, More patrio); Bihari hegység (Szegény gazdagok); Blikk hegység (Csataképek); Budai hegyek (Szerelem bolondjai, Flóra színháza, Hajdan, most és valaha); Fertő-tó (A névtelen vár); Hortobágy (More patrio); Karszt (Egy az Isten); Komárom (Csataképek); Hideg Szamos vidéke Mariséi táján (Erdély aranykora); Sárrét Fejérmegyében(Enyém, tied, övé); Székelyföld (Bálványosvár,More patrio); Tátra (Árnyképek); Tordai hasadék (Egy az Isten). Ezekben a leírásokban alig alig akadunk botanikai tévedésekre. Ezekre későob rátérek. Jókai növénytani ismereteinek megbirálása szempontjából ránk nézve e ső * sorban azok a leírások fontosak, amelyekről biztosan tudjuk, hogy saját megfigyelésein alapulnak. A budai hegyvidékről már szóltam. Szép a Hortobágy leirása és amit mond, megfelel a valóságnak „Tavasszal sok a vize, nyáron kevés, ahol nem totyogós, ott szikkadt: termőszik és vakszik váltogatja egymást: amannak a növényzete búja emezé kúszó porcsfüvön és széki füvön kívül semmi.“ Leírja azután, hogy 40 évvel ezelőtt, amikor a muszkák elől menekül, ott még félnapi járásra terjedő nádasok voltak, a nádas közepén tó volt, annak partján gémek és kócsagok. Hitelesnek kell mondanunk azt is, amit a szerb tövis-nek az Alföldön való gyors terjedéséről irt. Jókai megemlíti, hogy akkor, amikor Petőfi megéneke te az Alföldet, a szerb tövis még nem volt otían „indigenálva“. A tordai sóstavak vizében valami hosszúkás páncélbogarat és a fekete gyl ok egy nemét látta. A parton pedig „valami véres levélielen, kemény növényt“ látott, amely „kék virágokat nyit*. A ptncélbogár bizonyára a sósvizei bői ismert Aspus és a part növénye: Statice Gmelini. Érthető elragadtatással ir a Csomághegy, a Szent-Anna tó és a Kukojcás növényzetéről. A felsorolt nevek közül legf Ijebb a medveszőlő hozhat minket zavarba. Talán valamelyik piros bogyós áfonyát nevezte így. Jókai még látta Mátyás király fáját a Svábhegyen. „Egy vén fának végső romja volt az már, reves, korhadt tuskó, kerülete tőben 12 lépés. Akárhányszor megszámlál am. Csak a törzs kérge élt még s minden tavasszal uj sarjakat hajtott, ezeket a járókelők letépdelték, legelő marha lerágta. Egy télen kirhely emberek tüzet raktak benne és akkor a törzs földig leégett. Mátyás király fája hársfa volt. Mellette volt egy terebélyes bükkfa, melyeiVórösmartyNormafának nevezett el.“ Érdekesen írja le József főherceg alcsuti parkját is. „Mikor József nádor átvette az alcsuti pusztát, az egész nagy területen nem volt több, mint három fa, egy fűzfa, egy diófa és egy tölgyfa. Egyéb fa nem volt. Az ákác még nem volt ismeretes Magyarországon s a platán csak fejedel ni díszkertek vendége volt Európ3szerte.“ Az alcsuti pusztából pompás park lett, de az első három fát „még most is kegyelettel őrzik, körüllámogatják“(Romái.ócsibakérósziklariben). Jókai szívesen szólt a növények történetével kapcsolatos dolgokról is. Vizs: gátjuk meg ezeket az adatokat is. Vegyük elsősorban az ákácot. Jókai szerint József nádor idejében még nem volt Magyarországon. (József nádor az a'csuti pusztát 1819-ben szerezte meg.) „Rab Riby“ cimü regényében pedig azt irta, hogy a pesti- Városerdőben, II József császár idejében, akkor, amikdr a „Neugebäude“ ép>tése megindult, (tehát 1786) mégnem volt ákác nálunk, mert az első ákácot csak 20 évvel később (tehát 1806 ban) ültették. Ezzel szemben Erdély aranykora cimü regényében azt irta, hogy Corsar bég várában „akácvirág idején gyűjtött méz* volt. E regény eseményei a XVII. század közepe táján játszódtak le. Vadas Jenő monográfiájából tudjuk, hogy Magyarországon az ákácot csak 1710—1720 körül telepitették meg. A párizsi Jardin des Plarttes első akácfáját pedig 1630— 1638 körül ültették. Corsar bég idejében tehát már volt ákácfa Európában. A burgonya elterjesztéséről több helyen is ir (És mégis mozog a föld, A névtelen vár, Szép Mikhál). „Erdély aranykoré“ ban irta a költő, hogy Segesvár mellett, Nagyszöllősön, 1662 ben kukorica földek voltak. Bár különösen hangzik, de nincs benne leheletlenség. Hogy Apafi Mihály idején szederfát ültettek, elhiheiő. Ugyancsak elhihető, hogy a kaméliát az 1700 as évek elején Magyarországon még nem ismerték, mert csak 1739 ben hozták át Európába. Igaza van Jósainak abban is, hogy a Georgina József nádor id ej ben ritkaság volt, mert ez a mexikói növény csak a XIX. század elején kezdett Madridból kiindulva, Európában terjedni. Folyt. köv. — K-rat-e* megvételre prizsma látcsövet, vagy jó színházi látcsőt. Cima kiadóban.
