Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-06-29 / 77. szám

Negyvenhetedik évfolyam, 77. szám. Kedd, 1926. június 20,

POLITIKAI LAP.

Elüfixetéii ár caehblovik értékben: Helyben ét vidékre postai szétküldéssel: iféss érre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 150 Ki. gyes szám árat 80 fillér.

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS.

Felelős főszerkesztő: GAÄL GYULA dr, Szerkesztő: BARANYAT JÓZSEF dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., Megjelenik hetenkint háromszor:

kedden, csütörtökön és szombaton.

Komárom, — jnnius 28.

Az iskolák bezárultak, a tanulóifjúság tódul kifelé a falak közül, hogy ami gondot magáról az iskolai év végén levetett, helyette egy újabb nehéz gondot vegyen magára. A legaktuálisabb kérdés most a pályaválasztás kérdése, amely bizony nehéz problémát vet fel az iskolát végző ifjúságnak, amely egyelőre nem igen tudja, hogy merre nyilik meg számára a jövő. Sokan vannak, akik a szerszám ulán nyúlnak, de hányán vannak olyanok, akik az elemi és a középiskolák első tagozatának elvégzése után már pályát „választani“ kényszerülnek. Ezektől senki sem várhatja, hogy saját maguk döntsenek sorsuk felett, hiszen az életet még alig ismerik.

De aki a mai viszonyokat teljesen ismeri, az jól tudja azt is, hogy azok sincsenek valami szerencsésebb helyzetben, akik a tanév végén érettségi bizonyítványhoz jutottak. Ha az ember visszagondol a saját maga matúra utáni helyzetére, bizony szomorúan kell emlékeznie arra, hogy az érett ifjú előtt nincs nyitva az élet, sürü köd borit be körülöite mindent, az egyes életpályák tulajdonképeni alakulásáról csak igen halvány sejtelme van és a legtöbb esetben az történik, hogy sokszor saját hajlama vagy tehetsége ellenére is épen olyan pályára lép, amelyre egyáltalában nem is gondolt, de amelybe beletörődve, valamiképen lemorzsolja életét. Hogy azután az ilyen emberből valami nagyot és merészet akaró teremtő egyéniség alig lesz, az bizonyos.

Valóban el lehet mondani, hogy manapság merő véletlenség a pályaválasztás és ha még olyan súlyos akadályok merülnek föl a tudományos pályára vágyódó ifjak előtt, mint a világháború következtében keletkezett utódállamokban általában a magyar ifjú nemzedék előtt, akkor valóban mély gondokba kell ráncolódni a homloknak, mert bizony a pályaválasztás nehézségein felül még az érvényesülés elé háramló újabb akadályokat kell elsősorban leküzdeni. A magyar nemzetiségű ifjú előtt csakis akkor nyilik meg az élet, hogyha az államnyelvet elsajátította. Ez egyik feltétele jövő boldogulásának és akármilyen közpályán kíván érvényesülni, ezt a feltételt kell kielégitani.

Az nem lehet kérdéses, hogy meg tud-e felelni ennek a feltételnek a magyar ifjúság, mert általában elismert dolog, hogy a magyar faj fogékony más nemzetek nyelvének elsajátítására. És ha igy áll a helyzet, akkor a magyar

ifjúságnak mindent el kell követnie, hogy minden pályán érvényesülni tudjon. Idegen nyelvek elsajátítása a műveltség emelésére szolgál és ha ennek segítségével minden pályára szabadságot nyer, amelyeken az állam többi fiai működnek, akkor teljes erővel arra kell törekednie, hogy a közpályák összes ágaiban érvényesüljön. Saját nemzetiségének, fajának jól felfogott érdeke ez, mert minél nagyobb teret tud a magyarság meghódítani, annál jobban biztosíthatja helyzetét és vívhatja ki jogait abban az államban, amelynek nemzeti kisebbségét alkotja. A pályaválasztás nagy gondját azzal mindé esetre enyhítheti az iskolából az életbe kilépő magyar ifjú, hogy az államnyelvet elsajátítja, bátran léphet be az egyetem kapuin, mert reménye van arra, hogy felsőbb tanulmányainak elvégzésével minden közpálya nyitva áll előtte. Az államnyelv elsajátítása nem ölheti ki ifjúságunkból a magyar nemzeti szellemet, aminek ébren kell maradni a minden jmegpróbáltatások között is !

= A vasárnapi munkaszünet kárdósa. A képviselőház szociálpolitikai bizottsága foglalkozott a csehszlovák szoc. dem. pártnak az általános vasárnapi munkaszünetre vonatkozó javaslatával. Az ülésen Schubert, a Bund der Landwirte kénviseiője tiltakozott az ellen, hogy a kisvárosokban és falvakban a vasárnapi munkaszüneíeí a nagyvárosok mintájára vezessék be. Ezeken a helyeken ugyanis a kiskereskedők és kisiparosok ezrei számára jelent nagyobb szabású forgalmat a vasárnap délelőtti üzlet, amikor azok a gazdák és mezőgazdasági munkások, akik hétköznap el vannak foglalva, bevásárlásaikat végezni szokták, de a gazdaközönségre nézve is fontos, hogy vasárnap délelőtt szükségleteit beszerezhesse, elsőben kénytelen a hétköznapi munkaidejéből erre áldozni, Tichy német iparospárti képviselő, továbbá a cseh agrárius és iparospárt képviselői az általános vasárnapi munkaszünet ellen foglaltak állást.

= A vidék elektrifikálására vonatkozó törvényjavaslat. A kormány javaslatot terjesztett a képviselőház elé a vidék elekrifikálásának pénzügyi támogatására vonatkozóan. A javaslat e célra 1927 tői 1931-ig 10 millió Ke évi öszszeget kér engedélyezni. Ebből az öszszegből elsősorban helyi villamossági szövetkezeteknek és községeknek adnának a telep építéséhez szükséges hozzájárulást. EzenkivUl támogatnák a közhasznú elektromos üzemeket. Az ily támogatási összegek ügyében a földmivelésügyi minisztérium lenne hivatva határozni az illetékes mezőgazdasági tanács, illetve Ruszinszkóban a mező gazdasági tanács létesítéséig a kormányzóség véleménye alapján. Az államsegélyek engedélyezésénél elsősorban a szegény hegyvidékek és a gazdaságilag visszamaradt vidékek jönnének tekintetbe, továbbá azok a részek, ahol az elektrifikálás révén a mezőgazdasági ipari termelésnél a foglalkoztatást emelni lehet.

= A szoc. dem.-ék és a maradékbirtokok. A csehszlovák szoc. dem.-ek az agrárvámok elleni obstrukció során

javaslatot terjesztettek a parlament elé a maradékbirtokok kiosztásának felül vizsgálása ügyében. E* a javaslat arra indította a cseh polgári pártokat, hogy sajtójukban megvilágítsák azt, milyen nexus állott fenn eddig a szoc. dem. párt és a földbirtok reform között. Kimutatják azt, hogy a szocialista pártok a legmesszebbmenően igyekeztek saját pártcéljaikra kisajátítani a földreformot és a szocialista szövetkezetek a földbirtokreform kapcsán oly nagy területeket kaptak, hogy azok valóságos latifundiumoknak tekintendők. A főldbirtokreform jelszava alatt ugyanis a cseh nemzeti szocialisták 50 uradalmat, a szoc. dem.-ek pedig 40 nagybirtokot kaptak és mindezekért semmit sem fizettek, sőt az állam segítségével a birtok megműveléséhez kamatmentes, vagy igen csekély kamatú kölcsönben is részesültek.

Az ármentesitő jubileuma.

Az Alsó-Csallóközi és Csilizközi Ármentesitö és Belvizlevezető Társulat 50 éves fennállásának ünneplése.

Komárom, —junius 27.

Oiven éve annak, hogy az Alsó- Csallóközi és Csilizközi Ármentesitő és Belvizlevezető Társulat megalakult. Az árvizek okozta katasztrófák az érdekeltséget védekezésre kényszeritették s mivel a műit évszázad közepén egymásután előfordult árvizekkel szemben a vármegyék által végrehajtott védelmi intézkedések nem feleltek meg és nem nyújtottak kellő biztonságot Csallóköz lakosságának, oly védelmi intézményt alakítottak, amely három vármegye lakosságának biztonságát segitette elő.

Maga az ármentesitő társulat fél évszázados hasznos működése alatt valóságos áldásává lett annak a területnek, amelynek érdekeit védi. Jelentékeny területeket szabadított fel a belvizek alól és tett kenyéradó termőfölddé, szaporította ezzel a vidék birtokosainak vagyonát és hathatósan előmozdította azoknak jólétét. Az érdekeltség nagy anyagi áldozatába került ugyan a védelmi munkálatok végrehajtása, de az idők folyamán oly védőművek épültek ki, amelyek úgy az árvizek, mint a felfakadó belvizek ellen biztos védelmet nyújtanak.

A közhasznú munka, melyet a jubiláló társulat végzett, elismerésre indítja nemcsak az érdekelteket, de Csallóköz és Csilizköz egész lakosságát, amely az évforduló alkalmával háiás szívvel tekint azokra, akik kitartó és céltudatos fáradozással munkálkodtak érdekükben. Az elismerés, becsülés illeti részünkről is a jeies társulatot, melynek további munkásságához a legnagyobb sikert kívánjuk.

A díszközgyűlés.

Az Alsó Csallóközi és Csilizközi Ármenteső és Belvizlevezető Társulat diszközgyülése vasárnap délelőtt 10 órakor Bartal Ferenc társulati elnök vezetése mellett folyt le a városháza nagytermében, a kormány, a hatóságok, különböző ármentesitő testvér társulatok képviselőinek és a nagyszámban megjelent érdekeltség jelenlétében

A díszközgyűlésen megjelentek a földmivelésügyi minisztérium képviseletében Csernó Vilmos műszaki főtanácsos, a munkaügyi minisztérium képviseletében Viest Dusán építészeti főbiztos, a helybeli hatóságok részéről Novotny Richárd járási főnök, Litochleb pénzügyigazg., Jekelfalusy főadótárnok, Kriz rendőrfelügyelő, Petr Vladimir, a folyammérnökség képviselője, Csizmazia György városbiró, Jávor Jenő fő - jegyző, a Vágbalparti Ármentesitő Társulat képviseletében Ajtics-Horváth Dezső elnök és Reviczky István igazg. főmérnök, a Vágjobbparti ármentesitő képviseletébenjandly Döbrentey Sándor elnök és Forgó Ignác min. tan. igazgató, a Felsőcsallóközi ármentesitő részéről Barta Aurél ny. főispán elnök és Vörös Vince igazgató főmérnök, a Dodvágvölgyi csatornatársulat képviseletében Kovács Márton igazgató, az Ebedfoki ármentesitő részéről Szalay Sándor ig. főmérnök, Bálint István műszaki tan., társulati igazgató, Nagy Nándor aielnök, Gidró Bonifác főgimn. igazgató, Galba Károly ügyvéd, Hickisch József, Eggenhoffer János, Trugly János, Szandtner Ernő, Kürthy Benő, Vörös Ede, Bénes János igazgató választmányi tagok és az érdekeltség képviselői nagy számban.

Elnöki megnyitó.

A díszközgyűlést Bartal Ferenc, volt orszgy. képviselő, társulati elnök nyitotta mey hosszabb beszédben, amelyben lelkes szavakban mutatott rá a társulat nagy fontosságára és arra az eredményes működésre, amelyet ötven év alatt az érdekeltség javára kifejtett. Meleg érzéssel emlékezett meg arról az óriási kulturmunkáról, amelyet Magyarország végzett ezen a téren a múlt évszázadban, s amelyet Széchenyi István kezdeményezésére Vásárhelyi, Beszédes, Bertalan és más kiváló mérnökök közreműködésével megindított. Hat és félmillió holdnyi területet vontak ki e munkálatok a mocsarakból és állították a kultúra szolgálatába.

Ennek a nagy munkának egyik részlete az Álsócsaílóközben végzett árvédelem ésbelvizrendezés is. Kegyelettel és elismeréssel kell megemlékezni a kezdeményezőkről és a későbbi végrehajtó munkálatok kimagasló alakjairól, mint Széchenyi István grófról, Waldstein János grófról, Nádassy Lipót grófró), Zuber Józsefről, a Zámoryakrról, Darányi Ignác dr. volt földmiveiésügyi miniszterről, továbbá Wirthl József, Biró Elek és Steingaszner Imre volt társulati igazgatókról, akiknek a közreműködése tette lehetővé, hogy Csallóköz népe nyugodtan tekinthet a jövőbe.

Ami a társulatnak feladatát illeti, az két részből áll: az áraentesitésből és a belvízrendezésből. Az ármentesités teljesen sikerült. 1899. év óta a töltések a legkisebb veszélyben sem voltak, a legnagyobb áradásnak is derekasan ellentálltak. A biztonság legfőbb jele, hogy a töltésekről senki sem beszél, olyanok azok, mint az egészséges test külünböző szervei, amelyek pompásan működnek és úgy van velük az ember, hogy szinte nem is tudja, hogy vannak-e azok. A beivizlevezetés, amelyet a csatornahálózat létesítésével hajt a társaság végre, még nincs befejezve, de itt is nagy eredmények mutathatók fel. A kulturtalaj igen nagy mértékben megszaporodott. Csallóköz régi vizi-képe alaposan megváltozott. Igaz, hogy eltűntek a mocsarak, a nádasok és velük a vizimadarak, kihaltak a csikászok, pákászok, de a zsombékok helyét most eke szántja, a régi romantika megszűnt, de helyet adott a kenyeret adó prózának. De közegészségügyi tekintetben is megváltozott minden, sok betegség és járvány szűnt meg.

A társulat büszkén tekinthet azokra az eredményekre, amelyeket elért, de tökéletes emberi mű nincs, és nem is lehet, főképen ha az ember állandóan a természeti erőkkel áll szemben. A társulat védőtöltésének igen sok esetben nagy víztömegekkel szemben kelj

PÉlptt ÜL