Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-01-19 / 8. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1916. január 19. Újabb adatok a szeutpéteri gyilkosságról. — Mi nyöszörög a pincében, ember vagy kutya ? — Sérülések a gyanúsítottakon. — Nyomok a hóban. — Vércseppek. — Újabb letartóztatások. Nagy részvéttel temették el az áldozatot. — Komáromszentpéteri tudósítónk jelentése — 1926.jan. 18. A komáromszentpéteri bűntény áldozatát, Petres István holttestét kedden délután temették el sz egész falu nagy részvéte mellett. Az emberek nagy csoportokban, izgatottan tárgyalták a kegyetlenséggel, fényes nappal végrehajtott gyilkosságot. A gyanúsított Dőcó Vilmost és fiát ifjú Dócé Vilmost a csendőrök elvitték a dögtemetőbe Petres István megtalált hullájához. De ők semmi meghatottságot el nem árultak, sőt az ifjú Dócé Vilmos cinikusan cigarettát kért, hogy nem nézheti, mert elájul. A csendőrség nagy apparátussal fogott hozzá a bűntény kiderítéséhez; a keddi esti vizsgálat, a gyanúsítottak kihallgatása, a tanuk kihallgatása éjfélig tartott. Annyi adat és tanúvallomás jutott a bíróság és csendőrség kezébe, hogy valószínűleg nemcsak ez az utóbbi gonosz tett, hanam az évekkel ezelőtt történt titokzatos bűntények is ki fognak derülni. A falu népe akkor egy lidércnyomástól szabadulna meg. A vizsgálaton az alább következő tanú vallomások történtek: Tanuk igazolták, hogy Petres István Décéékkal ment ki vasárnap délelőtt, illetve déltájban az uj szőllői pincébe. Petres nem ment, mint Dócéék állítják, tovább az ógyailai utón, hanem balra letért ifj. Dócé Vilmossal a pince felé, az öreg Dócé előre sietett egy kerülő rövidebb utón, hogy ő ott előre ajtót nyit. Egy másik tanú azt bizonyítja, hogy ö is ki volt hiva Dócé Vilmoshoz délután 3 órára a pincébe. Ö azonban már két órával előbb, egy órára odament, kopogtatott az ajtón, de be volt zárva és fájdalmas hörgést hallott; miután az ajtót nem nyitották ki, méltatlankodva hazafelé indult s azt gondolta, hogy talán Dócé a kutyáját zárta a pincébe. Hazajövet az öregebb Dócé feleségével találkozott, aki ebédet vitt ki a pincébe. A tanú mondta, hogy nin csenek ott, de az asszony csak vitte tovább az ebédet — a bíróságnál kihallgatása során azt vallotta, hogy azért ment ki, hogy az embereket hazahívja, hogy ne itassák a drága bort másokkal. A bíró azon kérdésére, hogy hát akkor a rétest miért vitte, nem tudott felelni. Az asszony kutyájukkal ment a pince felé, a tanú ekkor gondolkodóba esett, honnét eredhetett a pincében a nyöszörgés, a kutya most itt van az asszonnyal, tehát nincs kutya a pincében. Az orvosok megvizsgálták Dócéék testét. Az ifj. Dócé lábain rúgásoktól eredő foltokat, arcán karcolásokat, kezén egy éles tárgytól eredhető hasított sebet állapítottak meg az orvosok. Az öregebb Dócé karján pedig erős ütésből eredő kék folt volt; erre ő azt mondta, hogy a hordó, amit fejtettek és fel akarták gurítani, reájuk esett, de ezt egy arra átmenő tanú megcáfolta. Este 7 órakor már Dócé Viimosék odahaza voltak és az apa elküldte a fiát egy távolabbi szomszédért, hogy jöjjön el hozzá. Ez a meghívott vendég Markovits István volt és csodálkozott hogy Dócé Vilmos a fia által hivatja, de elment és ott boroztak késő estig, Vilmos nap lévén. Közbe fiát ismét elküldte két vendégért, de fia csak jó másfél óra múlva tért vissza vendégek nélkül. A gyanú az, hogy ekkor szaladt ki ifj. Dócé Vilmos az Uj szőllőbe és a további gyanú, hogy egy ott reá várakozó barátjával, Kis Balázzsal, aki fegyverrel járt az estén az Uj szőlőben, Bócéék pincéje körül, sőt lövéseket adott le a dögtemető körül, hogy a gyanúsítás szerint netán arra járókat megfélemlítse és a hullát ketten elcipelték volna a megásott gödörbe. Ugyanis a gödörbe azelőtt földeltek el egy döglött lovat, de azt a cigányok ellopták igy a gödör készen volt. Tüskés drótkerítésen kellett áthatolni és az a feltevés, hogy ifj. Dócé kezén ez a drót karmoiás volt az egyenes seb. A csenddőrség Kis Balázst is letartóztatta. Tanú van arra is, hogy a múlt héten pénteken Dócéék ásóval mentek az Uj szöllő felé, azt mondták, hogy fát ültetnek. Egy tanú, aki a hörgést hallotta, azt mondotta, hogy az uj szőllői csősznek látnia kellett, hogy Dócéék Petressel bementek, mert ott állt, mikor ő arra járt és úgy tűnt fel neki, mintha ott őrködött volna. A csőszt, ki zavaros feleleteket adott, szintén letartóztatta a csendőrség. A letartóztatottakat elszállították Komáromba az ügyészség fogházába. Szerdán a ciendőrség újabb vizsgálatot tartott Dócéék pincéjében az elöljárókkal. Egy véres pincerongynál ott egyebet nem találtak. De a pincétől a dögtérig, mely onnan 150 méterre lehet, nyomokat találtak, sőt a dtóikeritésnéí vércseppek is voltak. A gyanú szerint ifj. Dócé megsebbzett kezéből eredhettek. Majd a csendőrök bejöttek Dócé Vilmos házához. Dócéné azonnal szemrehányást tett a bírónak, hogy nekik ellenségük, hogy mert az ő picéjükbe kimenni. Az asszonyt csütörtökön a csendőrség szintén letartóztatta és házát zár alá tette az elöljáróság, a lakását lepecsételteite és a kulcsokat őrizetbe vette. Ifj'* Dócé Vilmosnak ott volt a háznál egyetlen kis leánya. A feleségétől, aki Madáron lakik, válófélben van. A kis leányt elvette az elöljáróság idős Dócé Vilmosnétól és üzent Madarra édes anyjáért, hogy jöjjön, kis leányáért. Az ifjú asszony azonnal jött és örömmel ölelte keblére lőle áilitólag, erőszakos fenyegetéssel elvett gyermekét. A csendőrseg őt is kihallgatta s férjére, ipára és napára’ terhelő vallomást tett. A további vizsgálat lesz hivatva kideríteni az igazságot. Érdekes, hogy senki nem akart vállalkozni, hogy Dócéék házát őrizze, sőt egyik polgár kijelentette, hogy inkább lemond állásáról, de oda, ha küldik sem megy. Mindenki nyugtalan és félénk a bűntény elkövetése óta. De viszont Petres barátai eltökélték, hogy teljes erejükkel azon lesznek, hogy ez a bűntény kiderüljön és a törvény ereje, — keze sújtson le a vakmerő bűnösökre. Vajha úgy lenne, mert amint mondják, ha ez sem derül ki, akkor már a személy és vagyonbiztonság teljesen illuzóris fogalom lesz Komáromszentpéteren. Háború előtt Komáromszentpéter község népe úgy közigazgatás, mint személyi és vagyoni közbiztonság tekintetében a legelsők között volt; sajnos — azóta a legrosszabb hírben áll. Farsangi naptár. Február 6. A Jótékony Nőegylet táncestélye (Kultúrpalota) „ 7. Iparoskör táncestélye (Kultúrpalota) „ 7, Leánybál a Legényegylet ben. „ 13. Diákbál (Kultúrpalota) „ 14. Magyar bál a Vigadóban. BODEGA uj csemege és élelmiszerüzlet KOMAROM, Nádor u. 22 szám. Csemegék és élelmiszerek legolcsóbb bevásárlási forrása. 10 dgr. Prágai sonka csak 4 korona. 1 liter fehér asztali bor 10 — 1 „ risling .... 14 — 1 „ vörös dalmát . 14 — 1 „ limbachi . . . 15 — 1 » liebfrauen . . 18' - Cognac, Rumok, Likőrök és Pezsgők. Déligyümölcs, befőttek és járnék. Kaviár, halkonzervek, csemege-ostsee és flleeheringek. Orosz és angol tea, karlsbadi kétszersültek, tortalapok, teasUtemények nagy választék. Teavaj, sajtok, felvágottak, csokoládé, cukorkák stb. stb. 1028 Számos látogatást kér HERZOG L1PÓT. BLAHA LUJZA 1850—1926. A ma élő nemzedék alig alig tudja, micsoda nagy és pótolhatatlan veszteség érte Blaha Lujza halálával a magyar népdalt, a nemzeti színpadot és szinmüvészetet. Mert az igazi, a feledhetetlen és diadalmas Blahánét már nem ismerte. Az a művészi tünemény, melyet a jó Isten a nemzeti evolúció idején a magyarságnak adott benne, folytatása és méltó dísze volt a nagy generációkat ajándékozó gondviselés áldó munkájának. Ez a tünemény az ország első színpadán 1872 ben jelent meg és teljes fényében, kápráztató ragyogásában és igéző pompájában negyedszázadot meghaladó idő alatt gyönyörködtette a világot. A mi rena issanceunknak egyik gazdag ékszere gyanánt csillogott abban a remek foglalatban, melyet az öntudatra kelő, munkában fáradó és diadalt arató ifjú magyar élet alkotott körülötte. Akik őt művészi pályája zenitjén látták s értéke szerint meg tudták ítélni, ma már a régi nemzedékhez tartoznak. Társai, diadalának osztályosai, kritikusai, Írói, akik neki dolgoztak, közönsége, amely tombolt körülötte, imádói, és isfenitői, hódolói és tisztelői, bámulói és utánzói, irigyei és méltatói, a műfaj, melyet fölemelt, a színpad, melyről dicsősége el és széláradott, az az egész világ, melyben fogalommá alakult és dicsőséggé változóit: mrd a múlté. Nem maradt hátra más, mint a porából megifjuló Phönixhez hasonlóan uj virulatba kelt magyar népdal, mint az emlékezés s az a kicsinyre olvadt sereg, mely ezekben a szomorú napokban fáklyát gyújt Blaha Lujza ravatala körül. Az előadó művész alkotása sirba száll vele, a legmélyebb és a legigézőbb költői és művészi halások is halványodnak az idők folyamán. Jaj annak, kinek működéséhez csak a pillanatnyi sikerek emléke tapad, habár azok a sikerek zajosak, diadalmasak s a mindennapi élet lármájától messzire elhangzón csendülnek is ki. A napi kritika, a ma elismerése nemcsak a fenoméneknek szól, hanem a színvonalat elérő vagy fölülmúló előadóművészeknek is. Az élőket és emlékezőket is túlélő művészi érdem, talentum, hatás és diadal csak azoknak jut, kik művészetükkel igazán a művészetet szolgálták, akik egy-egy művészi gondolat, eszmény, hatás vagy érték megvalósításával, képviselésével vagy megteremtősével a jelenen keresztül a jövendőnek dolgoztak. Az a sokszor felhangzó siralom-ének, hogv az előadó művész csak a jelenre hat, általában véve igaz és szomorú valóság. De éppen a föntebb elmondottakban határozódik a művészet skálája, a művészi egyéniségek igazi nagysága. Mert a valódi géniusz mindig ad valami újat, ami nemcsak szép és meglepő, hanem igaz is és a művészet gazdagodása gyanánt éli túl fölfedezőjét vagy teremtőjét, a géniusz földi porsátorát. Így az előadó művész sírjából is van feltámadás, nem a hit számára, hanem a művészet revelációja gyanánt. Blaha Lujza a magyar népdalnak művészi tolmácsa volt s ha szabad igy mondani: az előadott népdal eszménye. A mi népdalunkban is két elem van: a szöveg és a melódia, előadásának titka abban re|lik hogy a tömeg által kifejezett költői gondolatot nivellálva, a melódiát zeneileg formába öntve mutassa be. Ez minden dalra vonatkozik, de a magyar népdalban Blaha Lujza intuíciója alkotta meg a szöveg megértésének és kifejező előadásával s a melódia ritmusa éreztetésével és formába öntésével a specifikus magyar népdal művészi alakját. Előtte és utána számtalan népdalt? hallotíunkjs hallunk, de szövege és dallama tekintetében jellemző népdalt igen keveset s azt is az ő hagyományai,^mondjuk,„iskolája alatt. A negyvenes'években,’ mikor a magyar népköltészetben a nemzeti poézis hamupipőkéjét Erdélyi János fölismerte, a népdal uj életre kelt s mükőllészetünkre korszakos hatással annak nemzeti jellegét adja meg. De azért még a népdal nem vált a müveitek közvagyonává, nem lett mindennapi kenyerünkké. Akkor még a nemzeti versidom, a ritmus is titok volt s Arany Jánosig s azon túl is sok fejtörést okozott. A népdal zenei eleme, a magyar melódia, a kisérő zene rubatója és e zenének alapja a magyar skála és összhang részben nem ismert vagy félreismert értékünk volt, nem igen tudtak vele mit csinálni. A népi dallal a népi tánc is felszínre került. S amint a pesti Kostyál, ez a díszes szabómester, megcsinálta a diszmagyart, egy pesti táncmestgr, hagyomány szerint az öreg Róka. megcsinálta a körmagyart. A Kostyál féle magyar ruhában föl lehet ismerni eleink és köztünk élt paraszt testvéreink ruházatának egyes elemeit: a csizmába szedett feszes nadrágot és a mentét, de a körmagyar egyike inkább a quadrille-t, mint a néptáncot mimeli. A csárdás, ez a daliás tánc, melyet a negyvenes évek br. Wenkheim Béla tett szalonképessé, csak a rövid magyar világban kezdett hódítani. B.Podmaniczky Frigyes elevenitetie föl a pesti bálokban s e végig gavallér főur talán meg is bánta, mikor a későbbi duhaj, kurjantó és zsáktaposó hajnalig csárdás sziiajságaiban nem ismerte föl a nemes és úri „udvari táncot“. A magyar népdal, a magyar ritmusú ének és a magyar lánc a Szigligeti nevéhez fűződő népszínművekben jelent meg a színpadon, de hódítani és általánossá lenni csak Blaha Lujza talentumával tudott. A Finom Rózsik, Török birónék hosszú és hóditó sora Blaha Lujzában páratlan agitátorra lelt és hirtelen, rohamos gye;sasággal ragadta, sodorta bele a félig magyarosodon Pestet a magyar dal zene és tánc kultuszába. Budapest nyelvében akkor kezdett magyarrá lenni, mikor az uj Népszínház 1875 óta a József-várossal Blaha Lujza d adalaii s velük a hóditó népszínművet mintegy piogiamszerüen estéről estére megkedveliette, A Józsefvárossal itt csupán jelezni kívánom a hatvan százalékában idegen Budapestet s azon a jogon, hogy a Népszínház ott épült föl, ahova Rákosi Jenőn kívül senki se szánta. Ez a művelődés- és művészettörténeti tény nem homályosul el azzal, hogy a régi Nemzeti Színházból uj hajlékba vágyó népszínmű hirtelen föllendülte után később a Népszínházban is háttérbe szorul. Ennek egyen kívül több oka van. Az egyik, hogy a népszínmű Tóth Ede és Csepreghy Ferenc által elért magaslatáról lassankint maga is lecsúszott. A másik, hogy az általánossá vált operetfe a a népszínházban kötött ki. A harmadik, hogy az a ragyogó együttes, mely a népszínművet egy csapással színpadi fejlődése csúcsára emelte, lassankint fölbomlott. Kezdte a sort Tamási, Blaha Lujzának egyetlen méltó partnere, akit azóta senki sem tudott pótolni. Tamási és Blaháné, akkor igy nevezték első férje után, ketten alkottak egyet: a magyar legény s a magyar leány színpadi típusában a népszínmű reprezentáló halalmát. Mind a kettőt a Nemzeti Színház adta a Népszínháznak, zálogot a népszínmű kultuszáért, dicsőségül a nemzeti színészetnek. Mind a kettő egyformán kiváló: megjelenésükben, beszéd- és énekmódjukban, nemzeti típusokban és művészi hivatottságukban egyformán méltók egymáshoz: valódi Göndör Sándor és Finom Rózsi. Ahogyan éltek a színpadon, ahogyan éltek szerepüknek és Telefon 37. Telefon 37. Ha szüksége van elsőrendű tűzifára és szénre hívja fel a 37-es telefon számot, ahol azonnal és legpontosabban ki lessz szolgálva. Továbbá tudatom a nagyérdemű közönséggel, hogy február 1 ével megnyitom irodámat Nádorutca 47. szám alatt, ahol megrendelések felvétetnek. Amidőn kérem, hogy nagybecsű megrendelésével engem megtisztelni szíveskedjék, vagyok kiváló tisztelettel Bottay Zoltán 47 fakereskedő.
