Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-01-19 / 8. szám
2. oldal. Komáromi Lapok ^január hó 16-án. = Elsőrendű családi műsor. — Kedélyes helyiségek. Olcsó árak. Szíves támogatást kér Zelenka Ferenc is részben teljesíteni, mert az eddigi romboló gazdasági politika semmi jót sem eredményezhetett. Természetesen azért óvatosan kell fogadni minden kormánynyilatkozatot^ épen az óvatosság int bennünket arra, hogy ne szűnjenek meg az illetékes tényezők a kor mányt Ígéretének beváltására állandóan emlékeztetni és ösztönözni. Van még igazság! A Köztársaság megalakulása utáni legfontosabb teendő a magyar tiszt viselők menesztése volt. Szabályszerű sorrendet tartottak. Elsőnek az állami alkalmazottakat eresztették szélnek, azután a közigazgatásiakat, majd az egyéb közhivatalban levőket. Ezt a bizonyára rendkivül fontos feladatot, az abszoiut demokrácia eivei szerint, — személyekre való tekintet néikül — a legnagyobb körültekintéssel hajtották végre úgy, hogy véletlenül sem maradt ki egyetlen hivatal, vagy közintézmény sem. így kerültek sorra a munkásbiztositó pénztár alkalmazottai is. Last not least. Sorban az utolsók közé került.ek, de az elbánás jogtalansága tekintetében elsőkké Jgttek. Amig ugyanis az állami és koz igazgatási hivatalok elbocsátottjai, bár nyomorúságos, de mégis valamelyes nyugdijat kapnak, addig az évtizedeken át szolgáló munkásbiziositási alkalma zottakat fillér nyugdíj nélkül, istennevé ben engedték útnak. Ezen eljárás magyarázatát abban látjuk, hogy a munkásbiztositó a Republika legfőbb szociális orgánuma, amely humanisztikus és szocialisziikus célok szolgálatára hivatott s amely mint ilyen a mai értelemben vett hivatásszerű kötelességének tett e eget akkor, amikor alkalmazottait kenyerüktől megfosztva, még jogos nyugdíjigény üktől is elütötte Milyen fogalmaik lehelnek: társadalmi megsegítésről, népjóléti szükségletekről és szociális gondoskodásról azoknak, — pedig itt ezen elvek hivatalos megszemélyesítői — akik saját tisztviselőikkel szemben minden megértő emberi érzés nélkül a legridegebb kíméletlenséget tanúsítják, sőt törvényes jogokat sem respektálnak. Miként várjuk ettől az intézménytől a rábízott tíz- és százezrek felkarolását, társadalmi helyzeté nek megjavítását, amikor a legbensőbb kötelékébe tartozott — ebben a viszonylatban — csekély számú személytől és családjuktól az életlehetőséget is elveszi, Az a bánásmód, amelyben az állásuk tói megfosziott magyar tisztviselőket, saját munkásait részesíti, kigúnyolása a mnnkásbiziositás emberies szellemének s megsértése hosszú évtizedek munkája árán szerzett jogoknak. Természetes, hogy a jogaikból kiforgatott tisztviselők nem higyták ennyiben a dolgot s bírósághoz fordultak orvoslásért. A komáromi járásbíróság a napokban hozta meg ez ügyben ítéletét, amelyben az egyedül jogos és igazságos álláspontra helyezkedett, kimondván, hogy a munkásbiztositó elbocsátott alkalmazottainak köteles nyugdijat fizetni. Ez az ítélet rávilágít a munkásbiztositást ma intézők szociális lelkiismeretére s rásüti a bélyeget arra az autonómiát megsemmisítő, munkásjogokat elkobzó, tisztviselők százait kenyerüktől megfosztó rt ndszerre, ame y mindennek nevezhető, csak szociális munkásbiztosításnak nem. A munkásbiztositó jelenlegi, teljesen bürokratikus berendezésével nem más, mint egy uj adóhivatal, amely mindenkit megadóztat anéhül, hogy bárkit megfelelő ellenszolgáltatásban részesítene s amely csak egyetlen elvet ismer: a haszonszerzés elvét. A munkásbiztositó mai rendszerével a leglesujióbb ítéletre is méltán rászolgált. i liktaiis üli Kun Inin. A bagotai és ógyallai házkutatások. — Mi volt ezek valódi célja? — A rejtelmes U. asszony. Komárom, — január 18 Jankovich Aladár, a fiankhamisitó vezérkari ezredes állandó témát szolgáltat az európai sajtónak Komárom és környéke, ahol ezt a mindig mosolygó, jémodoru katonát ismertek, egyik ámulatból a másikba esik, mikor a csalás részleteit olvassa, mert alig hiheti el erről a világfiról és a legelőkelőbb körök társadalmának tagjáról, hogy bankóhamisitással akarhatta volna elérni kitűzőit céljait. Megemlékeztünk lapunk legutóbbi számában az Ógyalla es Bogota községekben lefolytatott házkutatásokról, melyek minden irányban eredménytelenek . maradtak. Azért írjuk azt, hogy minden irányban, mivel a házkutatásokkal egy csapásra két legyet is szerettek volna az ógyallai hatóságok találni: hamis ezreseket és egy kis politikai hajszához való elkerülhetetlenül szükséges, tőlük irridentának nevezett meghatározhailan valamit. De nem találtak. A házkutatások. Bagotán lakik özv. Jankovich Aládárné éves óta a legteljesebb vissza vonultságban, fiával is, aki már egy éve végleg elköltözött Bagotáról, ritkán érintkezett. Emberekkel nem igen találkozik és csak legszűkebb rokonságával tartja fe-n az összeköttetést. Mikor jankovich elvált feleségétől, utána nem sok időre Bogotát is elhagyta, egy drrabig Elefánton lakott, onnan meg Budapestre ment, mert társaság nélkül nem tudott élni. Itt került a léha és kalandor Windischgraetzherceg társaságába, akit senki sem vett komolyan azokben a körökben, amelyben élt. Jankovich Arisztid csak hébe-korba édes anyj> látogatására étkezett Bagótára, feleségével nem érintkezett. A házkutatás tehát ezzel a bünügygyel kapcsolatban teljes eredménytelenséget igert, de azt a pozsonyi rendőrigazgatósag, amely szintén a hamis ezerf ankosokat keresi, a törvényes formák betartása nélkül elrendelte és Bjgo'án özv Jankovich Aladárné és Jankovich Arisztidné lakásán pénteken délelőtt lefolytatta minden eredmény nélkül. Mi után kutattak Ógyallán ? Ógyailán mint irtuk, Feszty Béla és Sümeg Ernő földbirtokosoknál volt házkutatás. Ógyallán és Bagotán minden kis gyerek tudja, hogy Jankovich Arisztiddal sem Feszty Béla sem Sümeg Ernő nem tartottak fenn közelebbi viszonyt. Egy községben laktak és néhanapján találkoztak. Jankov eh Aladár katona volt, az említettek pedig föld birtokosok, akik gazdálkodnak, igy tehát nem is volt különösebb okuk a barátságra. Annál érthetetlenebb, hogy az ógyallai politikai hatóság irányítása folytán ezeknél az ógyallai földbirtokosoKnál, akik hosszú ideje nem érintkeztek Jankovichhal, házkutatást rendeljen el a pozsonyi rendőrség. Feszty Béla nemcsak a járás, de messzebb vidék magyar gazdáit tömöritette a Délszlovenszkói Gazdasági Egyesületben. Erre az alakulásra sanda szemmel tekintenek a soviniszta körön, melyek már az alakuló közgyűlést is meg akarták zavarni, de ez nem sikerült. Az egyesület megalakult, ámde alapszabályai egy év után sincsenek jóváhagyva, pedig azok a lagnagyobb kö> áttekintéssel készültek és abból a politika kikapcsolásával tisztán érdekképviseletet kívántak szervezni a delszlovenszkói magyar gazdák. Az egyesület elnémitására legalkalmasabb eszközül kínálkozott az elnök személyének a diszkreditálása. Jankovich többet érintkezett a trencséni földhivatal elnökével és a nyitrai állami méntelep parancsnokával, mint ezekkel az ógyallai birtokosokkal, pedig azoknál aligha tartottak házkutatást, mert ez merő képtelenségnek látszhatott volna. A Délszlovenszkói Gazdasági Egyesület elnökét, aki ritka eréllyel és agilitással ki tudta vinni azt, hogy Konkoly Thege Miklós birtoka az ógyallai lakosság közt osztassák fel, tekintélyében meg lehet tépázni, ha nála házkutatást tartanak, — birói végzés nélkül. Ez a taktika se vált be, amivel csütörtököt mondott az a hajsza is, amely birtokából való kiforgatasára irányult. Feszty Béla tisztán áll és nem sikerült az íróasztala fiókjában és magánlevelezésében „államelienes“ nyomokra se találni Mindenkinek látnia kell ezekből: miért kellett nála házkutatást tartani? A titokzatos „UÁ asszony. Sümeg Ernő földbirtokos olyképpen jutott a házkutatáshoz, hogy néha találkozott jankovich Arisztiddal, aki sógorasszonyát, aki nagy társaséletet él Budapesten, gyakran felkereste. Erről emlékezik meg naplójában, ameiyet a párisi Maiin közölt U aszszonv nem más, mint Uilmann Károlyné, aki Budapesten a legelőkelőbb társaságokban él. Ullmanné gyakrabban megfordult sógoránál, Sümeg Ernő ógyallai földbirtokosnál Ógyallán, ahol Jankovich megismerkedett az előkelő és müveit uríaszszonnyal, akivel az ismeretséget Budapesten is fenntartotta. Az Est munkatársa közli Ullmanné nyilatkozatát Jmkovich felöl, akit férfiatlannak talált, „mert mindig vigyorgott.“ Uilmann Károlyné Jankovichot a legkorrektebb embernek és tetőtől talpig gentlemannak tartotta, de a történtek után kijelenti hogy gyalázatos dolog volt tőle hamis bankókkal zsebében egy miasszony társaságát kultiválni. Hogy Jankovich olyan megboesáthatlanul ostoba volt és naplót vezetett, melybe a frankhamisítás egyes adatai mellett társaséleti szereplésének egyes mozzanatait is feljegyezte és abban társaságbéli hölgyek neveit is megörökítette, ez nem vall valami jó Ízlésre akkor sem, ha ezek a feljegyzések nem érintik az illető hölgyek társaságbeli presztízsét. Gyerekes és naiv dolgok voltak ezek a feljegyzések, mint Jankovich egész egyénisége, aki csak külsőségekben élt egész életén keresztül és anyagi összeomlása után nem tudta erkölcsi megsemmisülését elkerülni, mert ehhez hiányzott a fegyelmezettsége és nem volt elég erős a jelleme. így jutott Sümeg Ernő a házkutatás hoz, amely a frankhamisítás egyik szélső hullámverése gyanánt Ógyailát is elérte. A házkutatások teljes törvényfelen formaságairól lapunk más helyén fejtjük ki véleményünket. * Az ógyallai házkutatás ügyében Feszty Béla nyug. miniszteri tanácsos, föld-1926* január1 19. Ha júl akar kinézni, ezt legkönnyebben úgy érheti el, ha naponként használja az egyedül jő ALPA MENTHOL - SÓSBOR SZESZT. Az utcának, gyárnak, irodának pora az izzadsággal kapcsolatban kellemetlen komplikátiókát okozhat, vagy legalább is pattanásokat idéz elő. Ezekre desinficiálólag hat néhány csepp ALPá menthol - sósborszesznek használata. Óvakodjék utánzatoktól és kizárólag a valódi ALPA SÓSBORSZESZT kérje. Mindenütt kapható! Ára 5‘30 Kő *88—10 birtokos a köveikező nyilatkozat közlésére kérte fel lapunkat: Tekintetes Szerkesztőség! Utalással a nálam tartott házkutatásra és az e tárgyban vasárnapi számukban hozott híradásra, — kérem szíveskedjenek alábbi nyilatkozatomnak helyet adni: Nemcsak a frankcsalás, de a hamis vád is aljas gaztett! Ebből folyólag azok ellen, akik engem minden elképzelhető alap és gyanuok nélkül tudatos rossz hiszemüseggel feljelenteni és ebbe a gyalázatos ügybe belekeverni akarni jónak látták — a bűnügyi eljárást folyamaiba tettem. Ógyalla, 1926 január 18. Kiváló tisztelettel Feszty Béla Jókai növényismerete. í (Folytatás.) A szabadságharc gyászos befejezése után a borsódi Bükkben bujdosott. Ennek a bujdosásnak botanikai emlékeit megtaláljuk a „Csataképek“ cimü müvében. Majd amikor az üldözés elől megmenekült, Pestre költözött 1853-ban Schweitzer hegedügyárostól 220 forintért telket vásárolt a Svábhegyen, azon házat éppittetett és mintaszerű szőlőkertet és gyümölcsös létesített. Ez a kert teljesen hozzákötötte nyugodtabbá vált éleiét fáihoz, szőlőihez. Micsoda szívós kitartás mennyi fáradozás kellett ahhoz, hogy azt a kopár területet paradicsommá alakítsa át! fókái igy irta le ezt a telket: „Egy mé y gödör, sok agyagdomb, törmelékhalom, szakadékos hegyoldalak, benőve mmd földi bodzával, galagonya, borbolya és kökény bozóttal.“ „Kertészgazdászati jegyzeteidben leírta, hogyan alakította át ezt a „sziklakertet“, ezt a „fecskefészket“ kertté. Hogy fogta meg az északi szelet, hogy fogta meg a földet és a vizet? Elszórt írásaiból, ugyahogy megtudjuk rekonstruálni ezt a gyümölcsöskertet, amilyen az végletes állapotában lehetett. A három holdnyi hegyoldalt három lónkéra rendezte be. A háza előtt emelkedő fensikot, hogy a gyümölcsöst megvédje az északi széltől beültette lombos fákkal ; ezek közt háromféle hársfa, kétféle juhar, szilfa, barkóca, vadgesztenye és diófa. „A mi fáink a legárnyékosabbak a Svábhegyen. Azokat a fákat mi keltettük magról, én magam ojtoitam a legtöbbet “ Számos fát és cserjét barátai hoztak. Sok ritkaságot hozott fe'esége is vendégszereplései helyéről. Voltak orgonafái, melyeket hajdani kétemeletes házának kertjéből mentett meg Thujái kedves sírokról származtak Nem ok nélkül irta, hogy az ő kertje egy album, melynek lapju fák, de csak ő es felesége tudnak abban o vasm. A terület egy részét szőlővel, másrészét gyümölcsfákkal ültette be A gyümölcsök közül különösen a körtét kedvelte. 1896 ban a következő körtéi voltak: Duchesse d’Angouleme, Triomphe de Jodoigne,
