Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-06-15 / 71. szám

4, oldal. Komáromi Lapok t926. június IS. 1 UNGÁR É a szerencse! i A 14. osztálysorsjáték f. évi május 29-ki húzásán az UNGAR S. baukházáuak, BRATISLAVA, Ventúr-ntca 20. szerencsés vevői nyerték meg a legnagyobb főnye­reményt 300.000 K-t a 213619 sz. sorsjeggyel SIESSEN vásárolni ezen szerencsés bankháztól osziálysorsjegyeket még a mostani fő búzásokhoz. Az uj sorsjáték I. o. sorsjegyei is máz kaphatók.«. Kitér a komáromi kirándulásra és a Komáromi Lapok rezignált hang­ját gúnyolja, amelyet az az adó­zás témájáról mindenkor használ. A kis elmés még azt a kérdést is felteszi: miért is nem közöljük eze­ket a kiabáló cikkeket fekete gyász­keretben? Hogy itt csak a polgár fizet, a kolonista nem fizet semmit, igy elménckedik benne a szubven­ció. Hát azt kérdezzük a kis elmés­től : a csallóközi nagy belvizes esz­tendőért mennyi államsegélyt kap­tak a kolonisták ? És mennyit a csi­­lizközi magyar gazdák ? Megkér­dezhetné a tanitóbácsijától. Viccel­­get, hogy alakítsunk adófrontot és mozgósítsuk a képviselőinket és hogy ez a nóta igy megyen hét év óta. Tudja-e ez az adóbölcsike, hogy az 1919. évben beadott adófelebbe­­zéseink sincsenek még elintézve a nagyszerű pénzügyigazgatás részé röl és ha nincs adómorál, de ez nem belőlünk hiányzik. Ha felebbezett és végzetes elírásokat, durva téve­déseket tartalmazó adókivetéseket végrehajtanak és jogtalanul beszé­deit pénzt soha vissza nem utalnak, akkor ugy-e legyen kedvünk, vagy legyünk elragadtatva az itten hivatali adótudománytói és adóerkölcstől! Azt hiszi, hogy csak Komáromban zúgolódnak ezekért az adólehetet­lenségekért? Menjen el Léva, Losonc, Nyitra, Pozsony, Trencsén, Ungvár, Kassa, Munkács, Beregszász váro­sokba, majd ott kioktatják az adó felől. Nem lesz addig konszolidáció, mig az adózás gyarmati jellege meg nem szűnik, A konszolidáció pedig sohasem mirajtunk múlik, hanem azokon, akik bennünket kormá­nyoznak. Az adózás képességét mi tudjuk és mi érezzük, akik békében is, háborúban is adóztunk és ha most ennek a húsz (20) szorosát kell vi selnünk, ne csodálkozzanak raj­tunk, ha kiabálunk. Minden müveit államban meg van a morgás joga. A dolgozat további folyamán ke­resztrejtvényeket ad fel, hogy Ko­máromban vannak, akik százezre­ket és milliókat keresnek ma is, akik Budapesten, Bécsben és Berlin­ben házat vásároltak (ó de nem jól tették! Dollárokat kellett volna venniök, vagy cseh építési sorsje­gyeket!) ezek a nyereségükkel nem tudnak ma semmitsem csinálni. Ezek annyit sem akarnak fizetni mint az alkalmazottjuk. Ezt bizonyosan va­lamelyik kommunista népgyülésen hallhatta a cikk szerzője. A tapasztalatlan cikkező mindig az alkalmazottakat emlegeti, úgy látszik, nem tudja megérteni, ha egy kereskedő, akinek húsz al­kalmazottja van, az nem csak száz­ezer korona jövedelem után van megadóztatva, mivel a húsz alkal­mazottja is csak tőle kapta mond­juk évi 15000 K keresetét és igy már az a bizonyos jövedelem nem száz, de négyszázezer korona. Az adó-értekezés tehát súlyos számí­tási hibában szenved, amelyet azok is észrevesznek, akik az adó beszéd- és értelemgyakorlatnál tar­tanak. A felől pedig kérjük szívesen, hogy valaki kimaradt volna az adó­zásra kötelezettek közül, ne tessék agságoskodni. A kivetésben megta­lálták az eleveneket és a holtakat is. Ki is lüzünk már adójutalmat, ha olyat találna, aki ebben a gaz­dag városban kimaradt volna a ki­vetési jegyzékből. Inkább arra vi­gyázna, benne vannak-e az összes maradékbirtokosok és azok a bér­lők, akik holdankint 25 kg. búzát fi­zetnek a földhivataloknak. Azok, akiktől elszedték ezeket a birtoko­kat holdanként hétszáz koro­náért és kaptak érte olyan ér­tékpapírokat, melyeknek szelvényeit egyelőre még sehol se váltják be, bizonyosan nem maradtak ki a ki­vetésből. Egy kis önfeláldozásra is van szükség, vegyünk példát a munkás­ságról, bátorít bennünket az adófi­zetésre. Ne ringassa magát abban az illúzióban, hogy a munkásság lelkesedik a jövedelemadóért. Csak ne vonnák le a munkabéréből, majd meglátná, hogy törik magukat az adóhivatal kapujában. Nekünk ne tartson leckét a loja­litásról. Mi tudjuk, hogy a mi fiaink jó katonák és szégyenük magukat, ha be nem válnak. Nézzen át Cseh­országba, van-e ennyire lojális ott a gyári munkás és akar-e oly na­gyon katona lenni. Nézze meg a cseh és szlovák adókivetéseket és nézze meg a komáromi kivetést, majd fog találni külömbségeket. De nézze meg a rezervát érkezett adó­rendeleteket is. Mi tehát a lojalitást sokkal, de sokkal jobban és drá­gábban gyakoroljuk. Nézze meg kérem, azokat az ipa­rosokat, akiknek iparengedélyét el­vitte az adó és nincsen egy jő ru­hájuk: ez is a jövedelemadó ár­nyéka. Hátrább tehát az agarakkal. Utaz őslakos ismeri a maga baját, az pedig aki néhány hónap elölt ide ballagott, az nem ismerheti. Aki pe­dig az adóhoz nem ért, az ne fog­jon tollat a kezébe cikkirásra, hanem írjon vele anziksz kártyákat a ko­máromi kőszüz képén, hogy milyen jó itt az élet a Duna mellett, Egy Budapestről kivándorolt magyar 75.000 dollárja amerikai marra. Képek Amerika dollár panorámájáról A kivándorolt magyarság egyik is­mert alakja volt a Budapestről kiván­dorolt Prokop József aki Detroit ál­lamban telepedett le. Egyike volt azok­nak a munkáséletü embereknek, akik mindig dolgoztak a többi magyarok helyett is. A múlt héten meghalt és dolgos életének eredményeként tekin­télyes vagyont hagyott hátra. Prokop József végrendeletében is a kivándorolt és küzködő magyarokra gondolt, akikkel együtt élt és dolgo­zott. Vagyonának jórészét — hetven­ötezer dollárt — Prokop József egy magyar kórházra hagyományozta. De feltételt is kötött hagyatékához. Kikötötte azt, hogy a detroiti ma­gyarság több mint húszezer főből álló tábora adjon össze ugyanannyit a kór házra, mint amennyit ő egyedül adott. Az érdekes hagyaték alig négy dollárt kíván minden detroiti magyartól a kórház céljaira. És most össze is fog­ják adni, nehogy a Prokop József hetvenötezer dollárja más célra jusson Egy magyarországi paraszt­­legényből lett Pittsburg leg­híresebb orvosa. Kropf Lajos nyugatmagyarországi falusi legény tizenhat ével ezelőtt egy szép napon elhatározta, hogy kimegy Amerikába szerencsét próbálni. Pittsburgban talált munkát, öt évig dolgozott megfeszített erővel, közben pedig — hogy, hogy nem — ráadta magát a természetes gyógymódok tanulmányozására. Később amikor már 100 dollár megtakarított pénze volt, gyógyfűüzletet nyitott és üzletében sokszor bevált tanácsokkal szolgált a hozzá forduló betegeknek. Sok hive kigyógyult és a hire egyre gyarapodott. Kropf Lajos, az ambiciózus paraszt­legény, ekkor nem úgy tett, mint a magyarországi Bicsérdi, aki holmi apostolnak képzeli magát, hanem el­határozta, hogy megszerzi az előkép­zettséget és beiratkozik a pittsburgi egyetemre. Bámulatos szorgalommal meg is szerezte ennek a lehetőségét és végül az egyetemen megszerezte a doktorátust, majd rendelőt nyitott. Ma Pittsburgban két palotája van és ezenkívül egy hatalmas laboratóri­uma is. Most dr. Kropf Lajos óriási jövedel­mének egy részét Ínséges honfitársai támogatására kívánja fordítani és a közel jövőben Európába indul. A cél végén. Kocsán Mihály magyarországi szár­mazású 60 éves farmer, aki nagy birtokot szerzett magának küzdelmes munkájával North Jackson közelében, egyike azoknak az embereknek, akiket a sors hozzásegített céljaik eléréséhez. És most amikor élete munkájának eredményéhez ért el — a birtokán egy megvadult bika halálra döfte . . . Eltemették Nort Jackson melletti farmján. Szklenófürdő Szklenné Teplice (Barstnegye) Zólyom nagymegye. — Vasútállomás: Hlinik Szklenné Teplice. Állomásról Autobus járat. Idény: Május 15-töl szeptember 15 ig, 35—43 Celsius hőforrásai Ja­valva vannak: rheuma, csonttörés, köszvény, angolkór, gyomor, máj, lép, vese- és hőrbajoknál, nehéz légzés- és tüdőbajoknál. — Olcsó árak. — Napi étkezés 25 —30, lakás 5 Ke tói. — Prospektussal és minden felvilágcsitással készséggel szolgái a 390 Fürdőigazgatóság. HÍREK. — Az adózók figyelmébe. Ezennel közhírré teszem, hogy a jövedelemadó tárgyalások folyó hó 15-től azaz keddtől számítva naponkint reggel 7 órakor veszik kezdetüket. Jávor, főjegyző. — Áilardó szavazati névjegyzék. A törvény és rendeletek tárában levő 1919, december hó 19-iki 633. számú törvény 8 § a alapján köztudomásra j adatik, hogy az állandó szavazati ! jegyzékek 8 napra, azaz 1926. június 15-től 1926 június 22-ig befejezőleg, nyilvános megtekintésre vannak kitéve és pedig (helyiség) városház II. emelet 9. sz. a következő órák alatt d. e. ] 8—4 d. u vasár és ünnepnap 8—12 i d. e. Ezen jegyzékek elleni ellenvetések a fentemlitett 8 napi határidőn belül nyújthatók be a községi hivatalnál. — RendkivOii közgyűlés a ref. egy­háznál. A komáromi ref. egyháznak június 13-ra kitűzött rendkívüli köz- j gyűlése, mivel az adófizető-tagok aj törvényes számban nem jelentek megi megtartható nem volt, A közgyűlés* junius 20 vasárnap, délelőtt 10 órára azzal hivatik össze, hogy azon a kitü zött tárgy felett a megjelentek, szá­mukra való tekintet nélkül végérvé­nyesen határozni fognak. A tárgy az új egyházi adókulcs megállapítása. — Gyorssegély az árvízkárosultak­nak. A Magyar Nemzeti Párt felhívja mindazon vidék lakosait, amely vi­déket az árviz sújtott, hogy ameny­­nyiben gyorssegélyre igényt tarihat­\ nak, vagy a kárnak helyes megállá­si pitására és annak megtérítésére súlyt helyeznek és elszenvedett káruk könnyebb elviselése céljából adó­könnyítési kedvezményt szeretnének elérni, hogy kérvényüket, igényüket a megfelelő adatokkal felszerelve a lakóhelyük szerint illetékes magyar nemzeti párti titkárságnál haladék­talanul jelentsék be, hogy a párt — tekintettel a miniszteri Ígéretre, ame­lyet a párt törvényhozói eljárása al­kalmából kaptak — késedelmet nem ismerve, megtehessen igényük és ké­relmük kielégülésére, illetve teljesü­lése érdekében minden szükséges lépést. — GIGÁNA TANGÓ ismert hangjegy kapható lapunk kiadó’ hivatalában. Ára 7.50 K. — Temetés. Tóth János komárom­­szentpéteri ref, lelkész temetése f. hó 10-én délután ment végbe a kath. és ref. gyülekezeteknek hívei és a környék intelligenciájának impozáns részvétele f mellett. A hatalmas udvar szorongásig megtelt gyászoló közönséggel.Megjelent a környékbeli 12 anyaegyháznak mint­egy 10 lelkésze és több kántortani­­tója élükön Soós Károly búcsi lel­késszel egyh. m. főjegyzővel. A gyászolók sorában ott voltak a megboldogultnak lévai és ácsi rokonai. Nagy számban eljöttek tisztelői Komáromból, Ógyal­­láról és a vidékről. Ott voltak Kenessey Kálmán ógyallai meteorológus, tanács­­bíró, dr. Kiss Jenő tanácsbiró, Balog Imre ny. főszolgabíró és még többen. A hetényi ref. egyház presbyleriumának küldöttsége, Komárom-Szentpéter kép­viselőtestülete, presbyteriuma, a ref. tanítótestület teljes számban, élükön Petrowszkij Kálmán főjegyzővel és Kőrös Imre kántortanitóval, kik a köz­ség, egyházközség, presbyterium és tantestület nevében, a virágokkal bo­rított ravatalra koszorúkat helyeztek el. A gyászszertartást Soós Károly búcsi lelkész és Zsemlye Lajos hetényi lelkész végezték. Soós Károly búcsi lelkész a gyülekezet éneke után a háznál szive­ket, lelkeket megható beszédet mon­dott. Méltatta az elhunyt kartársnak elévülhetetlen érdemeit, alkotásait, hű­séges nagy munkásságát a lelkek épí­tésén, példaszerű pontosságát az egy­ház anyagi és szellemi ügyeinek veze­tésén, nagy szeretetét gyászoló özve­gye és népe iránt Ezután lelkésztársai vállaikra vették a koporsót és a pres­byterium tagjaival felváltva vitték hí­veinek sokaságától kisérve, hosszú sorban a szentpéteri temetőbe. A sír­nál Zsemlye Lajos hetényi lelkész ma­gas szárnyalásu beszédben búcsúztatta el Istennek szolgáját még egyszer ke­sergő nejétől és árván maradt gyüle­kezetétől. Felmutatta remek beszédé­ben a mindenható Istennek jóságát, bölcsességét és nagyságát, hogy épen e gyenge, törékeny testben mily nagy kincset adott gyülekezetének 30 esz­tendeig, ki ha addig nem is prédikált volna soha sem, élete volt a leghatá­sosabb prédikáció. — Püspöki látogatás. Dr. Soltész Elemér ref. tábori püspök, a m. kir. honvédség Komáromban állomásozó csapatainak meglátogatása céljából f. hó 11, és 12 napjain Komárom­ban tartózkodott. A főpapot érkezése alkalmával a vasúti állomáson a vá­ros közönsége nevében a városi ta­nács élén Alapy Gáspár m. ktr. kor­mányfőtanácsos, polgármester fo­gadta szives szavakkal, amelyek elhangzása után a iisztikar nevében Nemestóthy Szabó Béla huszárez­redes, állomásparancsnok üdvözölte a püspököt. A püspök szombaton délután 5 óra 21 perckor induló vonattal hagyta el Komáromot és Budapestre utazott. — A szivgárdista tagavatás. Junius hó 1-én, pénteken este felé, mikor a nap tikkasztó hősége alább hagyott és a napi munka után kis felléleg­zést keresők kezdték élénkké lenni a Nádor uccát, kedves kép tárult a szemlélők elé: a szivgárdista fiuk és leányok ünnepi diszbe öltözött hosszú sorai vonullak zászlók alatt a Szent András templomba legna­gyobb napjuk, Jézus Szive ünne­pének a megülésére. A menet ele­jén száznál több kis fiú és leány haladt, mindegyikük egy szép szál piros rózsával a kezében: az újon­cok, akik a Majlálh-lskola, zárda és a községi polgári és elemi is­kola növendékei közül sorakoztak, hogy az ünnepen ők is fogadalmat tegyenek a Szivgárda lobogójára. A szép Szent András templom ma­gába fogadva a lelkesedő kis sereget elfelejtette a hétköznapot és ünnepi benyomást tett, amint megtöltötte a gárdista szülők, rokonok, Jézus Szive tisztelők, érdeklődők sokassága. Dr. Majer Imre, apátplebános fényes papi segédlettel végezle a felvételi szertartást. A gyermeki lelkülethez mesteri módon leereszkedő főpap emlékezetes vonásokkol véste a fo­gékony szivekbe vállalkozásuk fen­ségét: az oltárkörüli gyémántmezön megtalálni annak legnagyobb kin­csét, Jézus szentséges szivét. E drága kincs lesz — mondotta — a legszebb ékessége annak a címer-

Next

/
Thumbnails
Contents