Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-06-15 / 71. szám

Negyvenhetedik évfolyam.

71. szánt,

Kedd* lOStG. junius IS.

POLITIKAI-LAK

Efófúetéti ír csehealorik értékben:

Hely ben éa vidékre postai szétküldéssel: igén érre 80 K, féíévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 150 K£.

$;es szám ára t 80 fillér.

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS

Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAT JÓZSEF dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 89., Megjelenik hetenkint háromszort

kedden, csütörtökön és szombaton.

I JIÍÚllÉ.

Komárom, — junius 14.

A prágai parlamentben szombaton virradóra megszavazták az agrárvámokat nagy többséggel. Ez a nagy többség azonban korántsem jelenti gyéreimet, hanem ellenkezőleg, ebben a további harcok riadóját véljük felismerni. A kommunista párt, mely nem válogatós a harci eszközökben, a parlament kemény fa padjait szedte szét és használta fet argumentum gyanánt. Az üléstermet, amelyet undorral vetnek meg és csak a propaganda eszközéül szószéknek fogadják el, hogy agitációjuk messzebb hallatszék el, szétrombolták. Mindenesetre különös parlamentarizmus az, ahol a kisebbség ily módon akar egy törvényjavaslatot megakadályozni.

A szocialisták é3 a kommunisták tragikuma, hogy azokat a házszabályokat, melyeket oly nagy gaudiummal használtak fel a kisebbséggel szemben, most velük szemben alkalmazta az agrárius elnök. Azonban, mivel első osztályú tizenhárompróbás cseh állampolgárokról volt szó, a parlamenti őrség nem cipelte ki a romboló képviselőket. Bezzeg, ha magyar vagy német képviselő szedné szét a parlament padjait és fenyegetne leütéssel cseh képviselőket, a parlamenti őrség azonnal munkába lépne.

Az agrárius győzelemnek mégsem tudunk örülni épen azok miatt a harcok miatt, melyek ezt az ifjú államot, úgy meg fogják alapjában rázni, hogy az nem válik örömére sem agráriusnak, sem kommunistának. Az agrárvámok keresztülhajszolásával mintha a prágai parlamentet érte volna egy szörnyű vereség egy fikcióért, amely akképpen szólt, hogy az csak szociális szellemben működhetik. Ennek a szellemnek a kezenyomát látjuk azon & számos törvényen, mely az állam polgárainak többségét veszélyezteti tulajdonában és munkájának a szabadságában. Gondoljunk csak a lakásvédelmi törvényre, mely a tulajdonban vetett hitet ídgáttá meg bennünk.

De nem örvendhetünk azért sem, mivel a győzelem nyomában jár a sötét gond is és a Benestől hét évig eltaktikázott kereskedelmi szerződés csakugyan nem jön létre Magyarországgal, azzal’a szomszéddal, amellyel szemben mindenkor megkülömböztetett agresszivitást tanúsított kormány és parlament. Hogy a legsovinisztább cseh párt, a nemzeti demokraták ezzel szemben a magyar liszt vámját kiváló szeretetük jeléül nem emelték fel húsz százalékkal, azon ne csodálkozzunk. A vén Kramárnak már

régen kihullottak a bölcsesség fogat. Csehszlovákia kivitelében Magyarország a második helyen állott eddig. Mivel pedig Magyarország gabonáját ezután ide be nem hozhatja, meg fogja köszönni az oda exportált ipari cikkeket is és lesz vám háború.

A népszövetség intelme Csehszlovákiához, hogy szomszédaival éljen jó viszonyban, ime ilyen szép virágot termett, amely szinpompáját a pszövetség asztalán fogja, mint legméltóbb helyén, kibontani. Nagy szégyen ez a köztársaságra, hegy parlamentjében ilyen turbulens jelenetek is előfordulhatnak épen az úgynevezett államalkotó párfok részéről és az egyensúlyt az eddig lenézett, államéllenes német és magyar pártoknak kellett helyreállítani, akik nélkül, úgy látszik, nem lehet kormányozni Csehszlovákiában.

= A felekezeti tanítókért. A Magyar Nemzeti Párt képviselői módosító és kiegészítő javaslatot terjesztettek a képviselőház elé a 101., illtíve a 334 számú nyomtalványokban foglalt kormányjavaslathoz, amelyet tanítói törvény név alatt ismert a politikai közvélemény. A módosító és kiegészítő javaslat az első paragrafus első bekezdéséhez folytatólag beiktatni kívánja: ez a törvény érvényes az állami elemi iskolák tanítóira, az országok által fentaríoít, továbbá a szlovenszkói és ruszinszkói felekezeíek által fentartolt iskolák tanítóira. Az első paragrafus második bekezdése helyett a következőt kéri a javaslat beiktatni: kormányrendelet fogja megállapítani, hogy a felekezeti iskolai tanítóknak az iskolafenfartó egyháztól élvezett illetményei milyen őszszegben számíttatnak az összjövedelembe, emellett az orgonista és kántor jövedelem a tanítói illetményektől külön választandó, illetve ezekbe nem számiihaló be. A javaslat megokolása kifejti, hogy a tanítók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslat teljesen megfeledkezett a felekezeti iskolai tanítókról, nyilván azért, mert a javaslat készítői ugyanolyan véleménnyel voltak a népoktatási ügynek eme munkásairól, mint annak idején a kormányhatóságok állalában. A kormányhalóságok ugyanis az államfordulat után nem akarták elismerni a felekezeti iskolai tanítókat nyilvános iskolák tanerőinek, hanem magániskolái tanítóknak tekintették őket. Eme tévedés eloszlatására elegendő megemlíteni azt, hogy a felekezeti iskolai tanítók ugyanazt a munkát végzik s ugyanolyan állami ellenőrzés alatt állanak, mint az állami iskolák tanerői. A méltányosság elve követeli tehát azt, hogy a fizetésük és jövedelmük is egyforma legyen. Kijelentik a Magyar Nemzeti Párt törvényhozói, hogy a felekezeti iskolák tanerői illetményeinek rendeleti utón való rendezésével nem elégedhetnek meg azért, mert ezek a tanítók már számtalan esetben csalódtak az ilyen rendeleti utón való „fizetésrendezésben“.

— Viharos ölesen szavazták mag az agrárvámokat. A képviselőház pénteki ülése, amely szombat reggeli? tartott, tomboló botrányok között

folyt le. Az ülésen az agrárvámok voltak napirenden, az azokra vonatkozó javaslatot szombaton reggel szavazták meg a szocialisták és kommunisták szünetnélküli zajongása, padverése, trombitálása, szidása, pokoli lármája közben. Csak a régi Ausztria parlamentjében játszódhattak le hasonló jelenetek, bizonyára ott tanulták meg a cseh szocialisták, hogy miképen lehet a legszélsőségesebb technikai obstrukcíóval megakadályozni a tárgyalást. Ám ezúttal a kommunistáké a hervadhatatlan babér, akik deszkákkal és lécekkel felfegyverkezve vonultak föl a nemzetgyűlésbe. A Prágában előtte való napon lejátszódott véres utcai tüntetések hatása alatt állott az agrárvámok ellenzéke és igy nem lehet különösebben csodálkozni, hogy a parlamentben kétszeres erővel tört ki a tehetetlen elkeseredés. A kommunisták az egész ülés alatt fülsüketítő lármát csaptak s közben számos padot, az elnök asztalát, a miniszteri padokat teljesen szétszúzták. Már a délutáni ülésen Cserny miniszterelnök megjelent és ismertette az előző napi eseményeket, amelyekben 59 rendőr megsebesült, s a miniszterelnököt a kommunisták nagy zajjal fogadták. Majd mikor Malypetr elnök nagy izgalmak között közli, hogy ezer módosító javaslatot terjesztettek be és indítványozza, hogy ezek felett en blokk szavazzanak, iszonyú lárma keletkezett újra, de a szavazást végrehajtották és a javaslatokat elvetették. A kommunisták szidalmak özönével illették az agrár istákat, majd az obstruálók egyik csoportja lécekkel veri a miniszterek padjait, őrületes zajongást idézve elő. Közben az egyik kommunista majdnem tettességre vetemedik egyik volt miniszter ellen, de az egyik cseh szociáldemokrata ezt megakadályozza. A szavazás tovább folyik és az agrárvám javaslatot pontról-pontra megszavazzák. Mellette 155 szavazat esett, ellene 112. Minthogy a vámjavaslatra kirendelték a sürgősséget, következik a második olvasás, amikor szintén elfogadja a többség a javaslatot, ami után a kedélyek lassan lecsendesedtek,

= A t'sztv'setőjavaslat és a kongnia.

A nemzetgyűlést szombaton keddre napolták el. A keddi nemzetgyűlés napirendjén lesz a tisztviselők fizetésrendezéséről szóló javaslat és a kongrua javaslat. Mikor a szombati ülés végén megállapították a keddi napirendet, a szocialisták és kommunisták részéről újra kitört a zajongás, úgy hogy az általános lármában rekesztették be az ülést. Mint parlamenti körökből értesülünk, a kommunisták és szocialisták keddre még nagyobb botrányokat 'ígértek be és hir szerint meg fogják kísérelni, hogy a kormánynak bizalmatlanságot szavazzanak és ezzel megbuktassák a Cserny kormányt.

= A magyar kormány ás az agrárvámok. A M. T. I.-t felhatalmazták annak kijelentésére, hogy a magyar kormány prágai követe utján értesítette a csehszlovák kormányt, hogy amennyiben fennmaradnak a vámjavaslatnak a magyar export ellen irányuló prohibiíiv intézkedései, a tervezett magyar-csehszlovák gazdasági tárgyalásokat eleve kilátástalannak lehet tekinteni. E kijelentést cseh politikai körökben elég idegesen fogadták, de később nyugodtabban Ítélve a helyzetet, illetékes helyen azt tartják, hogy nem hihető, hogy Magyarországgal vámháboru keletkeznék az uj vámok miatt.

Ä£ stdézé polgárság az adókivető bizottság elé terjesztette ki vénágait.

A kereskedelmi-, kisipari-, orvosi pályákon működő adózók képviseletének értekezlete a Komáromi Kereskedők Testületében. — A kivető bizottság Ígéretet tett a méltányos adókivetésre.

A Komáromi Kereskedők Tesfüiete és a Komáromi Járási Ált. Ipartáisuiat társelnöke; Fried Jenő, a testület választmányának határozata folytán a jövedelem Edó tárgyalásokat megelőző napon vasárnap délelőtt 11 órára hivta össze a kereskedelmi, ipari és a szabad szellemi pályákon működő adózó polgárságot, hogy az államéletben oly fontos gazdasági erőt képviselő nagyszámú adózó érdekeltségek jelenlétében tárja fel a panaszokat s terjessze elő azok kívánságait a jövedelem adőkivető bizottság előtt. Hogy a mindennapi nehéz kenyérkereset pihenő ünnepnapjára esett ez a szokatlan formájú, de sok ezer és ezer adózó nevében megtett tiszteíettudó impozáns megnyilatkozás, csak örömmel üdvözölhetjük annak kezdeményezőjét, aki a jogos és igazolt adópanaszok nyilt és őszinte feltárása mellett megtalálta a hangot arra is, hogy a panaszok ismeretében az adózás súlyos problémája megoldásához a kincstár képviselői által is elfogadható, az adózó képesség helyes megmérésére gyakorlati értékű javaslatot tegyen s előterjessze azokat a kívánságokat, melyek ezer és ezer adózó lelkében élnek, kifejezést várva. Az adókivetőbizottság tagjai valamennyi helybeli adózónak ügyeit-bajait könynyen ismerhetik, komoly, a megtisztelő tisztségét eddig is méltón betöltő olyan 1 polgárai a városnak, akik velünk együtt

Komárom, —junuis 13. érezhetik egy súlyos gazdasági krízis egzisztenciákat sújtó mindennapon ismétlődő hatásait.

De ismerhetik a minden életgyökerétől letépett város lakósainak napról napra vergődését azok a tiszteletreméltó hivatalos funkcionáriusok is, akik mint az adókincstár képviselői foglalnak helyet az adókivető bizottságban. Az adózók társadalmának az a rétege, amely a vasárnapi megnyilatkozáson résztvett, nem az adózás szükséges intézménye ellen demonstrált, de kifejezésre akarta juttatni szemtől szemben, nyíltan az adózóknak azt a kívánságát, hogy a közterhek megállapításánál ne nélküle, s meghallgatását félrevetve, hanem vele s megszívlelendő, méltánylandó indokai alapján történjék intézkedés. Az adózóknak ez a hatalmas tábora a polgári önérzet hangján ad kifejezést annak, hogy a köz csak az ő gazdasági ereje teherbíró képességéig várhat tőle államérdek szempontjából köteles áldozatot.

Az 1925 és 1926. esztendőkre kivetendő adók javaslatai ott feküdtek a városházán közszemlére kitéve s aki csak azokba beletekintett, láthatta, hogy a gazdasági viszonyok nem teljes latbavetésével történt azok összeállítása. Mert ha mérlegre tétetett volna a polgárság kereseti alkalmi viszonyai, a polgári étet bizonyos kötelességszerü jólruház-