Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-06-05 / 67. szám
4v oldal. Komáromi Lapok 1926. június 5. UNGÁRÉ a szerencse! I A 14. osztály sorsjáték f. évi május 29-ki húzásán az I UNGAR S. bankházának, BRATISLAVA, Ventúr-ntca 20.1 szerencsés vevői nyerték meg a legnagyobb főnye- I reményt 300.000K-t a213619sz.sorsjeggyel I SIESSEN vásárolni ezen szerencsés bankháztól ! osztálysorsjegyeket még a mostani főhuzásokhoz. I Az uj sorsjáték I. o. sorsjegyei is már kaphatókéig---- -az énektanítást ne sablonosán, hanem lelkesedéssel, kitartással és szorgalommal végezze. Részletes, hosszú éveken át kipróbált és bevált módszerét tárja a hallgatóság elé, melynek nevében az elnöklő esperes tanfelügyelő köszönetét mond a szép és praktikus előadásáért. T. ImíoH piaiéra njilatM a légii fiteazei mQieteitSI Is a fiatalítás titkaitól. Nőpáncienseit ma még a minimumra kell redukálni mert fiatal nősténymajmot elfogni d legnehezebb föladat Az idős nők fiatalítása sokkal súlyosabb műtét, mint a férfiaké. Nincs elég majomanyag a fiatalításhoz panaszkodik Voronoff. Olaszországi útjáról éppen most érkezett vissza a megfiatalítás párisi mestere, dr. Sr.ergiusz Vonoroff professzor, akivel három legújabb firenzei operációja révén újabban megint élénken foglalkozik az egész világ sajtója. Azonnal fölkerestem, hogy beszélhessek vele, a kor legjellemzőbb orvosával. Voronoff Páris egyik legelőkelőbb utcájában szigorúan, nagystílű palotában tartja magánrendeléseit. A palota kapuján sincs névjegy, de még a telefonkönyvben sem szerepel Vonoroff neve. Ez a zárt előkelőség azért még is nagyüzem. Rengeteg páciens keresi föl, akiket itt fogad, mig a műtéteket saját kisérleti klinikáin végzi, amelyek Páris környékén vannak. A páciensek, akik a világ minden tájáról idesereglenek, miután jelentkeztek, utóbb levelet szolgálunk. Derék biránknak: jSzapatának neje és gyermekei elhagyatva siránkoznak magányos házukban. Tegye meg fölséged a keresztényi irgalmasság kötelességét s élitlnk folyásáig hálásak leszünk. Mivel a helytartó, valamint a magyar kamara is a város érdekeit és kérését támogatta, Szapata biró és társai nemsokára kiszabadultak a tömlőéből. Az a harc, amit a város a várkapitány ellen folytatott, ezzel nem ért véget. Szapata példájára a későbbi bírák is mindent elkövettek, hogy az igazságtalanul reájok kényszeritett terhektől szabaduljanak. Közben azonban kitört a Bocskay-féle felkelés, mikor a város polgárainak javarésze a felkelőkhöz csatlakozott. Komárom elmenekült polgárai között szerepelt Péter deák, a legelőkelőbb s leggazdagabb embere a városnak. Nagyszombatban egy, Komá romban két kőháza volt. Csizmazia György, János deák, Pál deák, Sebestyén deák, Almai János, András deák, Varga Gergely, Dekey Ferenc, Borbély György, Járos János, András deák, Tolnay János részint Pesten, részint Budán húzták meg magukat. Javaikat Molart lefoglalta. Ezen 1605 évi kimutatás szerint Komáromban néhány száz elégett sah idinéptől elrontott ház van, melyek most puszták. E kimutatásban még Szapata Ferenc is szerepel, (n. o. 14428 fasc. 1605.) Molart ezeknek a vagyonát mind lefoglalta. A megye egyik legkiválóbb birtokosa: Posár Lukács is igy járt. Ennek jószágait Molart magának kérte. A békekötés azonban mindenkinek amnesztiát adván, a titkos tanácsosok azt ajánlották az uralkodónak, hogy Posár javainak adománylevelét Molart részére hamis kelettel lássák el, igy aztán nem tiltakozhatnak ellene. Az 1606 év nyarán kérte Molart az adományt, 8 a tit kos tanács juüus 3 án azt ajánlotta, hogy az adománylevél keltét január elejére tegyék, vagyis arra az időre, kapnak Voronoff irodájától, hogy a professzor mely napon és mély órában fogadja őket, percnyi pontossággal kitűzött időben. Magam rövid utón jutok be hozzá. Az inas fényűző szalonba vezet. Fehér faburkolat, aranyléccel, a mennyezetig. Buzakék bársony szőnyeg és biborszin brokátfotelok. A kandallón Pasteur mellszobra, az asztalon pármai ibolya. Nint a Champs Elysées-negyed világos nyárfái, hercegi palotái és rettenetes mennydörgő autórobaja. A szalonban két öreg ur, két páciens. Az egyik vékonypénzü, keszeg emberke, a másik lehet 120 kilós. Kinyílik a tanár ajtaja és a küszöbön magastermetü férfi jelenik meg: Voronoff. Városi ruha van rajta, orvosi köpeny nélkül, ötvenkétéves és ennyi idősnek is látszik, nem fiatalabbnak. Orosz típus, de borotvált; kopaszodó homlok, okos szem, erős állkapocs és makacs száj. A páciensek, akik korábban jöttek, meglepődve látják, hogy engem szólít. Vonoroff jól bánik a sajtóval, a páciens várjon, úgyis visszafiatalodík, nyer eleget időben. Dolgozószobájába vezet, nagyon udvarias, cigarettával kínál. — Ma jöttem haza Olaszországból, — mondja — ahol előadókörúton voltam és közben érdekes operációkat is végeztem. Tegnapelőtt még a firenzei egyetemen tartottam elő adást, tegnap Perugiában, de egy sürgős operáció miatt megszakítottam olaszországi turnémat, amelyet azonban folytatni fogok. mikor az általános amnesztia még nem volt meg. A békesség visszatértével Komárom városa ismét felvette a küzdelmet Molart ellen. Sok huzavona és sok irás után végre i608 ban bizottságot kü'dtek ki, hogy a város privilégiumait megvizsgálja. A biztosok (Leopold Peck és Johann Ampruester)hat privilégiumot vizsgáltak át Az elsőt Róbert Károly király adta. Valamennyit pedig megerősítette a jelenleg uralkodó II Mátyás. A privilégiumok csak a terragium fizetéséről szólanak, de robot munkáról s eféleről mit sem említenek. A malom adóról, vásárpénzről, valamint a bor potyáról, amiket a várkapitány követel, a privilégiumok mit sem tudnak. A biztosok azt ajánlották, hegy ezeket a dolgokat a felsőbb bíróságok döntsék el » Mivel Molart a városi polgárok ha gyatékát is magának követelte, a biztosok kimondották, hogy a város polgárai szabadon végrendelkezhetnek. Ugyancsak kimondották, hogy a Vágón túl joguk van kaszálásra és nádvágásra és hogy nem kötelesek a várkapitánynak a követségekben szolgálatára lenni. Megállapították a biztosok azt is, hogy város lakóit vizen és szárazon vámmentesség illeti meg. A kiküidöti kommis8záriusok e jelentéseihez hozzászólott a oiráiyi ügyek igazgatója is. Az ő véleménye szerint a privilégiumok ügyében a reális usus a döntői Hi a privilégiummal nem él lek, as kor az ér ékét vészit), így ált a dolog azon jogokkal is, amik nincsenek ugyan a privilégiumokban, de ha ezexkel regi idők óta éltek, akkor ezek tői megfosztani őket nem lehet; mivel a régi usus szentesítette e szokást, s igy az törvény erejével bir. A királyi ügyek igazgatójának e véleménye Komárom javára döntötte volna el a privilégiumok kérdését, ha azt a kamarák is elfogadták volna. Atn még a magyar kamara sem helyeselte Kit-Megemlitem, hogy egyes olasz lapok nevesen támadják a firenzei operációkért, amelyek nem is anynyira fiatalító műtétek, mint inkább gyógyíthatatlannak vélt szervezetek regenerálása mirieyátültetés révén, — Csak támadjanak, — szól a a magabizó zsonglőr mosolyával — a támadásra majd később fogok felelni, amikor a firenzei műtétek hatása már letagadhatatlan lesz. — Harmincöt éve lakom Párisban, George fivéremnmel. 0 is orvos és munkatársam. Tulajdonképen tehát két Voronoff van. De, persze nem tagadhatom, az eredmények az enyéim. Oroszországból származtunk ide, szülővárosom Vonoriezs, de én már Párisban jártam az orvosegyetemre és 1918 óta a Collége de France tanára vagyok. Azt, ugyebár, tudja a magyar közönség, hogy á én lényegesen „máskép dolgozom, j mint Steinach. O beéri azzal, hogy | bizonyos sebészeti lekötésekkel el- { változtatja és fölfokozza az , előre- jj gedett mirigyek funkcióját. Én ele- j ven majmok szervezetéből kiope- | rált mirigyrészleteket hozzáadok az j elaggott emberi mirigyhez. Nem he- \ lyettesitem állati miriggyel az em- j béri, mirigyet, hanem meghagyom a ij maga helyén, de mintegy körülbur- ? kólóm a majomszervezetből kivett f friss, életképes mirigyszövetet. Ezt íj uíy képzelje el, hogy azokban a ■ páriskörnyéki szanatóriumokban,ahol í operálni szoktam, a mütőszobában egyik asztalon az ember fekszik, a másik mű- \ tőasztalon a majom. Az ember csak helybeli elérzékte- j lenitést kap, az ő operációja, ha kényes is, de aránylag könnyű műtét. f A majom szegény, az nehéz narkó- j zist kap. El is pusztul a műtét következtében \ Még eleven, meleg testéből, közvetlen közelről kell átemelni a mirigyszövetet ... A megoperált ember 4-5 napig fekszik, egy hét múlva jj hazamegy. Olyan esetem még nem ? volt, hogy ez a beavatkozás ártott I volna. Hogy nem segít, az előfordul. ! Ezekben az esetekben ugyanis a j majom kora nem volt megfelelő, j tulfiatal volt vagy tulöreg, amit nem \ lehet mindig előre konstatálui. . . { Hetenként átlag 4—5 beteget opeA meghűlés elmúlik, habár ezt nem kell bevárnia, hanem egy jó szer használatával elősegitheti. Teste megedződik és minden meghűlésnek ellentáll a kitűnő ALPA Menthol sősborszesz napi használata által, őrizkedjék más védjegy vásárlásától, mert nem kaphat ilyen hatásos gyártmányt. Pénzéért joga van az eredeti teljes értékű ALPÁT venni. 488-6 ín 5 St m. rálok. 1945-ben 200-at. Ebben az esztendőben még több lesz, mert mindig többen és többen jelentkeznek. Tudja, a dolog u?y áll, hogy én korlátlanul sok embert operálhatnék, jelentkező is van, időből is kitelnék, mert egy-egy műtét 40—50 percig tart mindössze. De nincs elég megfelelő majomanyag. Ebben az egész ügyben nagyszerepet játszik a majomkérdés, amelyet még nem tudtunk kellőképen rendezni. Először is tekintse azt, hogy nekünk kizárólag embermajmokra van szükségünk, elsősorban a csimpánzra. Gorilla bizonyos okoknál fogva egyáltalában nem felel meg. A kisebbfajta majmok a mi szempontunkból szintén hasznavehetetlenek. Nekünk tehát a csimpánzra és rokonaira kell szorítkoznunk. Ezeket Liverpoolban szerezzük be nagy cégeknél, amelyek egyrészt a végletekig kihasználnak üzletileg, másrészt valóban nem tudnak kellőhonyth okoskodását. Szerinte ugyanis ami nincs bent a privilégiu Ttokban, ahhoz nincs is joguk a komáromiaknak, akár éltek azzal régebben, akár nem. ’Az udvari kamara szerint ha Komáromnak meg is vol ak a képiéit kivált ságai, mivel nem éltek veíök, maguk adták fel jogaikat. Mivel azonban a város lakói megnyugodni nem akarnak s a törvény u'jára terelik ügyüket, őfelségétől függ, mi történjék velők. Min denesetre figyelembe kell venni, hogy Komárom most végház s igy lakói többet szenvednek s többet szolgálnak, mint más városok. Mivel Komárom a bécsi kormányszékektől mitsem várhatott, sérelmeit az országgyűlés elé terjesztette. Már az 1699. évi országgyűlés törvénycikket is hozott a város lakóinak védelmére, de a német várkapitányok ezzel édeskevesei törődtek. Kényük-kedvükre nyomogatták tovább is a várost. Az 1609 évben a komáromi várbirtokot Molarttól visszavették s 17,000 frt.-nyi zálogösszegben Kbuen János Özsébnek adták. Ez a várkapitány emberséges ember lévén, a komáromiak alatta kevesebbet szenvedtek. De már utódai semmivel sem voltak külömbek Molartnál. Az 1613. évben például az országgülésen előterjesztett sérelmék között olvashatjuk, hogy Pöttinger vicekapitány katonáival meg támadtatia Posár Lukács jobbágyait s minden marhájukatelhajtatá Majd meg Bagotára küldé katonáit, meghagyván nekik, hogy mindent raboljanak el. Ugyanez a Pöttinger egy Márton nevű tisztviselőt fogva tartott. Reiffenberg főkapitány ellen ezeknél még sokkal súlyosabb panaszokat terjesztettek az országgyűlés elé Ez az erőszakos ember eifoglalá a polgárok szigeti kertjeit, a gyűlésre menő nemeseket börtönbe vetteti, a nemesi kúriákat fegyveres erővel támadja; a nemeseknek leégett kúriáit nem engedi újra felépittetni; Szép Márton nemesi házát, amért újra felépittette, Reiffenberg leromboltatta. A madari jobbágyokat elfogatta s kényszeritette, hogy neki hűséget fogadjanak. A szegény komáromi polgárok közül is többeket elfogatott és bebörtönöztetett. Ss hossza, 33 vége nem volt az eféle panaszoknak; R.iffenbergnek a kapitányságban utódai csak oly lelketlenül nyomorogatíák a polgárokat, mind elődei. Mivel a komáromiak az országgyűlésen sem ktip ak orvoslást, nagy áldozatokkal azon fáradó ztak, hogy privilégiumaikat kibővittessák. Végre aztán 1745 ben hihetetlen áldozatok árán szabad királyi várossá lön. A nagy összeg pénzen kívül egyetlen birtokáról, a Vág mellett el erülő Várközről is le kelleti mondania a kincstár javára. A város tehát szegény maradt, de legalább szabad volt. Az a küzdelem, a mit Szapata Ferenc, mint Komárom bírája 1601-ben megkezdett, csak 1745 ben ért véget. Addig bizony a városnak több derék bírája részesült ugyanabban a sorsban, mint Szapata Ferenc. Mikor őkigyelme 1603- ban kiszabadult a tömlőéből, ismét kardjával kereste kenyerét. A budai basa levelei szerint a törökök ellen folytatott portyákban többször résztvett. Az 1606 évben irta volt például Aly budai basa Mátyás főhercegnek, hogy Csolnoky Bdázs (komáromi vajda) „az ő lator pajtásaival“: Szapata Ferenccel, Kanizsai Istókkal, Győrfy Tamással, Béta Istókkal, Kovács Benedekkel „Kadia uramnak“ tizenhat ökrét elhajtotta. Valamivel későbben pedig ezt irta volt: „Ti a most megölt és kirabolt törököknek ruháit nyíltan áruljátok a komáromi piacon.“ Az 1606. után következő években hasztalanul kerestünk Szapatára vonatkozó följegyzéseket. Sajátságos jelenség, hogy Komárom jegyzőkönyvei Szapata Ferenc bírónak még nevét sem őrizték meg. Pedig ugyancsak megérdemelte a nevéről való jó emlékezést.
