Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-05-29 / 64. szám
2. oldal. Komáromi Lapos 1926. május 29. végpuszlulását, amely egyik h3 vágya a magyarság ellenségeinek. Amig tehát a cseh iparost védik a vámok, az itt élő magyarság gerincét képező magyar gazda részére is ki kell erőszakolni a védővámokat, A Magyar Nemzeti Párt e fontos érven kívül azért is szorgalmazza az agrárvámokat, mert ezzel éket verhei a cseh pártok közé. Nincs semmi alapja annak a szemrehányásnak, hogy az agrárvámok kérdésében a cseh és magyar agráriusok együtt szavaznak, mert hiszen éppen Szent-Ivány József adott be egy törvényjavaslatot annak idején az agrárvámok behozataláról és ezt a javaslatot a cseh agrárpárt is a magáévá tette. A zajos tetszéssel fogadott beszéd után Jaross Andor a legnagyobb őrömmel csatlakozik a párt képviselőinek az agrárvámok kérdésében elfoglalt állásfoglalásához. A cseh nemzeti politika meg akarja folyíani az itt élő magyarságot. Ezért nem akarják vámokkal védeni a magyar gazoát, hogy igy gyorsabban elpusztulhasson az adókkal úgy is agyonnyomoritott magyar gazda. Meleg szivvel üdvözli Szent Iványék akcióját, amely rést üt ellenségeink po koli tervein. Pintér Béla Udvardról szintén nagy megnyugvással veszi tudomásul a Magyar Nimzeti párt képviselőinek erélyes akcióját az agrárvámok érdekében. Lelkes örömmel látja, hogy az agrárvámok fejében a párt vezérei a magyar nemzeti szempontból egy hajszálnyit se áldoztak fel, ma is azon a megingathatatlan alapon állanak, mini mindig, ha a magyarság jogainak a kiküzdáséről van szó. Nagy Balázs Dunamocsról szintén lelkes örömmel üdvözli a oárl vezéreinek akcióját. Egyben felhívja a vezetőség figyelmét arra a lehetetlen helyzetre, amelyet a községi pótadók körül teremtettek a pénzügyi hatóságok. A rendes adókkal együtt be kell szolgáltatni az adóhivatalokhoz a községi pótadót is, de ezt a pótadót, amelyből a község közigazgatását fenn kellene tartani, nem utalványozzák vissza, ha küldenek is valamit, akkor se pénzt, hanem kifizetett nyugtákat, ezekkel akarják lekvittelni a pótadókat. Apénznélkül maradt községek mind csődbe jutnak. Molnár Béla (Fa'kasd) hasonló tárgyú felszólalása után Peczér Béla Böősről szintén melegen üdvözli a vámjava3laíot, Élesen kikel a magyar tisztviselők elbocsátása ellen. A falu népszerű magyar jegyzőit egyenkint eíbocsájtják. Újakkal cserélik ki, akik nem ismerik a falut és a nép ügyes-bajos dolgait. Szent-Ivány József reflektál az eddigi felszólalásokra. Örül Pintér felszólalásának, mert abból meggyőződött, hogy a romlatlan nép bízik vezéreiben, hogy azok a nemzeti eszméből nem á’cbznak fel soha, semmit. Sok ellensége van — mondotta a szónok — cseh, cselmiovák, kommunista, szecialista. Az ezek részéről jött támadásokkal nem törődik, De őt támadások érték a magyarok részéről is. Ezekkel szemben megvédi megtámadt becsületét, meri az ő becsülete egyudai a gerinces magyarság becsülete is. Pártjának a c;eh uralom megtörése a fő célja. Mondjuk ettől a céltól S00 lépésnyire vagya ik Egy ilyen lépés az agrárvámot'. Utána jön a többi lépés Megcáfolja az agrárvámom ellenségeinek azt a vádját, hogy az agrárvámok csak a nagybirtokok érdeke. A nagybirtok vámvédelem nélkül is tud boldo-A fejnélküli ember. Irta: Tímár Mihály. A malomszobában gyéren világított a füstös petróleum-mécs. Köröskörül minden fehér volt a iisztportói, csak a mécs fölött tévő gerenda volt fekete a petróleum füsttől. A nagy vizeskerék zúgva forgott az alatt s bent a garat egyhangúan ko tyogott. Juícsa egy gabonás zsákon ült és várta, míg lejár az őrlés. Éppen az ő búzája volt fönt. Vele szemben hetykebajszu legény támaszkodott az oszlopgerendának s cigarettázott. — Öreg este lesz, mire hazavergődhetek innen — mondta Julcsa aggódva — Félsz talán? — kérdezte a elgényV, u — Felek, — Mitől félsz? Nem kellesz te az ördögnek sei Bátran hazamehetsz Julcsa olyan vöiös lett, mint a pu’yka, — Ha magának nem is kellek, kellek másnak! — csattant a legényre. A legény nyugodtan cigarettázott tovább. Közben a konyhaajtóra pislo gott. — Egyebet se tud, mint a szép molnárnét lesni! — dörmögött boszszusan a leány. — Pedig az igy fütyül magára ni! Nagy lendülettel mutatta, hogyan fütyül rá a molnárné. Ä legény nem felelt csak zsebrerakta a kezét és lassan a konyhaajtóhoz lépkedett. Aztáu mikor odaért, odatartotta a fülét. ( Odabent valaki tett-vett, motozott. A legény hirtelen megkopogtatta az ajtót. — Ki az? — hallatszott egy csengő hang, A legény nem felelt. Kinyitotta az ajtót és gyorsan belépett. A szép molnárné rácsudáikozott a buzavirágkék szemével, — Mit akar? — kérdezte. Semmit! -— felelt a legény. — Csak bejöttem Délóta kínt ácsorgók. Azóta egyszer láthattam csak, amikor keresztülszaladt az udvaron, — Mit akar nézni rajiam ? A legény ráemelte égő szemét a szép asszonyra és olyan mozdulatot tett, mintha meg akarná ölelni De a feleuton megállt a karja s úgy maradt görbén — Látni akartam a szemét. A meggy piros száját! Az aranyos haját, A sudár termetét. A . . . — Szót se többet! — Toppantotta szép molnárné. — Maga őrletni jött ide és nem udvarolni. — Igaz, őrletni jöttem, — nyögte a legény, — De mit gondol, miért ép pen ide ? Hiszen van elég malom a világon jobb is, gyorsabbjáró is. Mehettem volna más malomba is. Csak a maga kedviért járok ide. — Akkor igazán kár a fáradságért, — feleit a molnárné. — Miért, hát miért?,.. Nem tudna maga engem szeretni ?. . . — lihegte a legény és közelhajolt. Az asszony visszahúzódott s rémülten emelte maga elé a karját. — Mit gondol? Nekem uram van! — A maga ura nem rendes ember, — felelt a legény. — Most is a korcs mában iszik a helyett, hogy itthon a malommal törődnék. Magának kell figyelni arra is. — De az én uram erős ember és megölne, ha megtudná... Magát is meg - ölné. — Én nem félek tőle, mert részeges, pipogya ember — Da erős, nagyon erős, — Tudom, folyton a korcsmában verekszik Egyszer még úgy is leütik ott a derekát. gulni azzal, hogy nagyban termel és a I távolabbi piacokat is fel tudja keresni, j A vámvédelem a kisgazda, a gazdasági jj cseléd érdekeit védi elsősorban. Közben dr. Kukán Béla veszi át az f elnöki széket és felteszi a kérdést, hogy i a gyűlés azonosítja-e magát a párt kép- | viselőinek az agrárvámok érdekében 1 kifejlett akciójával? A gyüiés egyhagulag, | nagy lelkesedéssel szentesítette a veze- | rek munkáját. Majd dr. Kukán Béla elnök felkéri jjj Szent-Ivány Józsefet, hogy ismertesse I a gyűlést á kér. szocialista párttal el- j érni óhajtott szorosabb kapcsolat mibe’!- 1 létéről. Szení-Iványi József fölemlíti, hogy a jj két testvérpárt közötti jőviszony terem J tésén fáradoznak, Sajnálja, hogy az | agrár vám ja vaslatot a kér. szocialista | part nem szavazta meg, de ez egyálta- jj Iában nem éíesiíette ki a két párt között í az ellentétet. Elve az, hogy nem a nép nyelvén, jj nem a nép szájaize szerint keli beszélni, \ hanem a népért cselekedni. Bízik erősen abban, hogy a két párt jj viszonya mint szorosabb lesz. Majd rátér az adózás terén tapasztal- jj ható szomorú állapotokra és e téren jj elhangzott panaszokra. Maga az adó- $ hivatal se tudja, hogy kinek-kinek mennyi \ az adója. Így lehetséges aztán, hogy | többet hajtanak be, mint amennyit ki- | vetnek. Tud esete?, amikor valakire | 55 ezer korona jövedelmi adót vetettek jj ki és lealkudta 2 ezerre. Kérdi, mi a f véleményünk olyan üzletről, ahol egy f kalapért 120 K t kérnek és odaadják jj 6 kormáért? Majd Richter János szenátor emel- | kedeU szólásra és az egyházpolitikai | kérdésekkel foglalkozott a tőle meg- | szokott meggyőző szép előadásban. Foglalkozik a tisztviselő javaslattal, a, íelkészi kongun kérdéssel, Ismerteti a Magyar Njmzeti Párt egyházpolitikai szakosztályait (kath„ ref és ev. szakosztály),- Csodálkozik azon, hogy azok, akik a Magyar Nemzeti Pártot azzal szokták megvádolni, hogy sok benne a \ szabadkömivés és amikor a párt errs a jj vádra azzal cáfolt rá, hogy egyházpoiiii- | kai szakosztályt állított fel és követeli f a kötelező hittantanitást az iskolákban, l ugyanazok most ezt az r.kciót veszik | rossz néven, mondván, minek a Magyar j Nemzeti Pártnak egyházpolitikai szak- | osztály, amikor egyházpoli ikával a kér. | szóé. párt már úgyis foglalkozik. Ezek | a gáncsoskodók nem veszik észre e *■ ZOMGOEA Harmónium raktár és építő intézet. Használt zongoráit, p i a n i n ó k újak 6:00 K-tól kezdve. Javítás és hangolás lelkiismeretesen és szakszerűen. Használt zongorák napi áron átvétetnek Schönhofer Vilmos Bratislava, Prim ás-tér 1, sz. kifogás naivitását. Arra kéri mind a két párt tagjait, hogy alulról gyakoroljanak nyomást a vezetőkre, hogy a gáncsoskodást teljesen kiküszöböljék. (Zajos helyeslés.) Majd Fiissy Kálmán nemzetgyűlési képviselő szólal fel. Soha nyűgödtabb lelkiismerettel nem állott választói előtt, mint most, amikor az agrárvédő vámok kérdésével foglalkozik. Zajos helyeslés között igazolja a párt álláspontját úgy ebben, mint a kongrua javaslatban. Utána Eolota János dr. nemzetgyűlési képviselő utal a többi sérelmekre. 200 ezer magyar illetőségi ügye már évek óta a levegőben lóg. E lehetetlen állapoton akart javítani a Magyar Nemzeti Párt és beterjesztette törvényjavaslatát az állampolgárság rendezéséről Foglalkozik a községek szomorú helyzetével, E kérdésben memorandumot szét késztettek. A pótadókat sz adóhivatalok visszatartják. így pld. Érsekújvárnak 3 év alatt 5 millióval tartozik az adóhivatal. A régi jegyzőket kicserélték. Az uj jegyzők közül igen sok politizál és aki nett folytat neki tetsző politikát, annak dolgait késlelteti, vagy végleg mellőzi, így aztán igen sok helyen a falu meg a jegyző valóságos farkasszemet néznek egymással. Felhívja a hallgatóságot, hogy ne engedjék elsiküaszmni a magyarság nyelvi jogait. Ott, ahol a község z/8 része magyar, a községi jegyzőkönyveknek, a pecsétnek, a tárgyalási nyelvnek magyarnak kei! lenni. Áttol kisebbségben van a magyarság, azért magyarul is kel! a jegyzőkönyvet vezetni Vigyázzon mindenki, hogy nyeivi jogainkat el ne sikkasszák, mert egyes túlbuzgó és feikinálkozó községi jegyző szereti megnyirbálni a jogainkat. Sok jegyző ráizent a vendéglősökre, hogy — De nem ütik ám le, mert az olyan erős, mint a bivaly. Félkézzel fölemel egy zsák gabonát. — Azért mégis az lesz a vége, hogy leütik a derekát. Meglátja, egyszer j úgy jón haza — derék nélkül. Vagyis majd úgy hozzák. Mert addig jár a korsó a kútra, míg eltörik. S akkor jólesik majd magának egy ilyen vi gasztaló mint én... — Mint maga ? — Ai asszony csengőn fölkacagott. — Na tudja, azt maga soha sem éri meg I Ä legény kihúzta magát és olyan szerelmesen nézett az asszonyra, hogy majdnem elolvadt bele. — Hát nem vagyok én különb legény, mint a maga ura? Az asszony csak kacagott. — De nem ám! Hanem tudja mit? Ha megérem azt, amit maga mond, hogy az uram derék nélkül, vagy fej nélkül jön haza, nem bánom! A szeretője ieszek! Kint nagyot csendült a malomcsengő. Julcsa elugrott az ajtótól, ahol odakint — fülét rátapasztva, hallgatózott s a molnáráé föíkiáltott. — Ki kell mennem, lejárt a garat. No, jöjjön, segítsen fölmérni a lisztet odakint annak a leánynak. Julcsa akkor már megint a gabonászsákon ült, mikor a szép molnáráé kilépett a malomszobába. A legény komoran utána ballagott, mint a fekete árnyék. — Na gyorsan, gyorsan, — rendelkezett a szép molnárné. — Fogja azt a lapátot. Maga meg tartsa a zsákját. Julcsa kelletlenül tartotta a zsákját. A legény még kelletlenebből merte bele a lisztet. Aztán lemázsálták egyenkint. — Huszonöt kiló első, húsz kiló második — rendelkezett az asszony. — Tizenöt kenyér. Húsz kiló korpa. Julcsa bekötözte a zsákjait, talicskára rakta és elindult a hófehér téli éjszakába. A malomajtó sejtelmesen csattant be mögötte s ő kint maradt egyedül. Még egyszer visszanézett a malomra s kill buggyant belőle a k s:rü átkozódás. — Hogy az a nem íom mi lőjjön benneteket. .. Aztán elindult terhével a kékes holdvilágban a hófehér utón, s amerre ment, fekete esik maradt a talicska nyomán. Köröskörül néma csend ült, csak a malom kelepek a háta mögött és a talicska nyikorgott keservesen. A fákon, bokrokon fehér hó ült s messziről úgy integettek Julcsa felé, mint a kísértetek. A mezők, erdők mind fehér hótakaró alatt szunnyadoztak s az egész tájék egy óriási fehérségbe olvadt, mibői csak a fák árnyéka kéklett ki sötéten Julcsa az utat nézte. Félt a kisértetekiől, melyek hosszú falusi esték rémes meséiből rajzottak elő a leány képzeletében. — Istenem, ilyen éjjel, és ilyen egyedül 1 Ha megjelenne valami kisértet... Milyen nap is van ma, uram Isten ? — gondolta julcsa, — de hirtelen elszállt minden gondolata. A rémület megjelent előtte, mint valami óriási, borzalmas szörny. Rámeredt az útra s a lába a földbe gyökerezett. Jó messze tőle valami fekete mozgott az utón s amint Julcsa erősen nézte, egyszer csak látta, hogy az két emberi lábszár s egyébb semmi. Se törzse, se feje. S a törzs és fejnélkül való két lábszár mozog és jön feléje. A rémület most hirtelen megragadta Julcs.t és vitte, taszította egy bokor mögé, hol a talicskájára roskadt és hányta magára a kereszteket. A két fekete lábszár egyre jött, jött, mindig közelebb, már a hóban letom pult dobbanását is lehetett hallani a
