Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-05-27 / 62-63. szám
1926 május 27. Komáromi Lapok 7. oldal. p&nuiélkül is a legnagyobb lelkesedéssel és hittel — napról -napra súlyosabb. Pénteken végre telt ház lett volna a „Régi jó Budapest“ oly népszerű előadásán s akkor egy két ember tudat lansága, rosszindulata szívtelensége megakadályozta az előadást. Harmath Ferenc, a társulat volt segédszinésze végrehajtást vezetett ezeregynéhányszáz koronáért s a bíróság által kirendelt zárgondnok lefoglalta a pénztárt. Jogi tudatlansága miatt még a napi rezsihez szükséges pénzt sem engedte kifizetni. Nem adott pénzt sem a hatósági engedélyre, sem a villanyra, sem benzinre, sem a munkásoknak. Ilyenformán a viHanyt nem akarták bekapcsolni s a gépészek nem akartak dolgozni. Óriási izgalom volt a színháznál, amelynek épülete előtt a 3—400 főnyi közönség csaknem 9 ig várt, míg kihirdették, hogy az előadás elmarad. Nagyon sajnálatosnak tartjuk, hogy egyetlen hivatalos közeg nem volt a helyszínen, aki felvilágosította volna a zárgondnokot, hogy helytelenül járt e'. A hatósági kiküldött jelenlétére ily esetekben volna szükség Úgy értesülünk, hogy Harmath és Főldessy szomaaton délben megkötötték az egyezséget s az utolsó előadások rendben lefolynak. Kérve-kétjük a magyar közönséget, a kultúra minden barátját, hogy ezen pár utolsó napon minden erejével támogassa a szerencsétlen, de rokonszenves színészeket, hogy azok becsülettel tudjanak elutazni innen. Így buzdította az ottani sajtó a közönséget a magyar színészet melletti kitartásra. Az utolsó előadások Érsekújváron e héten lesznek, azután Párkányra megy a társulat. Az érsekujvári és párkányi szezon között azonban két nap esik közbe: szombat és vasárnap. E két napon Komáromban szeretne előadást tartani a társulat és egy uj operettet a Csókos asszonyt akarja a társulat bemutatni a komáromi közönségnek. E komáromi kirándulás érdekében most folynak a tárgyalások. Törvénykezés. A nullái marháknak mégsem M replgépea lírai a legeidre. A briinni legfelső bíróság ítélete a macsolai legelőút ügyében A beregszászi Földhivatal körülbelül négy évvei ezelőtt pár száz hold földet adott Szaplonczay földbirtokos birtokéból Macsola községnek, legelő cél jaira. A község a legelőt átvette és minthogy a legelőnek egy útja volt, azon hajtották a marhákat. Pár év múlva Szaplonczay aztán követeléssel állott elő és kérte, hogy az utat adják vissza, mert ez magántulajdona és csak ő rendelkezhet vele. A községiek a tárgyalás folyamán avval védekeztek a járásbíróságon, hogy őket az ut is megilleti, mert azt a Földhivatal annakidején már kijelölte számukra és mert anélkül nem tudnák a legelőt használni, miután arra még nincsenek berendezkedve, hogy „repülőgépen szállítsák a marhákat a legelőre“. A járásbíróság az alperesek ilynemű védekezése folytán elutasította Szaplonczay kérelmét, majd később újra kiszállt a helyszínre Szaplonczay felebbezésére és miután azt állapította meg, hogy az út valóban Szaplonczay magántulajdona, az csak a gazdaságához tartozik, eltiltotta a község lakosait az ut használatától, annál is inkább, mert egyes tanuk azt vallották, hogy a legelőt még egy kerülő utón is meg lehet közeiiteni. A jószágok gazdái természetesen nem nyugodtak meg az ítéletben és a brünni legfelső bírósághoz felebbeztek, ahol feloldották az ítéletet és a törvényszéket uj eljárásra utasították. Ezen eljárás folyamán meghallgatták a földhivatalt is, mely azt mondta, hogy a legelő kijelölésekor a szóbanforgó ut használatának jogát is biztosították a gazdáknak. Megállapítást nyert, hogy az előző eljárásban kihallgatott tanuk tévedtek abban a tekintetben is, hogy a legelőhöz vezető más ut is van. Ennélfogva az utat a bíróság odaadta a falunak. (§) Lakodalom büntetéssel. Egy vajkai lakodalom alkalmából a mulató közönség dalra gyújtott, elénekelték a „Rá van kanyaritva a derót“ — cimü dalt, melynek refránjében a pozsonyi ügyészség a rendtörvénybe ütköző izgatást látott. Tóth Kálmán és Molnár Dánielt elitélte 1—1 havi fogságra, de az ítéletet felfüggesztette. — Felebbezés folytán a tábla 3 heti fogházra szállította le a büntetéseket, a brünni legfelső bíróság azonban all fokú Ítéletet helybenhagyta. Meg kell végre valósítani az árvízkár elleni biztosítást. A kényszerblztosifás módja. Eddig sehol sem sikerült. A tavalyi csallóközi és bodrogközi katasztrófális szlovenszkói árvíz és a minden évben tavasszal ismétlődő áradások ismét aktualitást adnak az árvízkár eileni biztosítás gondolatának. Tévedés volna azonban azt feltételezni, hogy ez a gondolat uj, mert bár a régi Magyarországon, sőt a változás óla, a csehszlovák köztársaságban is, csak a gondolatnál maradtak meg, addig Franciaországban, Svájcban, sőt Ausztriában is ezt a gondolatot a gyakorlatban is megvalósították, azonban mindannyiszor rájöttek, hogy bármennyire is szükség van a biztosítás eme ágára, az tulajdonképen nem valósítható meg. Oka ennek elsősorban az, hogy az árvizsujtoíta évek horribilis káráért a biztosító nem találja mag a rekompenzációt az árvizmemes években, mert hiszen elég egy ilyen árvízmentes év, biztosítás iránti érdeklődés megszül és a biztosítási intézet itt áll üzlt. nélkül. Ez volt az eset a déífranciaországi világkatasztrófa után, amidőn a marseiilei öböl felé sie ő folyók kiléptek medrükből és néhány departement került viz alá, ugvmcsak üzlet nénuü maradt a Tiroii G izdabiztositó is, azután az év után, amidőn a Jun és az Etsch völgyét árvíz pusztította el. De másrészt sem valósítható meg azért, mert hiányzik ennél az üzletágnál a minden egészséges biztosítás alapja: a kockázat megoszlása. Ugyanis, az árvizbiztosiiás iránti érdeklődés csak azon a vidékeken van, amelyeket az árvizveszedelern gyakran látogat meg, illetve állandóan fenyeget, mig az árviz által megkímélt országrészek a biztosítás eme ágai iránt természetesen nem mutatnak hajlandóságot. íme: a kockázat megoszlásának hiánya, ami lehetetlenné tesz minden kalkulációt és kárkiegyeniitődési. Svájcban 1911-ben, Ausztriában 1912-ben alakult egy külön árvizbiztositó társaság, mindkettő azon az alapon, hogy majd egy nagy, nemzetközi hálózatot építenek ki. Azonban ez, a közbejött háború miatt nem sikerült, a háború alatt még valahogy tengődött a két intézet s 1918 őszén meg is szűntek. Az árvizbiztosiiás bevezetésére tulajdonképen csak úgy ut van: a kényszerbiztosítás módja. Ez az eszme sem uj, felvetődött ez gyakorlati koncepcióban, a szövetkezés hazájában: Németországban, de tulajdonképen nem akadt állam, amely meg is valósította volna. Pedig van abban valami, hogy az árvizsujtotta részek kárát viselje az összesség s ezt, ha az állam veszi kezébe, kényszerbiztosi tás formájában vagy több biztosító intézettel karöltve már azért is megvalósítható lenne, mert épen kényszerbiztositás esetén a fizetendő dijak tényleg alacsonyak lennének, jóval alacsonyabbak, mint akkor, ha csak biztosítanának, akiknek az árvízveszedelemtől tartaniok kellene. A csehszlovák köztársaságról szokták hangsúlyozni, hogy a szociális gondosság hazája és megteremtője. Talán ennek a kérdésnek a megoldása is a szociális gondosság határvonalába esik bele. Mindeneseire, megérdemelné a kérdés a biztosítási intézetek és az állami biztosítási hivatal érdeklődését. A mezőgazdasági munkásnak is érdeka az agrárvám. A különböző szocialista és a kommunista sajtó, valamint a pártgyülés agitáció hangosan hirdeti, hogy az agrárvám csak a gazdák zsebét fömi, hogyannak a mezőgazdasági munkások csak káros következményeit érezhetik. Erre a politikai frázisra alaposan rácáfoltak maguk a csehországi mezögazgasági munkások, amennyiben az elmúlt napokban az országos munka ügyi tanácsnál az 1926. évi bérek tárgyalása alkalmával a mezőgazdasági munkásság képviselői bemutatták azt a memorandumot, amit a kormányhoz és a parlamenti klubbokhoz intéztek és amelyben vámvédelmet követelnek a mezőgazdaság számára. A csehországi cseh és német mezőgazdasági munkások ebben a memorandumban egyértelműig elismerik, hogy a mezőgazdaság súlyos helyzetben van és hogy ezt különösen a közép és a kisbirtokosok érzik. Ebből a súlyos helyzetből folyik a mezőgazdasági üzemeknek a bérredukcióra vonatkozó kívánsága, melyet a mezőgazdasági munkások nem teljesíthetnek, de szükségesnek tartják a kormány figyelmét felhívni arra, hogy a mezőgazdasági üzemeken segíteni kell, hogy azok képesek legyenek a munkások bérigényeit kielégíteni. Rámutatnak arra, hogy a munkásságot a legsúlyosabban nyomja az, hogy a marha és gabonaárak csökkenése ellenére az élel- I miszerek kiskereskedelmi ára nem csökkent és hogy az igy keletkezett nyereség a közvetítő kereskedelem és felelőtlen spekuláció hasznára szolgál. A mezőgazdasági munkásságnak ezt a memorandumát az agrárvamkérdés megítélésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni. I Ez a memorandum bizonysága annak, | hogy a mezőgazdaságban foglalkozással bíróknak minden rétege egyformán \ érzi a mezőgazdaság súlyos helyzetét \ és hogy nincs az a pártpolitikai jelszó, ; amely éket verhetne abba a harmóniába, ! amelyet a legreálisabb munka, a föld munkája teremt meg és amely összehangolja a birtokosnak és a mezőgaz^ági munkásnak gazdaságpolitikai vonlját. k «ziavenszkól vatásek állása. Az állami statisztikai hivatal a héten adta ki első ideiglenes jelentősét a szlovenszkói termés állásáról. Eszerint Szlovenszkóban téli búzából ez evben körülbelül 1 ezer hektárral kisebb területet vetetlek be, mint a műit évben; tavaszi búzából 500 hektárral többet, téli rozsból 500 hektárral kevesebbet, tavaszi rozsból száz hektárral többet, téli árpából ugyanannyit, mint a múlt évben, tavaszi árpából körülbelül 9 ezer hektárral többet, mint a múlt évben. A zab, tengeri repce, len és kender csak lényegtelen változásokat mutatnak. Feltűnő a statisztikában a szlovenszkói árpatermelés nagy fejlődése, amelynez valószínűleg nagymértékben hozzájárul a pozsonyi terménytőzsde akciója, amely a múlt évben lényegesen sikerült. A laníermelés válságos helyzete. A Bund der Landwirte és a Magyar Nemzeti Párt szenátorai javaslatot terjesztettek a szenátus elé, amelyben rámutatnak a lentermelés válságos helyzetére és vámvédelmet követelnek a len számára. Hasonló javaslatot terjesztettek a Bund der Landwirte és a Magyar Nemzeti Párt képviselői már hetekkel ezelőtt a képviselőház elé. A méhészet helyzete Szlovénokéban. A méhtenyésztés terén Szlovenszkóban még nagyon sok kérdés vár megoldásra Szlovenszkó, főleg | annak keleti részén bővelkedik azokban a természeti előfeltételekben, amelyek a méhtenyésztéshezokvetlenül szükségesek, mindameHet föltétlenül szükséges. hogy az illetékes tényezők előmoz| ditsák a méztartalmu fák és növények * termesztését. A szlovenszkói méhtenyésztés egyik legfájdalmasabb sebe | az elavult méhkasok kiküszöbölésének, illetőleg az uj amerikai rendszerű kasok bevezetésének kérdése. Ennek a kérdésnek megoldása meglehetősen nagyösszegü pénzt igényel, amely azonban a méztermelés elhanyagolt állapotához viszonyítva még mindég elég szerény. Okvetlenül fontos és szükséges, hogy a méhtenyésztésre fordított összegeket az állam magasabban állapítsa meg, mint azt eddig tette. Szlovenszkó területén 47 méhészeti egyesület működött az elmúlt évben amelynek 1135 tagja volt. Ezeknek az egyesületeknek központi szövetkezete Pozsonyban székel. A tagok száma az 1924 évhez képest 223-al szaporodott. A méhtenyésztés, miként azt említettük, az! állam részéről kevés támogatásban részesült. Mindössze annyit tett a méztermelők érdekében, hogy 50%-os áron méztartalmu bokrokat és növénymagvakat bocsájtott rendelkezésükre, továbbá az uj rendszerű méhkasok bevásárlására 50 IC szubvenciót adott kasonként. A racionális méhtenyésztés előmozdítása érdekében feltétlenül szükség van arra, hogy a megyék a költségvetéseikbe nagyobb összegeket állítsanak be erre a célra, továbbá, hogy az országutak és vasutak mentén elsősorban olyan fákat ültessenek, amelyeknek méztartalmuk van. Nagyon égető kérdés még a szvakinai méhészeti telep kiépítése és felszerelése is, ami a földművelésügyi minisztériumra vár. A méztermelőkre eddig nem állt rendelkezésükre olyan kereskedelmi vállalat, amelynek segítségével a termelt mézmennyiséget értékesíteni tudták volna. Ezen a bajon van hivatva segíteni a méztermelők szövetkezete, amely a múlt évben alakult meg Pozsony székhellyel. Ez a szövetkezet megvásárolja tagjaitól a mézt, és a legkedvezőbb áron értékesíti azt, továbbá programmjába vette egy mintaméhészet felállítását Pozsony környékén és tagjainak ellátását élő méhekkel és a méhészethez szükséges eszközökkel. ifntű fin felvétetik. Cim a kiadóhivatalban. Sport, (o) K. F. C. — Vasas 2: 2 fréningnjörkőzás. A K. F. C. pünkösd vasárnapi programmja, sajnos, a tavaszi időjárás szeszélye miatt meghiúsult. Közvetlenül a mérkőzés kezdete előtt hatalmas zápor kerekedett, amely rövid falóra alatt használhatatlanná tette a pályát Feuer bíró a pályát nem taialta alkalmasnak bajnoki mérkőzés lejátszására és ezért a csapatok az irreális pályán csak egy 45 perces fürdővel egyybekőtött tréning mérkőzést tartottas, amely részben kárpótolta úgy a nézőket mint a játékosokat az elmaradt mérkőzésért. A tréning keretében mutatkozott be a K F. C. két uj akvizíciója is, Krausz a center helyén és Fodor mint bulbekk. Természetesen egyik játékos képességeit sem lehet objektiv szemmel elbírálni mert a pálya egy viz volt. Mind a ketten jóljátszotíak. Fodor jó rugásu, keménvkötésü, igazi hátvéd. Krausz pedig a nehéz talajon is rendsivül ötletesen és igazán meglepő jól irányította a vele még össze nem szokott csatársort. A KFC a nehéz talajon jobban feltalálta magát és fölényben is volt. 2 :0 ra vezetett már a csapat Molnár és Krausz góljaival, amikor a Vasasok is lendületbe jöttek és kiegyenlítettek. (Az egyik gól tizenegyesből esett.) A tréninget Feuer Benő vezette, esőköpenyben, de egészen jói. (o) KFC.—Gimnázium vál. 7:2 (4:1.) Bro: Haoker S. Pünkösd hétfőjén egy tréning keretében már&őzött meg a KFC. kombinált csapata a gimnazistákkal. A mérkőzésből a fél gőzzel játszó KFC. került ki győztesen. A gimnazisták erélyes ellentállást fejtettek ki és a csatáraik határozottsága esetén több gólt is elérhetlek volna. A KFC.-nél ügyesen mozgott az egész csatársor, amelyet Krausz jól irányított, Szigethy III. a jobbszélen, bár először játszott ezen a poszton, bevált. A többi csatár is szépen játszott. A halfok közül Simon III. volt a legjobb, csak kissé lassú volt. A hátvédeknek Bolának és Szenczinek nem volt sok dolga. Mattasits a kapuban jó volt, a gólokat nem védhette. A gimnazistáknál Nagy, Papp, Lankota és a három belső csatár tetszett. A gólokat Krausz (3), Molnár II. (3) Simon II. (1) f
