Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-05-15 / 58. szám
4. oldal Komáromi Lapok 1926. Bájos 15. Eltadteek kantat« kétkönap este 7 éi 9 irakit TISZTI PAVILLON Elfogások kezdete vaeár* és b'itnepaap I 3, S, 7 Éí. Szombat, május 15-én mozi szünet! Caak egy napig! Vasárnap, május 16 -án Caak egy aaplg.t A bosszú Nagy kalandordráma 6 felv. Főszerepben: Dorothy Gish és Riehard Barthelmes az Ut a boldogsághoz slágerfilm alakítói.____ 3napig! Hétfő, kedd és szerda, május 17, 18 és 19-én 3 napig 1 UfaslágerI A Niebelungok testvérfilmje! Ufasláger! ■3071 I Kalandos filmregény 6 felv. Főszerepben: Paul Richter (a Niebelungok Szigfridje) Rudolf Klein-Rogge (Dr,Mabuse) és Aud Egede Nissen. gármester, az egyházközség elnöke töltötte be az elnöki tisztet és a Himnusz elhangzása után magasan szárnyaló beszéddel köszöntötte a minisztert és háláját fejezte ki az egyházközség tagjai nevében, biztositván, hogy az iskola beláthatatlan időkre megőrzi jóltevőjének nevét. Utána a miniszter szólalt fel és beszédében hangsúlyozta, hogy a katolikus egyház és általában a felekezeteknek az állammal való szoros együttműködése hozza meg a nemzetnek újjászületését és talpraállását. Majd a megyés püspök nevében Zalka János apátkanonok köszöntötte a minisztert ékes szavakkal és az ünnepi beszédet Surdnyi Ferenc komáromi plébános tartotta, mely valósággal elragadta a jelenvoltakat. Az ünnepi ülés a pápai himnusz hangjai mellett ért végei, A város díszközgyűlése. Az iskola felszentelése után az ezrekre menő tömeg szentmisét hallgatott és annak végezte után 11 órakor a váres képviselőtestülete tartott díszközgyűlést Huszár Aladár főispán elnöklete alatt, ezen a város közönsége nevében Alapy Gáspár kormányfőtanácsos polgármester nyújtotta át a város díszpolgári oklevelét a miniszternek szép beszéd kíséretében, amelyben a város, mint választókerülete iránt tanúsított rendkívül értékes támogatását hangsúlyozta Klebelsberg Kunó gróf miniszter a díszpolgári oklevelet nagy kitüntetésnek tartja és ígéri, hogy mindent elkövet a város felvirágzása érdekében. A képviselőtestület tagjai és a hatalmas közönség a miniszter lelkes éltetésével oszlott szét. A diszebéd. A közgyűlés után a miniszter több küldöttséget fogadott: az egyházakét, az állami hivatalokét, a katonaságét, a papságét és utána diszebédre gyűltek össze a vasúti pályaudvar éttermében, ahol 200 terítékes bankett várta a minisztert. A társasebéden az első felkö szöntőt Huszár Aladár főispán mondta Horthy Miklós kormányzóra, majd Alapy Gáspár a város illusztris képviselőjét és díszpolgárát éltette. Később Klebelsberg miniszter mondott nagy beszédet a felekezeti békéről, melynek gyönyörű példáját látja Komáromban. Komárom polgárságát éltette. Majd Antal Géza dunántúli református püspök mondott igen hatásos beszédet, kijelentve, hogy a keresztényi szeretet kapcsolja össze a keresztényeket, ennek legszebb példáját Csernoch hercegprímás egyik beszédéből idézi, aki kiadta a jelszót: keresztények egy táborba! Még számos felköszöntő hangzott el és a miniszter a társasebédről autóval eltávozott Alapy polgármesterrel, hogy megszemlélje az állami polgári iskola telkét, mely még az idén fel fog épülni a miniszter hathatós támogatásával. A miniszter a délutáni gyorssal hagyta el választó kerületét és a város tanácsa kikisérte a pályaudvarra, ahonnan a közönség ovációja közepette távozott a gyorsvonattal Budapestre. £gg dicsőséges bankőper A londoni bankóper Kossuth Lajos ellen. Az 1861. évben a művelt világ egy dicsőséges bankópernek volt a tanúja. Az angol bíróságok előtt zajlott le az osztrák császár pere Kossuth Lajos ellen, ame'yben Kossuth által Londonban egy uj szabadságharc céljaira olasz pénzen készíttetett bankók s tábláik kiadását kérte. Kossuth úgy Ítélte meg 1860 ban a külpolitikai helyzetet, hogy egy uj szabadsagharc sikerrel kecsegtetne. Arra gondolt, hogy pénz is kell a háborúhoz: „A múltas keserves tapasztalása kötelességünkké tette gondoskodni, hogy a remélt háború esetére nemzetünk rendelkezésére vagy 30—40 millió forint kész papírpénzt vihessünk haza, minthogy kétséget nem szenvedhetett, hogy nemzetünk ha újra felüti a függetienség zászlaját, nemcsak a háború, de kezdetben még a közigazgatás költségeinek fedezőse végett is papírpénz kibocsátásához leszen kénytelen folyamodni... S mi tanácsosnak véltük a nemzet számára annak lehetőségét előkészíteni, hogy azt, ami az 1848—49 ben kibocsátott hajdani pénzjegyekből még a lakosság kezén van, háború esetén folyóvá teendő uj jegyekkel becserélhesse,“ A papírpénzkészlet előkészitése a turini kormánynyal kötött egyezkedés egyik fő pontja volt, de Cavour óhaja az vol*,. hogy pénzt ugyan ad, de Angliában készítsék a pénzt. „A lehetőség a törvényesség kérdésétől függött* — mondja Kossuth az emigráció« irataiban. „Elvül tűztem ki magamnak számkivetésemben tiszteletben tartani azon ország törvényeit, mely hontalan fejemnek menedékhelyet ad s ezért mielőtt e munkához fognék, megkérdeztem Anglia legtekintélyesebb törvényedéit, szabad-e" tennem, amit óhajtok. Mindannyian, kivétel nélkül, oda nyilatkoztak, hogy szándékom valósítása az angol törvényekbe teljességgel nem ütközik.“ Ekként megnyugtatva, munkához látott s a szöveg következőleg lett megállapítva: Egy (két, öt) forint. Ezen pénzjegy minden magyar álladalmi és közpénztárakban egy (két, öt) ezüst forint gyanánt, három húszast egy forintra számitva, elfogadtatik s teljes névszerinti értéke a közállomány által biztosittatik. A nemzet nevében: Kossuth Lajos. Kétszázezer frank kellett a papírpénz készítésére, amit az oiasz kormány vállalt, de Pulszky Ferenc szerint gróf Cavour kikötötte, hogy a pénzt Turinban, a királyi nyomtatóműhelyekben csak végső szükség esetében szabad nyomni. Regényes körülmények között került ki a pénz Londonba, ahol Kossuth Day Vilmos, Day János és Day József kőnyomdászokkal, azaz a Day és Fiai céggel megkötötte a szerződést mind a papírra, mind a metszésekre és nyomtatásra. Nyolcezer font sterlingért (200000 frankért) voltak kötelesek a vállalkozók huszonkét millió darab pénzjegyet kiszolgáltatni, mégpedig 16 millió egyforintost, 3 és félmillió darab kétforintost és 2 és fél millió ötforintost, összes névszerinti értékben 35,500 000 forintot. A nyomtatás megkezdése előtt Kos sulii Anglia legtekintélyesebb törvénytudóihoz fordult, akik egyhangúlag odanyiiatkoziak, hogy az angol törvény a forgalomban levő idegen pénzjegyek utánzását tiltja, de a Kossuth által saját aláírása alatt nyomatni szándékolt magyar szövegű jegyek nem lévén létező jegyeknek utánzása, azokat nyugodtan nyomathatja, szándékának megvalósítása az angol törvényekbe nem ütközik.“ Januárban Kossuth értesítette Cavourt, hogy kétszáz sajtón dolgoznak a pénzen, a megrendelt pénzjegyek nagyobb fele február közepe táján Olaszországba lesz szállítható, hogy ott az újabb szabadságharc kitöréséig biztonságban maradjon. Már küszöbön volt a Liverpoolból Genuába gőzhajón szándékolt szállítás, mikor a nyomd isz értesíti Kossuthot, hagy Sir Rctnrd Mayne rendőrfőnök ismeretlen módon egy pénzjegy birtokába jutott s őt magahoz rendelte. A rendőrfőnök közölte vele, hogy Ausztria megkeresést intézett az angol kormányhoz, alkalmazzon bírói megtorlást mindazok ellen, akik e jegyek előállításához hozzájárultak, mert ez ellenséges szándékú cselek mény egy Angliával barátságos vi { szonyban álló Külhatalom ellen. D iy nem árulta el Kossuthot, de 1851. február 13 án a rendőrfőnök Írásban felszólította, hogy a jegyeket egyelőre, a letiltásig is tartsa magánál. D y erre | In írom hires alkotmányjogi ügyvédhez (oonsíituiional lawyers) fordul, akik kijeié ntik, hogy a cég eljárása sem az angol közjogba (common law), sem Írott iörvénybe nem ütközik s felkérték a rendőrfőnököt: „Ne sajnálja megjelölni- a törvényt, amelyet megsérteünck ta.rtl" A dolog óriási port vert fel Wiite, btíghtani képviselő a március ötődiki ülésben meginterpellálta lord Russell külügyminisztert, aki azt válaszolta, hogy az osztrák követség jelentette fel a dolgot, a kérdést azonnal a korona jogtanácsosai elé terjesztette, akik „.... terjedelmes előadásban odanyilatkoztak, miként nem lehetséges, legalább alig valószínű, hogy elmarasztaló itelethez lehessen jutni, ámbár azon nézeten voltak, hogy a kérdéses jegygyártás ellenkezik ezen ország törvényeivel Étinek folytán írásban értesítettem a londoni osztrák követet, hogy a királyné kormánya ez ügybzn semmi lépést sem tehet. Erre az osztrák kövei oda nyilat kozott, miként reméli, hogy a királyné kormányának nem lesz ellenvetése az ellen, hogy ő más lépéseket tegyen, ha azt jónak látja. Mire azt kapta válaszul, hogy ezt tenni teljes szabadságiban van.“ Ez a lépés az volt, hogy I. Ferenc József b perelte Kossuth Lajost s a Day és Fiai céget. A dolog azonban nem ment simán. Az angol közvélemény megérezte, hogy itt zaklatás esete forog fenn s az angol nép át volt hatva a meggyőződéstől, hogy a népnek a hatalmas és gyűlölt zaktatóval szemben a gyöngének pártjára kel! állnia. Az; angol sajtó kevés kivétellel Kossuth pártjára állott, millió példányokban terjesztették Kossuth álláspontját, hogy L Ferenc József nem is perelhet, m<rt nem magyar király, ébren tartották a közvéleményt s élesztették a közrokonszenvet. Ingyen ügyvédek vállalták Kossuth perbeli képviseletét sToulmin- Smiih hires ügyvéd, a magyar közjog nagyszerű ismerője, segített Kossuthnak j fényes periratai elkészítésében. Kossuth célja az volt, hogy a pert nagy politikai szenzációvá tegye s a magyar nemzet megsértett alkotmányos jogait az angol biróság 8 Európa közvéleménye előtt világosságba helyezze, amire azért vetett súlyt, mert a per a magyar közhangulat felébredésével s az 1861-iki Idegeit éppúgy mint izmait, hogy kellőleg működjenek, úgy kell kezelni, mint -------bármilyen szerkezetet.—— Ön köteles egészségéi ápolni. Ezen kötelezettségei könnyen teljesítheti, mert az ehhez szükséges legjobb eszközt -------------- ma már --------------5 korona 50 fillérért vásárolhatja. Értéktelen utánzatokat utasítson vissza, minthogy önnek fizetni kell, tehát a legjobbat kérje. Ez a jól ismert A> Hub 1® <A Menthol sósborszesz. Mindenhol kapható. 468 Ára 5,50 Ke- i országgyűlés egybehivásával összeesett Huszonnégy képviselőből bizottság alasult, amely ismerve a chancery biróság előtti perlekedés költséges voltát s hogy „a nemes száműzött, ki az alkotmányos szabadság védelmének mindenét feláldozta, nem rendelkezik olyan tartalékokkal, hogy a császári Ausztria pénzforrásaival a versenyt kiálthatná*, felajánlotta még az anyagi támogatást is, de Kossuth ezt visszautasitotta 8 csak annyi védelmet kért, hogy a per rendes menetét kisérjék figyelemmel, a kormány eljárását ellenőrizzék, hogy „angol földön az angol szabadság teljes gyakorlatában híboritást ne szenvedjen.“ De a per megindítása előtt a parlamentben is nem mindennapi események zajlottak le. Duncombe Tamás képviselő pikinä kérdéseket adott fel interpellációjában: Hogyan jutott a rendőrfőnök az ellopott egy darab pénzjegyhez? Milyen utasításokat adott neki a kormány? Kinek felhatalmazásából követelte Sire Mayne R ciláid Day uraktól, hogy a kérdisas jegyek gyártását felfüggesszék? „Én tudom ugyan, mondotta éles gúnnyal Duncombe, hogy a nemes lord Russell nagyon rokonszenvez az osztrákokkal, de ez mégis gyalázatos eljárás egy angol kormány részéről. Mégsem hittem volna, hogy a rendőrségnek ily befurakodást engedhet meg egy tisztességes angol iparos cég boltjába s megenged tied, hogy üzletük ily önkényes módon félbeszakittassék, még kevésbbé tettem volna fel, hogy a nemes lord egy biró előtt függőben levő ügyet praejudikálni akarhasson.“ Lewis belügyminiszter kitérően felel. Mire Birght képviselő ált fel: „ ... Oly dologban, amely legkevésbbé sem érinti az angol korona vagy kormány biztosságát, de meglehet, érintheti egy idegen kormány érdekeit, a rendőrség főnöke arra vetemedik, hogy az itteni iparos műhelyébe becsempész egyet szagiászai közül egy becsületes, nyilt nyomdamunkás köntösűben a végett, hogy megtudja mit müvei azon iparos s hogy annak műhelyéből eltulajdonii8on egy jegyet, hogy arra támaszkodva, perrel támadhassák meg nemcsak Magyarorszag volt kormányzóját, kinek neve a jegyen olvasható, hanem még magát az angoi ipari is No, mis ez merőben ellenkezik mindazon fogalmakkal, melyek a rendőrség hatóságára nézve ezen országban el vannak fogadva.“ Lewis újra felkel s hangsúlyozza, hogy a dologban bűncselekményt nem lát a kormány. Az angol lapok viliámló haraggal Írnak a rendőrség eljárásáról, tolvajjá lett a rendőrség, árják, lopáshoz folyamodott, hogy Ausztriának tegyen szolgálatot, ily önkényes beavatkozást a magántulajdonnal rendelkezés szabadságába nem engednek meg Anglia törvényei $. nem tűr el az angol nép szelleme... A Foreign eplisment act cimíi törvény csak azt tiltja el, hogy Anglia területén idegen harcban részívátel végett toborozzanak, tiltva van idegen pénzek hamisítása is, de hiszen itt Ausztria pénzét senki sem hamisította.,. A menekvőkre nézve különös bünkaiegóriák fölállítása az angol jogérzetet fellázítja. Ez s a közönséges büntetőtörvény az egyedüli korlát, melyben az angol jog a menekvők politikai törekvéseinek határt szab ... Egy világ érdeklődése mellett indul meg a nagy per. Kossuth hivatkozik reá, hogy Anglia legtekintélyesebb törvényíudöi egyhangúlag biztosították, hogy csak a foreign enlismeut aci-ot meg ne sértse, politikai aspirációinak valósítására mindent megtehet, minden becsületes eszközt felhasználhat. Hivatkozik reá, hogy hasonló kérdésére hasonló feleletet kopott Amerikában is, ahol az Egyesült Államok főbírája maga biztosította, hogy nyithat aláírásokat, gyűjthet pénzt, csinálhat hitel műveleteket, kibocsáthat Ígérvényeket azzal a nyiltan bevallott szándékkal, hogy hazája fölszabadítására akar közreműködni, gyárthat puskaport, mindennemű golyókat, csináltathat töltéseket, vehet ágyukat, puskákat, mindennemű fegyvereket, szerezhet hajókat; szóval mindent megtehet, ami a közbünök rovatába nem esik, csak egyet nem lehet: You can not enlist men, legénységet nem szabad felfogadni. Kossuth vakon bízott az angol jogérzetben s mikor az In Chancery elé beérkezett a hires irat, a panaszlevél.