Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-05-15 / 58. szám

4. oldal Komáromi Lapok 1926. Bájos 15. Eltadteek kantat« kétkönap este 7 éi 9 irakit TISZTI PAVILLON Elfogások kezdete vaeár* és b'itnepaap I 3, S, 7 Éí. Szombat, május 15-én mozi szünet! Caak egy napig! Vasárnap, május 16 -án Caak egy aaplg.t A bosszú Nagy kalandordráma 6 felv. Főszerepben: Dorothy Gish és Riehard Barthelmes az Ut a boldogsághoz slágerfilm alakítói.____ 3napig! Hétfő, kedd és szerda, május 17, 18 és 19-én 3 napig 1 UfaslágerI A Niebelungok testvérfilmje! Ufasláger! ■3071 I Kalandos filmregény 6 felv. Főszerepben: Paul Richter (a Niebelungok Szigfridje) Rudolf Klein-Rogge (Dr,Mabuse) és Aud Egede Nissen. gármester, az egyházközség elnöke töl­tötte be az elnöki tisztet és a Himnusz elhangzása után magasan szárnyaló beszéddel köszöntötte a minisztert és háláját fejezte ki az egyházközség tagjai nevében, biztositván, hogy az iskola beláthatatlan időkre megőrzi jóltevőjé­­nek nevét. Utána a miniszter szólalt fel és beszédében hangsúlyozta, hogy a katolikus egyház és általában a fele­kezeteknek az állammal való szoros együttműködése hozza meg a nemzet­nek újjászületését és talpraállását. Majd a megyés püspök nevében Zalka János apátkanonok köszöntötte a minisztert ékes szavakkal és az ünnepi beszédet Surdnyi Ferenc komáromi plébános tar­totta, mely valósággal elragadta a je­lenvoltakat. Az ünnepi ülés a pápai himnusz hangjai mellett ért végei, A város díszközgyűlése. Az iskola felszentelése után az ez­rekre menő tömeg szentmisét hallgatott és annak végezte után 11 órakor a váres képviselőtestülete tartott díszköz­gyűlést Huszár Aladár főispán elnök­lete alatt, ezen a város közönsége nevében Alapy Gáspár kormányfőtaná­csos polgármester nyújtotta át a város díszpolgári oklevelét a miniszternek szép beszéd kíséretében, amelyben a város, mint választókerülete iránt tanú­sított rendkívül értékes támogatását hangsúlyozta Klebelsberg Kunó gróf miniszter a díszpolgári oklevelet nagy kitüntetésnek tartja és ígéri, hogy min­dent elkövet a város felvirágzása ér­dekében. A képviselőtestület tagjai és a hatalmas közönség a miniszter lelkes éltetésével oszlott szét. A diszebéd. A közgyűlés után a miniszter több küldöttséget fogadott: az egyházakét, az állami hivatalokét, a katonaságét, a papságét és utána diszebédre gyűltek össze a vasúti pályaudvar éttermében, ahol 200 terítékes bankett várta a mi­nisztert. A társasebéden az első felkö szöntőt Huszár Aladár főispán mondta Horthy Miklós kormányzóra, majd Alapy Gáspár a város illusztris képviselőjét és díszpolgárát éltette. Később Klebelsberg miniszter mondott nagy beszédet a fe­lekezeti békéről, melynek gyönyörű pél­dáját látja Komáromban. Komárom polgárságát éltette. Majd Antal Géza dunántúli református püspök mondott igen hatásos beszédet, kijelentve, hogy a keresztényi szeretet kapcsolja össze a keresztényeket, ennek legszebb pél­dáját Csernoch hercegprímás egyik beszédéből idézi, aki kiadta a jelszót: keresztények egy táborba! Még szá­mos felköszöntő hangzott el és a mi­niszter a társasebédről autóval eltávo­zott Alapy polgármesterrel, hogy meg­szemlélje az állami polgári iskola telkét, mely még az idén fel fog épülni a miniszter hathatós támogatásával. A miniszter a délutáni gyorssal hagyta el választó kerületét és a város taná­csa kikisérte a pályaudvarra, ahonnan a közönség ovációja közepette távozott a gyorsvonattal Budapestre. £gg dicsőséges bankőper A londoni bankóper Kossuth Lajos ellen. Az 1861. évben a művelt világ egy dicsőséges bankópernek volt a tanúja. Az angol bíróságok előtt zajlott le az osztrák császár pere Kossuth Lajos el­len, ame'yben Kossuth által Londonban egy uj szabadságharc céljaira olasz pénzen készíttetett bankók s tábláik ki­adását kérte. Kossuth úgy Ítélte meg 1860 ban a külpolitikai helyzetet, hogy egy uj szabadsagharc sikerrel kecseg­tetne. Arra gondolt, hogy pénz is kell a háborúhoz: „A múltas keserves ta­pasztalása kötelességünkké tette gon­doskodni, hogy a remélt háború ese­tére nemzetünk rendelkezésére vagy 30—40 millió forint kész papírpénzt vihessünk haza, minthogy kétséget nem szenvedhetett, hogy nemzetünk ha újra felüti a függetienség zászlaját, nemcsak a háború, de kezdetben még a köz­­igazgatás költségeinek fedezőse végett is papírpénz kibocsátásához leszen kény­telen folyamodni... S mi tanácsosnak véltük a nemzet számára annak lehe­tőségét előkészíteni, hogy azt, ami az 1848—49 ben kibocsátott hajdani pénz­jegyekből még a lakosság kezén van, háború esetén folyóvá teendő uj je­gyekkel becserélhesse,“ A papírpénz­­készlet előkészitése a turini kormány­nyal kötött egyezkedés egyik fő pontja volt, de Cavour óhaja az vol*,. hogy pénzt ugyan ad, de Angliában készít­sék a pénzt. „A lehetőség a törvényesség kérdé­sétől függött* — mondja Kossuth az emigráció« irataiban. „Elvül tűztem ki magamnak számkivetésemben tisztelet­ben tartani azon ország törvényeit, mely hontalan fejemnek menedékhelyet ad s ezért mielőtt e munkához fognék, meg­kérdeztem Anglia legtekintélyesebb tör­vényedéit, szabad-e" tennem, amit óhaj­tok. Mindannyian, kivétel nélkül, oda nyilatkoztak, hogy szándékom valósí­tása az angol törvényekbe teljességgel nem ütközik.“ Ekként megnyugtatva, munkához látott s a szöveg következő­leg lett megállapítva: Egy (két, öt) fo­rint. Ezen pénzjegy minden magyar álladalmi és közpénztárakban egy (két, öt) ezüst forint gyanánt, három húszast egy forintra számitva, elfogadtatik s teljes névszerinti értéke a közállomány által biztosittatik. A nemzet nevében: Kossuth Lajos. Kétszázezer frank kellett a papírpénz készítésére, amit az oiasz kormány vál­lalt, de Pulszky Ferenc szerint gróf Cavour kikötötte, hogy a pénzt Turin­­ban, a királyi nyomtatóműhelyekben csak végső szükség esetében szabad nyomni. Regényes körülmények között került ki a pénz Londonba, ahol Kos­suth Day Vilmos, Day János és Day József kőnyomdászokkal, azaz a Day és Fiai céggel megkötötte a szerződést mind a papírra, mind a metszésekre és nyomtatásra. Nyolcezer font sterlingért (200000 frankért) voltak kötelesek a vállalkozók huszonkét millió darab pénz­jegyet kiszolgáltatni, mégpedig 16 mil­lió egyforintost, 3 és félmillió darab kétforintost és 2 és fél millió ötforintost, összes névszerinti értékben 35,500 000 forintot. A nyomtatás megkezdése előtt Kos sulii Anglia legtekintélyesebb törvény­tudóihoz fordult, akik egyhangúlag odanyiiatkoziak, hogy az angol tör­vény a forgalomban levő idegen pénz­jegyek utánzását tiltja, de a Kossuth által saját aláírása alatt nyomatni szán­dékolt magyar szövegű jegyek nem lé­vén létező jegyeknek utánzása, azokat nyugodtan nyomathatja, szándékának megvalósítása az angol törvényekbe nem ütközik.“ Januárban Kossuth értesítette Ca­­vourt, hogy kétszáz sajtón dolgoznak a pénzen, a megrendelt pénzjegyek na­gyobb fele február közepe táján Olasz­országba lesz szállítható, hogy ott az újabb szabadságharc kitöréséig bizton­ságban maradjon. Már küszöbön volt a Liverpoolból Genuába gőzhajón szán­dékolt szállítás, mikor a nyomd isz ér­tesíti Kossuthot, hagy Sir Rctnrd Mayne rendőrfőnök ismeretlen módon egy pénzjegy birtokába jutott s őt ma­gahoz rendelte. A rendőrfőnök közölte vele, hogy Ausztria megkeresést inté­zett az angol kormányhoz, alkalmazzon bírói megtorlást mindazok ellen, akik e jegyek előállításához hozzájárultak, mert ez ellenséges szándékú cselek mény egy Angliával barátságos vi { szonyban álló Külhatalom ellen. D iy nem árulta el Kossuthot, de 1851. február 13 án a rendőrfőnök Írásban felszólította, hogy a jegyeket egyelőre, a letiltásig is tartsa magánál. D y erre | In írom hires alkotmányjogi ügyvédhez (oonsíituiional lawyers) fordul, akik ki­jeié ntik, hogy a cég eljárása sem az angol közjogba (common law), sem Írott iörvénybe nem ütközik s felkérték a rendőrfőnököt: „Ne sajnálja meg­jelölni- a törvényt, amelyet megsérteü­­nck ta.rtl" A dolog óriási port vert fel Wiite, btíghtani képviselő a március ötődiki ülésben meginterpellálta lord Russell külügyminisztert, aki azt válaszolta, hogy az osztrák követség jelentette fel a dolgot, a kérdést azonnal a korona jogtanácsosai elé terjesztette, akik „.... terjedelmes előadásban odanyilatkoztak, miként nem lehetséges, legalább alig valószínű, hogy elmarasztaló itelethez lehessen jutni, ámbár azon nézeten vol­tak, hogy a kérdéses jegygyártás ellen­kezik ezen ország törvényeivel Étinek folytán írásban értesítettem a londoni osztrák követet, hogy a királyné kor­mánya ez ügybzn semmi lépést sem tehet. Erre az osztrák kövei oda nyilat kozott, miként reméli, hogy a királyné kormányának nem lesz ellenvetése az ellen, hogy ő más lépéseket tegyen, ha azt jónak látja. Mire azt kapta válaszul, hogy ezt tenni teljes szabadságiban van.“ Ez a lépés az volt, hogy I. Ferenc József b perelte Kossuth Lajost s a Day és Fiai céget. A dolog azonban nem ment simán. Az angol közvéle­mény megérezte, hogy itt zaklatás esete forog fenn s az angol nép át volt hatva a meggyőződéstől, hogy a népnek a hatalmas és gyűlölt zaktatóval szemben a gyöngének pártjára kel! állnia. Az; angol sajtó kevés kivétellel Kossuth pártjára állott, millió példányokban ter­jesztették Kossuth álláspontját, hogy L Ferenc József nem is perelhet, m<rt nem magyar király, ébren tartották a közvéleményt s élesztették a közrokon­­szenvet. Ingyen ügyvédek vállalták Kossuth perbeli képviseletét sToulmin- Smiih hires ügyvéd, a magyar közjog nagyszerű ismerője, segített Kossuthnak j fényes periratai elkészítésében. Kossuth célja az volt, hogy a pert nagy politikai szenzációvá tegye s a magyar nemzet megsértett alkotmányos jogait az angol biróság 8 Európa közvéleménye előtt világosságba helyezze, amire azért ve­tett súlyt, mert a per a magyar köz­hangulat felébredésével s az 1861-iki Idegeit éppúgy mint izmait, hogy kellőleg működjenek, úgy kell kezelni, mint -------bármilyen szerkezetet.—— Ön köteles egészségéi ápolni. Ezen kötelezett­ségei könnyen teljesítheti, mert az ehhez szükséges legjobb eszközt -------------- ma már --------------5 korona 50 fillérért vásárolhatja. Értéktelen utánzato­kat utasítson vissza, minthogy önnek fizetni kell, tehát a legjobbat kérje. Ez a jól ismert A> Hub 1® <A Menthol sósborszesz. Mindenhol kapható. 468 Ára 5,50 Ke- i országgyűlés egybehivásával összeesett Huszonnégy képviselőből bizottság alasult, amely ismerve a chancery bi­róság előtti perlekedés költséges voltát s hogy „a nemes száműzött, ki az al­kotmányos szabadság védelmének min­denét feláldozta, nem rendelkezik olyan tartalékokkal, hogy a császári Ausztria pénzforrásaival a versenyt kiálthatná*, felajánlotta még az anyagi támogatást is, de Kossuth ezt visszautasitotta 8 csak annyi védelmet kért, hogy a per rendes menetét kisérjék figyelemmel, a kormány eljárását ellenőrizzék, hogy „angol földön az angol szabadság tel­jes gyakorlatában híboritást ne szen­vedjen.“ De a per megindítása előtt a parla­mentben is nem mindennapi esemé­nyek zajlottak le. Duncombe Tamás képviselő pikinä kérdéseket adott fel interpellációjában: Hogyan jutott a rendőrfőnök az ellopott egy darab pénz­jegyhez? Milyen utasításokat adott neki a kormány? Kinek felhatalmazásából követelte Sire Mayne R ciláid Day uraktól, hogy a kérdisas jegyek gyár­tását felfüggesszék? „Én tudom ugyan, mondotta éles gúnnyal Duncombe, hogy a nemes lord Russell nagyon ro­konszenvez az osztrákokkal, de ez mégis gyalázatos eljárás egy angol kor­mány részéről. Mégsem hittem volna, hogy a rendőrségnek ily befurakodást engedhet meg egy tisztességes angol iparos cég boltjába s megenged tied, hogy üzletük ily önkényes módon félbe­­szakittassék, még kevésbbé tettem volna fel, hogy a nemes lord egy biró előtt függőben levő ügyet praejudikálni akar­hasson.“ Lewis belügyminiszter kité­rően felel. Mire Birght képviselő ált fel: „ ... Oly dologban, amely legkevésbbé sem érinti az angol korona vagy kor­mány biztosságát, de meglehet, érint­heti egy idegen kormány érdekeit, a rendőrség főnöke arra vetemedik, hogy az itteni iparos műhelyébe be­csempész egyet szagiászai közül egy becsületes, nyilt nyomdamunkás kön­tösűben a végett, hogy megtudja mit müvei azon iparos s hogy annak mű­helyéből eltulajdonii8on egy jegyet, hogy arra támaszkodva, perrel támad­hassák meg nemcsak Magyarorszag volt kormányzóját, kinek neve a jegyen olvasható, hanem még magát az angoi ipari is No, mis ez merőben ellenke­zik mindazon fogalmakkal, melyek a rendőrség hatóságára nézve ezen or­szágban el vannak fogadva.“ Lewis újra felkel s hangsúlyozza, hogy a do­logban bűncselekményt nem lát a kor­mány. Az angol lapok viliámló harag­gal Írnak a rendőrség eljárásáról, tol­vajjá lett a rendőrség, árják, lopáshoz folyamodott, hogy Ausztriának tegyen szolgálatot, ily önkényes beavatkozást a magántulajdonnal rendelkezés sza­badságába nem engednek meg Anglia törvényei $. nem tűr el az angol nép szelleme... A Foreign eplisment act cimíi törvény csak azt tiltja el, hogy Anglia területén idegen harcban részí­­vátel végett toborozzanak, tiltva van idegen pénzek hamisítása is, de hiszen itt Ausztria pénzét senki sem hamisí­totta.,. A menekvőkre nézve különös bünkaiegóriák fölállítása az angol jog­­érzetet fellázítja. Ez s a közönséges büntetőtörvény az egyedüli korlát, mely­ben az angol jog a menekvők politikai törekvéseinek határt szab ... Egy világ érdeklődése mellett indul meg a nagy per. Kossuth hivatkozik reá, hogy Anglia legtekintélyesebb tör­­vényíudöi egyhangúlag biztosították, hogy csak a foreign enlismeut aci-ot meg ne sértse, politikai aspirációinak valósítására mindent megtehet, minden becsületes eszközt felhasználhat. Hivat­kozik reá, hogy hasonló kérdésére ha­sonló feleletet kopott Amerikában is, ahol az Egyesült Államok főbírája maga biztosította, hogy nyithat aláírásokat, gyűjthet pénzt, csinálhat hitel művele­teket, kibocsáthat Ígérvényeket azzal a nyiltan bevallott szándékkal, hogy ha­zája fölszabadítására akar közremű­ködni, gyárthat puskaport, mindennemű golyókat, csináltathat töltéseket, vehet ágyukat, puskákat, mindennemű fegy­vereket, szerezhet hajókat; szóval min­dent megtehet, ami a közbünök rova­tába nem esik, csak egyet nem lehet: You can not enlist men, legénységet nem szabad felfogadni. Kossuth vakon bízott az angol jog­­érzetben s mikor az In Chancery elé beérkezett a hires irat, a panaszlevél.

Next

/
Thumbnails
Contents