Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-04-24 / 49. szám
1928. április 84. Komáromi Lapok 6. oldal. sut Előadások keztfoto hétköznap este Vö'fcJtoior TISZTI PAVILLON Előadások kezdete vaár- és ünnepnap "íffiWfcJ Szombat és vasárnap, április 24. és 25-én Poxfilm I Foxfiim! Halál thozó torpedó Nagy kalandordr. 7 felv. Fősz.: Shirley Mason és Charles Jones.26 Hétfő, kedd és szerda, április 26., 27. és 28-án 3 napig! 3 napig! Huszárláz a ffljf \ Sascham.. •; mm! Vigjálék a közel múltból 7 felv. Kisvárosi helyőrség. Huszártisztek és polgárok. Szereplők Saschastarok: Hans Mierendorf és Arnold Korff. Rendezte Georg Jakoby a Quo vadís? alkotója. Május 1-én, a munka ünnepén jön hozzánk a jövő nemzedék. Azon a napon, amikor a munka érdeme tiszteletet, elismerést és jutalmat kiván magának, jönnek városunkba gyermekek, akik már iskolás korukban olyan egyesületbe vannak szervezve, amelynek célja, hogy a társadalom számára hasznos, becsületes, munkás tagok nevelését támogassa, elősegítse. A szivgárdista kongresszussal kapcsolatban, amely Szlovenszkó területén első Ízben és épen Komáromban íartatik, nem lesz érdektelen felvetni a kérdést: mi a Szivgárda? A Szivgárda iskolás gyermekek egyesülete, amelynek célja a valláserkölcsös nevelés. Nem tekint vissza régi múltra: a legújabb idők szülöttje. 1919 tavaszá-.i „A Szív“ cimü hitbuzgalma lap nehéz anyagi viszonyokkal küzdött. Segítségére sietve kis iskolás gyermekek vállalták az árusítását és terjesztését. A kis önkéntes rikkancsoknak, az ő „postagalambjainak“ a megjutalmazására a szerkesztő átengedett lapjában egy hasábot „Gyermekrovat“• nak. E rovat révén a többi gyermekek is, akik olvasták, a lap körébe kapcsolódtak és belőlük alakult 1920-ben a szivgárdi8íák szervezete. A legelső csapat Szegeden a Notre Dame apácák zárdájában bontott zászlót. Azóta rövid idő alatt mindenfelé elterjedt, mert a nevelés hathatós segédeszközének bizonyult. Ezt igazolja a magyar vattás és közoktatásügyi minisztériumnak 1925. nov. 26-án valamennyi tanfelügyelőhöz intézett leirata, amelyben többek közt ezeket mondja: „Miután a Szivgárddk a gyermekifjusdg lelki vezetésének és nevelésének kiválóan alkalmas segédeszközei, hívja fel Tanfelügyelő Ur a tankerületébe tartozó állami polgári és elemi iskolai r. kát. valldsu tanerőket, hogy a Szivgárdákat működésűkben tőlük telhetőleg támogassák.* A háború utáni bajok nálunk sem kevesebbek, mint más országokban. A külső bajok mellett, mint egyebütt, nálunk is két belső vész is emészti az emberiséget: a szivek megkeményedése (szeretetlenség, gyűlölet) és a tekintély nem ismerése. A gazdasági és hasonló bajokat most enyhíteni is nehéz, eloszlatni pedig soh’sem fog sikerülni, de nevelhetünk az uj nemzedékbe olyan szivet, amely a külső nehézségek között is meg tud állni, mert van hite, erkölcsi ereje és igy vele az Isten kegyelme, hogy ellene álljon a romlott eszmék, áramlatok kisértő hálójának is. Amint gyémántot csak gyémánttal lehet karcolni, szivet is csak szívvel lehet nevelni. E nagy feladatra választja a Szivgárda az isteni nevelőnek, Jézusnak a szivét. Meg akarja a gyermekekkel szerettetni az isteni Szivet, hogy azután viselkedésükben erényeikkel annak a kedvét keressék és megbántását bűnös cselekedettel, elkerüljék A szeretetlenség mellett napjaink fő jellemző vonása a tekintély leomlása az állami, társadalmi és családi életben egyaránt. Ezen a bajon is segíteni akarva, a Jézus Szive nevében alakult szervezet gárdának nevezi magát, mert a gyermekbe bele akarja nevelni a fe gyeimet, engedelmességet, tekintélytiszteletet. A Szivgárda tehát a családnak engedelmes jó gyermeket, az államoknak törvénytisztelőpolgárokat, Istennek pedig igaz népet óhajt szolgáltatni. Mindezeknek az elérésére igen változatos eszközöket használ. A komáromi kongresszusnak a célja, hogy a szivgárdista testvéri együttérzést é3 szivgárdista öntudatot erősilse, a mozgalmat az itteni magyasság körében ismertesse, terjessze és a gyermekeknek egyúttal tanulmányi kirándulásul, szórakozásul is szolgáljon. A kongresszusra vonatkozólag a pozsonyi szivgárdista központ a következő programmot ad la ki: 1. 10 órakor ünnepélyes fe vonulás az állomásról a Gazda u., Magyar i Nádor u. vonalon a Szf. András templomba 2 VíH kor ünnepélyes szentmise 10 perces szentbeszéddel. Mindkettőt Dr Majer Imre, apátplebános végzi. 3. 12 órakor ebéd. Utána a város megtekintése. 4 2 órakor a gárdavezelők értekezlete 5 3 órakor diszgyülés a Kát. Legényegylet színháztermében. 6. 6 órakor a vidéki résztvevők vissza utazása. Szivgárdista. Ki! r.oidi ffilyisil a szőlek. (Hol késik a tavasz ?) Ólmos, szürke idő van és az emberek savanyú gondokat kérődznek az utcán. Némelyik beszél is magában, kétségbeesetten gesztusra mozdul a kedve és aztán riadtan ébred, körülnéz, — üldözött vad a dzsungelben, csupa ellenség között, tigr sek bozórja ban, lappangó ember. Csúnya az élet és a szél fúj keservesen, beleakaszko dik a kabátba és vinnyog, mint az árva ku*ya, vagy mint egy ország, akit ép ín most szanálnak. Szomorú, beteg, elkeseredett, savanyú az utca és a széiveríe arcok ráncaiban az adó, a kényszeregyezség, a pénzhiány és az ismeretlen hoim-p félelme borong. Sehol egy mosoly, csak a szél nyivákol, mint a koldusének, mint az arcokba fásult keserűség hangja. És egyszerre mégis mo soly fintorul a gyötrődő szájak köré: az emberek fölvetik fejüket, mind egy ponlra néz és már kacag is mind, Ízleli a kacagást, csámcsogja, habzsolja a kacagást és a fakó szemedben gonosz szikra villan. Az emberek örülnek, mert a szél lekapta egy kövér felebarátunk kalapját és most ugrál, boílik, hasra esik, föláll, fut, zihál, gutaüiötien stoppol, izzad, megint fut és az emberek boldogan neveinek. Itt az utca bohóca, az ember, aki fut a kalapja után és a szél se nyávog már busán, hanem röhög, diadalmasan, emberi hangon, mint aki fájdalmat okozott. Eszembe jut a másik ember, aki a cirkuszban a pofonokat kapja, — milyen öröm azt íá'ni nekünk. És mindín já ték, minden vig tréfa eszembe jut, szegény Chaplin, aki gyámoltalanult néz az ellenséges világba és gyermekkorom szép emlékei, a macska, akinek leköszörüliük az orrát, és a béka, akit uj jongva nyuziunk meg elevenen. Az ember boldo?, de mindig kell egy, aki ettől kínos verejtékét izzadja. Rugattál már csillagot, felebarátom? Az ember újságpapírt tesz az alvó cimbora lábujjai közé és meggyujtja azt. Hogy üvölt és hogy rúgja a csillagot a jóbarát és te hogy kacagsz kielégíti: ösztöneid boldogságában. Ugy-e, te is Írtál már apokrif szerelmes levelet kol légádnak, aki, szegény sóvár és remény teleti proletárja a szerelemnek, talán púpos is S2epény és kitűnő volt, ugy-e és mind ngy kacagtatok, amikor a randevú helyén a ti kegyetlen arcotokba bámult és szeméből kicsordult a könny. Ki ne ugratta volna már jóbarátait 1 Irtunk elbocsátó levelet a reszkető családapának és a jő kedv rázott, Iát-' t ván az áldozat sápadt nyavajgását. És élveztük a pillanat mámorát, amidőn egy szellemes röppentyűnktől megszégyenülten hápogott a társaság kipicézettje és arcát marcangolta a piros düh fájdalmasan. A játék, a tréfa akkor vidám, ha fáj, mert csak egy igazi őszinte öröm van, a káröröm Arra nevelődtünk és az az ösztön él idegeinkben, hogy mindent mástól kell elvennünk, hogy amink van, az másnak hiányzik és ha mi örülünk, az valakinek mindig sírni való A játékban ez az ösztön szimbólbusan éli ki magát: kint, bánatot keserűséget lássak, hogy a magam hasznának illúziója bizseregtesse idegeimet, aki a Krisztust keresi és az emberek békés testvériségére teszi föl életét, az áljon egy szeles napon az utcasarkára és hallgassa meg a káröröm vihogásét, amidőn az áldozat hasra puffan és a kalap tovább gurul, pont egy autó alá. Oszd fő! emberségesen a javakat és végy el a földről minden szenvedést: az ember még tízezer évig akarni fogja a más karát, mert tízezer évig azt tanulta, hogy neki csak akkor lehet öröme, amikor a másik a pofonokat kapja. Komáromi levelek. Kedves megismert ismeretlen, vtgre is kilebbent diszkrét ismeret- ! lenseg fel és égisz homályából és bát t ran bekopogott hozzám és szemtőlszemben mondotta nekem, a hatezer éves Faunnak, hogy magának és az összes barátnőinek és az összes rokonainak tetszenek az én színházi alakjaim, tehát nagyon kért, hogy csak folytassam. A maga huncutul kedves hízelgésére lépre mentem és ime folytatom a színházi alakjaim, amelyeknek sorozatát még nem fejeztem be. Ez alkalommal is adok egy kis Ízesítőt beiőiük. Tehát sorakoztassuk fel azokat, akik még hátravannak: A virágot hozók és küldők. Ezek a régi színi szezonok alatt nagyon gyakori alakjai voltak a színházi közönségnek. Ma már azonban kivesző félben vannak, mint az európai bölények. Azelőtt a jegyszedők székei az előadás előtt rendesen tele voltak rakva csokrokkal, amelyeket elég volt feladogatni az ünnepelt csillagoknak. Már azt hittük, hogy a mostani szezon lezajlik a nélkül, hogy virágbokréta kerül fel a színpadra. De végre egyik estén, az Altona előadásán megjelentek az első virágok. Egyszerre két virágbokréta. Ez volt a hét legnagyobb szenzációja. A kisvárosokban régiek a házak, alacsonyak az ablakok, könnyen beláthatnak a kiváncsiak, innét van aztán, hogy kisvárosban mindent tudnak az emberek, vagy legalább is mindent szeretnének tudni. így aztán nem csoda, ha erő3 találgatás indult meg, hogy kik I voltak ezek a kivesző színházi t pusok, a virágküldők, akik még a romantikus trubadúrok, mineszengerek, Ciránók ko rában élnek és a „Helyettem kis virág tégy vallomást“-féle szerelmi vallomást tartják még a legszebbnek. E kivesző, utolsó Mohikánokkal szemben áll a másik csoport, á virágellenesek mind jobban növekvő csoportja, amelynek tagjai, ha a drága csillagnak ékszert küldenek, e*t a régi, nagyanyáink korabeli emlékverset kissé átalakítva Írják a névjegyre; A virág elhervad, A rózsa lehull, Az ékszer megmarad, Élj boldogult A drága csillag (a szó beiüszerinti értelmében) aztán gyakran láttatja az udvarlója előtt az ékszert, részint a nyakán, részint zálogcédula alakjában. A virágkultusz ma már haldoklik é3 ha a virág szirmok a feledés mindent felperzselő krematóriumában elhamvadnak is, de ha ebből a hamuból az uj Phönix elevenedik fel ékszer és toalettek alakjában, akkor van-e olyan primadonna, aki vörösre sírná a szemeit, mert a virágkultusznak vége. Valamikor boldogult János vitéz ko rában Egy rózsaszál szebben beszélt. Mint a legszerelmesebb levél, és ha nem is tudott Írni, aki küldte, azért kedves volt, mert Szív küldte szivbÓi szívesen, Szív a szívtől kapta szívből kedvesen és a világ, — illetve a szerelem történet nagyon kevés példát tud felmutatni, amikor arra került volna a sor, hogy: Ha nem veszi szív a szívtől Igaz szivből szívesen, Külcfje vissza szír a szívnek Tiszta szivből szívesen. Boldog idők, amikor a mézeskalácssziv és a szál virág kedves volt az imádott előtt és amikor a téli estéken azzal csalogattuk a drágát, hogy libbenjen be hozzánk, hogy "---------------amit aem tettem rég: Szenet hozatnék és befütenék! Ma már anyagias lett a legtöbb nő, a legtöbb szeielem. Anyagilag azonban nem jártak rosszabbul az udvarlók, amikor virág helyett toalettel keli kedveskedni a drágának, hiszen ma már anynyira kevés anyag kell egy egy ruhához, hiszen alul, felül mind rövidebb lesz a ruha, hogy ma holnap egy szegfücsokor sokkal többe kerül, mint egy modern, divatos, nemcsak sokat sejtető, hanem megmutató toalett. A pletykások. No ezek szép számmal vannak akár van Komáromban színészet, akár nincs. Ezek a tekintélyes számú, de nem rokonszenves alakjai a színházi közönségnek, a színházi pletykákkal bővittik ki a működési terüket. Hiszen még egy műkedvelő gárdánál is annyi pletykát terjesztenek különösen a konkurrens gárda berkeiben, hát a hivat sós színészet se lehet ment.ezektől, a pletykáktól. A jól értesült pletyka szeretők mindig tudni vélik, hogy kinek ki udvarol, ki veszi a toalettet? mert a gázsiból nagyon nehéz azt beszerezni.) Tévednénk, ha azt hinnők. hogy a pletykázók mind öreg, előre hajló anyókák. Oh nem, sok ennivalóan kedves aszszonyka és leányka tartozik ebbe a szektába, sőt az aranyifjuság soraiból is szedi áldozatait ez a járvány. Az udvarlók, a titkos imádók. Ezek is szép számmal vannak. A karzat kis diákjától és inasgyerekétől kezdve a zenekari ülőhelyig minden sorban találhatók, különösen a titkos imádók, akik csak titokban gondolnak az édesre. A házas emberek kétszeresen titkosan imádók érthető okokból és ezek sárga irigységgel nézik az autón érkező udvarlóbat, akik nyíltan autóval mernek a drága közeiébe robogni. De nemcsak a házas embereknek kell titkolódzani, ha lángra lobbant a szivük, hanem az aranyifjuságnak is nagyon vigyázni kell, hogy a lángra lobbanások titokban maradjanak. Mert hiszen minden aranyifjúnak van egy-két családja, ahol a ház úrnőjének teszi a szépet és ezért a drága mosolyokon, kedveskedéseken kivül sok-sok jó vacsorában is van része. Jaj, ha a drága úrnő megtudja, hogy az ő házi udvarlója színésznőknek is udvarol!. Az ilyen ifjú végleg eljátszotta az úrnő kegyét és ez súlyos büntetés egy futó kalandért, mert a színészet ma itt van, holnap ott és kár ezért elveszteni az állandóan rájuk sütkérező meleg napsugarat, a sok-sok kegyet és a jó vacsorákat, mert hiszen nemcsak mosolyból él az ember, hanem az aranyifjuságnak ezen végtelenül kedves közélelmezési hivatalai ritkábban vagy sűrűbben vacsorára és szívesen látják az ő állandó széptevőiket. De most már kedves „megismert“ ismeretlen leteszem a tollat, majd máskor többet Faun.
