Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-04-24 / 49. szám
2 oldal. Komáromi Lapok 1926. április 24. ■ SS HMtMlaUlllUtli ——————— iíAMvtlHa .POLIO'! xitolér*lietetlen mine------------ MINDENÜTT K Honnan iségével nyújt. § IAPH ATÓ!------------■ a hallgatóság — mivel a kommunisták mindenkor gondoskodnak közönségről is, mint a primadonnák — a tárgyalásokba belebeszél. A sértegetésekért pedig a bírósághoz kell fordulni elégtételért. Jellemző, hogy a város gazdasági ügyeiben állandóan a kommunisták viszik a vezérszólamot, akik a közterheknek talán a legcsekélyebb töredékét viselik és nekik teljesen mindegy, hogy a pótadó ezer vagy kétszáz százalék. De érdekes az is, hogy egy szociáldemokrata távszónok jellemzően a pártfegyelemre — az ellen a költségvetés ellen mennydörög, amelyet a szociáldemokrata várcsbiró képvisel a képviselőtestület előtt. A kispolgárrá előlépett és a burzsoázia felé evező elvtársaknak ez a magatartása is érdekes tanulságokat rejt magában. A városi képviselőtestületnek a legsürgősebben intézményesen kell biztosítani a tanácskozás szabadságát és a terrortól való mentesítést. A képviselőtestület végre is nem népgyülés, ahol felelőtlenül lehet izgatni és amelynek hallgatósága mindent elhisz, hanem komoly tanácskozó testület volna, ahol a városi polgárság minden rétegének fontos vagyoni, kulturális és szociális érdekeiről van szó. A kommunista terror érvényesüljön, ameddig tud, a politikában a műveletlen tömegek között, amelyet jelszavakkal és földi menyország Ígéretével el lehet kábítani, de a városházán nincsen helye sem a magyar pártokkal, sem a cseh pártokkal szemben, amelyhez tartozó bizottsági tagokat szintén terrorizálni akarta ez a csoport. A demokrácia a szabadságot jelenti. A demokráciának tehát kötelessége ezt biztosítani a városházán is. fl forgalmi adó eltörlése uagg átalángositása. Alig van adónem, amely érzékenyebben és igazságtalanabbul érintenék a kereskedőt és iparost, mint a forgalmi adó. Tudjuk azt, hogy a forgalmi adó a háború utáni forradalmi idők szülötte. Abból az időből származik, melyben az európai államok kormányformákat váltóztattak meg, amelyben uj államok alakultak, amelyben hadat izentek mindennek, amin évszázadok hagytak patinát, s amelyben a jobb sorsot követelő nagy néptömeg mind nagyobb és nagyobb követelésekkel kezdett fellépni az állammal szemben. És a milliáidokra rugó szociális szükségletekre fedezet kellett, amelyet a meglevő adónemek alapján már a teherviselő állampolgároktól beszerezni nem lehetett. így fedezték fel a finánczsenik az elfeledett forgalmi adónemet, amely az adózók szemszögéből nézve oly hírhedtségre tett szert, hogy naponta emlegetheti és emlegeti is iparos, kereskedő, gazda nem épen hízelgő kritika kíséretében. A hires aranyesztendőkben 1920 21- ben könnyen ment a forgalmi adó fizetése, a háborús feszültség felengedése keresethez juttatott mindenkit. Jöttek azonban a sovány esztendők, a kényszeregyezségek, csődök, a teljes leszegényedés s vele együtt a politikai idegesség szülöttei: a miliárdokba kerülő sajtópropaganda itthon és külföldön, a hadsereg állandó készenlétbe tartása s hasonló drága sallangjai az önálló államiság dicsőségének. A többi egyre fokozódó adó mellett a forgalmi adónak nyomasztó terhe már kezdett elviselhetetlenné válni és elkezdődött a polgárság eladósodása az állammal szemben; s az adótartozások szaporodásával az üzleti forgalom megcsappant, a fogyasztóképesség csökkent, csökkent tehát a forgalom is. A pénzügyi igazgatás mindeddig nem akart tudomást szerezni arról, hogy az állampolgárok keresete ma a legszűkebb megélhetés anyagi eszközeit sem képes biztosítani, s még mindig abban a merev fikcióban él, hogy a polgárság zsebe tele van, s a pénzügyi bűvészek varázspálcájának érintésére pengve gurulhatnak az adókoronák az államkincstár trezorjaiba. Ugyanebben a fikcióban él különösen a pénzügyigazgató a forgalmi adó tekintetében Mert lényegében a forgalmi adó par excellence áthárítható adó, hiszen a számlákon is feltüntették a jobb időkben s még ma is feltüntetik még néha néha. A hiba csak ott van, hogy az átruházás a vevőre ma lehetetlenség. Mert hiába is számlálná el vevőjének kereskedő, iparos, gazda, hogy neki ilyen s ilyen adócimen ennyi és ennyi koronát kell leadnia a kincstárnak, a vásárló, fogyasztó publikum, tehát valamennyien úgy gondolkodunk, hogy a többi s külön fel nem tüntetett üzleti rezsi százalékok mellett a forgalmi adó percentje is mélyen elhallgatva, elférhet. Ma a kereskedő, iparos lába alól kicsúszott a komoly üzleti kalkulálás talaja, s nem a maga üzleti kalkulációja szerint szabhatja meg árusítandó portékájának árát, hanem a megcsappant kereslet és a megnövekedetí kínálat legkevésbé sem ideális esélyei szerint. Ma a vevő diktálja az áiat, mert nincsen annyi jövedelme, hogy a tisztes polgári haszon még megengedett fokáig a kereskedőnek iparosnak jövedelmet tudjon biztosítani. A forgalmi adónak felszámítása tehát, áthárítása a fogyasztó közönségre puszta vigasztalás és helyt nem álló indokolás az adóigazgatás részéről. A forgalmi adó címén az állam súlyos milliókat szedet be állampolgáraival minden ellenszolgáltatás nélkül, felhasználja az iparost, kereskedőt az adónem kirovásával és inkasszálásával, sőt be nem fizetés esetén még az adósikkasztás vádját is fejének szegezi. És a forgalmi adó önmagát tápláló adónem, a termelés legalacsonyabb fokától kezdve a nyersanyag 4-5 kézen megy át, s minden kéztől, amely csak érintette, követeli a kincstár a forgalmi adót, úgy, hogy mire valamely áru a ZONGORA Harmónium raktár é* épitfi intézet j- Használt zongorák, p 1 a n 1 n ó k újak 6E0O K-tól kezdre. 3 j. Javítás és hangolás lelkiismeretesen ®iakszerüen"jjgjjl ‘ Haszaált zongorák fe.'* napi áron átvétetn ek Schönhof er Vilmos Bratislava, Prlmás-tér 1. sz. közvetlen fogyasztó kezébe kerül, a szerény 1-2 70 os forgalmi adó 8-10 % ot jövedelmezett. A forgalmi adó az adóigazgatás pelikánja, amely saját véréből táplálkozik és növekszik. A forgalmi adó a legigazságtalanabb adónem, amelyet „leépíteni* a legsürgősebb feladata lenne a pénzügyi kormányzatnak. Mert képtelenség a polgárságra oly terheket rakni, amelyek valósággal elbirhatatlanok. A forgalmi adó valóságban a kereskedő és iparos tőkéjét emészti és minimumra csökkenti azt a keresetet, amelyből családját fenntartani szeretné. És ha már a pénzügyigazgatás a forgalmi adóból eredő bevételeket nem nélkülözheti, oly módosítást kelt tennie, hogy az a többi adó mellett lehetőleg érzékenyen ne sújtsa az adózókat, vagy vezesse be a pénzügyigazgatás az egyfázisú forgalmi adót, megróván ez adóval a szükségleti cikkeket a termelés első fokán, vagy pedig pantalirozza a kereskedő és iparos egész keresete szerint megállapított oly alacsony adópercentben, amely nem százakra és ezrekre menő uj s külön adó, hanem csak a kereseti adó pótléka jellegével bírna. Volna azonban még egy módja az adócsökkentésnek: az állami, számtalan sok és felesleges kiadásokban való takarékosság. A nagyhatalmi hóbort csökkentése, egypár miniszteri tárca megszüntetése, demokratikus és sok, de mindig csak másoknak a fülébe kiabált leszerelés és a tehetetlen, mert a parlamentarizmut sértő kormány „forgalmaknak" megszüntetése, mert a kereskedők, iparosok és gazdák forgalmi adójukból, azokból a milliós bevételekből Szlovenszkóra beruházásokra, munkaalkalmak teremtésére, tehát az egész . lakosság keresetének növelésére bizony I csak fillérek fordittatnak. Szerenád. Irta: Réz Gyula. A lomb egymáson áthajolt. A kis pádon kilestük halk neszét, Mert néha nem titok a lomb-beszéd. — Ezüst sugárt szitál a hold. A lomb szitán a fényszilánk Mint csipkekendő hullt le ránk Incselkedőn a fürge szél A csipkekendőt megcibálta, Mint millió ezüst bogárka Futott a fény a fűbe szét. A gyönge harmat gyáva gyöngye Megreszketett a fényözönbe . . . Lebegve szállt a légen át Szelíd, szerelmi szerenád . . . Kiegyenlítés. Irta: Lőrinczy György. Gömbölyű két karját térdén keresztbe fektetve, nyugodtan ült a diván sarkában. Nyílt, őszinte, nagy barna szeme tétován járt körül, s olykor az előtte álló férfira tévedt. A bájos Szolnoky Éva okos leány volt. Semmi felindultság, semmi érzékenykedés sem látszott rajta; érzelmeit, még meglepődését is eltakarta kedves arcocskájának gyermeteg ártatlansága. Hangja se reszketett. Csak remek metszésű ajka körül játszott különös, kétértelmű mosoly: a leánylélek bűvös rébusza, amit csak az fejthet meg, aki megérti s amit megfejteni : maga az üdvözülés. Éva szótlanul hallgatta végig a férfit, aki már csak egy kicsike formalitás híján majdnem vőlegénye. Béry Ödön mind a két kezét zsebredugta s pattogó, határozott hangon beszélt, az olyan ember szokása szerint, akinek csak egy igazi bálványa van: az energia. Aki ezzel félemiit, sugalmaz, hódit és uralkodik. Mit ért az ilyen ember a leánylélek finom szövevényéhez I Hogyan hallhatná és érezhetné meg szepegő rezdüléseit 1 Béry Ödön nem is sejtette, mennyi durvaság van mindabban, amit beszél, s hogy milyen sebeket vág az Éva lelkében. Azon a leiken, amelyet neki gyengéden simogatni kellene 1 Egyszer, beszédközben, tekintete az Éva ámuló szemével találkozott és Béry Ödön megzavarodott, sőt meg is akadt a szóban. Éva úgy tett, mintha nem venné észre. Nagylelkűen kisegitette. Szárazon, szemrehányás nélkül, majdnem félénken jegyezte meg: — A nőnek az a hivatása, hogy szeressen. A férfinak pedig az a kötelessége, hogy ezt megbecsülje. Béry Ödön gyanakodva nézett rá. Az erő mindig gyanakszik a gyöngeségre; fél, hogy kijátszák. Mit akar ez a lány ? Az imént még csupa lágy ömlengés közben, szerelméről sóhajtozott. És most axiómát fogalmaz. Nem értette volna meg, amit a férfi mondott? Vagy nem akarja megérteni a burkolt korholást ? Ki tudna eligazodni ezeken a bájos kis ravaszkodókon 1 Béry Ödön feje bosszúsan megrándult. — Azt tudjuk. De nagy különbség van az érzések kifejezése között. A szerelem nem sablon. Mind másféle. S a szentimentális szerelem nevetséges. — Minden igazi szerelem szentimentális. És a szerelem sohase nevetséges. Ha — szerelem, — Na, én a magam részéről sohase tudnám rászánni magamat, hogy szerelmes verset Írjak. Éva mosolygott. — Pedig írtak már nagyon erős és büszke férfiak is. És nem röstellték, hogy írtak. Egy kis őszinteség, úgy néha . . . — Persze I — kapott a szón a férfi. — A női hiúság I Hát én őszinte vagyok Évi. Nagyon is őszinte. És őszintén csodálom, hogy olyan okos lány, amilyen maga, be nem látja... A leány bosszús iróniával legyintett. — Óh, én belátom ! — Dehogy látja! Maguk egyáltalán vagy kacérak, vagy szentimentálisak 1 Azt a középső fokot, amelyen a nő szerelmének legnagyobb a varázsa, sőt ereje, értéke és hatása is, nagyon kevesen találják el . .. — No, ha az ember szereti — Szeressen. De sohasem sóhajtozzék. Éva már alig birta indulatát visszafojtani. De visszafojtotta. — Ezt igazán sohase hallottam. Magának úgy látszik terhére van, ha szeretik. Béry a maga nyers modorában tiltakozott. — Nincs terhemre. De orkánhoz szoktam, amivel megbirkózom. A sóhajtás ravasz, olyan, mint az alkonyi szellő. A leány sohase árulja el, hogy nagyon szeret. Kívánatosabb, ha az ember bizonytalanságban van. A szerelemben a titokzatosság, a misztérium az, ami ingerel. Éva arcát pirosra festette a lázongó vér. —- Én nem akarok ingerelni. A maga teóriája nagyon elmés — szólt és mosolygása már nemcsak kedvetlen, de szinte fanyar volt. — Csak. . . egy kicsit — utálatos Mi ? Nem gondolja ? — Utálatos ? — álmélkodott Béry. — No, igen: a szerelem amit eljátszanak, mint a cirkuszban a bohóc a maga mókáit. Végre is, ha az embert nem úgy szeretik, amint van, nem azért amilyen, hanem azért, amilyennek látszik, amilyennek mutatni tudja magát... A szerelemnek, ha csakugyan szerelem, a sóhajtásban is dalt kell hallania. S a szerelem, ha igazi, nem szorul arra, Komárom és vidéke legnagyobb bútoráruháza; Óriási választék a legfinomabb kivitelű bútorokban, U. m. háló-, ebédlő-, uriszoba-, szalonberendezésekben, saját műhelyemben készült bőrgarnitúrák-, scheslonok-, matracokban. Az előkelő közönségnek művészies kivitelű bátorok készítését hozott és saját tervek szerint vállaljuk. — Vidékre díjtalan csomagolás! —
