Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-03-20 / 34. szám

1926. március 20.

Komáromi Lapok

5. oldal.

Elóad&sok kezdete bétkSznap este

V és 'ts érakor

TISZTI PAVILLON

Előadások kezdete i vasár- és ünnepnapi

Szombat és Vasárnap, március 20. és 2l»én

fenni temploma

Csodaszép szerelmi regény 7 felv. Fősz.: Mari Philbin, Élet a práterben (1914), Operahaz fantomja nagyfilmek hősnője és 1000 legszebb nő, alakjuk váiogatottan tökéletes és legújabb divatú toilettjük pazar.

Hétfő, kedd és szerda, március 22, 23 és 24-én 3 napig! Hugo B&ttauer : 3 napig!

A bánatoi ucca

Korkép a mai nagyvárosi életből. Hugó Bettauer legnépszerűbb regénye 7 felv. Főszerepben: Eszterházy Ágnes v. grófnő. Ásta Nielsen, Greta Garbo, Werner

Kraus és Tolstoj v. grófnő.

Jegyelővétel naponta d. e. 11—12 óráig a mozipénztárnál.

25

lelkek, hogy én Rómát járom. Sőt a látszatért egy-egy képeslapot is küldetek nekik valamelyik pajtás szívességéből.

El is utaztam nagy kofferommal Fügédre, az én nyájas, békés szülőfalumba, melyet három oldalán hegyek ölelgetnek, csak a negyedik része fekszik ki a síkságra. Innét mutogattam én fügét Rómának s az összes rám éhező cápáknak.

t Vakációzásom [közepette kitört a világháború és vitt, hurcolt minden poklokon keresztül. Tengerre szálltam már, a szenvedések keserű tengerére; úsztam rajta, fuldokoltam rajta elegei, mígnem kiértem szárazföldön Vlsdivosztokig s ott aztán megláttam az én rémemet, az igazi tengert.

Vladivosztok azelőtt is, de kivált akkortájt erősen nemzetközi város volt. Szerelme minden hódító, teijeszkedő népnek. A fürge japín eludvarolta a nehézkes muszka kezéről; a szemfüles Amerika rögtön hozzászegódött házibarátnak; az ánglius természetesen nyomban ott termelt leszedni a tejfelt; a kinai a jó szomszédság révén addigaddig dőrgölődzött, mig egészen hozzátapadt, hogy azt bizony nehéz lesz onnét levakarni, egyedül a régi birtokos, az orosz vala kiiurva a szépséges váró -.ból

A kikötő szabályos négyszög, amelynek keleti oldala nyitva van a Csendesóceánra. Északról, délről, nyugatról magas hegyek védik hatalmas erődökkel, melyeknek ágyutorkából én csak egy parádés ágyúzást hallottam, mikor egy japán generális érkezett. Uramisten! mi lehet akkor, mikor ezek az ágyuszörnyek nem tréfálnak?

1920. aug. 31-én a legmeghittebb társaságban ültem az YMCA (Veimszé) csáj?-házaban és búcsúleveleket irtunk az itthagyott fogolytársainknak.

Anikolsk usuriski fogolytáborban maradtak még mintegy húsz ezeren, mind a hazaszállítást vágyva és várva.

A hadifoglyok szeretik egymást. A közös nyomorúság összekovácsolja a sziveket, kezeket. Azért ma is, ha két hadifogoly találkozik, látják-ide, nézik-oda, összeölslkeznek szivbeli melegséggel

A hazaszállitási sorrend már rég meg van állapítva. A sorszámát mindenki jobban tudja, mint a nevét. A tálhoz beosztott tizes csoportok már úgy élnek, mint a családtagok; készülnek, terveznek, gyámolitják egymást. Nagy hit a nyomorúság szőtte szeretet.

Hanem, ha valamelyik csalafinta módon eléje akarna vágni a másiknak, azt avval az egyetlen bicskával, amely evőeszköze, faragószerszáma, sárpuculója és fegyvere a fogolynak: menten leszúrná szemhunyoritás nélkül! . . .

Mióta vágyik az mindegyig haza. A hideg, fütetlen barakban, mállóit ron gyai közt, a kemény, férges priccsen, !ázálm?iban, álmatlan éjszakákon mind., mind hazajár . . . Ezer színnel festi, édesiti a találkozás drága óráját, a vi szontlátás édességét... hát aki ezt egy perccel kajánul megrövidítené, az ne lássa az övéit soha!

Egy este a vladivosztoki magyar bizottság kiszállt Nikolskba és összehívta a jóléti bizottságot, mely a foglyok gondviselője s a hazaszállitási sorrend megállapitója volt s közli, hogy szép tember 2 án indul Viadivosztokból Ro mánián át a Heffron óceán járó cseh légionáriusokkal s e hajóra 175 magyar hadifoglyot felvesz; ugyanannyi cseh itt marad valami raktár őrzésére s ezek majd magyar szállitóhajón mennek haza.

— Adjatok tanácsot, szólt dr. Kovács őrnagy, kiket szállítsunk haza?

Főtt a bizottság feje. Ki légyen az a 175? Tisztek? A legénység méltán fel zudul. Egyforma itt most mindenki: csak ember... A legénység? A 19825 lemaradódnak átka kiséri azt a 175 öt, az a hajó biztosan el fog süllyedni.

— Mit szólsz hozzá öreg ? ... te a fején szoktad találni a szöget, kérdi tőlem dr. Kovács.

— Hát azt uraim, hogy az öregekből szigorú születési sorrendben, tisztekből, legénységből eresszünk haza 175 öt. Ezért nem fog zúgolódni senki.

— Haza beszélsz öreg ! — kiáltoztak rám mind

— Hát haza, igazi Sohse kerestem a magam előnyét a mások kárára, de ha okosabbat nem tudtok, szánjátok meg az itt sínylődő öregeket, hadd nyerjenek néhány napot abból a rövid életből, ami még nekik hátra van!

Azzal otthagytam a tanácskozást, nehogy a magam javára befolyásoljam őket. Félóra múlva hivatnak.

— No öreg, a te szavadon indultunk; mennek az öregek, te is köztük vagy!

Elsápadtam Hideg veríték ült ki kopasz homlokomra, alig győztem letörülni onnan.

Megnyugodtak a sorsdöntő leikek, látván, hogy az őregek ennyire sóvárognak haza. Oly elégedetten fogtak velem kezet.

— Hazamentek édes öregem 1

— Lelkiismeretesen csináltátok ? — kérdem tő ük

— Itt a lista. Még az ikreket is latra tettük, melyik idősebb.

Az én arcom csak nem tudott kipirulni. sőt ha lehet, még halványabbra vált, mert a névsorban legutolján egy május 22 én született bakonyi juhász volt, a többi lemaradt.

Még a könnyem is kicsordult a verejtékek közé.

— Mi bajod öreg ? Hát már sírsz is örömödben? No hála Istennek!

Azzal kezemet szorongatva, megölelve ott hagytak. És ekkor elkezdett lelkemben birkózni két erő: a hazavágyás és a lelkiismeretfuídalás. És... bizony gyarló az ember, a hazavágyásom győzött.

Mikor Barezovkán Irkutzk táján, tőle úgy 400 km.-nyíre kitört a szabadság, nagy örőmtüzeket gyújtottak a fovarisok. Minden éjjel porig égett egy barak, amelyben iroda volt, az irodában rendetlen széna. Korrupció, panama s minden oly szépen elégett ott, hogy pompásan rendbe jött minden.

A mi irodánkban a fogoly irományok hamvadtak el a többi között, uj személylapokat kellett kiállítanunk.

Engem mindenki üregnek hivott, még az is, akiről biztosan tudtam, hogy idősebb mint én No várjatok, majd rá ok vénülök én 1

Születtem augusztus 12-én. Ha leány lettem volna, Klára nevet kapok. Mi y édesen hang ik becézve: KUrcsi, Rika, lka Kü önben magyarul annyit tesz, hogy dr^gt. Én azonban férfinak szü letván, ócska János lettem Nem is sze retett énbelém senki, mindenkibe nekem kellett beleszeretnem.

Mert hogy is tudná ezt a vastag nevet az az édes pici lányka száj szerelmesen kimondani ? B cézve sem kellemes. Jani ?... A gvőrvidéki parasztasszonyok igy káromkodnak: Vigyen el a Jani! Olyan Manó izü. Janksi?...

N igyon hátulgombolós nadrágos ne vecske ... Jankó? Csak egy kis fa kell "

elejbe és jól nézek ki! Hanzl ? ... Minden Gambrinusnak ludbőrös lesz tőlem a háta. Még e kis gyermekek oldották meg legkedvesebben nevemet, úgy hívnak, hogy: Jankócska. De hát igy is ócska.

Áldott feleségem, aki szánalomból hozzám jött, ö is gondosan kerüi a nevemet, inkább azt mondja, hogy: izé.

Tehát születtem angusztus 12 én. Az uj személyazonossági lapomon ezt a dicső napot, amelyen én méltóztattam születni, január 5 éré tettem át, mert ez Árpád napja és én mindig Árpád akartam lenni. Ha jól emlékszem, mikor a pap a keresztelőmön azt kérdezte: mi a neved? én Árpádot kiáltottam, de nem jól érteti meg és Jánosra keresztelt.

így lettem én az augusztusi csecsemő majdnem újévi ajándék s igy kerültem én a 175 hazautazó boldog halandó közé 170-ediknek, még május 22 ig bejutott 5.

Ugyan ki az, akit én e születési datum igazítással kilurfam a Heffronról?

Rohantam hozzá. Tiszü suszter volt. Ott ült a snájdig, reparáini való tiszti bakancsok között és éppen vacsorázott. Párolgó teát, fehér kenyeret és kolbászt.

— De jó sora van majszter ur! — köszöntök rá.

— Van énnekem, hála Isten 1... Nagyon szeretem a kolbászt... s csak úgy kidülledtek a szemei a magasztos élvezettől.

— De nem itt uram! — folytatta — hanem Pesten a „Kispiszkosban“. Rá néhány krigli sör, aztán teszi 1 Éscsettentett rá a nyelvével.

Újra megdöbbent a lelkiismerelem. Én ezt a jó emberi megfosztom a kispiszkostól. Nem halálos vétek ez ?

— Lássa édes barátom, szólók hozzá engesztelőén, majdnem maga is hazament a 175-tel. Nem fáj a szive?

— Az enyém ? ... Ha az én tiszturaim nem jönnek, én se megyek, össze vagyunk már mi forrva. Az én számom 12725 Nézze meg, csupa tisztur az én környékem. Ez már úgy van kikompromittalva, hogy én köztük legyek. Minden láb én rám tekint. Á cipőjéről saccolják az embert. Az emberről meg a cipőről a susztert, aki szinte ember. A fej lehet máriirképü, sovány az éhségtől, ptiszés a nyomorúságtól, szakállos, bozontos, az elhanyagoltságtól, ez mind részvétet kelt az érzékeny szi vekben, hanem aki a lábait, amiken jár, amiken odább száliitódik a fej is, azt nem tartja rendben, hát az énelőttem igazán utolsó, komisz ember a világon I

— Tökéletes igaza van, — biztattam a derék dikicsest.

— No ugye? Ennélfogva a tisztur képes koplalni, mert ezt nem látják, meg aztán az üres has olyan úri formát ábrázol az embtrre, hanem a cipője első A osztályú legyen, mert azt látják. Az utolsó garasát is rááldozza, valójában rám, aki azt megcsinálom.

— És ezért eszik maga most is kolbászt, mig a tiszturak ...-- Van azoknak is eszük — vágott közbe, mert azok, amit én a bakancsok révén valósággal elfogyasztok és 100 kilóra gyarapodtam, ők álmukban szépen főicifrázva, garnirozva szinte megeszik és még az a hasznuk is megvan, hogy nem fekszi meg a gyomrukat, mig engem bizony főnt a 3 ik priccsen éjfél előtt egész kozák regement is kerget néha.

— Adja Isten egészségére. De beszéljünk komolyan. Én azért jöttem ide, hogy az én helyemet magának fői ajánlom. Menjen én helyettem haza, én meg itt maradok tiszti suszternak.

— Uram 1... Én a maga rozoga, dög hajójára rá nem ülök az én tiszt uram nélKül. H dlottam különben, hogy nem is a rendes utón megy az a haio hanem Panamának. Hallja az Ur 1 Én teljeséletemben becsületes ember voltam. Én minden bakancsba beleteszem a rendes branzott, verek rá tisztességes talpat. Hagyjon engem békén és menjen az útjára Isten hírével. Én nem m gyek!

A szivemről egy mázsás tiszti suszter esett le, teljes lelki megnyugvással indultam Viadivosztokba.

Hát ott ültünk aug. 31-én az YMCA csájaházában és búcsúleveleket {irtunk az itthagyott fogoly-barátainknak.

— Most pedig irok az asszonynak, — szólt Somogyi Pali barátom. A levél valamelyik postahajón előbb hazaér, mint én, legalább várnak.

— Ne tedd édes pajtás, — kérleltem

én. Várnak azok téged minden pillanatban, ébrenlétben, álmuktan úgyis, de ha hirt visznek arról, hogy te a tengerre szálFál, az aggodalmak ezer, sajgó tőrei szúrják, ölik szerető s?iveiket minden percben. Ne okozz hát nekik ily időelőtti, idegfeszitő izgalmakat. Ha az Isten szerencsésen hazasegit, mindezektől megkíméled őket.

Barátaim helyeselték az én nézetemet, de ha Pali valamit a fejébe vett, azt onnét nem lehetett kidisputálni. El is kütdte a levelet.

1920 szeptember 1-én felkusztunk a hajóra. Muszkaországban minden fontosabb eseménynek sötétben kell történnie. Egész nap ott ültünk a kikötőben 35 fokos hőségben, senki se kérdezte meg. mit akarunk.

Este aztán 10 óra táján felkusztunk a Heffronra egy meredek lépcsőzeten. Egész vagyon volt rajtam: négy rubácska (ingblúz), három nadrág, két kinai köpenyeg, egy pár hegymászó bakancs, az alsó berendezési nem is számítva, meg két koffer. —

Ede hagytuk el azt a földet, amely sötétté tette szenvedéseinkkel nappalainkat is.

— Oroszország 1 Szibéria 1 Isten veled ... ha tud veled lenni.

(Folyt, kör.)

HÍREK.

— Március 20. A magyar szabadság legnagyobb apostola Kossuth Lajos halálának évfordulója. A turini remete, aki nagy elveihez haláláig hfi maradt, ezelőtt 32 évvel hunyta le örök álomra szemeit. Nemzete h lttestét haza vitette, hogy a szülőföld adjon igaz pihenést a drága hamvaknak. Magyarország kormányzójának a kerepesi temetőben emelt mauzóleumához e szomorú évfordulón elzarándokol a magyar nép, hogy a megdicsőült hamvainál nyerjen erőt és hitet egy igazságtalanul megalázott nemzet föltámadására. De szerte, széles e világon, ahol csak magyar nyelven szól az'.édesanyaigyermekéhez, áhitatos kegyelettel gondolnak e napon Kossuth Lajosra, aki nemzetének egyik legnagyobb fia volt s akinek dicsőséges emléke örökre benne él [a magyarság szivében.

— Torna István és Bognár Cecl dr előadása. Említettük már, hogy holnap vasárnap délután 6 órai 'kezdettel |a főgimnázium dísztermében tartja legközelebbi J szabadoktatási előadását a Jókai Egyesület, amikor is Torna István muzslai^ plébános'faz országosan ismert, iró és kitűnő szónok tart előadást „A szlovenszkói magyar irodalom lelki konstrukciói cimmel.“ Előtte dr. Bognár Cecil egyetemi m. tanár, a tudós és nagyszerű előadó „Megemlékezés Széchényiről és Herczeg Ferencről“ irodalom történeti előadást tart. Mind a két előadó olyan nagynevű, hogy felesleges őket dicsérnünk. Mivel a kultúrpalotában a''színészet még tart, ezért tartja a Jókai Egyesület a szabad liceumi előadást kivételesen a főgimnázium dísztermében. Belépődíj nincs, csak tetszés szerinti adományokat kér minden látogatótól a Jókai Egyesület.

— Presbiteri tonf-rsneia Komáromban A komáromi református keresztyén egyházmegye március 25-én, csütörtökön délelőtt Komáromban, a Kollegium nagytermében egyházmegyei presbiteri konferenciát tart Gyalókay László esperes elnöklete mellett. Az ülésen az egyház mai helyzetéről, valamint a szükségesnek .látszó teendőkről előadásokat tartanak Galambos Zoltán komáromi lelkész, Kene^sey Kálmán dr. és Fiilöp Zsigmond egyházmegyei tanácsbirak. Az ülésen az egyházmegyéhez tartozó rtf. egyházak presbiterei vesznek részt.

— Antal Géza püspök körútja. Antal Géza dr. dunántúli református püspök ápril 11-én kezdi meg a somogyi reformáius egyházmegyében látogatásait, melyeket május 3 án fejez be. A püspököt meleg szeretettel várja ez az egyházmegye, amelyben már régóta nem volt püspöki látogatás.

— Házarság. Vöröss Esztike Csallóközaranyos, Kopócs Ernő Kiskeszi f. hó 27 én d. e. 12 órakor esküsznek örök hűséget a csailóközaranyosi ref. templomban, Minden külön értesítés helyett.

i