Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-03-20 / 34. szám

2. oldal.

r

Komáromi Lapok

I PS $ má rfffts

szerencsés vegyi összetételénél fogva a legjobban koncentrált következéskép a legkiadósabb szappan.

=" MINDENÜTT KAPHATÓ!

hasztalan jelentkezik hivatali állásért és hasztalan hangsúlyozza és igazolja az államnyelv tudását, az ajtók bezárulnak előttük. Annak ellenére, hogy a magyar katonaanyagot a legjobbnak nyilvánították, nem találunk a hadsereg vezérkarában egyetlen magyar tisztet, de a tiszti állások viselői közt sem. Ez a csehszlovák nemzeti demokrácia vívmánya,mely nem akar magyar tisztet látni, csak közkatonát.

Nekünk azon kell lennünk, hogy a felnőtt magyar nemzedék megtanulja az államnyelvet és mindenütt jelentkezzék szolgálatra. Törvényhozóink követeljék a statisztikát az állami hivatalnukok, alkalmazottak és a hadsereg sorában levő magyar tisztek és altisztek szá járól. Magyar vállalatoknál ne tűrjenek meg mást, mint magyar alkalmazottat, mert azt kelt tapasztalounk, hogy a magyarokat idegen vállalatok bojkottálás. Ehhez jogunk van, de jogunk van a békeszerződés szerint ahhoz is, hogy nemzetünk számaránya szerint minden állami alkalmazásban képviselve legyen Ha a magyar középosztályt halálra Ítélte az uj államalakulat, össze kel! fognunk annak megmentésére.

— Liányka mosó és szövet ruha, fíu és leányka kötények, játszóruhák legszebb választékban ELBERTNÉL.

Ml és íÉMaiöflsol Egyesül!Eredményes tárgyalások, — Pontos házbéradcalap meg állapítás.

A Komáromi Ház és Telektulajdouosok Egyesületének a házadó helytelen kivetése miatt a Vezérpénzügyigazgatósághoz ismételve előterjesztett panaszára a komáromi pénzügyi kirendeltségnél megjelent Tichy Ferdinánd Ógyaláról a következő jegyzőkönyvet vétette fel:

Jegyzőkönyv. Felvétetett 1626 március 10 én a komáromi pénzügyigazgatósági kirendeltségnél az alulírottak jelenlétében.

Tárgy: A komáromi háztulajdonosok egyesületének panasza az 1923, 1924, 1925 évi házadó kivetése ellen.

Egyezség: 1923 évié: — A kivetésből, illetve adóalapból leszámításba jönnek a következő dijak: vizdij, csatom aadó 6%, házbérfiliér 6% az összes adófizetőknél, még ha az adókivetés ellen nem is felebbeztek, akiknél beigazolást nyer, hogy a fentebb faltümetett dijak eddig leszámítva nem lettek.

1924 évre — Az adóalapból levonásba fognak hozatni: a vizdij, csatornaadó, házbérfiliér, adótöbblet 134%, kéményseprésnél a felemelt különbözet, még pedig azoknál, akik felebbeztek és az adóvallomásban az említett dijakat feliünteíték, s a telekértésadó.

1925 évre. — Miként 1924 évben, csak az adótöbblet tesz ki 1925 évben összesen 141% ot.

A munkálatok augustus hó végéig fognak elkészíttetni. Ezen munkálatok elkészítéséig a házadóra vonatkozó öszszes végrehajtások felfognak függeszteni Komárom;1926 március 10 éndr Ghyczy János s. k. Rózsa István s. k. Fehér József s. k. Brabec s. k. jegyzőkönyvvezető. Másolat hiteléül. Komárom 1926 március 16. Litochleb s. k. (P. H)

l

Végre ezen felsőbb helyről diktált egyességben elérte egyesületünk azon célját, hogy most már tudja, hogy a házbérrel bevallott mellékjarulékok közül mely tételek nem képeznek adóalapot, hogy igy a háztulajdonosok elkerüljék a jogtalan adóztatást.

igy például ha egy 3 szobás lakás 1 konyhával mindennel együtt van 1000 K ért bérbeadva, a meilékjárulékokra levonható: Vizdij 100 K, 6% csatornaadó 60 K. 6% házbérfiliér 60 K, telekértékado (az ingatlan értéke szerint) 50 K adótöbblet 137 K, 20 f. 3 kéménysep résnél kölömbözet az állami 37 K 20 f Összesen 444 K, 40 f. Tehát lesz az adóalap 555 K, 60 f. Ez után az állami hazadö 77 K, 78 f. amely 278% pótlékkal együtt 294 K, tesz ki Nem úgy mint az eddigi kivetésnél 529 K. 20 f.

Ezen szép eredmény azonban jövőben is csak úgy érhető el, ha a háztulajdonosok a házbírvallomásavkat szakszerűen álii ji*t ki.

ZONGORA

Hartnónlum raktár és épitS intézel Használt zongorák, p i a n i I ó k ójak

6100 K-tól kezdve. 3

Javítás és hangolás lelkiismeretesen és szakszerűen.

H&szaáit zongorák napi áron át vétetnek.

Schönhofer Vilmos

Bratislava, Prímás-tér 1. sz.

Főbérlő és albérlő harca.

Perczel Móricz volt komáromi főispánt meglőtte a la kásádé ja. — A támadót tiz millió pénzbüntetésre ítélte a törvényszék. —

— Saját tudósítónktól. —

Komáromvármegye és Komárom sz. kir. városnak az 1918. évi forradalom alatt Perczel Móric újságíró volt a fő ispánja és a Károlyi kormánynak kormánybiztosa. Perczel sohasem látott magyar közigazgatást és azt forradalmi szellemben irányította. Működése nem tartott pár hónapnál tovább, alatta mű ködtek a „nemzeti tanácsok“, amelyekről nem tudunk sok jót mondani.

Perczel Komáromból Budapeslre, majd onnét Szegedre sodródott és olt sajtófőnöke lett a szegedi kormánynak. Azután megint Budapestre került. A nehéz lakásviszonyok közt 1924. év elején a Budafoki ut 13. számú házban a Hl. emeleten bérelt egy szobát és koriyhaha5ználatot a feleségével Riedl Alfonz nevű biztosítási hivatalnoknál, akinek ott négyszobás lakása van.

A veszedelmes főbérlő.

Perczelék beköltöztek a lakásba, de a főbérlője karakán ember volt és a feleségével sem lehetett kijönni a közős konyhán. A veszekedések és perpatvarok egymást érték már 1924. tavaszán, és a felek a bírósághoz és a lakáshivatalhoz is fordultak kölcsönös panaszaikkal egymás ellen.

Perczel ideges ember és nem igen tudott magán uralkodni a főbérlőjével szemben, az pedig nem volt hajlandó * semmit sem elnézni lakójának.

Budapest, 1926 márc. 17.

Riedl rálő Perceire.

Péter és Pál ünnepén ismét nagy harc ütött ki a harmademeleti lakásban és a felindult Riedl izgatott szóváltás után rárohant

töltött revolverrel Perczelre ezzel a kiáltással:

— Föl a kezekkel!

Perczel azonban a vezényszónak nem engedett, de reá ugróit támadójára és a lármára előjött a felesége is, meg a szomszédos lakók, akik meg akarták fékezni Riedlt.

Nem sikerült.

A dühöngő ember a jebb kezét kiszabadította, amelyben revolverét tartolta és

rálőtt Perczelre, akit jobb combján ért a revolver lövés.

A bűnvádi per.

Nagy per indult meg Riedl elten, aki viszonvádat emelt Perczel Móric ellen.

A budapesti királyi ügyészség szándékos emberölés bűntettének kísérletével vádolta meg Riedlt, aki másfél év óta több tárgyalás megtartását meghiúsította.

Végül most ismét napirendre tűzte a budapesti büntető törvényszék a bűnügyet és felelősségre vonta Riedl Alfonzot. A törvényszék Patay István dr. elnöklete alatt működő tanácsa Jetár-A nagyon is jóember. I

Irta: Kozma Andor.

Első gimnazista voltam és nagyon szerelmes. Többek közt Vér Giziért lobogtam. Reménytelenül, de nem azért, mintha kétkedtem volna viszontszerelmében, hanem mert én még kilinc esztendős voltam, ő meg már tizennyolc. Irántam való érzéseit eléggé kimutatta azzal, hogy amikor ö a jogászbálba ment s meghallotta, hogy én pokoli középfülgyulladásban szenvedek, tündéri báli díszében eljött betegágyamhoz és megmutatta magát nekem. Meg is simogatta lázas fejemet s mielőtt tovalebbent, forró homlokomra csókol lehelt. Lázam az este a negyvenegy fok felé kapaszkodott, kínjaim rettenesek voltak, de szivem boldogan ujongta, hogy Vér Gizi engem viszontszeret.

U volt a kedves kis város úri társaságának legszebb leánya. Igazi magyar szépség az akkori ízlés szerint. Remekül termett; valamelyest magasabb a középnagyságú nőknél; darázsdereka, gömbölyű vállu, kicsi kezű és iába, hattyunyaku. Arca friss; mosolygó pici piros szájából a legépebb fe kér fogsor villant ki; helyes vágású orrának cimpái pajkosan játszottak össze gyors tekintetű bogár szemével; barna szemöldökének páros ive Ámor kezébe való ; büszkén tartott könnyű fejét selymes sötét hajának dús fonadékai koronázták. Beszéde hízelgő, édes dallam — és ah, a csókja I . . . Csak egy jutott belőle nekem, az is lázas kínjaim között, és még ma is, több mint ötven esztendő után, még egyszer kiállnám érte a középfülgyulladást.

Vér Gizit leány társain és a ki kapós menyecskéken kivül az egész város szerette, nem csak én. S mert a legtöbb ember belátta, hogy ő maga nem veheti el, legalább valamennyi férjhez akarta őt adni mielőbb valami hozzá méltó ifjúhoz. Én is beláttam, hogy a köztünk levő korkülömbség mellett nem tehetek okosabbat — s szintén azon törtem a fejemet, kinek szánjam feleségül Vér Gizit. Rájöttem, hogy a Gizi mamájának és számtalan tankjának van igaza, aki mind Lelocska Dániel doktor ural kívánta boldogítani a kedves szép teremtés kezével Először is azért, mert Lelocska Dániel maga is az első naptól fogva, hogy Gizit meglátta, a legmélyebb lovagi hódolattal imádta őt, s noha formálisan megkérni még nem merte, nyilvánvalóan leste a felbátoritást komoly szándékainak kinyilvánithatására. Másodszor azért is Lelocska Dániel látszott legalkalmasabb vőlegénynek, mert végtelenül tisztességes, eléggé vagyonos és biztos jó állásban s már olyan korban levő fiatal ember volt, amelyben a szerelem célja házasság.

Magam is kedveltem Lelocska Dániel bácsit, mert ő hozzám nagyon jó volt. Úgy látszik észrevette, hogy Vér Gizit szeretem s hogy Vér Gizi viszonozza érzelmeimet, de ahelyett, hogy féltékenykedett volna rám, inkább pártfogó atyai barátommá lett. Nemcsak piros ceruzákat hozott nekem ajándékba ama hivatalból, melyben előkelő állást töltött be, hanem még jegyeket is azokra a műkedvelő színelőadásokra, melyekben ő Vér Gizivel együtt játszott. Azokat az előadásokat a jótékony nőegylet rendezte, melynek elnöke Vér Gizi anyja volt, a számtalan tantival környezve, így eshetett, hogy akár a „Süketnek kell lenni“, akár az „Angolosan“, akár egyéb cimü egyfelvonásos került színre, Vér Gizi szerelmes partnere, aki némi közbeeső félreértések után, mire a függöny legördült, | mindig feleségül veszi Vér Gizit, ren I desen Lelocska Dániel doktor ur volt. * A nőegyleti rendezőség ezzel hozzászoktatta az egész várost ahhoz, hogy akik annyiszor egymáséi lesznek a színpadon, azok lassan lassan egymásnak teremtettekül tekintendők a valóságban is.

Az egész város, velem együtt valóban hozzá is szokott ehhez. Még maga Lelocska Dániel doktor ur is hozzászokott. Neki is bátorkodott — s annak legtiszteségesebb rendje és módja szerint megkérte Vér Gizi kezét közös imádottunk mélyen tisztelt szüleitől.

Hanem ebből katasztrófa lett. Vér Gizi tudniillik nem szokott hozzá, a mihez jóformán mindenki más hozzászokott már. Anyja és a tantik kétségbeesésére kijelentette, hogy ő nem megy férjhez Lelocska Dánielhez. Már csak a vezeték nevéért sem. Ot a Lelocska név mindig a húsvéti öntözésre emlékezteti, s ezért nem tudja azt a derék, becsületes embert komolyan venni. Még hozzá a keresztneve Dániel ! ... Az meg milyen ünnepies I... Ha csak valaki is volna a városban, aki Lelocskát Daninak szólítaná, talán reá gondolná magát, ha bizalmasan mono ogizál önmagával. Meg aztán ] Lelocska Dániel nagyon jó ember. Mindenki visszaél jóságával. A huncut jogászfiuk, akik pedig jól tudják, hogy Lelocska államtudományi doktor, be szoktak hozzá csöngetni, mert az ajtaján doktori cimtábla van, s orvosi segélyt kérnek tőle. Amire ő egyet sem hajit ki, hanem szelíden elmagyarázza valamennyinek, hogy tévedésben van, s végül mégis szolgál neki valamely

1 baráti tanáccsal. Nem, nem és nem, — ilyen nagyon is jó ember neki, Vér Gizinek, nem lesz férje soha.

Hiába szidták, hiába kérlelték, hiába próbálták Vér Gizit megokositani a mama meg a tantik, a szép leány makrancosán nevetett és megmaradt a kegyetlen nem-nél. Mikor pedig az idős hölgyek Gizi édesapjához felebbeztek, aki a város legmulatósabb úri korhelye volt — s nekem nagyon tetszett, mert barna bársony lengyel nadrágot viselt fekete lakkcsizmába gyúrva, — az apa harsány kacagással ölelte szivére leányát s teljesen Gizinek adott igazat.

Szegény Lelocska Dániel bácsi na-gyon szomorú lett mikor mindezt szóról-szóra megtudta az őt pártfogoló mamától és tantiktól. Az egész város sajnálta őt, de mindenki kezdte megérteni Vér Gizit. Magam sem voltam ebben kivétel. Persze, persze, — gondoltam magamban, — Lelocska Dáaiel bácsi kissé csakugyan túlságosan jó ember, de én éppen ezért, mégis jobban szerettem volna őt Vér Gizi férjének tudni, mint valami kemény, hencegő ficsurat. Ö sem volt rám féltékeny s én is kevésbé féltettem volna tőle a feleségét, mint mástól.

Nemsokára Lelocska Dániel bácsi mélán megszólított engem künn, a város vízimalmához vivő elhagyatott fasorban.

— Látja, látja fiatal barátom, hogy lehúzza szegény fejemet a Vér jGizí kosara !

Az igaz, hogy láttam, szegény bácsikának egészen a föld felé lógott az orra,

— De ne higyje ám — folytatta, — hogy az volt a kikosaraztatásom igazi oka, amit Vér Gizi mondott.

— Hát mi ? -— kérdeztem részvéttel.

— Hát az, hogy ő mást szeret.

Szinte megremegtem az örömtől. De

nem mertem megkérdezni, hogy ki az a másik, akit Vér Gizi szeret, mert bizonyosra vettem, hogy az én magam