Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-03-16 / 32. szám

1926. március 16. Komáromi Lapok 3. oldal. Előadások kezdete hétköznap este V is Tz9 órakor TISZTI PAVILLON Előadások kezdete I va-ár- és iinnepinj 'jJMMIl Hétfő és kedd, március 15 és 16-án KIÁLTÁS A PUSZTÁBAN Szenzációs cii*kuszd>**ma 6 felv. főszerepben: Bánky Vilma és Marco a hires erőember. S*srda és csütörtök, március 17, és 18-án Az előadások kezdete tj2T ős 9 órakor, 31/, órás előadások: IU 'O Közkívánatnál 2 rész egy előadásban I Henryk Sien­­kiewicz világhírű regénye 10 felvonásban u| feldolgozásban I Nero: Emii Jannings Lygia: Lillan »II Dawis Rendezők: G Jalioby a Gabrieliino d’Annunaio. zotr, hogy ifj. Dó:é Vilmos, mikor aty­jával haragba volt, tőle feleségével együtt elköltöztek egy rokonukhoz, ott harag­jában n3gy társaság előtt kijelentette, hogy apját le fogja leplezni. Azután nemsokára id Dócé Vilmos fiával bi­bék üt, hazament, de feleségét nem vitte többé haza, az elhagyta őt és haza, Madarra ment lakni. Azóta is elváltán élnek. A vádlottakat mindezek a vailomások meg nem zavarták, a nekik tulajdonított szörnyű bűncselekményt állhatatosan tagadják. ügy a vizsgálóbíró dr. Sült, mint a csendőrség a legfárasztóbb és leglelki­ismeretesebb munkát végezték, hogy erre a szentpéteri rejiéiyes gyilkos­ságra világosságot derítsenek. Az esküdtszéki bíróság a főtárgyalásnál ki fogja tudni deríteni az igazságot. és egy görög leányka, Herma, aki mint árnyék kisérte minden lépését gyöngéd, féltő szerelemmel. Kon­stantin most a végső órában csá­szárnővé koronázza. Aztán eszébe, jut a hálátlan bűnös város, amelyet úgy szeretett. Egy nagy elhatározás viharzik át a lelkén, halálra ítéli Bizáncot és hóhérjának a drinápolyi Mohamedet rendeli. Leütteti a béke­követnek Achmed kánnak a fejét. Érzi hogy eddig csak bitorolta a címét, de most ezzel a tettével császárrá koronázza magát és örök tűzzel Írja nevét jövő századok egére. A falakra rohan és otl elvész. A szul­tán pedig rettentő dühében megfojt minden élelei, a mi piheg, dobog a városban. A tragédiának izzó aktualitása van. A bizánci bűnökben Herczeg lulaj­­donképen a magyar közállepotokat ostorozza. Szomorú prófécia volt és beteljesült. A hét sváb és az ebből dramati­zált Fekete lovas a szabadságharc zúgó viharába visz bennünket. Ott élnek a Bánát dús földjén a szor­galmas svábok Folytonos munka és gyűjtés az életük A magyarság sorsa nem érdekli ókét, politikával nem foglalkoznak, a földjüket a császár­tól kapták és ők hűek is a császár­hoz: még a vérük is feketesárga. Jön a 48-as esztendő. A bécsi ka­­marilla elhatározza, hogy a magyar alkotmányos mozgalmakat le kell verni. Fellázítja a nemzetiségeket. A szerbeknek odaígéri a bánáti né­met városokat és falvakat. A verseci helyőrség parancsnoka, Lanszky ez­redes le akarja fegyverezni a város népét. Ki akarja venni kezükből a fegyvert, összekötözött kezekkel a vágóhidra akarja őket dobni így árulják el a császár hü népét a csá­szár tisztjei. És akkor jönnek a kas­sai magyar fiuk és megmentik a város népét. A bánáti sváb >k eldob­ják a fekete-sárga zászlót és ma­gyarrá lesznek testestől lelkestől. Hatalmas regénye az Élet kapuja A hőse Bakócz Tamás esztergomi érsek. Élete végén rádöb ben a török veszedelemre, mety elnyeléssel fe­nyegeti az országot. És miután egy egész életén keresztül a féktelen önzésével maga is segített a nem zetet az örvény felé hurcolni, most egyszerre félteni kezdte hazáját. Szivébe nyilall a forró szánalom, az ő szegény, nyomorult szép és szent országának szerelme. II Gyula pápa haldoklóit. Bakócz erre elhatározza, hogy elmegy Rómába, megszerzi a pápai trónt, hogy a keresztény világ kincseit Magyarország megmenté­sére fordíthassa. Szent Péter kul­csaival megnyitja majd az élet ka­puját és azon át bevezeti népét a boldogság hazájába Meg fog har­colni a törökkel. A világ medencébe gyűlt aranya nem Róma homlokát fogja ékesíteni freskókkal, mozai­kokkal, hanem keresztény katonák meztelenségét ruházza fel, a tüzes érc nem szoborművek, hanem ágyuk együgyü formájába dermed, a Tibe­­ris száz márványpalotája helyett lapos és komor várak emelkednek majd a Száva iszapos narfján. De a terve nem sikerült. Unokaöccse, Vértesy Tamás elárulta a pátriárka ur szándékait szerelmesének Fia­mettának, ki az olasz párt kémje volt. És Rómában kiadtak a jelszót: mindenki inkább kerülhet a pápai trónra, mint ez a barbár. A költő így folytatja: Mikor sikerült valami, amit ők akarlak. A nagykapu döngve becsukódoti előttük. Megint csak künn rekedtek. Azok odabenn virulni és ragyogni fognak, ők pedig künn ülnek majd a hideg szürkületben és a boldogtalan népek gyűlölködése fogja emészteni a szivüket Rájuk hengeredik a nagy pogány éjszaka. És meg fognak halni, mert meghalni, azt tudnak a magyarok. Bakócz még egyben remél. X. Leó, az uj pápa megengedte neki, hogy keresztes hadai hirdessen a török ellen. Dózsa Györgyöt fogja megtenni vezérül. Bakócznak e név még remény, de mi tudjuk, mii rejt a jövő, elöltünk egy tűzbe-vérbe borult ország tűnik fel és a mohácsi sir. Vojnovich szerint ez a könyv örök hiábavaló küzdelmeink örök tragédiája Her­ceg akkor irta, midőn a nemzet szivén álvonagiott az elvesztett világ­háború keserűsége. (Folyt, kőv.) hegedUmüvésznő hangversenye Komára mb an, a Kultúrpalotában 1926. március hó 18-án, csütörtök este 8 ójakor, E hangversenyre minden zene­kedvelőt meghív a Jókai Egyesület. nyomozás a oiiiioK man. — A komdromszentpéteri gyilkosság. — Petres István meggyilkolása ügyében a tanúkihallgatások befejeződtek. A bíró ság mintegy 50 tanú* hallgatott ki, akik közül a főtanuk mind azonképen vallottak, amint azt a január 14., 19 és 23 számú kban megírtuk. Idősebb Dócé Vilmos még azt is tagadta, hogy ő január 10-én vasárnap, mikor a gyilkosság történt, Petrest látta volna. De Pusztai Sándor és felesége sze­mébe mondot ák, hogy együtt indultak el fiával és Petressel az ő vendéglője elöl, az új szőHői pincék felé. Egy másis tanú pedig szín én azt vallotta, hogy látta, am nt az Ó Gvallára vezető u rol b f rdultak a pincék felé vezető útra, igy tehát Petres bizonyosan ott lelte halálát, Danis Gáspárnál, aki a nyöszörgést ha loita a pineébő , január 12-én, kedden megjelent Dócé Vilmos fegyverrel, haj nali fél 4 órakor és arra kérte, hogy bő jutalomban részesíti, ha nem vall semmit, arról amit hallott, vagy látott. Egy másik tanú pedig úgy nyiiatko-Emlékeztető. Vannak a történelemnek dátumai,ame­­yeket nem felejt el sem a históriát tanuló diákgyerek, sem az iskola pad­jaiból kikerült, kenyeret kereső ember. Dátumok, amelyekhez ükapáink, déd­apáink nagyapáink s a mai nagy tör­ténelmi korszakban mi magunknak is fclej'hetetlenül sírva-vigadó, könnyező emlékünk fűződik. Március idusa a magyar nemzet tör­ténelmi dátuma, mely nem a polgárság, nem a főurak vérében fürdette m<g hírnevét, amelyhez négy évszázados elnyomás után egy nemzet virága re­ménységének balzsamos tavasza adott ér ető meleget. Magyar nemes ifjúság, történelmi nevű főurak álltak egymást átkarolva, sírva ezen a szent napon szakadó esőben és tele napsütéses hittel, testvérszeretettel a jobbágy, az addig nem kiváltságos polgárság millióival s hallgatták a magyar nemzet kívánságairól szónokló ifjúságot s a „talpra magyar" viharzó szabadságkövetelése feledtetett mindent, ami századokon át rágta a nemzet terebélyes fáját. A magyarság vezérei március idusán nem korbácsolták fel a szenvedélyeket véres bosszuállásra és a szabadság szent nevében nem állítottak fel guillo­­tint s nem zártak el ezerszámra ártat­lan embereket s nem rendeztek utcai vérfürdőket. Európa kelete akkor még nem ut'noztj a müveit nyugatot, amely az 1848 évi szabadságküzdelmet meg­előzően ö ven esztendővel csak tíz­ezrek v-reo ita^á/al vélte 8 remélte a maga szanadsag-forradalmát kiküzdeni. Ma gyakran szeretnek hivatkozni a történelem megismétlődésére és erő­szakkal használják jogforrásnak ámul­tát. A magyar forradalom nagyon is példaadó lehetne sokaknak, mert a tör­ténelmi magyar nemzet nem akart ki váltságokat a nemzetiségei rovására, sót testvért öleléssel fogadta minden fiát a hazának az alkotmány sáncai közé. A nyugatról átplántált liberaliz­mus megtlégede tséget kívánt terem­teni s nem alkotott rendszert a hon­polgárság kategóriái számára, s legelső gondjai egyike volt az első magyar minisztériumnak, a nezetiségek minden gazdasági, nyelvi, kulturális és politi­­aai jogainak biztosítása. Az ezeréves együttlét, a közös sors csak tes véri érzést váltott ki a magyarságból és senkinek akkor eszebe nem jutod, hogy önálló államisága reményekkel teli első óraiban, első napjaiban külön mértékkel mérjen szlovák, oláh, szerb, horvát testvéreinkkel szemben. Igen, a történelem megismétli önma­gát, csak e kópiák szint cserélnek és mindig csak a jelszó, az eszme marad meg ptpiroson ereded mivoltában, az ismétlődések történelmi, ténybeli azo nosságán azonban ügyes diplomata ke­zek haj anak végre fájó operációkat. A forradalmak sohsem szimpatikusak az elnyomók, a kényurak szemében, de az uj kor történelme megtanított bennünket arra, hogy forradalmak szo­morú történelmi dátumokká válnak azokra nézve is, akik a forradalmak­ból maguk is egy szebb, egy szabadabb jövő hajnal hasadását várták. Március idusa egyszer reménytkeltő napja volt a magyar nemzetnek s ma nem maradt ebből a virágos régi tavasz­ból más, csak emlékeztető dátum szá­mukra, amely elmúlik már mint más nap borongós reggellel és szomorú sötét éjszakával, melynek egétől csillag sem világit. De akármilyen sötét is a mai magyar sors ege, a régi szabadság heve akkor lelkesedő, bizó, reménykedő melege emlékénél melengessük csak fájó, di­dergő magyar szivünket. Hiszen panasz­kodni, álmodozni, emlékezni, még meg­maradt emberi jogaink közötti a 2 I I s 8 •e * Nem keil a fővárosba menni! 1 mikor POLLÁK JULISKA utódánál Komáromban, Nádor-utca 17. sz. olcsóbban beszerezhetők a ley t újabb és kényelmes gummi és P halcsont nélküli hasfSzők és mell­tartók orvosi rendeletre Is. Tavaszi bőr- és cérnakeztyűk nagy raktára I Keztyük tisztítása és javításai Selyem és flór haris­nyák nagy választékban! — HÍREK, — Kormányzói elismerés. Magyar­­ország kormányzója megengedte, hogy Rédei Miklós államrendőrségi főkapitány helyettesnek a tényleges szolgálat köte­lékéből történő megválása alkalmával sok évi buzgó és eredményes hivatali működéséért elismerését tud'ul adják. R'dei (R hrbacher) Miklós Tata város szülötte és mint historikus is jó nevet szerzett magának, mert mint egyetemi hallgató nagy szorgalommal gyűjtötte össze szülővárosának történetére vonat­kozó adatokat és megirta Tata törté­netét. — Halálozás. Mint őszinte részvéttel értesülünk, Koczor Ferenc bécsi gyár­iparos, életének 74-ik évében a múlt héten Bécsben elhunyt. A megboldogult néh. Koczor Ferenc komáromi iparos­nak legidősebb iia volt, ki ifjú korá­ban elkerült szülővárosából és Becsben telepedett le, ahol mint tekintélyes gyá­ros szerzett magának tisztes nevet. Az elhunytban id Koczor Gyula köztisz­teletben álló polgártársunk testvérbáty­ját, ifj. Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő pedig nagybátyját gyászolja. — Hegedűs Lóránt előadása Jókairól. Hegedűs Lóránt volt országos képvi­selő és pénzügyminiszter szerdán a Zeneakadémiában előadást tartott Jó­kairól, Petőfiről és Széchenyiről. Be­szélt Jókai első házasságáról is, fel­olvasva édesanyja feljegyzéseit, amely­ben Vály Ferenc leánya kedvesen Írja le, amikor köcsögkalappal fején hazatér a rossz fiú, aki egy színésznőt nem átallott engedély nélkül az oltárhoz vezetni, aki mindehhez nálánál jóval idősebb és pápista vallásu volt Azon­ban a nagyasszony mégis csak meg­­békült Móric fiával és menyével is, akinek értékes női tulajdonságait ké­sőbb nagyrabecsülni volt kénytelen. Hegedűsnek óriási sikere volt előadá­sával. — V. katholikus est. Az elmúlt va­sárnap rendezett Katholikus est szép je e volt a közönség lelkében még ki nem pusztult szépre törő vágynak, mely megkívánja a lelki tavasz fehér virá­gait, a hit vigaszát, a vallás bátorító és erősítő tanát Meglepő volt a közön­ség óriási érdeklődése, mely zsúfolásig megtöltötte a Legényegylet tágas szín­háztermét, sőt nagy számmal ki is szo­rult, nem férvén el a helyiségben. De az est meg is felelt a nagy várakozás­nak. Lestár István s. lelkész „Egy kis fehér virág gyönyörű tavaszát* festette meg kitűnő előadásban, szivhez szóló szavaival. A jelenkor legbájosabb, leg­kedvesebb virágjának, a francia katho­likus nép, de ma már az egész világ katholikus társadalma kedvencének a múlt évben szentté avatott ifjú szűz leánynak, Lisieuxi kis szent Teréz, fran­cia karmelita apácának megkapó élete történetét hallottuk s szívleltük meg lelki épülésül. A jelenkor e kis tagjának nagy lelke szinte ott élt köztünk, reánk mo­solygott a kitünően sikerült vetitett ké­pekről, lelkesítette gyermekeinket, vi­gasztalta a szomorúakat, bátorította a szenvedőket s a hit vigaszának rózsáit hintve reánk, megtanított arra, hogy a Kiisztus keresztjébe vetett bit belőle felénk áradó biztatás és szeretet tudja

Next

/
Thumbnails
Contents