Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-01-09 / 4. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1926. január 9. Az előadások kezdetei Szombaton •/,7 és '1,9 órakor. — Vasár- és Ünnepnap d. n. 4, '1,7 és */,9 órakor. I Premier Film! Figyelem! 3* Alice Terry-vei és Ramon JA | Novarro-val a főszerepben 1 mmrnmé | VÁROSI MOZI MŰSORA | Az előadások kezdetei Szombaton V*7 és '1,9 órakor. — Vasár- és ünnepnap 1 d. u. 4, 7,7 és i/,9 órakor. én Figyelem 1 Premier Film I | | Legszebb és legszenzációsabb L'Skár g keleti dráma 8 felvonásban. ombafon és vasárnap janii r hó 9-én és 10-sarai» és a fehér xi Előzetes jelentés! «XÖUl ! COJLLIJ\ MKSTER ? «Tön] Előzetes jelentési babár ennek lehetőségében mindazoknak okuk van kételkedni, akik veszik maguknak azt a fáradságot, hogy a problémába belyemélyedjenek. Én magam részéről e tekintetben azt az álláspontot foglalom el, amit a londoni Economist október 25 iki számában úgy formuláz, hogy Oroszország őszkor rendesen búzát exportál, amit tavaszkor visszavásárol, úgy, hogy a két mozzanat egymást paralizálja. Ez a jelenség nem uj, mert évtizedek óta ismétlődik és már a cári uralom idejében ismeretes volt. Nagy lendületet vett az export különösen akkor, amidőn Wiitá és Wischnegradszky az orosz valuta helyreállításán fáradozva törekedett a mérleg javítására. Az adóvégrehajtók, uzsorások, hitelezők akik az orosz föld urait és művelőit a termés után rmokban rohanták meg és reákényszeritették termékeiknek eladására, hűséges munkatársai voltak a cári minisztereknek és előmozdítói annak, hogy sokszor még bőtermésü évek után is tavasszal bekövetkezett az a helyzet, hogy a nép nagyrészének hiányzott a kellő élelme és szűkén volt a vetőmag, mi a jövő termés érdekében annyira kívánatos lett volna. Ily módon a szovjet is tud kivitelt teremteni és ez is muta’ja, hogy az orosz politika minden felfordulás melleit is mennyire hasonlít ahhoz, «mit régebben követett. Ez a gazdálkodás, az orosz föld népének ez a kizsákmányolása, ma is folyik. Folyik pedig fokozottabb mértékben, mint valaha. Ma a szovjet szervei még nagyobb önkénnyel járhatnak el mint hajdan a csinovnikok, még kevesebb az orvoslás lehetősége, sőt a mostani szervezet úgy van összeállítva, hogy az egyenesen a föld népének kizsákmányolására irányul. A szovjet alig tehet mást, valahonnan kell szednie financiális erőket és miután a városok polgárságát tönkrete'téx, az operációk színhelyéül csakis a falu maradt meg. Boldogabb-e ma az orosz paraszt, mint a cárok uralma alatil A kommunizmus ürügye alatt az állam tanja kezében a be és kiviteli kereskedést, az állam szervei juttatják el legalább nagyobb részben a behozott árucikkeket a fogyasztókhoz Ilyen módon megállapíthatják tetszés szerint az árakat a behozott cikkeknél, de a kivitelre szánt gabonamennyiségeknél is, mert hiszen a bevásárlók vagy állami közegek, vagy szovjet által irányított úgynevezett szövetkezetek. Az a margó, mely a mezőgazdasági termékek ára és a behozott iparcikkekért követelt ár között van, igen tetemes s a gazdálkodó rétegeknek hallatlan megadóztatását jelenti. így válnak ezek a rétegek akaratuk ellenére a szovjet uralom fentartóivá. Ehhez a körülményhez azonban még mások is járulnak. Ismeretes doTog, hogy a régi uralom helyreállítása a parasztságnak azon nem is alaptalan aggodalmán törik meg, hogy a régi uralom a régi birtokrendnek visszaállítását jelentené. Ettől pedig érthető okokból irtóznak. A helyzet érdekes része azonban itt kezdődik. Meg kell ugyanis vizsgálnunk, vájjon az orosz pa/aszt, amely ma a művelhető területnek körülbelül 97% át tartja kezében, boldogabb e ma, mint volt a cárok uralma alatt? Ebben a teld nie1 ben, főleg magának a szovjetnek hivatalos forrásaiból vett adatok nyomán a következőket sikerült megállapítani. Nem sokkal uralomra jutása után a szovjet gazdasági politikája máris megbukott. Maguk a vezetők belátták és Lenin már 1921-ben ki is jelentette, hogy e politika megtört a paraszt tllendlldsán, mely semmiképpen sem volt hajlandó a kommunizmusnak behódolni. Köszönettel vette, hogy megeng dték neki a földbirtokok elrablását és felosztását, de ezt csakis mint egyéni tulajdont volt hajlandó tovább művelni. Amikor munkája gyümölcsét elszedték tőle egyszerűen csökkentette a termelést és nem igen ment tovább annál, amire magának szüksége volt. Lenin 1921-ben számolva e tényekkel, bizonyos engedményeket telt és kimondotta, hogy a paraszt ezután termékeinek egy részével szabadon rendelkezhetik, tehát lemondott a kommunizmusról. Az uj gazdasági politika, melyet NÉP nek neveznek, szintén nem vált be. Az orosz paraszt annak ellenére, hogy birtoka megnőtt, sem vagyonosabb, sem elégedettebb nem lett, boldognak annál kevésbé mondható. Azokban az elő adásokban amelyeket idevonatkozólag már 1918,márciusában, tehát közvetet- Ienül a magyar bolsevizmus beköszöntése előtt, továbbá 1922 ben tartottam, rámutattam arra, hogy ennek a veszedelmes kísérletnek jó eredménye még azokra nézve sem lesz, akiknek érdekében ezt állítólag csinálták A demagóg jelszavak, amelyek egy boldogabb jövőt és fokozottabb boldogságot igének, vérbe, nyomorba és kínlódásokba fúlnak és Carlyle szavával élve, olyan a poklokkal közlekedő mélységeket termettek, aminőt a világ még nem látott. Álljon itt ez állítás igazolására egy pár idézet igazán illetékes egyének és újságok részéről. Klimenko a föld hivatalos népbiztosa kijelenii, hogy a paraszt sorsa nyomorult, mert a mezőgazdasági ipar elpusz tűit és megszűnt az a lehetőség is, hogy a kisbirtokosok keresetük kiegészítése végett az uradalmakon, vagy a mezőgazdasági ipartelepeken vállaljanak munkát. Rykov bevallja, hogy a munkátlanok serege folyton nő, aminek egyik oka az, hogy a falusi kisipar, mely hajdan igen virágzott, részben a nyersanyag drágulása, részben a fogyasztás csökkenése folytán elpusztult. Az Izwestia cimü félhivatalos lap bevallja, hogy a paraszt többet kapott ugyan 50 millió hektárnál, de ez ránézve mindössze félhektár gyarapodást jelent fejenkint. A megnagyobbult birtok azonban kellő gazdasági beruházások leltár és jogbiztosság hiánya miatt, ma kevesebbet termel, mint előbb Nagy baj az is, hogy ezeknek a nem nagy birtokoknak elaprózása is ijesztő mértékben terjed. A Bednota nevű kommunista újság szerint már vannak egy méter széles parcellák is. Ehhez az elaprózáshoz a népesség szaporodásán kívül még egy más körülmény is hozzájárul. A szovjet adói súlyosak, de ezek alól a legkisebb birtokosokat mentesitik, ami azután ösztönzés arra nézve, hogy az adómentesség elérése végett a birtokokat lehetőleg felaprózzák. A kisbirtok nem tud sem tehenet, sem lovat eltartani. így nemcsak a gabonatermelés csökken, hanem romlik az állattenyésztés is. A szovjet gazdálkodás eredménye saját megállapításuk szerint az, hogy a termelés felére szállt, az éhínség állandósult, az élő és holt leltár 30—50% kai csökkent. A napszámosok nem kapnak munkát, a falusi ipar elpusztult és a birtokosok nagy többsége keserves nyomorúságba került. Sovhoses. Mindamellett a szovjet urai nem akarnak lemondani arról, hogy elveiket a parasztság átiskolázása révén mégis csak megvalósítsák. Ezt két intézményu Nőm keli a fővárosba menni 11 n j mikor f A ** N « » POLLÍK JULISKA mi r í utódánál 1 i i í Komáromban, Nádor-utoa 17. sz. l olcsóbban beszerezhetők a legújabb és kényelmes gummi és • halcsont nélküli hasfüzők és mell-6 | tartók orvosi rendeletre is. 8 í Őszi és bélelt bőrkeztyük nagy 1 raktárai Keztyük tisztítása és í * javításai Selyem és flór harisnyák y nagy választékban 1 í ^52 » nyel vélik elérhetőnek. Ezek közül az első az állam által vezetett gazdaságok úgynevezett Sovhoses, a másik pedig a kollektiv gazdasági a Kolhoses. Ezeket a mondvacsinált kifejezéseket respektálnunk kell, mert a fogalmat csakis ezek fejezhetik ki. A kommunisták Oroszországban nagyarányokban megkísérelték az állami gazdálkodást. Az 1922 ben dekretált agrárkodex a földet kivonja a forgalomból és megalakítja az állami birtokokat. Ezek természetesen csakis a földbirtok egyrészére vonatkoznak s a kódex tért nyitott az egyéni gazdálkodásnak is. Mihamar észrevették azonban, hogy ezúton az egyéni gazdálkodás veszedelmesen ferjed, a mi a kormányzat részéről megszülte a leg élesebb reakciót. Az állami birtokoknak minden áron való támogatása lett a jelszó. Ezekre szükség van, mondották, mert át kell venniök azt a sze repet, amit valaha a magán- és nagybirtokok játszottak. Ez persze a szemtermelésre vonatkozik, amire a városok szempontjából okveletlenül szükség van. A legjobb földeket hasítják ki e célra s igyekeznek a birtokokat lehető leg jól felszerelni. E kísérlet azonban megbukik. Ekkor kiadják a jelszó', hogy az állami gazdaságok mintagazdasagok lesznek,-amelyek a legfelsőbb fokon egv szövetségbe kapcsolódnának, melyet Gosel-syndicatusnak neveznek. Ismételve kijelentik a vezetők, hogy az állami gazdaságokra nagy súlyt veinek, mert elbukásuk a kommunista eszmék bukását jelentené, ügy látszik azonban, hogy ez a bukás meg sem kerülhető ki. Saját adataik szerint 1921 ben volt 5918 ily gazdaság 3 millió hektár terjedelemben. 1923 ban számuk 5774 re terjedelmük 2872000 hektárra, 1924 ben pedig már csak 2.5 millió hek tárra rúgott. (Bednota 1924 dec 11.) Maga a birtokok szindikátusa lassankint likvidál, ami nem is csoda, mert csak 1923-ban 3 2 millió aranyrubel deficittel dolgozott. Az állami birtokok állandóan deficittel küzdenek. É deficitet hektáronkint 22—25 cservonecre tesszük. Nincs ennél természetesebb, hiszen hiányzik a tudás, a tőke, az igazi akarat, a takarékosság, a nyolcórai munkaidő lehetetlen helyzeteket teremt. Az adók súlyosak, emellett a a kezelés megbízhatatlan. Mutatkoznak a bomlásnak el nem tagadható jelei. A parcellákat sok helyt bérbeadják. A pusztuló épületeket nem javítják és pénzbelileg oly rendetlenség van, hogy a napszámosokat sem tudják fizetni. A múlt tőkéiből élnek és maguk az oroszok az állami birtokokat oly gyárakhoz hasonlítják, melyek a főid tőkeerejét füstölik el. A teljes csőd csak az idő kérdése A bukáshoz járul az, hogy az állami birtokokkal szemben a parasztok a legnagyobb ellenszenvvel viseltetnek, ami nem is csoda, mert hiszen a legjobb földeket ezek kapják. így fejthető aztán meg, hogy felégetik az épületeket és áltandó az ellenségeskedés az állami birtokosok és a szabad paraszt között. Ez utóbbiak azt álliiják, hogy amazok elzárkóznak a paraszttól, szigorúbban büntcik a kihágásokat, mint valaha, a gazdálkodásban rossz példát mutatnak és sokszor a paraszt rovására terjeszkednek Az izvesiia kijelenti, hogy a muzsik jobban gyűlöli az állami birtokosokat, mint a töld régi urait. Ez nem is csoda, mert az állami közegek sokszor fényűzőbb életet élnek, mint a régi birtokosok. Ezek a tapasztalatok arra a kijelentésre vezettek, hogy nagyobb a I gy űlölet a szociális gazdálkodásnak e módja iránt, mint valaha létezett a paraszt és fuldesur között. A kolhoses. A szovjeturalom második kísérlete a földbirtokok szocializálása tekintetében az úgynevezett kollektív gazdaságok — kolhoses. Az 1919 február 14 iki dekrétumok szerint ezek mi.it szabad társulatok önkényes csatlakozás folytán jönnek létre a földek közös művelésére a tulajdonosok által végzett munkával, tehát fizetett munkások nélkül. A kormányzatnak gondja volt rá, hogy ezek is lehetőleg jó földeket kapjanak és részesítették őket sokféle támogatásban. Nagyon jellemző, hogy Oroszországban, amely a régibb időkben a földbirtoknak bizonyos közösségét tartotta fenn a falusi lakók között, ezek a kollektiv gazdaságok eleitől fogva sok támadásban részesültek éppen a parasztság részéről. Az ellenszenv irántuk elkeseredéssé fokozódva odáig ment, hogy a parasztok a közösen gazdálkodókat felkoncolták. Az uj gazdasági politikának 1921 ben történt kimondása után az egyeni szabadság bizonyos fokig megerősödvén, a kolhoses intézménye kezdett egészen elszáradni. Elfonnyadnak és felosztanak. A szovjet azonban makacsul ragaszkodik a szocializáláshoz. Mindent megtesz azoknak a gazdaságoknak fenntartására, amelyeket teremtett. Aít látva, hogy a paraszt nem hajlandó a közös gazdálkodásra, megkísértik őket erre ránevelni. Úgynevezett sejteket, gazdálkodó, termelő szövetkezeteket akarnak létrehozni és e célból jelentékeny áldozatoktól sem riadnak vissza. A költségvetés nagy hiányai mellett is nem kevesebb* mint 90 millió aranyrubelt osztanak fel közöttük. A kollektiv gazdaságok azonban mégis feloszlóban vannak, ügy látszik, e gondolat tökéletesen ellentétben van az orosz földmivelő nép hajlamaival és felfogásával. A kolhoses gazdálkodásnak eredményei ezt eléggé meg is okolják. Nincsenek jól szervezve, keveset termelnek, feleslegek helyett csak deficitet mutatnak. Ennek tulajdonítható, hogy sok helyt a gazdaságok egyes részeit egyénileg művelik vagy bérbeadják. A szovjet míg azt is megteszi, hogy ameri iát farmereket telepit be Oroszországba, de ezek minden támogatás és munka mellett is mihamar tönkrejutnak. így, habár ezt a hivatalos közegek bevallani még mindig nem akarják, a közös gazdálkodás lehetetlenségét az eddigi tapasztalatok a lehető legmeggyőzőbb erővel bizonyítják be. Ha mindezekből az előzményekből le akarjuk vonni következtetésünket, akkor a köveikező eredményre jutunk: A szovjet birtokpolitika, ami a gazdálkodás eredményét -illeti, minden formájában megbukottnak tekinthető. Gazdaságilag a termelés csökkenését, szociális szempontból a gazdálkodók elégedetlenséget, politikai szempontból pedig a városi és falusi elemek közt az ellentéteknek fokozódását jelenti és idézte elő. Az 1917 november 8 án kiadott s a földbirtok rendjét megállapító dekrétum óta, mely kimondotta, hagy a földnél a magántulajdon örökre megszűnik, a szovjet-kormány ez elvétöl lépésrőllepésre visszahátrált, sőt magában ebben a dekrétumban is bizonyos engedmények vannak a magántulajdonosok, illetőleg azoknak közösségére nézve. A kis parasztokat felmenti a leltár lefoglalása alól. A közösségek és parasztok tulajdonait nem foglalja le. Amint azonban láttuk, a paraszt ellenállása Biztos, 9yors/ enyhe Képeslapok nagy választékban kaphatok Spitzer Sándor ■■ «3bm. <h> 'Jbr -JÖi át könyv- és papirkcrssksáiÉié ksn Komárom, Nédot‘tt. W.
