Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-03-13 / 31. szám

1096. március 16. Komáromi Lapok 7. oldal. — Hogyan moiur.k Radion-nal 7 Min­den szövetet, mely a szappant és a vizet állja, moshatunk Rádión nal is. Rádión a legmegfdőbb mosószer nem­csak a fehérnemű, hanem a tarkaruha, szövet, pamut, selyem, Crepe de Chine stb. számára is. Minthogy Rádión tö­kéletesen fertőtlenít, a legjobb mosószer a gyermekruha és a betegek fehérne­mű} számára is. Hogy mossuk a fehér­neműn A fehérneműt beáztatjuk. Leg­jobb éjszakára. Ha a viz kemény. 2—3 kanál Rádión \ adunk hozzá. Ezután hideg, legfeljebb langyos vízben felold­juk a Rádión t. Minden liter vizre 10 gramm (kb. 1 evőkanálnyi) veendő. Egy csomag Rádión tehát 25 liter vizre van számítva Fontos tehát, hogy egy szer megmérjük mennyi viz fér üstünkbe vagy mosófazekunkba. Sohase dobjuk a Rádión-1 szemmérték szerint az üstbe. Helytelen a Rádión t meleg vagy forró vízben oldani, mert így sokat vészit erejéből. Ép úgy helytelen az egész csomagot egyszerre az üstbe dobni. A Rádión-1 lassanként folytonos keverés közben kell hozzátölteni. Ha a Rádión csomós tenyerünkben eldörzsöljük. Min­den más mosószer vagy szappan hoz­záadása felesleges és hasztalan pénz­kidobás. Hisz a Rádión-ban több mint 50% a tiszta szinsztppan. Az össze­­té.eie pedig olyan, hogy teljesen magá­tol mos. (Tessék kivágni és eltenni. Folytatása következik!) — „Wanzoün“ a legjobb poloskairtó­szer kiirtja a petét is, üvegje' Ke 5 — Központi Drogéria Kammerhoffer és Tsa Pozsony, Ventur utca 20. Naponta postai szdltitds. — A legújabb „szakszervezet.“ Már a háborúban kezdődött, de befejezése után indult teljes kifejlődésnek a tánc­őrület. Persze külföldön kezdődött, de rohamosan hatalmába kerített minden várost, ami nem is csodálható, hiszen az erkölcs egyformán meglazult az egész világon és azok a táncmutatványok, amelyek tánctermekben, bárokban, ká véházak külön helyiségeiben folynak, túlságosan erkölcsösöknek bizony nem mondhatók. Minden jogossága megvan annak a tiltakozásnak, amely sürü egy­másutánban hallatszik az elfajult tán­colás ellen. Sajnos, a siker egyelőre nem nagyon szembeíünő, de amit a ’jóizlés és az erkölcsi tisztaság érdeké­ben küzdők eddig nem tudtak elérni, talán meg fogja valósítani az a leg­újabb „szakszervezet“, amely a minap Nizzában alakult meg, de már fiók­szervezete aiakuit Cannesben és a leg­utóbbi hirek szerint, mint maga tánc­őrület, a vele szoros összefüggésben lévő uj alakulás is rohamosan terjed. Már Páris táncoló köreit is rémitgeti és igy alighanem eljut hozzánk is Ha minden jól megy, talán ez kissé meg­csappanja a táncolásért betegesen ra­jongók számát. Tudvalévő ugyanis, hogy minden nagy városban, ahol nyilvános tánchelyisegek vannak, amelyekben, mint a hirdetések szokták jelenteni: »csak a közönség táncol“, vannak a táncheiyiség részéről szerződtetett, ki­fogástalan külsejű és kifogástalanul tán­coló fiatalemberek, akik abból élnek, hogy a táncterembe kisérő nélkül ér­kező hölgyeket megtáncoltatják. Ezek a megtáncoltatók persze ezt a fáradságot nem az illető hölgy szép szeméért vál «alják magukra, hanem némi — borra­valóért. A szokás az, hogy a megtán­coltatott nő a tánc után kellő disszkré cióval némi bankópénzt nyom a táncos kezébe. Párisban például eddig ez az összeg öt-tiz frank volt. Most jön a ve­szedelem I Nagy a drágaság mindenütt és nehéz a megélhetés. A táncoló höl­gyeket a tánctarifa megdrágitása fe­nyegeti. Nizzában megtörtént a követ­kező eset: Egy magán osan utazó kül­földi hölgy, aki ott edvet kapott a táncra, a hivatásos „táncolfatónak“ a néhány percig tartott tánc után húsz frankot akart a markába csúsztatni. A „gavallér* táncos azonban büszkén visszautasította ézt az összeget és a hölgy legnagyobb meglepetésére ezt mondta: — Mi, Nizza hivatásos táncosai, egyesületünk legutóbbi gyűlésén elha­tároztuk, hogy ötven franknál kevesebb díjazást nem fogadunk el. Kapott-e ötven frankot, arról nem szól a krónika. Ez nem is fontos. A fontos az a reménység, hogy ez a leg­újabb „szakszervezet“, amely aligha fog megállni az ötven franknál, az árak fölsrófolásával talán mégis csillapítani fogja majd a táncra való éhséget. Izsap- és Sárkánypnsztal teavaj. Óvári kövér sajt. Dessert bonbonok. Torta- és ostyalapok. Olajos és konserv ha­lak, rák, kaviár, francia szardíniák, valamint a legfinomabb francia Olíva olaj. - Hornlman angol és orosz teák, Legfinomabb vérnarancs, nápolyi karfiol, római maróni. Bel- és külföldi rum, likőr különlegességek. Asztali és Palu­­gyai fajborok. Pezsgők. Konyhakerti és legfinomabb pázsit fümagrak. Herz­­féle magyar szalámi. Oetker-féle pudding por különböző Ízzel. A legfinomabb faj­kávék naponta frissen pörkölve kaphatók BERGER F. VILMOS osenegellzietébsa Ksuiroai, Váresbáz-otoa. — A betörők automatikus réme. A berlini rendőrség hosszabb idő óta kísérletezett egy szerkezettel, amely hivatva van elhárítani mind a lakás, mind az üzleti betöréseket. A kísérletek most fejeződtek be és a legteljesebb sikerre van kilátás. A lakásbetörést elhárító készülék lényege az, hogy amikor az ember hallja, hogy a betörő mozog a lakásban, ágya fejénél meg­nyom egy gombot, amitől a legköze­lebbi őrszobán csengőkolompolás mel­lett megjelenik egy kivilágított szám. Ennek alapján a rendőrség pár pillanat múlva a helysanen lehet. Az üzleteket és magára hagyott lakásokat pedig az úgynevezett „fonalkontaktus,, őrzi Ea­­nek elve az, hogy vékony, láthatatlan fonalakat fesziten k ki az őrizendő helyiségnek abban a részében, amely az ajtó és az ablaknyiiások közelében van. A betörőnek feltétlenül bele. kell akadnia ezekbe a szálakba, amelyeknek legcsekélyebb érintése már mozgásba hozza a kontaktus-készüléket. Ez pedig ép úgy működik mint az előbbi, kéz­nyomásra reagálló szerkezet. A rend őrség véleménye szerint ezek a készü­lékek teljesen megszüntetik a berorési intézményt — mert hiszen ezután már a siker legcsekélyebb reménye nélkül lehet csak válalkozni betörésre. Ennél pedig valószínűleg praktikusabbak a betörő urak. — Pincetüz. Kormos János helem­­bai lakos nánai határban lévő borpin­­céje valószínűleg gyújtogatás következ­tében leégett. A kár 8000 korona. — Lányok ne menjetek Ausztriába. A gazdasági pangás minden borzalma tükröződik vissza abban a nyomorban, amelyben az állást kereső nők vannak Ausztriába. Alkalmazást kapni nem tudnak, kénytelenek az utolsó eszköz­höz, testük áruba bocsájtásához folya­modni. Azonban az is hiába. A pénz­telenség folytán a kalandvágyó férfiak eltűntek és ők, kik egész éjszaka az uccán sétálnak, reggel sirva kérnek alamizsnát, nehogy étien pusztuljanak. Bácsben 1400 leány szerepel a rendőri nyilvántartóban — ezek engedéllyel van­nak ellátva — míg negyvenezer azon lányoknak a száma, kik titokban igye­keznek kenyerüket ilyen szomorú utón megkeresni. Ezen leányok között sokan vannak magyar falusi leányok, kik el­pusztulnak a borzalmak fertőjében. A Domov bécsi cseh egyesületnek külön nagyszerűen kiépített szervezete van a cseh lányok védelmére. Ezzel szem­ben a hét Bácsben létező magyar egyesület mindeddig még semmit sem tett ebben az irányban, pedig igen üdvös volna, ha a bécsi magyar egye­sületek utánoznák a cseh Domov ak­cióját. Lányok, falusi lányok, ha nem akartok erkölcstelenség mocsarába ke­rülni, ne menjetek Bécsbe. Menyasszonyi kelen­­gyéfafi asztálnemüek, Egy­neműek és vászonáru szükségletével bizalom­mal forduljon közismert Ehrenfreund Jenő fehór­­neműkészitő céghexBra­­tislava» Szárazván* 7. ss. (Volt Frigyes főherceg utca.) — Az elkótyavetyélt Habsbu'g-kin­­csak eorsa. Zita volt királyné Párisba utazott és a francia bíróságoknál pa­naszt tett Steiner de Valmont báró el­len, aki, mint a Habsburgok u'olsó gondnoka a Hrbsburg- kincseset elkó­tyavetyélte és potom pénzekért francia és amerikai ékszerészeknek adta el. Gróf Berchtold vitte át az ékszereket a svájci határon,‘amely szakértők becslése szerint 25 millió arany frankot ért. Az elmenekitett császári ékszerek között volt az ötven karátos úgynevezett „Frank­furter“. továbbá a 133 karátos „Floren­­tinel", a világnak rangsorban harmadik briliánsa. A „Florentiner-hez különös babona fűződik: tulajdonosát szeren­csétlenség éri. E legenda miatt a félénk Ferene József évtizedekig kincstárában hagyta feküdni a követ és rejtekhelyé­ből Károly császár vette elő, aki a ba­bonához híven szerencsétlenség áldo­zata lett. A béketárgyalások idején nagy harc indult meg a kőért. Olaszország, azzal az indokolással, hogy a „Floren­tiner valaha olasz területen volt, visz­­szaköveteite. Az osztrák kormány vissza is adta volna, de Károly király magá­val vitte Svájcba, ahol egy zürichi ban­kár közel kétmillió dőli tért meg akarta vásárolni. Károly halála után Mussolini ismét erélyes jegyzéket intézett Zita királynőhöz, de Zita királynő nem vá­laszolt és elküldte ékszerét Párisba el­adásra. A Florentine! ott még mindig várja gazdáját Természetesen az ékszert eldugták és a párisi ékszerész, Chartier, semmi körölmények között sem akarja elmondani, hogy hol az ékszer. A csá­szári koronát azonöan Svájcban Steiner báró ügyetlensége folytán összetörték. A legenda szerint egyik zürichi hotel­ben, ahol Steiner lakott, egy éjszaka a báró becsipett, fejére tette a császári koronát és dalolni kezdett-: — Én vagyok az osztrák császár. E naptól kezdve a Habsburg monar­­chizmust örök időre kompromittálták. — A Jószívű emberakhez. Egyizben már felhívták a nagyközönség figyelmét Ehrenfeld Ignác rokkantra, ki többszöri operáció folytán lábát elvesztette és igy munkaképtelenné vállván, igen nagy nélkülözéseknek néz elébe. A nagykö­zönség, mely mindenkor siet az arra rászorulók támogatására, most is re­méljük, adományaival enyhíteni fogja e nyomorba ju’ott ember megélhetését. Lakása Polgár utca 16 Úgy pénzsegélyt, valamint természetbeni adományt szí­vesen továbbit és nyugtáz a Komáromi Lapok kiadóhivatala. —. Kirakodó vásár. Ba’ony község­ben a rendes kirakodó vásár március 22-én lasz megtartvs. — Terjed a patkányhód. Gúláról je­lentik, hpgy f. hó 4 én ismét lőttek egy patkányhódot a Kisduna ágban a köz­ségháza közelében. Ez már a »második déldíny itten, mert tavaty április elején szintén sikerült egyet elejteni, amely a rk. iskola múzeumában van elhelyezve. — Huävät második napja ünnep e, vagy nem? A „So/. Dmnik“ szerint a mértékadó körökben tanácskozások folynak afelől, hogy a húsvéthétfőt ün­nepnapnak tekintsék e vagy nem. A bankok már úgy döntőitek, hogy hétfőn nem tartanak hivatalos órákat. Ugyan­ezt az álláspontot képviselik a nagy kereskedelmi vállalatok és kereskedelmi I kamarák is. A vasút és postaügyi mi­nisztérium csak a legközelebbi napok­ban dönt e kérdés felől. — A kanadai Eldorad). Újabb idő­ben nagyon sokan emlegetik Kanadát, mint a kivándorlásra szerfölött alkal­mas helyet. Mentek is már ki magya­rok oda és hogy mi a somuk, megtud­hatjuk a kanadai magyar lapokból. A Kanadai Magyar Újság, meg a Kana­dai Magyar Népszava egyetlen számát sem veheti kezébe az ember, hogy kivándorolt magyarok panaszával ne lenne tele, Az elsőnek említett újság most érkezett február 13 i száma pél­dául a következő levelet közli: Ha nem terhelném a tisztelt Utakat, tanácsukért fordulnék Önökhöz. A múlt tavasz folyamán vettünk farmot egy telepítő társaság áltat. Önök tán még némileg emlékszenek is a súlyos szer­ződésünkre, amire Ölök annak idején figyelmeztettek is, hogy nem fogunk tudni eleget tenni súlyos pontjainak. Amire föl mi kértünk is másik szerző dést, mielőtt még a földet bevetettük volna, viszont a tulajdonos, meg a te­lepítő ügynök is megígérték, hogy a szerződést megvá tóztatják. De ez min­dig csak ígéret maradt, mig az aratás itt volt és most arra presszionáltak, hogy a fe'e termést az ő nevükre szol­gáljuk be, amit mi meg nem tehetünk, hanem csak egy részét szolgáltattuk be, mivel a termés fele nem volt ele­gendő a költségek fedezézésére. Mivel mi most meggyőződtünk, hogy nekik csak az a céljuk, hogy a munkájukat végezzük és a szerződést nem akarják megváltóztatni, sem pedig rendes fel­szerelést adni és a föld is oly rossz, homokos, hogy sokhelyt a vetőmagot a szél elhordja, amit ők annak idején épp ellenkezőnek jelentettek kf, ebbő! kifolyólag kijelentettük, hogy nem mara­dunk meg a bútokon. Amire fel ők karhatalommal éjnek idején letartóztat­tak bennünket lopás címén, mivel a fele termést nem szolgáltattuk be és erő­szakkal elvették tőlünk a Growers Me­morandumot, melynek ellenében a Wneat Pool-tói kapjuk a prémiumot a beszol­gált búzaáron és aláíratták velünk a követelésüket, mely összeget a Wheat Poonál a mi nevünkben föl vehetik. Végül még ez sem volt elég, egy hétre rá az adóhivatalnok is kijött, ha nem fizetjük ki az adót, elárverezik az ágyunkat és egyebünket. Az árverést ki is függesztették két kazal kévés zabra, ezt bérelt földön termeltük és 30 kocsi szénára, ami még a mienk. Ezzel aztán azt hitték, hogy majd az adót kifizetjük, (ha lett volna miből.) Az árverést nem tartották meg, mert tán nincs jogukban. Eladni most még nem tudjuk, az illető most azt mondja, ha volna is vevő, hogy ő megvette, igy kénytelenek va­gyunk itthagyní. Ruthilda, Sask./. Oster. Ebben az esetben, mint látjuk, a le­vélírókat némi felületességgel lehel vá­dolni, mert figyelmeztetés ellenére sú­lyos szerződést vállaltak magukra, de hányszor történik meg és erre bizonyíték a sok panaszos levél, hogy a kivándorolt és a jobb sorsot reménylő szerencsétlen magyarokat, ha mindent teljesítenek és összerogyásig dolgoznak, akkor is ki­forgatják kis vagyonukból. A kanadai eldorádo is megcsalja a kivándorlót. — E ógeit a Rudoif IrcnörőkCe tragédiájáról szóló egyetlen hiteles irat. Gróf Taafe kastélyban a legutóbb tűzvész alkalmával a sok értékes tárgy­­gyal a tűzvész áldozatául esett egy tör­ténelmi fontosságú irat is. Ez az irat volt az egyetlen, amely hitelesen tar­talmazta az egész halálesetett. Ugyanis az volt az egyetlen hivatalos jegyző­könyv, amelyet a halálesetről felevettek. Ferenc József az iratot akkor gr. Ta­afe miniszterelnöknek adta át meg­őrzés végett, akinél azután továbbra is megmaradt. A legutóbbi tűzvész alkalmával azonban ez az egyetlen hivatalos főijegyzés is elpusztult és igy aligha fog kiderülni az a homály, amely a monarchia tragikus véget ért trónörökösének, Rudolfnak halálát fedi. — Egy kis vidámság. Egy agyon­­adóztatolt ruszinszkói gazda házába éjszakának idején tolvajok lopóztak be. A gazda nyakon csípte őket és igy ripikodott rájuk: „Azt hiszitek, ti balga emberek, hogy éjszaka találhattok valamit az én házamba, ahol én már fényes nappal se találok semmit? — Egy falusi ember meglátogatja nagy­beteg barátját, aki már olyan rosszul van, hogy a hozzá intézett kérdésekre felelni se tud. „Megállj I mondja ne­heztelve a látogató Leszek én még beteg, de én sem szólok majd tehoz­­zád! — Egy zsidó műkereskedő egy középkori fejedelemtől 500 aranyat kért János apostol szobráéit. „Ó, mennyire elfajultál őseid erkölcseitől! — kiáltá a fejedelem Azok magát a Mestert 30 ezüst pénzért adták el s te egyik tanítványa szobráért 500 aranyat mersz kérni.“ — Egy tudós ember olyan bölcs feleleteket adott egy fejedelem kérdéseire, hogy mindenkit csodálatba ejtett okosságával, annyival inkább, mert nem látszott igen idősnek. A fejedelem meg is kérdezte, hogy hány éves. „Ötven“, feleli a tudós. „Hogy lehet, hogy még nem kezdesz őszülni?“ Erre a tudós leveszi fejéről a kalapot s látja a fejedelem, hogy ősz a feje. „Mi az oka. hogy szakálladba nyoma sincs az őszülésnek“, — kérdi tőle csodálkozva. „Ne csodáld, ó fejedelem! — feleli a tudós, — hiszen a szakál­lam húsz évvel fiatalabb mint a hajam„. — Egy földbirtokosnak, miközben a fővárosban időzik, odahaza megdöglik egy ökre. Az ispán erre igy sürgönyöz a földesurának: „Egy ökör megdöglött. Vegyünk-e helyette újat, vagy várjuk meg mig a nagyságos ur hazajön ? — Egy falusi boltos elmegy az orvoshoz és elpanaszolja neki, hogy nem tud aludni. Az orvos megvizsgálja, aztán receptet ir és átadja: „Port rendeltem. Lefekvéskor vegye be. Ha nem alszik el tőle, három óra múlva újra vegyen be egy port. Ha akkor sem alszik el, 1

Next

/
Thumbnails
Contents