Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-03-04 / 27. szám

2. oldal.

Komáromi Lapok

1926. március 4.

pí-nzügyigazgató elölt feháita a tarthatatlan állapotokat és előadta, hogy a komáromi

háztulajdonosok súlyos százezrekkel, sőt milliókkal károsodlak évek sora óta.

A vezérpénzügyigazgaió Ígéretei tett Füssy Kálmánná*, hogy még e hét fo lyamári személyesen jón Komáromba a panaszok rnegviz^alására.

A háztulajdonosok ez alkalomm I a rekviralt lakások ügyét is szc ba fogják hozni, mert társ hatatlan állapot, rogy lefoglaljanak lakásokat a háború uián Vilo nyolcadik esztendőben is, amelyekért a békebeli lakbéreket fizetnek az állami alkalmazottak. A tulajdonnak ez s súlyos korlátozása a kommunizmust juttatja eszébe az érdekelté nek, akik nem rendelke hetnek még ma sem a vagyonukkal.

Lévay József,

Énnepi beszéd születése századik évfordulóján. A Magy. Tud. Akadémia ülésén elmondotta:

Ravasz László dr

ref. püspök.

(Folytatás és vége.)

Hét nagy szellemmel volt neki találkozása s ennek a hétnek hatásáról lehet nála szó. Mindeniket azért szerette, mert belőlük egy-egy darab benne is élt. Petőfivel közös volt iiraiság* és népessége. Először az ő nagy lelkének forgószelébe került. Vergődött, csapongót! benne, mint a viharba került íecsKefióka. de a lélegzete elakadt és visszamenekült fészkébe; nem volt benne semmi siralyi Tompa volt íegbensőbb barátja, de az izgatott, forrongó emberi lélek tökéletes ellentéte volt Lévaynak. ó maga a legmélyebb tisztelettel Aranyt Ölelte körül s örvendezett benne önmaga magasabb hatványának, akihez fogható sonasem lehet, bár mindig közel van hmi s egy vele, mint a Jung frauval a Schwarzer Mönc. Aranynak leginkább nyelv- és versmüvészetben követője : azon egy mesternél csináltatták hegedűjüket, csakhogy Arany szebben muzsikait. Ez a különbség műfordításaikban is meglátszik, bár Lévay itt áll legközelebb Aranyhoz. Horatiusbán saját életmüvészetének antik mesterét tisztelte az élet okos, józan élvezetének v dám és bö cs tanítóját. Két megelégedett lírikus, két szép kivétel a tirikuaok: az örök elégedetlenkedők beláthatadan sorából! De Lévay amenynyivel kisebb poéta, mint Horatius, annyival nemesebb és tisztább ember. Szerette Sentcát és lefordította Vigasztalásait, mert a magyar emöeibzn, kivált ha természettől is kálvinista, mindig van valami kevés stoi^izmus: egyensúly, ami az idegek egészségéből, a tiszta lelkiismeretből és a világrend bölcsességebe vetett bizalomból táplálkozik. Lévay igy néz szembe a halállal 8 pihenni akar szülei mellett, ahol az anyaföd.

Keblére hozzájuk majd emgem is felvesz S együtt várom velük, ami lesz, vagy

[nem lesz.

Nyugodtan indul az utolsó útra. Nincs benne semmi a Dies irae reszkető félelméből:

Fáradt lelkem jövőt nem várva itt Már bontogatni kezdi szárnyait, Levetkezve mit a földtől kapott,

A testet, az elnyűtt ruházatot:

Mint hófehér galamb száll fel az égbe S tisztán, nyugodtan áll az Ur elébe.

Egész életén át nagyon közel állott szivéhez Burns. Ez a kemény és gyúlékony skót paraszt tele volt a körülötte levő világgal s képes volt arra,

hogy annak bármely parányi hatására kibontsa szenvedélyes és szines lelke óriási legyezőjét. Ilyen lennék én, ha nagyobb volnék és eikárhozott. Ez le h-tett a Lévay érzése s babonásan vonzódott a züllött óriás felé. Végül volt egv poéta, aki csendes, tiszta melancholiájival bizonyos órákban édes testvére volt, mikor halkan kelleti be szélni egy drága vázáról, amely kezeink közölt egyszer összetört: Longfdlov:

Olvass csekélyebb dalnokokból, Kiknél a dal szívből fakad,

Mint nyári fel légből a zápor,

Mid szemből a kőnnyáradat.

Zenével fog meglelni éjünk S a i>orsd, mely napunkra nyomul, Mim egy arab, fölszedi sátrát És lopva, csendbe’ elvonul.

Ezekbe a tavakba nézeit bele Lévay. Nem azért, hogy megfiatalodjék és ( mássá legyen, mint a csodtkufak vizétől a vénülő Kurtizánok, hanem azért, amiért a pászíorfiu: hogy lássa benne önör,arcát hol vidámnak, hol szomorúnak s hódojon nagy, vonzó méiysé geiknek.

Lévayt egyhangúnak mondják kritikusai. Annyi egyforma verse van, hogy alig lehet különböztetni közöttük, bár technika dolgában egyike a legváltozatosabb magyar poétáknak. Oiyan a költészete, mint egy nyirfaerdő. De a nyites fái között különböztetnek a madarak. Előttük az a fa, amelyiken fészkük van, külön viiág, soha mással össze nem téve-stheíő. Szercmi kell a dolgokat, hogy különböztetni tudjunk közöttük. Lévayt is szeretni kell, hogy verseinek lecsukott szeme felnyíljék s reánk mosolyogjon minden-iné<, külön, egyéni lelke.

És lehet-e nem szerelni Lévayt? Emberi és költői aiakja te'jesen azonos; két felvétel ugyanazon személyről s mindkettő egyformán őszinte, egyszerű, csendes és nagy. Az egyik súlyos, imponáló és méltóságra, a másik szelíd, finom és tartózkodó. A vándort és az ő fényes árnyékát nem lehet elváiasz tani. Távolról olyan, mint egy kőoszlop, amelyet beborít a futórózsa s a körülötte emelkedő bokrok felett ugyanabban a stílusban emelt, távoli, nagyszerű épületek körvonala látszik.

Különös varázst ad alakjának iroda’oiRtöriéneti helyzete. Óriás fákból összenőni pagonyban állott Tárni föléje nőttek s elfogták előle az eget, a vihart, a hajnalt; de 5 boldog volt, hogy ágaik összefonódtak. Lefelé kellett néznie s esemény volt szamára a lepke, a méh, a gyöngyvirág, az avar levél. De mellőle és felőle kidőltek a fák. Egyedül maradt, szemhatára kitágult és vénségében nőni kezdett. Beláthatatlan messzeségbe nézett a feltörekvő uj geszt és óriás dudvák között s halk, de óriás párbeszédet folytatott a leáldozó nappal, az éjszakával, élettel és haláliai, világa megrendülő oszlopaival. Végre a nagy összeomlás előtt lesrárads utolsó gaiya is s ma úgy áll ott a romokból épülő uj világ határán, mint a magyar irodalomiörtéuet Normafája.

Vége.

Két Amerikába beillő exotikus klub Bécsben.

Az „Elváltak Klubja“ és a „Férfijogokért Küzdők Klubja“. — A két klub nagy érdekű tevékenysége. — Az elváltak otthon akarják magukat érezni és menekülnek az előítéletektől — Vígjátékok és házasságok az elváltak klubjában. — Az „apasági* önkény ellen. — Harc a világ elnőisedése, a férfiak elférfiatlanódása és a nők eljérfiasodása ellen.

Nem hinné az ember, hogy Bécsben a legújabb időben két olyan exotikus klub alakult, amelyek Amerikának, az ex tikumok és különösen az exotikus klubok közismert őshazájának is méltó díszére válnának. Exotikus voltuk da cára van azonban mindkét klub alakulásában és működésében bizonyos egészséges mag és értelem.

Jártunk mindkét klubban és nagyon érdekes dolgokat hallottunk és láttunk, melyekről itt beszámolunk.

Az egyik klub neve, mely már maga s beszél:

„KLUB DER GESCHIEDENEN“

(„ELVÁLTAK KLUBJA“),

rövidített neve pedia: „Kludag“.

Az elnök, egy bécsi kereskedő, azt hiszi, mibor a klubhelyiségbe lepek, hogy egy uj tag akar jelentkezni; mikor aztán felvilágosítom, hogy még nem vagyok abban a kellemes, t. i „elvált“ helyzetben, hogy a klubnak tagja lehessek, egy kicsit lehűlje bár, ide azért örömest áll rendelkezésemre.

Az exosüms klub célja, hogy az elváltaknak, férfiaknak és nőknek bizonyos szolidaritását tudatosítsa és erősítse, ápolja. Ismert dolog, hogy az elváltaknak bizonyos különleges hely zetük van a társadalom sereién belül. A legkülönfélébb élőit? letekkel nézik őket, összeférhetetleaeknek. vagy könnyelműeknek, vagy a házasságra alkalmatlanoknak tekintik őket és az ilyen és hasonló előítéletek egész légiójával keserítik és savanyítják az e'vait etn berek életét, akik pedig már épp eleget szenvedhettek addig is, amig — elváltak Nos, az „Eiváisa* Klubja“, amikor egyrészt minden módon irtani akarja e tanhatatlan előiiélettkeí, másrészt az uj — néhtny hites — kíub keretében oiyan miliőt akar teremteni az. elváltak részére, amelyben a levegő teljesen előitéletmente?, oacillusmenics s melyben az elváltak jól, otthon — men hisz egymás közöli — érzik magukat s előítéletektől szabadon mulathatnak, szórakozhatnak, föllheűa szabi d idejüket.

A klubhelyiségben — esn 9 óra van

— nagyban folyik a tárc Csupa elvált' ember táncol, csupa klubi. g. Vminin denféie korú fétfi és nő. A iegöregi bb fóifi ötvenesnek Iáiszik, a legfiatalabb

— elvált — fé fi legfeljebb hahu-zon keüőcek. A legszebb nő negyvensörüiinek, a iegcsunyább — de hiszen csúnya egy sincs. Szebb..él-szebb, életkedvtől duzzadó és életéhes hölgyek. Az embernek kedve szottyanna megnősülni csak azért, hogy mindjárt elválhasson és beiratsozhassék ide, ezek közé az elvált asszonyok közé

Az egyik hölgy csicseregve meséli nekem:

— Látja kérem, milyen rosszak az emberek! Rólam például azt hiszik, tudj’ Iäfen miket követtem el, hogy „elvált asszony“ vagyok. Ped g bizony nem kell okvetlen megcsalni a férfiasat, vagy örökösen veszekedni, hogy az ember ilyen „e vált“ állapotba kerüljön 1 Ezer más ok szerepel a válásoknál, de azért az emberek mindig rosszra gondolnak. Én például csak azért váltam, közös elhatározással, az uramtól, mert én nagyon muzsikális vagyok, ő pedig gyűlölte a zenét.

— Na — felelem a hölgynek — ez valóban egy „intellektuális“ és nagyon érdekes válóok. 0!yan érdekes, hogy itt mar biztosan akadna dolga a psztchoanalitikának is.

Az elnök ur most megmutatja a tagjelvényt, melyet mindenki a gomblyuk helyén köteles viselni.

A jelvény kalitkát ábrázol — ha akarjuk fészeknek is nézhetjük —, melybe a két madár eddig be volt zárva, most azonban nyílik a kalitka s a két madár repül ki belőle, repül kétféle irány a.

Aztán megtudom, hogy a klubnak csak a fennebb ismerteiéit céljai vannak és egyáltalán nem célja például az, hogy a válás mellett propagandát űzzön, vagy hogy az „elvalt“ állapotot valami ideális állapotnak hirdesse. Épp ellenkezőleg.

A néhányhetes klubnak eddig körülbelül száz tagja van Ennyit vettek fel

t. i. eddig De még kétszáz jelent kező van máris, nagyon megválogatják a felveendőket. A felvétel igen szigorú, csak fedhetlen embereket vesznek fel. Behatási díj 5 schilling (50COO osztr. kor) és félévi tagsági dij 12 schilling (120 ezer osztr. korona). Minden tag a következő nyilatkozatot írja alá:

„Belépési nyilatkozat. Kérem felvételemet rendes tagnak és ezennel alávetem magam az alapszabályoknak. Kézfogással és bee ületszóval Kijelentem, hogy „elvált“ vagyok“. A nyilatkozatot egy tagnak alá kell írnia azzal, hogy: „Váll Jóm a teljes erkölcsi felelősséget X. űrért“ vagy „Y hölgyért.“

Azután határoznak a felvételről. Ha csak egyetlen szavazat is van a felvétel ellen, a jelentkező fel nem vehető. Ez már csak azért is okvetlen szükséges rendszabály, men meg kell adni a lehetőséget mindenkinek, hogy elvált férjét vagy elvált feleségét elutasíthassa a eiubba való felvételtől, mert hisz különben igen kínos vagy igen vígjátéki — heiyzeek tere.ntődh mének.

Az egyik klub tg elmeséli, hogy volt is már egy ilyen — szerencsére vígjátéki Kifejiessei végződött — esete a fiatal kiu nak: Egy eiváit féli nem szavazott ellene egy hö gy felvételének, akiről eztán, mik ;-r már taggá lett, kisült, hogy az illető útnak e.vait felesége Az első találkozásnál, a klubestén, mindjárt kittit ez, mert a hölgy, aki nem sudia hoay a férje is klubtag (ez esetben úgy látszik, s nő vált volt el a férfi akarata ellenére, de bizonyosan a f -tfi hibájából), viharos jelenetet rögtönzöit, mikor az elvált urat ott lelte. A kültagok UcíilLpitotiák, rábírták, ho-y vonu jón vissza a/, elvált urával egy félreeső aszta ház és ott „beszéljék ki magukat“. A pír egy óra ho szat veszekedett még az asztalnál, azán mind c emiesebbek let ek és egy további óra múlva — karonfogva távozták a íoubb i, teij se n kibékülve, mint boldog uj pír. N h my n <p múlva újból mege küdtöK. (Ugyebár, egészen szabályos vígjáték-téma ?) A kíub p.-rsze elveszítette ónét. M jd talán ha újra elválnak, újra belépni k a kiubba.

(Folyt, köv.)

IM AGYAR

CIPÉSZEK SZAKLAPJA

(

megrendelhető ;

Ob n György cip ászutesíernél Cab, Posta Kéri (zupa NKra).

$ Megjelenik minden hó 1-én és i5 én. jg ---------Minden számhoz divatcipő vagy s-abásminfa melléklet.

i Elöíizüíssi ár: 7i évre 50 Ke., V* évre Z5 Kő.

■ ».wasrnm-i«*1 b»--------------------Herczeg Ferenc.

(Di. Hajdú Lukács bevezető megemlékezése a fötdessy társulat jubileumi díszelőadásán.)

Ünnepelni jöttünk össze. A mai magyar élet szürke hétköznapjai közt fázó egyhangúságában olyan jól es k ünnepelnünk. Vollak az elmúlt években is ünnepnapjaink. Magyar lángelmék születésének százados évfordulóit ünnepeltük, a magyar irodalom egének lobogó lángú, fényes üstököseit. De Tompa, Arany, Petőfi, Madách, Jókai egy másik világnak „a szellemországnak büszke részest“ messze nagyon messze vannak tölünk, míg az, akit ma ünnepiünk, él, köztünk él, testvérünk, mindannyiunké. És ez az ünneplés igazán őszinte és általános. hiszen művészt, költői ünnepelünk, Isten leikétől ihletett embert, aki körül nem dúl a páríszenvedély, nem tombol a parlament, sajtó, az utca lármája. Ha elgondoljuk, hogy hány meg hány nagy magyar költő egész életében csak a részvéílsnséggel küzdött, nem érte meg nagy álmai teljesülését és ismeretlenül, meghasonloft szívvel hanyatlott sírjába, nagy és igaz lehet a mi örömünk, hogy Herczeg Ferencet már életében ünnepli nemzete és legalább vele szemben leróhatja századok adósságát.

Vannak nagy költők, akik csak egyszer énekelnek és elnémulnak mint a hattyú. Herczeg Ferenc nem ezek közé tartozik. Jubileuma alkalmából 30 kötetben adják ki müveit. Ebben a 30 kötetben vannak regények, színmüvek, novellák: vígjátékok és drámák, hatalmas történelmi alkotások, a modern társadalmi élet rajzai, súlyos lélektani problémák és szellemes csevegések És elmodhatjuk, hogy majdnem mindegyikben más és mas a tárgy, felfogás és stílus. Ki gondolna arra, hogy a Gyurkovicsék, a Huszti Huszt, A három testőr szerzője írta a Bizáncot az Élet kapuját, vagy a Hidat. És mégsem olyan csodálatos, Ha szabad hasonlattal élnem, Herczeg írói lelkét a Tátra mélységes tengerszemeihez hasonlítanám Nyáron milyen vidám társaság szórakozik a part-